A hónap témájaként célokat tűztünk ki magunk elé.
Nyitó beszélgetésként megbeszéltük, hogy mik is azok a célok. Kezdtük a kisebb célokkal, melyre példaként a hóemberépítést említettem, mely az óvodai heti témához is jól kapcsolódott. Megbeszéltük, hogy a célhoz kell egy szándék, mit szeretnénk elérni, majd terv, hogyan jutunk el oda és eszköz, melynek segítségével megvalósíthatjuk. Ezt követően beszéltünk a hosszabb távú tervekről, célokról pl. pályaválasztás, ki mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Megbeszéltük, hogy előbb el kell végezni a hozzá illő iskolákat, mint én is tanultam, hogy óvónéni lehessek. Ezután sorra elmondták, ki mi szeretne lenni, ha megnő. Többen „lesznek” rendőrök, tűzoltók, de volt aki állatorvos szeretne lenni és természetesen királynőnek, hercegnőnek is készül néhány kislány. Elkészítettük ezt követően a jelen-jövő tablót is, lerajzolták magukat a jelenben és az elképzelt jövőben.
Ezután beszélgettünk a szívmanóról, aki segít elérni a céljainkat, benn lakik a szívünkben. Nehézkesen, de megformáztuk a képzeletbeli manónkat, akinek hoztak házat, autót is. Akinek segítségével megküzdöttünk az akadálypályával is.
Megírtuk a január dalát, mely szintén nem ment könnyen, nem igazán értették, hogyan is kellenne a mondatokat befejezni, végül megszületett:
Én vagyok a január, ki minden évben visszajár.
Havat hozok, jeget viszek, te neked meg almát viszek.
Büszke hónap vagyok én, mert legelőször jövök én.
Az emberek is szeretnek, a gyerekek szívesen szeretnek.
Overáll, és sapka, sál, minden héten szívünk száll.
Csak arra vigyázz, meg ne fázz, mielőbb a tél jön már.
Meleg tea, forró leves, ezek bizony melegek.
Fogadalmak hava vagyok, ezért várnak kicsik-nagyok.
Ráhangolódásként a második alkalommal párba rendeződtünk és különböző testrészeink (kisujj, térd, könyök, váll, hát, lábfej) mentén „összenőve” próbáltunk lépéseket tenni.
Ezt követően abban a szerencsés helyzteben van a csoportunk, hogy vannak ikrek a csoportban, így a mesét hozzájuk tudtuk igazítani. Meghallgatták a Leghasznosabb dolog című történetet, melynél a figyelem fenntartására több feladatot is elvégeztek a gyerekek.
Elsőként szülői kívánságlevelet rajzoltak, melyen nagyon jó ötletek születtek. Kívántak szeretetet, barátokat, házat, autót, szivárványos, varázspálcás életet, hogy meg tudják élni a csodákat.
Ezután eljátszották, hogyan indítanák útnak gyermekeiket, miket mondanának nekik. Itt is nagyon jó ötletek születtek pl.aludjanak sokat, feküdjenek le időben, legyen idejük a kikapcsolódásra-strandoljanak, szerezzenek be háziállatot pl. egy rókát stb.
A belső hang feladat nem igazán ment nekik, ezért ezzel nem időztünk sokáig. Az elválás nehéz pillanata ellenben könnyű feladatnak bizonyult, hagytam, hogy ők válasszák ki, milyen módon búcsúznának el a testvérek egymástól. Volt puszi, ölelés, kézfogás, pacsi is.
Végül lerajzolták a málha sablonba, hogy ki mit tart fontos eszköznek. Kértem őket, ismét gondoljanak arra, hogy mik szeretnének lenni, ha nagyok lesznek és ehhez milyen eszközre lenne szükségük. Pl. körmös-körömlakk, fodrász-fésű,olló, cukrász-torta stb.
Zárásként meghallgattuk és nagyon tetszett neki Bagdi Bella: Pozitív mondókája.
felkerült a Boldogság várához vezető lépcsősorra is a célok elérésének jelképe.
Célok kitűzése és elérése
A hónap témája a Célok kitűzése és elérése. Meghallgattuk Bagdi Bella előadásában a Van nekem egy álmom c. dalát. Beszélgettünk arról, hogy az óvodában milyen céljaik lehetnek. Legyenek barátaik, örömmel vegyenek részt a közös tevékenységekben. Az akadálypályán az akadályokat át tudják ugrani, célba dobáskor betaláljanak a célba. A közös tevékenységek során erősödtek a baráti kapcsolatok. Mozgásos tevékenységekben igyekeztek a kitűzött célokat elérni.
Én vagyok a január, ki minden évben elől jár.
Havat hozok, jeget viszek, te neked meg sok mókát.
Büszke hónap vagyok én, mert legelőször jövök én.
Az emberek is szeretnek, a gyerekek meg örülnek.
Overall, és sapka, sàl, minden héten ebben jàrj.
Csak arra vigyàzz, meg ne fàzz, mielőbb melegbe menj.
Meleg leves, forrò tea, ezek bizony segìtnek.
Fogadalmak hava vagyok, ezért várnak rám sokan.
Céljaink, fogadalmaink örülni minden jònak, mókázni nevetni, elvetni a rosszat, kerülni a bajt.
Gyerkőceim megfogalmazták, hogy milyen célt tűznek ki maguk elé. 10 pontba foglalták az éves céltervet amit egy borítékba lezártak. Egy év múlva kibontják és átnézzük kinek mit sikerült elérnie. Mindenki megrajzolta a kívánságképét is, mire vágyik legjobban. Reméljük a kívánságok teljesülnek a célok elérésre kerülnek.❤️
A hónap során elvégzett feladatok:
Új tervek, új célok kitűzése nem lehetséges az előzően megvalósult feladataink, eredményeink értékelése, lezárása nélkül. Ezért sokat beszélgettünk a 2022-es év sikereiről és sikertelenségeiről is. Hogy mindent tiszta lappal kezdhessünk, elköszöntünk az óévtől. Kiszíneztük a 2023-as évet jelképező díszes számokat, és szerencsemalackák, szerencsepatkók és szerencsehozó négylevelű lóherék készítésével kívántunk egymásnak boldog újévet. Kinyomtatott sablonokra mindenki egyénileg, rajzzal vagy a nagyobbak írással is nyilatkozhattak az elmúlt év legkedvesebb élményeiről, de felvázolhatták elképzeléseiket a következő hetek, hónapok feladatairól is. Kiválasztott, fő munkadarabunkat, a Céltáblát közösen készítettük el. Középpontjában a tanév végére elérendő „jó bizonyítvány” került, a köré rajzolt körívekre pedig azokat az apróbb részcélokat fogalmaztuk meg, amik feltétlenül szükségesek annak eléréséhez. Mindenki egyet értett azzal, hogy nagyon fontos az egymás iránti megértés, empátia, szeretet és együttműködés is céljaink megvalósulásához. Erre mindenképpen emlékezni szerettünk volna folyamatosan, így „H(J)Óembereket” alkottunk a faliújságra krepp-papír „gyurmicok” segítségével. Ők figyelmeztetnek bennünket arra, hogy a legfontosabb, hogy „jóemberek” legyünk, tiszteljük, megbecsüljük egymást.
Távolabbi céljaink megbeszélésekor merült fel a „Mi leszek, ha nagy leszek?” jellegzetes kérdése. A másodikosaim alkotással válaszoltak: négylevelű lóherék egyik szirmára a jelenlegi önmagukat rajzolták meg, a másik háromra pedig azok a kellékek, eszközök, képek kerültek, amik a nekik tetsző foglalkozásokhoz kapcsolódnak. Közös eredményként és elhatározásként arra jutottunk, hogy sok tanulás, kitartás és szorgalom szükséges ahhoz, hogy végül célba érjünk. Ezért csak mi magunk tehetünk, mi vagyunk a felelősek a megvalósítás sikerességéért. A gyerekek azt is megértették, hogy egy-egy nagyobb cél eléréséhez rendkívül fontosak az apróbb részfeladatok, az értük való küzdelem és az alázatos, kitartó munkavégzés.
A hónap mottója: „Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!”
A foglalkozások elején meghallgattuk a hónap dalát Bagdi Bella: Van nekem egy álmom címmel. Beszélgetőkör alkalmával arról beszélgettünk a gyerekekkel kinek mi a célja, álma, ki mit tesz azért, hogy azt elérje. Januárban a céljaink, álmaink elérésével, közeli, vagy távoli kitűzésével foglalkoztunk. Beszélgettünk arról, hogy mennyire fontos, hogy tudjuk mit akarunk elérni és ehhez mit kell tennünk. Megfogalmaztuk a gyerekekkel az egyéni és a csoportunk közös céljait, majd kavicsokat festettünk, melyre felírtuk egyénenként a legfontosabb célokat. Pl. sok barátot szerezni az iskolában, megtanulni cipőfűzőt kötni, kiválasztani a leendő iskolatáskát, vagy a szobám falának színét, bátrabbnak lenni, szabályokat jobban betartani. Ezeket a köveket a gyermekek hazavihették, hogy ha ránéznek, emlékeztesse őket a cél elérésére. Megismerkedtünk a célok elérésének jelével, s miután elolvastuk Bezzeg Andrea: Boldogvár meséjét, ennek szimbólumát feltettük a boldogságvárunk következő lépcsőfokára.
A foglalkozást Bagdi Bella – Ha boldog vagy mutasd meg mindenkinek c. dalával zártuk, melyet minden nap meghallgatunk és táncolunk rá, olykor el is gitározom a gyerekeknek, de CD lejátszóról is nagyon szeretjük hallgatni.
Minden apró jóság elindít egy úton, mely elvezet majd bennünket a boldogságvárunk legfelső lépcsőfokára. Az út nem könnyű, de értékes minden egyes perce, amit adhatok óvodásaimnak. Hiszem, hogy csak boldog gyermekből lehet boldog felnőtt, és csak ezekből lehet boldog ország. Ezt Kodály Zoltán mondta és ezt a mottót választottam a tavalyi Neteducatio Oszkár díj átadásakor, mert ezt vallom én is, ezt próbálom átadni gyermekeimnek és óvodásaimnak.
Mészárosné Ádám Andrea
óvodapedagógus, óvodavezető-helyettes
Maglódi Napsugár Óvoda
Csigabiga csoport
Boldogságóra: Célok kitűzése (5)
Az új évet a kis manósokkal az egyéni vágyak és célok megbeszélésével kezdtük, melyet a tűzijáték „sugaraiba” jegyeztük fel. A csoport kívánsága lett, hogy: „Egészségesek legyünk, mint a makk!”
A következő héttől tettünk is érte, mindennap valami egészséges dolgot csináltunk. Megismerkedtünk „Makk Marcival”, akinek egészséges ételeket főztünk, és újságokból egészséges ételekről képeket vágtunk ki. Gyümölcssalátát készítettünk, zöldségeket daraboltunk, kóstoltunk, és „Mackó úrral” tornáztunk, majd Teaházban jártunk és Bögrekiállítást néztünk, amit a csoportban alakítottunk ki, melyet a szülők is megtekinthettek a délután folyamán. Az ízes teák kóstolásához egy-egy nagymama saját készítésű teasüteménnyel kedveskedett, mellyel a másik csoport gyermekeit és a felnőtteket is megkínáltuk.
Tovább folytatódott a célkitűzések elérésének feldolgozása, így először a „Boldogvár meséje” c. mesét ismerték meg a gyerekek, így kedvet kaptak „Boldogvár” megtalálásához. Boldog Dóra a „Gyere velem, vigyáz rám a napsugár…versikével csalogatta a gyerekeket a Kerekerdőbe. Hozott egy kirakót, melyből hiányoztak részek, és egy térképet is, melyen szövevényes, feladatokkal teli akadályok voltak.
Valahogy rímes hangulatba kerültem, így a manó csoportos mesetörténet(kitalált) is többnyire rímesre sikeredett.
A mesevári manókaland
Egyszer volt, hol nem volt, létezett egy Manó csoport, ahová nagyon ügyes kis manók jártak. De ahogy telt-múlt az idő, egyes kis manók rendetlenekké és lustákká váltak. Hidegre fordult az idő, egyre inkább fáztak, és néha lustaságból nem tisztálkodtak. A többiek mindezt látván, igen elszomorodtak, a Manó óvónénihez segítségért fordultak.
M.óvónéni: -Látom, szomorú lett a csoportom, így elmegyünk Boldogvárra, hogy megtaláljátok a boldogságot, ha ti is ezt akarjátok!
Gy: Igen, igen igen…-hangzott a felelet.
M.óvónéni: – Segítségül hívom Boldog Dórát, ki segít megtalálni a várt.
Boldogan csatlakoztak a rendetlen kis manósok is a kirándulók közé. Térképpel a kezükben figyelték a nyilat, mely a várhoz vezetett.
-Enyje, enyje kis manósok, ilyen zajjal nem mehettek, mert felveritek a nagy csendet-szólt rájuk az óvónéni. Figyeljetek csak! Kerekerdőn varázshópelyhek esnek le az égből. Aki elég ügyes és 3-at belélegzett, az kívánhat valamit, de egyszerre csak egyet!
Így haladtak a hosszú úton, egészen a medve barlangjáig, mely az útjukat állta. Bentről brummogás és nyöszörgés hallatszott. Beszóltak a barlangba a kis manók:
-Hahó mackó bácsi, miért tetszik, úgy nyöszörögni?
-Jaj, szomorú vagyok, mert velem senki nem játszik! -brummogta a mackó
-Akkor gyere ki a hóra, meghempergetünk Téged, te kis mogorva!… és a mackó kidugta az orrát
-De hideg van idekint!
-Ha kijössz, meglásd, rögtön felmelegszel, csak járd el a táncot minden manós gyerekkel!
A mackó úrfi cammogva előmászott és figyelte a mackó táncot:
-„Mackó, mackó ugorjál, mackó, mackó forogjál, tapsolj egyet, ugorj ki!”
A manós gyerekek jól megtáncoltatták a mackót, aki hálája jeléül átengedte őket a barlang ösvényén, és egy kirakó darabot adott ajándékba.
A kis manósok tovább mentek és Boldog Dórával légzőgyakorlatokat vettek. Útjukat Makk Marci háza felé vették, hogy megkérdezzék, milyen az egészség.
-Szervusz Marci! Emlékszel még ránk? Finom salátákat és meleg teát készítettünk együtt, hogy egészségesek legyünk. -kiáltották együtt a gyerekek
-Bizony emlékszem! De vajon ti emlékeztek-e még a versre, amit tőlem tanultatok? Elmondjátok nekem-kérdezte Marci
-Igen, igen, elmondjuk! „Makk Marci egy derék gyerek, mindig vidám, sokat nevet. Játszik, ugrál, tornázik, hóban csúszkál, nem fázik. Télen-nyáron jól mulat, mert egészséges, mint a makk!”
-Ügyesek vagytok! Elengedlek benneteket a lejtőn, de csak óvatosan, mert nagyon fúj a szél és csúszik! Itt egy puzzledarab, sok szerencsét!
Elbúcsúztak egymástól és az úton tovább mentek, szinte mindenki remegett, hisz annyira fáztak.
-Mikor érünk már a várhoz? Fázik kezem, lábam, arcom!- siránkoztak a gyerekek
-Bizony nem öltöztetek fel melegen! Így jár aki kapkod, szeles, az lesz majd a legbetegebb!-szólt az óvónéni
A nyíl a rendetlen boltoshoz vezetett, ahol a cipők és kabátok a földön hevertek.
-Végre ideértünk! -mondták többen
-Jókor érkeztetek, mert elakartak hagyni a cipők és kabátok engemet!
-Egyet se szomorkodj, tudunk egy varázsszót s meglátod, segítünk helyre tenni az álmod!
A varázsszó elhangzott: „Fújj, fújj erősen, s minden, ami bánt, meglátod, azonnal már nem akadály!”
A szorgos kis manósok mindent elvégeztek, végre rendet tettek és dicséret helyett meleg cipőt és kabátot vettek.
A boltostól cserébe egy puzzledarabot reméltek.
Így bandukoltak tovább meleg öltözékben, miközben megszomjaztak szépen. Sehol egy kút, sehol egy tócsa, mely arcukat felfrissíthette volna. De egy szemfüles „huncutka” kismanó, a távolban észrevett egy pislákolót. A fény felé siettek mindannyian, egy kisházikó volt az mozdulatlan.
-Csak csendben, csak halkan-hangzott az intő szó. Még a lélegzetük sem volt hallható. Benéztek az ablakon és láss csodát! Sok kis törülköző várta gazdáját. Mindegyik sírt, hisz a földön hevert, piszkos kéz koszolta össze mindegyiket.
Megszólalt a kicsit rendetlenebb kis manó:
-Ez hálátlanság, a földre leestek, ilyet még mi sem csinálunk, akasszuk fel mindegyiket! Így lesz rend a lelkében mindenkinek!
Bekopogtak és felajánlották segítségüket, így a Boldogvárhoz tovább mehettek, zsebükben ajándékkal, egy kis puzzledarabbal.
Odaérve, az léphette át a vár küszöbét, ki elmondta a várőrnek saját történetét. Sorra mondogatták vágyukat, céljukat, amiről álmodoztak egész útjuk alatt. Utolsó feladatként Boldogvár lakója, a királykisasszonyka várta őket közös kirakóra. Együtt oldották meg a feladványt végszóra, ettől lett igazán vidám Boldog Dóra. A királykisasszonyka végül gyümölccsel kínálta őket, a manócskák örömére. Nem volt már ott rendetlen, lusta, beteg egy se, boldogan éltek, míg meg nem öregedtek.
Felhasznált irodalom:
• Boldogságóra kézikönyv anyagai alapján(Fújj, fújj, erősen..; Gyere velem, vigyáz ránk a napsugár…)
• ÉNO: mackó, mackó ugorjál…(203)
• Makk Marci az egészség c.mesefilm (vers részlet)
Boldogságóra: Célok kitűzése (5)
Az új évet a kis manósokkal az egyéni vágyak és célok megbeszélésével kezdtük, melyet a tűzijáték „sugaraiba” jegyeztük fel. A csoport kívánsága lett, hogy: „Egészségesek legyünk, mint a makk!”
A következő héttől tettünk is érte, mindennap valami egészséges dolgot csináltunk. Megismerkedtünk „Makk Marcival”, akinek egészséges ételeket főztünk, és újságokból egészséges ételekről képeket vágtunk ki. Gyümölcssalátát készítettünk, zöldségeket daraboltunk, kóstoltunk, és „Mackó úrral” tornáztunk, majd Teaházban jártunk és Bögrekiállítást néztünk, amit a csoportban alakítottunk ki, melyet a szülők is megtekinthettek a délután folyamán. Az ízes teák kóstolásához egy-egy nagymama saját készítésű teasüteménnyel kedveskedett, mellyel a másik csoport gyermekeit és a felnőtteket is megkínáltuk.
Tovább folytatódott a célkitűzések elérésének feldolgozása, így először a „Boldogvár meséje” c. mesét ismerték meg a gyerekek, így kedvet kaptak „Boldogvár” megtalálásához. Boldog Dóra a „Gyere velem, vigyáz rám a napsugár…versikével csalogatta a gyerekeket a Kerekerdőbe. Hozott egy kirakót, melyből hiányoztak részek, és egy térképet is, melyen szövevényes, feladatokkal teli akadályok voltak.
Valahogy rímes hangulatba kerültem, így a manó csoportos mesetörténet(kitalált) is többnyire rímesre sikeredett.
A mesevári manókaland
Egyszer volt, hol nem volt, létezett egy Manó csoport, ahová nagyon ügyes kis manók jártak. De ahogy telt-múlt az idő, egyes kis manók rendetlenekké és lustákká váltak. Hidegre fordult az idő, egyre inkább fáztak, és néha lustaságból nem tisztálkodtak. A többiek mindezt látván, igen elszomorodtak, a Manó óvónénihez segítségért fordultak.
M.óvónéni: -Látom, szomorú lett a csoportom, így elmegyünk Boldogvárra, hogy megtaláljátok a boldogságot, ha ti is ezt akarjátok!
Gy: Igen, igen igen…-hangzott a felelet.
M.óvónéni: – Segítségül hívom Boldog Dórát, ki segít megtalálni a várt.
Boldogan csatlakoztak a rendetlen kis manósok is a kirándulók közé. Térképpel a kezükben figyelték a nyilat, mely a várhoz vezetett.
-Enyje, enyje kis manósok, ilyen zajjal nem mehettek, mert felveritek a nagy csendet-szólt rájuk az óvónéni. Figyeljetek csak! Kerekerdőn varázshópelyhek esnek le az égből. Aki elég ügyes és 3-at belélegzett, az kívánhat valamit, de egyszerre csak egyet!
Így haladtak a hosszú úton, egészen a medve barlangjáig, mely az útjukat állta. Bentről brummogás és nyöszörgés hallatszott. Beszóltak a barlangba a kis manók:
-Hahó mackó bácsi, miért tetszik, úgy nyöszörögni?
-Jaj, szomorú vagyok, mert velem senki nem játszik! -brummogta a mackó
-Akkor gyere ki a hóra, meghempergetünk Téged, te kis mogorva!… és a mackó kidugta az orrát
-De hideg van idekint!
-Ha kijössz, meglásd, rögtön felmelegszel, csak járd el a táncot minden manós gyerekkel!
A mackó úrfi cammogva előmászott és figyelte a mackó táncot:
-„Mackó, mackó ugorjál, mackó, mackó forogjál, tapsolj egyet, ugorj ki!”
A manós gyerekek jól megtáncoltatták a mackót, aki hálája jeléül átengedte őket a barlang ösvényén, és egy kirakó darabot adott ajándékba.
A kis manósok tovább mentek és Boldog Dórával légzőgyakorlatokat vettek. Útjukat Makk Marci háza felé vették, hogy megkérdezzék, milyen az egészség.
-Szervusz Marci! Emlékszel még ránk? Finom salátákat és meleg teát készítettünk együtt, hogy egészségesek legyünk. -kiáltották együtt a gyerekek
-Bizony emlékszem! De vajon ti emlékeztek-e még a versre, amit tőlem tanultatok? Elmondjátok nekem-kérdezte Marci
-Igen, igen, elmondjuk! „Makk Marci egy derék gyerek, mindig vidám, sokat nevet. Játszik, ugrál, tornázik, hóban csúszkál, nem fázik. Télen-nyáron jól mulat, mert egészséges, mint a makk!”
-Ügyesek vagytok! Elengedlek benneteket a lejtőn, de csak óvatosan, mert nagyon fúj a szél és csúszik! Itt egy puzzledarab, sok szerencsét!
Elbúcsúztak egymástól és az úton tovább mentek, szinte mindenki remegett, hisz annyira fáztak.
-Mikor érünk már a várhoz? Fázik kezem, lábam, arcom!- siránkoztak a gyerekek
-Bizony nem öltöztetek fel melegen! Így jár aki kapkod, szeles, az lesz majd a legbetegebb!-szólt az óvónéni
A nyíl a rendetlen boltoshoz vezetett, ahol a cipők és kabátok a földön hevertek.
-Végre ideértünk! -mondták többen
-Jókor érkeztetek, mert elakartak hagyni a cipők és kabátok engemet!
-Egyet se szomorkodj, tudunk egy varázsszót s meglátod, segítünk helyre tenni az álmod!
A varázsszó elhangzott: „Fújj, fújj erősen, s minden, ami bánt, meglátod, azonnal már nem akadály!”
A szorgos kis manósok mindent elvégeztek, végre rendet tettek és dicséret helyett meleg cipőt és kabátot vettek.
A boltostól cserébe egy puzzledarabot reméltek.
Így bandukoltak tovább meleg öltözékben, miközben megszomjaztak szépen. Sehol egy kút, sehol egy tócsa, mely arcukat felfrissíthette volna. De egy szemfüles „huncutka” kismanó, a távolban észrevett egy pislákolót. A fény felé siettek mindannyian, egy kisházikó volt az mozdulatlan.
-Csak csendben, csak halkan-hangzott az intő szó. Még a lélegzetük sem volt hallható. Benéztek az ablakon és láss csodát! Sok kis törülköző várta gazdáját. Mindegyik sírt, hisz a földön hevert, piszkos kéz koszolta össze mindegyiket.
Megszólalt a kicsit rendetlenebb kis manó:
-Ez hálátlanság, a földre leestek, ilyet még mi sem csinálunk, akasszuk fel mindegyiket! Így lesz rend a lelkében mindenkinek!
Bekopogtak és felajánlották segítségüket, így a Boldogvárhoz tovább mehettek, zsebükben ajándékkal, egy kis puzzledarabbal.
Odaérve, az léphette át a vár küszöbét, ki elmondta a várőrnek saját történetét. Sorra mondogatták vágyukat, céljukat, amiről álmodoztak egész útjuk alatt. Utolsó feladatként Boldogvár lakója, a királykisasszonyka várta őket közös kirakóra. Együtt oldották meg a feladványt végszóra, ettől lett igazán vidám Boldog Dóra. A királykisasszonyka végül gyümölccsel kínálta őket, a manócskák örömére. Nem volt már ott rendetlen, lusta, beteg egy se, boldogan éltek, míg meg nem öregedtek.
Felhasznált irodalom:
• Boldogságóra kézikönyv anyagai alapján(Fújj, fújj, erősen..; Gyere velem, vigyáz ránk a napsugár…)
• ÉNO: mackó, mackó ugorjál…(203)
• Makk Marci az egészség c.mesefilm (vers részlet)
Előzményként az egészséges életmód témájátdolgoztuk fel. A mese elmesélése fealdatok megoldásával összekötve. történt. A leghasznosabb dolog című mesét olvastuk el. Mesélés után megbeszéltük a történéseket közösen. Rajzoltunk, milyenek vagyunk és milyenek szeretnénk lenni. A kész alkotásokból tablót készítettünk.