Szeptember óta tartjuk boldogságóráinkat, amelyek rengeteg élményt és pozitív tapasztalatot nyújtottak nemcsak a kis óvodásainak, hanem az itt dolgozó nevelők számára is. Sok gyakorlat vált kedvenceinkké, amelyet a mindennapjainkban is előszeretettel hasznosítunk.
A Hála téma feldolgozásának hatása megindító volt számomra, megerősített abban, hogy a gyerekek érzelmi életének fokozásában nagy segítségünkre válhat ennek folyamatos gyakorlása. A foglalkozást a ˇHervad a virágom, éled a virágom.. gyakorlattal kezdtük, majd a gyerekeket arra kértem feküdjenek kényelmesen és becsukott szemmel hallgassuk meg Bagdi Bella: Szép nap ölelj most át engem… c. zenéjét. Nagyon megható pillanatok voltak számomra látva, hogy ezek a kis apróságok mennyire együtt tudnak élni a zenével. Ezután beszélgető kör keretében értelmeztük a hála- köszönet szavak jelentését, majd az egymásra figyelés erősítését dió játékkal folytattuk. Elindult 1, majd 2. és 3. dió is a körben. A Hálafa történetének elmesélése után mi is elkészítettük a saját kis fánkat, amelynek lombját kis kezük nyomata díszített. Saját hála diót készítettek kis szívecskékkel díszítve, majd a gyerekek nagy ölelés kíséretében átadták egymásnak.
Optimizmus gyakorlása is relaxációs gyakorlattal kezdődött. „Repül a karom, ha akarom, ha nem akarom..”, Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalára a gyerekek önfeledt táncba kezdtek, refrénjét a végére együtt énekelték. A vidám hangulat megalapozása után elmagyaráztam mit is jelent maga az optimizmus szó. Közösen összegyűjtöttük a pozitív tulajdonságainkat, amelyhez tükröt használtunk, majd egy kivágott Nap sugaraira írtuk a boldog, optimista napjainkhoz szükséges motivációkat, amelyet jól látható helyre ki is tűztük.
A Társas kapcsolatok erősítésének téma feldolgozása során látogatta meg csoportunkat a Szociális Központ segítője, Timi néni. Az ő segítségével készítettük el az emberfigurákból álló barátságláncunkat, amelyet a gyerekek ötletei alapján kezüknél fogva ragasztottunk össze, ezzel jelképezve az összetartozást a csoportban.
Az Adventi ünnepkörhöz tartozó témakör a Boldogító jó cselekedetek. Ennek feldolgozásában segített a kézikönyvben található szituációs játék ötlet, amelyet főként a nagyobb gyerekekkel tudtunk megvalósítani. A gyerekekkel mézeskalácsot készítettünk közösen, amelyet feldíszítettek és a szüleiknek hálájuk jeléül, nagy ölelés kíséretében átadtak.
Célok kitűzése és elérése téma feldolgozásához készítettem a gyerekeknek egy célba dobó hóemberfigurás táblát. A mese után beszélgetés kezdeményeztem a gyerekekkel és közösen megpróbáltunk egyszerű célokat megfogalmazni, amelyek az óvodai életben is fellelhetőek.(egyedül felhúzni a cipőmet, ügyesen teríteni..). A célba dobással ezeket erősítették meg a gyerekek, de a nagyobbak közt hangzott el olyan kitűzés is pl.: „ A család.., apa, anya és mi egészségesek legyenek”; „Jó legyek!-„De te jó kislány vagy!”- „Itt igen, de otthon nem!” A kitartást mindennapjainkban is erősítem a gyerekekben, sok beszélgetéssel, buzdítással, ahol szükséges segítségnyújtással segítem az adódó nehézségek leküzdésébe.
A gyerekek körében maga a megküzdés fogalma főként a játékban elért sikert vagy kudarcot jelenti, így már számukra is adódott olyan helyzet, amit meg kellett oldani. A nehézségek persze más területen is mutatkoznak, de a mi feladatunk bátorítani őket, hogy ne hátráljanak meg, legyenek kitartóak céljaik elérésében. Sok türelemmel, odafigyeléssel, szeretetnyújtással segíteni, amely által ők maguk is türelmes és kitartó emberré válnak. A beszélgetés végén megszólalt a csengőnk, majd előkerült egy titokzatos levél, amelyben a plüss állatok kértek segítséget kiszabadításukhoz. Ezzel az akadályok leküzdése elkezdődött.
Márciusi témánk az Apró örömök volt. A tavasz első hónapja, a csodálatos természetünk újjászületése, Foglalkozásunk a „Hervad a virágom, éled a virágom…”relaxációs gyakorlattal kezdődött, majd Bagdi Bella: Imádok élni dalát hallgattuk meg. Beszélgettünk arról, hogy apró örömeink mindenhol jelen vannak, csak észre kell venni őket, ehhez nélkülözhetetlen érzékszerveink működése. Kiválasztottunk egy gyereket, akit körberajzoltunk, majd az érzékszervek megrajzolása után elhelyezték a hozzájuk kapcsolódó kártyájukat. A csoportban már jól ismert játékot játszottuk el: „Mi van a kendő alatt?”
A megbocsátás gyakorlása szinte mindennapossá vált csoportunkban. Gyakran előfordul hogy a gyerekek közt konfliktus adódik, amelyet gyakran a mi segítségünkkel tudnak csak megoldani. Ilyenkor mindig meghallgatjuk a „sértett feleket”, igyekszünk ráláttatni őket arra, hogy mennyire várják reggelente egymást, és a játékban is nagyon hiányoznának egymásnak, ha nem bocsátanak meg. Bagdi Bella témához aktuális dalának meghallgatása után beszélgetést kezdeményeztem a bocsánatkérésről. A gyerekek elmesélhették mi volt számukra az a rossz dolog amit tettek, és hogyan kértek emiatt bocsánatot. Ez egy picit időben elhúzódott, több gyerek is megosztotta sérelmeit társával szemben, amit persze rögtön orvosoltunk is. Kézfogás és nagy ölelés … ez a megbocsátás útja.
Májusi témánk a testmozgás. A mozgás a gyermekek szerves része, nélkülözhetetlen elem az életükben. Rengeteg funkcióban tölt be fontos szerepet életünkben, ennek hatásaként kiegyensúlyozottabbá, boldogabbá válunk. Bagdi Bella: Jól érzem magam boogie dala nagy sikert aratott a gyerekek körében. Önfeledt táncolásuk után a gyerekek maguk választhattak ismert mozgásos játékainkból. Legkedveltebb a „Tűz, víz, repülő” és a „Szoborjáték”. Az óvoda udvarán versenyjátékokkal folytattuk, amelyet szintén a gyerekek kértek tőlem.
Az utolsó témakör a Fenntartható boldogság. Ezen a foglalkozások felidéztük a Boldogságóráktól kapott kedves emlékeket, meghallgattuk és táncra perdültünk kedvelt dalainkra. A boldogság érzését tovább fokozva közös fagylaltozásra hívtuk a gyerekeket. Nagyon jó hangulatban, pozitív élményekkel zártuk a napot.

Szeptember óta tartjuk boldogságóráinkat, amelyek rengeteg élményt és pozitív tapasztalatot nyújtottak nemcsak a kis óvodásainak, hanem az itt dolgozó nevelők számára is. Sok gyakorlat vált kedvenceinkké, amelyet a mindennapjainkban is előszeretettel hasznosítunk.
A Hála téma feldolgozásának hatása megindító volt számomra, megerősített abban, hogy a gyerekek érzelmi életének fokozásában nagy segítségünkre válhat ennek folyamatos gyakorlása. A foglalkozást a ˇHervad a virágom, éled a virágom.. gyakorlattal kezdtük, majd a gyerekeket arra kértem feküdjenek kényelmesen és becsukott szemmel hallgassuk meg Bagdi Bella: Szép nap ölelj most át engem… c. zenéjét. Nagyon megható pillanatok voltak számomra látva, hogy ezek a kis apróságok mennyire együtt tudnak élni a zenével. Ezután beszélgető kör keretében értelmeztük a hála- köszönet szavak jelentését, majd az egymásra figyelés erősítését dió játékkal folytattuk. Elindult 1, majd 2. és 3. dió is a körben. A Hálafa történetének elmesélése után mi is elkészítettük a saját kis fánkat, amelynek lombját kis kezük nyomata díszített. Saját hála diót készítettek kis szívecskékkel díszítve, majd a gyerekek nagy ölelés kíséretében átadták egymásnak.
Optimizmus gyakorlása is relaxációs gyakorlattal kezdődött. „Repül a karom, ha akarom, ha nem akarom..”, Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalára a gyerekek önfeledt táncba kezdtek, refrénjét a végére együtt énekelték. A vidám hangulat megalapozása után elmagyaráztam mit is jelent maga az optimizmus szó. Közösen összegyűjtöttük a pozitív tulajdonságainkat, amelyhez tükröt használtunk, majd egy kivágott Nap sugaraira írtuk a boldog, optimista napjainkhoz szükséges motivációkat, amelyet jól látható helyre ki is tűztük.
A Társas kapcsolatok erősítésének téma feldolgozása során látogatta meg csoportunkat a Szociális Központ segítője, Timi néni. Az ő segítségével készítettük el az emberfigurákból álló barátságláncunkat, amelyet a gyerekek ötletei alapján kezüknél fogva ragasztottunk össze, ezzel jelképezve az összetartozást a csoportban.
Az Adventi ünnepkörhöz tartozó témakör a Boldogító jó cselekedetek. Ennek feldolgozásában segített a kézikönyvben található szituációs játék ötlet, amelyet főként a nagyobb gyerekekkel tudtunk megvalósítani. A gyerekekkel mézeskalácsot készítettünk közösen, amelyet feldíszítettek és a szüleiknek hálájuk jeléül, nagy ölelés kíséretében átadtak.
Célok kitűzése és elérése téma feldolgozásához készítettem a gyerekeknek egy célba dobó hóemberfigurás táblát. A mese után beszélgetés kezdeményeztem a gyerekekkel és közösen megpróbáltunk egyszerű célokat megfogalmazni, amelyek az óvodai életben is fellelhetőek.(egyedül felhúzni a cipőmet, ügyesen teríteni..). A célba dobással ezeket erősítették meg a gyerekek, de a nagyobbak közt hangzott el olyan kitűzés is pl.: „ A család.., apa, anya és mi egészségesek legyenek”; „Jó legyek!-„De te jó kislány vagy!”- „Itt igen, de otthon nem!” A kitartást mindennapjainkban is erősítem a gyerekekben, sok beszélgetéssel, buzdítással, ahol szükséges segítségnyújtással segítem az adódó nehézségek leküzdésébe.
A gyerekek körében maga a megküzdés fogalma főként a játékban elért sikert vagy kudarcot jelenti, így már számukra is adódott olyan helyzet, amit meg kellett oldani. A nehézségek persze más területen is mutatkoznak, de a mi feladatunk bátorítani őket, hogy ne hátráljanak meg, legyenek kitartóak céljaik elérésében. Sok türelemmel, odafigyeléssel, szeretetnyújtással segíteni, amely által ők maguk is türelmes és kitartó emberré válnak. A beszélgetés végén megszólalt a csengőnk, majd előkerült egy titokzatos levél, amelyben a plüss állatok kértek segítséget kiszabadításukhoz. Ezzel az akadályok leküzdése elkezdődött.
Márciusi témánk az Apró örömök volt. A tavasz első hónapja, a csodálatos természetünk újjászületése, Foglalkozásunk a „Hervad a virágom, éled a virágom…”relaxációs gyakorlattal kezdődött, majd Bagdi Bella: Imádok élni dalát hallgattuk meg. Beszélgettünk arról, hogy apró örömeink mindenhol jelen vannak, csak észre kell venni őket, ehhez nélkülözhetetlen érzékszerveink működése. Kiválasztottunk egy gyereket, akit körberajzoltunk, majd az érzékszervek megrajzolása után elhelyezték a hozzájuk kapcsolódó kártyájukat. A csoportban már jól ismert játékot játszottuk el: „Mi van a kendő alatt?”
A megbocsátás gyakorlása szinte mindennapossá vált csoportunkban. Gyakran előfordul hogy a gyerekek közt konfliktus adódik, amelyet gyakran a mi segítségünkkel tudnak csak megoldani. Ilyenkor mindig meghallgatjuk a „sértett feleket”, igyekszünk ráláttatni őket arra, hogy mennyire várják reggelente egymást, és a játékban is nagyon hiányoznának egymásnak, ha nem bocsátanak meg. Bagdi Bella témához aktuális dalának meghallgatása után beszélgetést kezdeményeztem a bocsánatkérésről. A gyerekek elmesélhették mi volt számukra az a rossz dolog amit tettek, és hogyan kértek emiatt bocsánatot. Ez egy picit időben elhúzódott, több gyerek is megosztotta sérelmeit társával szemben, amit persze rögtön orvosoltunk is. Kézfogás és nagy ölelés … ez a megbocsátás útja.
Májusi témánk a testmozgás. A mozgás a gyermekek szerves része, nélkülözhetetlen elem az életükben. Rengeteg funkcióban tölt be fontos szerepet életünkben, ennek hatásaként kiegyensúlyozottabbá, boldogabbá válunk. Bagdi Bella: Jól érzem magam boogie dala nagy sikert aratott a gyerekek körében. Önfeledt táncolásuk után a gyerekek maguk választhattak ismert mozgásos játékainkból. Legkedveltebb a „Tűz, víz, repülő” és a „Szoborjáték”. Az óvoda udvarán versenyjátékokkal folytattuk, amelyet szintén a gyerekek kértek tőlem.
Az utolsó témakör a Fenntartható boldogság. Ezen a foglalkozások felidéztük a Boldogságóráktól kapott kedves emlékeket, meghallgattuk és táncra perdültünk kedvelt dalainkra. A boldogság érzését tovább fokozva közös fagylaltozásra hívtuk a gyerekeket. Nagyon jó hangulatban, pozitív élményekkel zártuk a napot.

Egy relaxációs gyakorlattal kezdtük el a foglalkozást: Égig érő fa vagyok… Ezt követően elmondtuk a hét napjairól szóló mondókánkat. Fehér Klára Foglalkozások című szövegét dolgoztuk fel a gyerekekkel. Elmutogattuk a hallottakat, majd sorba rendeztük a történethez tartozó képeket. Megbeszéltük, hogy ki mi szeretne lenni, ha felnőtt lesz. Igazán eredeti ötletek is születtek. Lehetőséget biztosítottam a gyerekeknek, hogy megmintázhassák azt, aki lenni szeretnének. A foglalkozás végén meghallgattuk Bagdi Bella Van nekem egy álmom c. dalát.

A Csivirintem, csavarintom c. gyermekdalra csigavonalat rajzolva a célom az volt , hogy többszöri eléneklésével már a szőnyeg helyett a gyermektársak egymás hátára rajzoljanak. Ez sokak számár nagy kihívást jelentett, mert nem mindenki szereti az érintés ilyen direkt, és közvetlen formáját.

Megtanultuk mivel közlekedünk.
Miért fontos betartani a közlekedési szabályokat.
Imitáltuk a csoportszobában egy bizonyos helyszín utcákkal terekkel és közlekedési eszközökkel, kresz táblákkal.
Utaztunk busszal.Közlekedtünk gyalogosan.
Hegyen-völgyön át „kipróbáltuk” az összes közelekedési eszközt.
Összegzés: célba értünk a hét végére.

A célok kitűzése és elérése című témát egy relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd közösen énekeltünk, végül mozgásos formában gyakoroltuk kicsit a célok kitűzését és elérését, és azt, hogy a céljaink eléréséhez vezető úton nem szabad feladni, hanem tenni kell a célok eléréséért.

Relaxációs gyakorlat: „Lemegy a nap, lankad a kar, a törzsem pihenni akar.”

Foglalkozást kezdő éneklés: Közösen meghallgattuk Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát, majd egy játékkal kezdtük a foglalkozást, a szoborjátékkal, amit erre a dalra játszottunk.

Játék: Célbadobás
A kis csoportos gyerekek ügyesen helyt álltak a célbadobós játéknál, eleinte leginkább sikertelen próbálkozások voltak, de nem adták fel, végül a csoport nagy részének 3 dobásból egyszer sikerült bedobnia a zsámolyba. Miután mindenki egyszer betalált a célba, körbe leültünk és beszélgettünk a rövid távú céljaikról (csak az aznapra vonatkozóan), ki mit szeretne elérni az óvodában, illetve délután otthon.

Mese: Bezzeg: Andrea: Boldogvár meséje
A gyerekek a fárasztó mozgásos, koncentrációs feladat után, szépen és csendben hallgatták végig a mesét, amit először hallottak.

A hét folyamán a munkafüzetből másoltam színezőket a gyerekek számára, ami minden gyermeknek nagyon tetszett.

Célok kitűzése és elérése