Gyerkőceim megfogalmazták, hogy milyen célt tűznek ki maguk elé. 10 pontba foglalták az éves céltervet amit egy borítékba lezártak. Egy év múlva kibontják és átnézzük kinek mit sikerült elérnie. Mindenki megrajzolta a kívánságképét is, mire vágyik legjobban. Reméljük a kívánságok teljesülnek a célok elérésre kerülnek.❤️
Célok kitűzése és elérése
A hónap során elvégzett feladatok:
Új tervek, új célok kitűzése nem lehetséges az előzően megvalósult feladataink, eredményeink értékelése, lezárása nélkül. Ezért sokat beszélgettünk a 2022-es év sikereiről és sikertelenségeiről is. Hogy mindent tiszta lappal kezdhessünk, elköszöntünk az óévtől. Kiszíneztük a 2023-as évet jelképező díszes számokat, és szerencsemalackák, szerencsepatkók és szerencsehozó négylevelű lóherék készítésével kívántunk egymásnak boldog újévet. Kinyomtatott sablonokra mindenki egyénileg, rajzzal vagy a nagyobbak írással is nyilatkozhattak az elmúlt év legkedvesebb élményeiről, de felvázolhatták elképzeléseiket a következő hetek, hónapok feladatairól is. Kiválasztott, fő munkadarabunkat, a Céltáblát közösen készítettük el. Középpontjában a tanév végére elérendő „jó bizonyítvány” került, a köré rajzolt körívekre pedig azokat az apróbb részcélokat fogalmaztuk meg, amik feltétlenül szükségesek annak eléréséhez. Mindenki egyet értett azzal, hogy nagyon fontos az egymás iránti megértés, empátia, szeretet és együttműködés is céljaink megvalósulásához. Erre mindenképpen emlékezni szerettünk volna folyamatosan, így „H(J)Óembereket” alkottunk a faliújságra krepp-papír „gyurmicok” segítségével. Ők figyelmeztetnek bennünket arra, hogy a legfontosabb, hogy „jóemberek” legyünk, tiszteljük, megbecsüljük egymást.
Távolabbi céljaink megbeszélésekor merült fel a „Mi leszek, ha nagy leszek?” jellegzetes kérdése. A másodikosaim alkotással válaszoltak: négylevelű lóherék egyik szirmára a jelenlegi önmagukat rajzolták meg, a másik háromra pedig azok a kellékek, eszközök, képek kerültek, amik a nekik tetsző foglalkozásokhoz kapcsolódnak. Közös eredményként és elhatározásként arra jutottunk, hogy sok tanulás, kitartás és szorgalom szükséges ahhoz, hogy végül célba érjünk. Ezért csak mi magunk tehetünk, mi vagyunk a felelősek a megvalósítás sikerességéért. A gyerekek azt is megértették, hogy egy-egy nagyobb cél eléréséhez rendkívül fontosak az apróbb részfeladatok, az értük való küzdelem és az alázatos, kitartó munkavégzés.
A hónap mottója: „Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!”
A foglalkozások elején meghallgattuk a hónap dalát Bagdi Bella: Van nekem egy álmom címmel. Beszélgetőkör alkalmával arról beszélgettünk a gyerekekkel kinek mi a célja, álma, ki mit tesz azért, hogy azt elérje. Januárban a céljaink, álmaink elérésével, közeli, vagy távoli kitűzésével foglalkoztunk. Beszélgettünk arról, hogy mennyire fontos, hogy tudjuk mit akarunk elérni és ehhez mit kell tennünk. Megfogalmaztuk a gyerekekkel az egyéni és a csoportunk közös céljait, majd kavicsokat festettünk, melyre felírtuk egyénenként a legfontosabb célokat. Pl. sok barátot szerezni az iskolában, megtanulni cipőfűzőt kötni, kiválasztani a leendő iskolatáskát, vagy a szobám falának színét, bátrabbnak lenni, szabályokat jobban betartani. Ezeket a köveket a gyermekek hazavihették, hogy ha ránéznek, emlékeztesse őket a cél elérésére. Megismerkedtünk a célok elérésének jelével, s miután elolvastuk Bezzeg Andrea: Boldogvár meséjét, ennek szimbólumát feltettük a boldogságvárunk következő lépcsőfokára.
A foglalkozást Bagdi Bella – Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek c. dalával zártuk, melyet minden nap meghallgatunk és táncolunk rá, olykor el is gitározom a gyerekeknek, de CD lejátszóról is nagyon szeretjük hallgatni.
Minden apró jóság elindít egy úton, mely elvezet majd bennünket a boldogságvárunk legfelső lépcsőfokára. Az út nem könnyű, de értékes minden egyes perce, amit adhatok óvodásaimnak. Hiszem, hogy csak boldog gyermekből lehet boldog felnőtt, és csak ezekből lehet boldog ország. Ezt Kodály Zoltán mondta és ezt a mottót választottam a tavalyi Neteducatio Oszkár díj átadásakor, mert ezt vallom én is, ezt próbálom átadni gyermekeimnek és óvodásaimnak.
Mészárosné Ádám Andrea
óvodapedagógus, óvodavezető-helyettes
Maglódi Napsugár Óvoda
Csigabiga csoport
Boldogságóra: Célok kitűzése (5)
Az új évet a kis manósokkal az egyéni vágyak és célok megbeszélésével kezdtük, melyet a tűzijáték „sugaraiba” jegyeztük fel. A csoport kívánsága lett, hogy: „Egészségesek legyünk, mint a makk!”
A következő héttől tettünk is érte, mindennap valami egészséges dolgot csináltunk. Megismerkedtünk „Makk Marcival”, akinek egészséges ételeket főztünk, és újságokból egészséges ételekről képeket vágtunk ki. Gyümölcssalátát készítettünk, zöldségeket daraboltunk, kóstoltunk, és „Mackó úrral” tornáztunk, majd Teaházban jártunk és Bögrekiállítást néztünk, amit a csoportban alakítottunk ki, melyet a szülők is megtekinthettek a délután folyamán. Az ízes teák kóstolásához egy-egy nagymama saját készítésű teasüteménnyel kedveskedett, mellyel a másik csoport gyermekeit és a felnőtteket is megkínáltuk.
Tovább folytatódott a célkitűzések elérésének feldolgozása, így először a „Boldogvár meséje” c. mesét ismerték meg a gyerekek, így kedvet kaptak „Boldogvár” megtalálásához. Boldog Dóra a „Gyere velem, vigyáz rám a napsugár…versikével csalogatta a gyerekeket a Kerekerdőbe. Hozott egy kirakót, melyből hiányoztak részek, és egy térképet is, melyen szövevényes, feladatokkal teli akadályok voltak.
Valahogy rímes hangulatba kerültem, így a manó csoportos mesetörténet(kitalált) is többnyire rímesre sikeredett.
A mesevári manókaland
Egyszer volt, hol nem volt, létezett egy Manó csoport, ahová nagyon ügyes kis manók jártak. De ahogy telt-múlt az idő, egyes kis manók rendetlenekké és lustákká váltak. Hidegre fordult az idő, egyre inkább fáztak, és néha lustaságból nem tisztálkodtak. A többiek mindezt látván, igen elszomorodtak, a Manó óvónénihez segítségért fordultak.
M.óvónéni: -Látom, szomorú lett a csoportom, így elmegyünk Boldogvárra, hogy megtaláljátok a boldogságot, ha ti is ezt akarjátok!
Gy: Igen, igen igen…-hangzott a felelet.
M.óvónéni: – Segítségül hívom Boldog Dórát, ki segít megtalálni a várt.
Boldogan csatlakoztak a rendetlen kis manósok is a kirándulók közé. Térképpel a kezükben figyelték a nyilat, mely a várhoz vezetett.
-Enyje, enyje kis manósok, ilyen zajjal nem mehettek, mert felveritek a nagy csendet-szólt rájuk az óvónéni. Figyeljetek csak! Kerekerdőn varázshópelyhek esnek le az égből. Aki elég ügyes és 3-at belélegzett, az kívánhat valamit, de egyszerre csak egyet!
Így haladtak a hosszú úton, egészen a medve barlangjáig, mely az útjukat állta. Bentről brummogás és nyöszörgés hallatszott. Beszóltak a barlangba a kis manók:
-Hahó mackó bácsi, miért tetszik, úgy nyöszörögni?
-Jaj, szomorú vagyok, mert velem senki nem játszik! -brummogta a mackó
-Akkor gyere ki a hóra, meghempergetünk Téged, te kis mogorva!… és a mackó kidugta az orrát
-De hideg van idekint!
-Ha kijössz, meglásd, rögtön felmelegszel, csak járd el a táncot minden manós gyerekkel!
A mackó úrfi cammogva előmászott és figyelte a mackó táncot:
-„Mackó, mackó ugorjál, mackó, mackó forogjál, tapsolj egyet, ugorj ki!”
A manós gyerekek jól megtáncoltatták a mackót, aki hálája jeléül átengedte őket a barlang ösvényén, és egy kirakó darabot adott ajándékba.
A kis manósok tovább mentek és Boldog Dórával légzőgyakorlatokat vettek. Útjukat Makk Marci háza felé vették, hogy megkérdezzék, milyen az egészség.
-Szervusz Marci! Emlékszel még ránk? Finom salátákat és meleg teát készítettünk együtt, hogy egészségesek legyünk. -kiáltották együtt a gyerekek
-Bizony emlékszem! De vajon ti emlékeztek-e még a versre, amit tőlem tanultatok? Elmondjátok nekem-kérdezte Marci
-Igen, igen, elmondjuk! „Makk Marci egy derék gyerek, mindig vidám, sokat nevet. Játszik, ugrál, tornázik, hóban csúszkál, nem fázik. Télen-nyáron jól mulat, mert egészséges, mint a makk!”
-Ügyesek vagytok! Elengedlek benneteket a lejtőn, de csak óvatosan, mert nagyon fúj a szél és csúszik! Itt egy puzzledarab, sok szerencsét!
Elbúcsúztak egymástól és az úton tovább mentek, szinte mindenki remegett, hisz annyira fáztak.
-Mikor érünk már a várhoz? Fázik kezem, lábam, arcom!- siránkoztak a gyerekek
-Bizony nem öltöztetek fel melegen! Így jár aki kapkod, szeles, az lesz majd a legbetegebb!-szólt az óvónéni
A nyíl a rendetlen boltoshoz vezetett, ahol a cipők és kabátok a földön hevertek.
-Végre ideértünk! -mondták többen
-Jókor érkeztetek, mert elakartak hagyni a cipők és kabátok engemet!
-Egyet se szomorkodj, tudunk egy varázsszót s meglátod, segítünk helyre tenni az álmod!
A varázsszó elhangzott: „Fújj, fújj erősen, s minden, ami bánt, meglátod, azonnal már nem akadály!”
A szorgos kis manósok mindent elvégeztek, végre rendet tettek és dicséret helyett meleg cipőt és kabátot vettek.
A boltostól cserébe egy puzzledarabot reméltek.
Így bandukoltak tovább meleg öltözékben, miközben megszomjaztak szépen. Sehol egy kút, sehol egy tócsa, mely arcukat felfrissíthette volna. De egy szemfüles „huncutka” kismanó, a távolban észrevett egy pislákolót. A fény felé siettek mindannyian, egy kisházikó volt az mozdulatlan.
-Csak csendben, csak halkan-hangzott az intő szó. Még a lélegzetük sem volt hallható. Benéztek az ablakon és láss csodát! Sok kis törülköző várta gazdáját. Mindegyik sírt, hisz a földön hevert, piszkos kéz koszolta össze mindegyiket.
Megszólalt a kicsit rendetlenebb kis manó:
-Ez hálátlanság, a földre leestek, ilyet még mi sem csinálunk, akasszuk fel mindegyiket! Így lesz rend a lelkében mindenkinek!
Bekopogtak és felajánlották segítségüket, így a Boldogvárhoz tovább mehettek, zsebükben ajándékkal, egy kis puzzledarabbal.
Odaérve, az léphette át a vár küszöbét, ki elmondta a várőrnek saját történetét. Sorra mondogatták vágyukat, céljukat, amiről álmodoztak egész útjuk alatt. Utolsó feladatként Boldogvár lakója, a királykisasszonyka várta őket közös kirakóra. Együtt oldották meg a feladványt végszóra, ettől lett igazán vidám Boldog Dóra. A királykisasszonyka végül gyümölccsel kínálta őket, a manócskák örömére. Nem volt már ott rendetlen, lusta, beteg egy se, boldogan éltek, míg meg nem öregedtek.
Felhasznált irodalom:
• Boldogságóra kézikönyv anyagai alapján(Fújj, fújj, erősen..; Gyere velem, vigyáz ránk a napsugár…)
• ÉNO: mackó, mackó ugorjál…(203)
• Makk Marci az egészség c.mesefilm (vers részlet)
Boldogságóra: Célok kitűzése (5)
Az új évet a kis manósokkal az egyéni vágyak és célok megbeszélésével kezdtük, melyet a tűzijáték „sugaraiba” jegyeztük fel. A csoport kívánsága lett, hogy: „Egészségesek legyünk, mint a makk!”
A következő héttől tettünk is érte, mindennap valami egészséges dolgot csináltunk. Megismerkedtünk „Makk Marcival”, akinek egészséges ételeket főztünk, és újságokból egészséges ételekről képeket vágtunk ki. Gyümölcssalátát készítettünk, zöldségeket daraboltunk, kóstoltunk, és „Mackó úrral” tornáztunk, majd Teaházban jártunk és Bögrekiállítást néztünk, amit a csoportban alakítottunk ki, melyet a szülők is megtekinthettek a délután folyamán. Az ízes teák kóstolásához egy-egy nagymama saját készítésű teasüteménnyel kedveskedett, mellyel a másik csoport gyermekeit és a felnőtteket is megkínáltuk.
Tovább folytatódott a célkitűzések elérésének feldolgozása, így először a „Boldogvár meséje” c. mesét ismerték meg a gyerekek, így kedvet kaptak „Boldogvár” megtalálásához. Boldog Dóra a „Gyere velem, vigyáz rám a napsugár…versikével csalogatta a gyerekeket a Kerekerdőbe. Hozott egy kirakót, melyből hiányoztak részek, és egy térképet is, melyen szövevényes, feladatokkal teli akadályok voltak.
Valahogy rímes hangulatba kerültem, így a manó csoportos mesetörténet(kitalált) is többnyire rímesre sikeredett.
A mesevári manókaland
Egyszer volt, hol nem volt, létezett egy Manó csoport, ahová nagyon ügyes kis manók jártak. De ahogy telt-múlt az idő, egyes kis manók rendetlenekké és lustákká váltak. Hidegre fordult az idő, egyre inkább fáztak, és néha lustaságból nem tisztálkodtak. A többiek mindezt látván, igen elszomorodtak, a Manó óvónénihez segítségért fordultak.
M.óvónéni: -Látom, szomorú lett a csoportom, így elmegyünk Boldogvárra, hogy megtaláljátok a boldogságot, ha ti is ezt akarjátok!
Gy: Igen, igen igen…-hangzott a felelet.
M.óvónéni: – Segítségül hívom Boldog Dórát, ki segít megtalálni a várt.
Boldogan csatlakoztak a rendetlen kis manósok is a kirándulók közé. Térképpel a kezükben figyelték a nyilat, mely a várhoz vezetett.
-Enyje, enyje kis manósok, ilyen zajjal nem mehettek, mert felveritek a nagy csendet-szólt rájuk az óvónéni. Figyeljetek csak! Kerekerdőn varázshópelyhek esnek le az égből. Aki elég ügyes és 3-at belélegzett, az kívánhat valamit, de egyszerre csak egyet!
Így haladtak a hosszú úton, egészen a medve barlangjáig, mely az útjukat állta. Bentről brummogás és nyöszörgés hallatszott. Beszóltak a barlangba a kis manók:
-Hahó mackó bácsi, miért tetszik, úgy nyöszörögni?
-Jaj, szomorú vagyok, mert velem senki nem játszik! -brummogta a mackó
-Akkor gyere ki a hóra, meghempergetünk Téged, te kis mogorva!… és a mackó kidugta az orrát
-De hideg van idekint!
-Ha kijössz, meglásd, rögtön felmelegszel, csak járd el a táncot minden manós gyerekkel!
A mackó úrfi cammogva előmászott és figyelte a mackó táncot:
-„Mackó, mackó ugorjál, mackó, mackó forogjál, tapsolj egyet, ugorj ki!”
A manós gyerekek jól megtáncoltatták a mackót, aki hálája jeléül átengedte őket a barlang ösvényén, és egy kirakó darabot adott ajándékba.
A kis manósok tovább mentek és Boldog Dórával légzőgyakorlatokat vettek. Útjukat Makk Marci háza felé vették, hogy megkérdezzék, milyen az egészség.
-Szervusz Marci! Emlékszel még ránk? Finom salátákat és meleg teát készítettünk együtt, hogy egészségesek legyünk. -kiáltották együtt a gyerekek
-Bizony emlékszem! De vajon ti emlékeztek-e még a versre, amit tőlem tanultatok? Elmondjátok nekem-kérdezte Marci
-Igen, igen, elmondjuk! „Makk Marci egy derék gyerek, mindig vidám, sokat nevet. Játszik, ugrál, tornázik, hóban csúszkál, nem fázik. Télen-nyáron jól mulat, mert egészséges, mint a makk!”
-Ügyesek vagytok! Elengedlek benneteket a lejtőn, de csak óvatosan, mert nagyon fúj a szél és csúszik! Itt egy puzzledarab, sok szerencsét!
Elbúcsúztak egymástól és az úton tovább mentek, szinte mindenki remegett, hisz annyira fáztak.
-Mikor érünk már a várhoz? Fázik kezem, lábam, arcom!- siránkoztak a gyerekek
-Bizony nem öltöztetek fel melegen! Így jár aki kapkod, szeles, az lesz majd a legbetegebb!-szólt az óvónéni
A nyíl a rendetlen boltoshoz vezetett, ahol a cipők és kabátok a földön hevertek.
-Végre ideértünk! -mondták többen
-Jókor érkeztetek, mert elakartak hagyni a cipők és kabátok engemet!
-Egyet se szomorkodj, tudunk egy varázsszót s meglátod, segítünk helyre tenni az álmod!
A varázsszó elhangzott: „Fújj, fújj erősen, s minden, ami bánt, meglátod, azonnal már nem akadály!”
A szorgos kis manósok mindent elvégeztek, végre rendet tettek és dicséret helyett meleg cipőt és kabátot vettek.
A boltostól cserébe egy puzzledarabot reméltek.
Így bandukoltak tovább meleg öltözékben, miközben megszomjaztak szépen. Sehol egy kút, sehol egy tócsa, mely arcukat felfrissíthette volna. De egy szemfüles „huncutka” kismanó, a távolban észrevett egy pislákolót. A fény felé siettek mindannyian, egy kisházikó volt az mozdulatlan.
-Csak csendben, csak halkan-hangzott az intő szó. Még a lélegzetük sem volt hallható. Benéztek az ablakon és láss csodát! Sok kis törülköző várta gazdáját. Mindegyik sírt, hisz a földön hevert, piszkos kéz koszolta össze mindegyiket.
Megszólalt a kicsit rendetlenebb kis manó:
-Ez hálátlanság, a földre leestek, ilyet még mi sem csinálunk, akasszuk fel mindegyiket! Így lesz rend a lelkében mindenkinek!
Bekopogtak és felajánlották segítségüket, így a Boldogvárhoz tovább mehettek, zsebükben ajándékkal, egy kis puzzledarabbal.
Odaérve, az léphette át a vár küszöbét, ki elmondta a várőrnek saját történetét. Sorra mondogatták vágyukat, céljukat, amiről álmodoztak egész útjuk alatt. Utolsó feladatként Boldogvár lakója, a királykisasszonyka várta őket közös kirakóra. Együtt oldották meg a feladványt végszóra, ettől lett igazán vidám Boldog Dóra. A királykisasszonyka végül gyümölccsel kínálta őket, a manócskák örömére. Nem volt már ott rendetlen, lusta, beteg egy se, boldogan éltek, míg meg nem öregedtek.
Felhasznált irodalom:
• Boldogságóra kézikönyv anyagai alapján(Fújj, fújj, erősen..; Gyere velem, vigyáz ránk a napsugár…)
• ÉNO: mackó, mackó ugorjál…(203)
• Makk Marci az egészség c.mesefilm (vers részlet)
Előzményként az egészséges életmód témájátdolgoztuk fel. A mese elmesélése fealdatok megoldásával összekötve. történt. A leghasznosabb dolog című mesét olvastuk el. Mesélés után megbeszéltük a történéseket közösen. Rajzoltunk, milyenek vagyunk és milyenek szeretnénk lenni. A kész alkotásokból tablót készítettünk.
Januárban a reális célok kitűzésével, a célok melletti elköteleződéssel foglalkoztunk. Beszélgettünk arról, hogy mennyire fontos, hogy tudjuk mit akarunk elérni és milyen módszerek segítenek nekünk ebben. Megfogalmaztuk a gyerekekkel az egyéni és az osztály közös céljait is. Faliújságot is készítettünk, hogy mindig szem előtt legyenek a 2023-as év céljai. Ahhoz, hogy a céljainkat sikeresen elérjük, ahhoz, hogy a törekvéseink sikeresek legyenek a következő 5 módszert tartottuk szem előtt:
1. Legyen egy jó tervünk!
2. Beszéljünk róla a barátainknak és a családunknak!
3. A várható előnyökre összpontosítsunk!
4. Minden sikeres részcél elérése után jutalmazzuk meg magunkat!
5. Vezessünk naplót, írjuk le a céljainkat minél konkrétabban!
A célok kitűzése után még elolvastuk a Leghasznosabb dolog című mesét és megoldottuk a történetbe épített feladatokat. Beszélgettünk arról, hogy mi volt Cili és Cecil számára a leghasznosabb dolog, amit magukkal hoztak. Cili és Cecil kiállták a próbát, megdolgoztak a céljukért. A gyerekek elmesélték saját próbálkozásaikat, kihívásaikat amikkel szembesültek a céljaik elérése során. Majd beszélgettünk arról, hogy milyen érzés volt mikor mégis sikerrel jártak, elérték a kitűzött céljaikat. A foglalkozást Bagdi Bella – Van nekem egy álmom dalával zártuk.
Beszámoló
Boldogságóra 5. : Célok kitűzése és elérése
Az óra időpontja: 2023. január 16.
Résztvevők: 2. osztály
Az új évet egymás köszöntésével kezdtük. A relaxációt követően a boldogságórát beszélgetéssel folytattuk. Arra a következtetésre jutottunk, hogy nem hull az ölünkbe minden, hanem tenni is kell érte. Jobb, ha megküzdünk valamiért, így jobban megbecsüljük. Céljaink megvalósításához szükséges gondolatokat fogalmaztunk meg.(Pl.: kitartás, tenni akarás, bátorság, szorgalom, bizalom). A küzdelemre és kitartásra motiválóan felolvastam a gyerekeknek Az öreg halász és a nagyra vágyó felesége című mesét. Ígéret kártyákat készítettünk egymásnak, így a tanulók egymás céljainak megvalósításában segítséget, támogatást fogalmazhattak meg. Színezők és a kártyák készítése közben meghallgattuk a hónap dalát, majd átadták a támogatást tartalmazó üzeneteket az általuk kiválasztott személyeknek. Volt , aki osztálytársnak, volt aki szüleinek, volt aki a testvérének szánta. A hónap során többször is beszéltük a célok megvalósításának lehetőségeiről.
Szakosné Biczó Marianna (tanítónő, Pókaszepetki Festetics Kristóf Általános Iskola)
A havi témánk feldolgozása előtt, relaxációs gyakorlattal indítottuk a közös tevékenykedést. „Repül a karom ha akarom” gyakorlat elvégzése során a gyermekek örömteli arckifejezéseit boldogság volt látni. Énekeltük Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalát, melyre a közös tánc ismét megmutatta a gyermekek mennyire szeretik egymást. Témabevezetése beszélgető körrel indult, a céljaink megfogalmazását segítve, mindenki a munkafüzetünk példáiból merítve, ötletelhetett mi is legyen az egyéni célja aznapra, vagy hosszabb távra. Játék gyanánt célba dobósat játszottunk,mi alatt megoszthatták céljaikat társaikkal. Együtt összedolgozva egy közös cél érdekében Boldogságvár puzzle-ket összeillesztettük. Megismerkedtünk a célok elérésének jelével. Medvévé változva pedig közösen segítették, hogy megtalálhassam a haza vezető utam, melyet csakis feladatok végrehajtása után találhattam meg egy kitáruló térkép segítségével. Majd egy újabb személyiségfejlesztő dallal zártuk a közös, ismeretbővítő foglalkozásunkat.