Csoportunkkal elkezdtük az új évet, tele energiával, új kihívásokkal és a januári boldogságóra témával. Sokat beszélgettünk, hogy megértsék mi az, hogy cél és hogyan tudják elérni azt. Szerencsére megértették, hogy nem tárgyi célokról van szó, hanem álmokról, amiket meg tudnak majd valósítani. Nagyon jól megfogalmazták, valaki azt mesélte el, mi szeretne lenni ha nagy lesz, valaki közelebbi célokat fogalmazott meg, de szerencsére mindenki tudott mondani valamit. Ezek után célba dobtak kislabdával zsámolyba, az első dobás után a másodiknál viszont úgy kellett dobniuk, hogy előbb megfogalmazták céljaikat. Volt akinek sikerült, de akinek nem az se keseredett el. Összerakták kirakósból a boldogság várát, ahova majd a témák feldolgozásával a nevelési év végén el szeretnénk jutni. Ez a vár szerepelt a hónap meséjében is, melynek elolvasása után a mese végén található kérdéseket mint mindig most is átbeszéltük. A munkafüzetből kiszínezték hozzá a boldogság várát. Sikerült a csoporttal megfogalmazni a mondókát is, melyet megtanultunk, de felvenni már elfelejtettük sajnos 🙁 Azért megosztom a csoport januári mondókáját:
„Én vagyok a január, ki minden évben vár.
Havat hozok, jeget viszek, te neked meg hóembert.
Büszke hónap vagyok én, mert legelőször szeretném.
Az emberek is szeretnek, a gyerekek meg játszanak.
Overáll, és sapka, sál, minden héten fel kell venni.
Csak arra vigyázz, meg ne fázz, mielőbb kabát.
Meleg tea, forró leves, ezek bizony finomak.
Fogadalma hava vagyok, ezért várnak szeretettel.”
Lehet, hogy nem minden sora rímel, de nagy nevetések és mozgásos játék közben születtek meg a sorok végei, nekik nagyon tetszett. Megfogalmazták ,mit szeretnétek dolgozni, mikor felnőttek lesznek és lerajzolták magukat, amilyenek most, és a papír másik oldalára amilyenek lesznek nagykorukban. Klassz kis rajzok születtek! A hónap dalát egy „cipőtáncoltató” koreográfiával hallgattuk meg és énekeltük, figyelve, hogy tartsuk a ritmust közben. Egyszer majd megnőnek ezek a gyerekek is és remélem, hogy a most megfogalmazott célok, álmok, vágyak az évek során nem merülnek feledésbe, emlékezni fognak rá, és tesznek érte, hogy elérjék azokat. Kívánom, hogy sikerüljön mindannyiuknak! Mert jobb velünk a világ!

Januári témánk a ,,Célok kitűzése és elérése’’ volt. Beszélgető kört alakítottunk, ahol mindnyájan elmondhatták, hogy ki mire vágyik, mit szeretne elérni, és mi a célja. A foglalkozásokat szokás szerint a Világomban minden rendben van… kezdetű Bagdi Bella dallal vezettem be. Relaxációnak firkáltunk nyitott, majd csukott szemmel, s közben mondtuk a mondókát: „Irkafirka, össze-vissza, szabad jobbra, szabad balra, szabad nekem összevissza.” Utána célba dobást rendeztünk, ahol párokat is kerestünk, és hangosan ismételtük: együtt minden sikerülhet!! Majd megbeszéltük milyen jó érzés, amikor a babzsák célba ér. Milyen más célunk lehet még, amit szeretnénk elérni? Pl. valaki szeretne megtanulni írni, olvasni, számolni, biciklizni kétkerekű biciklin, gyorsabban futni, megtanulni cipőfűzőt kötni, stb. Nem szabad feladni, ha elsőre nem sikerül a cél elérése. (pl. babzsákkal is lehet többször dobni) Azt is megbeszéltük, hogy a céljaink eléréséhez az kell, hogy tervezzünk, hogy segítsük egymást, és hogy mindig a célra összpontosítsunk. Ha elértük a célunkat boldogok leszünk, új célokat találunk, és keresünk magunknak. A tevékenységek zárásaként zenére mozogtunk, kiszíneztük a Boldogság várát, és újabb célokat tűztünk ki magunk elé.

Ismét eltelt egy év. Ilyenkor mindenki elgondolkodik céljain, mit szeretne megvalósítani az előtte álló időszakban.

Az év első Boldogságóráját beszélgetőkörrel kezdtük. Első körben átismételtük az eddig tanultakat. Beszélgettünk a szeptemberi hála befőttről, az októberi optimista szemüvegekről, a novemberi barátságokról és a decemberi jó cselekedetekről. Öröm volt számomra, hogy a gyerekek nagyon sok mindenre visszaemlékeztek.

Ezután én meséltem a gyerekeknek kitűzött céljaimról, mi az, ami fontos számomra:
• egészségem megőrzése, a sportolás, megfelelő vízfogyasztás és étkezés,
• minőségi időt töltsek a családommal, szeretteimmel, cicámmal,
• a túrázások, a kirándulások, a természet- és állatvédelem,
• és nem utolsó sorban a Boldogságórák megtartása.

Hangsúlyoztam, hogy az egyik legfontosabb életcélom a boldogság fenntartása, ami nem egyszerű feladat. Ha kitartóan követjük céljainkat, magabiztosak leszünk, nő az önbecsülésünk.

A relaxációs gyakorlat („Hintaszék”) elvégzése után Bagdi Bella: „Van nekem egy álmom” című dalát hallgattuk. Megbeszéltük, miről szól a dal, majd megkérdeztem a gyerekeket, kinek, milyen vágyai, céljai vannak. A következő válaszok születtek:

• „Jocó mindig a barátom legyen!”
• „Felnőtt legyek!”
• „Ha felnövök, legyek királynő!”
• „Apáékkal elmenjünk a Dínó Parkba.”
• „Amikor felnövök, anya mindig szeressen.”
• „Legyen egy igazi varázspálcám.”

Érzelmekről is szót ejtettünk. Ha nem sikerül a kitűzött célt teljesíteni, milyen érzeteket vált ki belőlünk:
• „Olyan volt már, hogy sírtam, ha valami nem sikerült.”
• „Ilyenkor szomorú vagyok és mérges.”

Válogattunk a munkafüzet feladatai közül is. Folyosónkat Bezzeg Andrea („Boldogvár meséje”) meséje alapján csodás alkotások díszítették. Sokat társasjátékoztunk a karácsonyra kapott játékainkkal, ezáltal a gyerekek gyakorolták a kitartást, a kudarctűrést, az együttműködést.

Elhatároztuk, hogy lesznek közös céljaink:
• türelmesebbek leszünk egymással,
• jobban odafigyelünk egymásra,
• halkabban beszélünk a csoportban,
• több segítséget nyújtunk egymásnak.

Testnevelés órán pedig egy akadálypályát állítottam össze a gyerekeknek:
• mászás bordásfalon = egy magas hegyet másztunk meg,
• kúszás pad alatt = egy szűk barlangban próbáltunk előre jutni,
• egyensúlyozás padon = egy szakadék felett próbáltunk átkelni,
• gyaloglás érzékelő korongokon = egy mocsáron próbáltunk előre haladni,
• célbadobás labdával = az út során megszerzett kristálygolyókat biztonságba helyeztük.

Az óra végén összegeztük a tanultakat és elhatároztuk, hogy mindent meg kell tennünk céljaink elérése érdekében.

A januári téma a célok kitűzése és elérése. A Szívmanó az akadálypályán feladatot választottam a foglalkozáshoz. Mivel az óvodánkban a január hónapban szoktuk megrendezni az ovimpiát (sportnap), így épp testhezálló volt,hogy a Szívmanót egy akadálypályán vigyük át, küzdjük le együtt az akadályokat és jussunk el a célba. A gyerekek már elég sok információval rendelkeznek a szívről, akár anatómiailag, akár lélektanilag. A szeretet, a szívemből való szeretet mindig elhangzik a boldogságórán.
A kezdő relaxáció a „Körbe, körbe, karikába..” kezdetű mondókázással a karok körzésével, nyitott, majd csukott szemmel történt. Majd meghallgattuk a kezdő éneket, a „Van nekem egy álmom” kezdetű hónap dalát, melyet értő figyelemmel kértem, hogy hallgassanak, közben bemelegítettünk az akadálypályás mozgáshoz.
Az akadálypályán úgy kellett áthaladni, hogy egy célt meg kellett nevezni, amit az út során lehetőleg teljesíteni kellett . Pl.: be tudom/ be akarom dobni a labdát a kosárba, annyit ugrok a trambulinon, ahány éves vagyok, stb. Szívmanó pedig abban segített, hogy mindez sikerüljön. Aki szerette volna kipróbálhatta átvinni Szívmanót az akadályokon.
Az egyik kislány annyira megszerette Szívmanót, hogy a foglalkozás során végig magánál tartotta és ölelte.
A sok akadály leküzdése után megérkeztünk a Boldogvárunkhoz, ahol a Boldogvár meséjét mondtam el a gyerekeknek. Ezután beszélgettünk arról, hogy nekik milyen érzés az, amikor valamit sikerül elérniük.Volt- e már olyan, hogy valamit nagyon szerettek volna és teljesült?
A foglalkozás lezárásaként a célok elérésének jelét kiszínezték, közben hallgatták a hónap dalát.