Az 5. boldog óránk, egy kicsit más volt, mint az eddigiek, ugyanis nyílt nap keretén belül a szülők is részt vehettek rajta. A célom, hogy a szülők is betekintést nyerhessenek egy boldog órába, egy kicsit érezzék át, hogy mi is az a boldogság, milyen érzések szabadulhatnak fel egy ilyen foglalkozáson. A „Boldog vagyok” című dallal kezdtem, minden boldog órát ezzel kezdek, a gyerekek már kívülről tudják a szövegét. Ezután „A kis barátom, hogy vagy?” című játékkal folytattam, ezt is nagyon sokszor játsszuk a gyermekekkel.Felolvastam Boldog Dóra levelét, amiben a gyerekeknek és most a szüleiknek is feladatokat kell teljesíteni, hogy felléphessünk a Boldogság várának 5.lépcsőfokára. Az első feladat, a gyermekeknek egy kirakós darabjait kellett megtalálni a csoportban, amihez kis versikéket is írtam, hogy hol keressék a csoportban pl.: Kipp-kopp kalapács, szól egész nap ez nem vitás, kicsi szegek-nagy tábla, vigyázz, nehogy ujjad bánja (kalapácsos játék). Kesztyű vagyok, de nem bundás, ha felveszel engemet, eljátszom a mesémet (bábos polc) stb…Nagyon ügyesen megtalálták a puzzle darabokat, amiből egy pingvines képet rakhattak ki. Ezután beszélgettünk a pingvinekről, hogyan védik egymást a hidegtől, nekik ez a céljuk, és felhívtam a szülők figyelmét a Pinvintudatosság világnapjára. Egy játékkal folytattam, ahol a kis pingvinek(gyerekek) úszkálnak a jeges vízben, és amikor a zene elhallgat, rá kell állni a jégtáblára. A cél az, hogy úgy húzódjanak össze a jégtáblán, hogy a lehető legtöbben elférjenek rajta, a végén két kislány összeölelkezett, hogy mindketten elférjenek. Majd az „Ezt hideg!” mesével folytattam, ami egy pingvinfiókáról szól, akit az apukája megvéd a hidegtől. Megkértem a gyermekeket, hogy üljenek a szüleik ölébe és együtt hallgassák meg a mesét. Mindenki olyan szépen, csendben figyelt, de a legjobb a lelkemnek, hogy amikor a mese véget ért, megtapsoltak, és a szülők is. Ezután mindenkit egy közös pingvin táncra invitáltam. A következő feladat, ami közelebb visz minket a Boldogság várához hogy, egy előre felragasztott mozgásos pályán egymás kezét fogva kell együtt végighaladni. Cél, hogy a sávokon végighaladva eljussanak a boldogsághoz (szív). Mindenkinek készítettem egy hűtő mágnest, amit emlékbe hazavihettek. Megkértem a szülőket, hogy segítsenek gyermeküknek lerajzolni, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Ezeket egy dobozba beraktuk és nagycsoportos korukban elő fogjuk venni. Megdicsértem a gyerekeket és a szülőket, elmondtam, hogy büszke vagyok rájuk, hogy végig csinálták a feladatokat. Végezetül megkértem a szülőket, hogy fogják meg gyermekük kezét, nézzenek a szemükbe és mondják el nekik, hogy miért büszkék rá. Olyan jó volt látni, ahogy sokan tényleg átéléssel, mosolyogva, szeretettel, ölelésbe burkolózva tesznek eleget a kérésemnek. Annyira megható volt, hogy a szülők közül többen elsírták magukat. A boldog órát a hónap dalával, „Van nekem egy álmom..” zártam, ahol együtt énekeltünk és táncoltunk. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam a szülőktől, nagyon sokan átértékeltek dolgokat. Úgy érzem,megérte, mert adhattam egy másfajta szemléletet ebben a világban, ahol nem a negatív dolgokat kell erősíteni, hanem az apró, pici pozitív dolgokat kell megragadni!
Célok kitűzése és elérése
Januárban a boldogító célok kitűzésével és azok elérésével foglalkoztunk. A témát ismét több irányból közelítettük meg. Testnevelés órán célba dobó és váltó versenyeket játszottunk, a játékok során a Fiatalok végig egymást biztatták és támogatták. Több mesét is feldolgoztunk, amelyben a főhős különböző akadályokkal szembe nézve, kellő kitartással éri el terveit. Megfogalmaztuk közös céljainkat, amelyeket az év során szeretnénk megvalósítani. Ezek mind kedves és pozitív elhatározások, amelyek testi és lelki boldogságunkat egyaránt szolgálják.
A gyerekek négy életterületen belül (család, barátok, iskola, hobbi) határozták meg céljaikat.
Csécsei Gézengúz Óvoda és Bölcsőde
Boldogságóránkat januárban egy kis relaxációval kezdtük, nyújtózkodtunk, jógáztunk picit. Ezután ráhangolódtunk a témára és beszélgettünk arról, mit jelent az, hogy cél? Milyen célok lehetnek (rövid távú, hosszú távú…) ? Elmesélték és megfogalmazták álmaikat, titkos vágyaikat, céljaikat és azt, hogy mik szeretnének lenni felnőtt korukban. Ezeket a nagyobbak le is rajzolták. Feladatnak a pingvines mesét választottuk és mivel ez annyira tetszett a gyerekeknek, ezért készítettünk vizuális tevékenységnél pingvineket és tanultunk egy pingvintáncot is. A pingvintánc nagyon megfogta a gyerekeket, többször is táncoltuk és énekeltük a héten. Megbeszéltünk olyan apróbb célokat, amiket a nevelési év végéig szeretnénk közösen elérni a csoportban, erre majd nyár elején visszatérünk velük. Nagyon jól megfogalmazták azt, hogy a mesében mi volt a pingvineknek a célja a hóviharban, ezt el is játszottuk a szőnyegen. Minden boldogságóránál rájövök, hogy olyan jó ezzel a korosztállyal beszélgetni, kapcsolódni, olyan szépen meg tudják fogalmazni gondolataikat. Mindig rácsodálkozom, milyen máshogyan látják a világot, és ha megpróbálom egy kicsit én is ilyen gyerekszemmel figyelni, akkor sokkal gondtalanabbak lehetnének a mindennapok. Jobb velük a világ!
A januári foglalkozásunk során az aranyhaltól kértünk segítséget, hogy a céljaink elérésében segítsen. A hónap dala meghallgatása után beszélgettünk a meséről, elmondták ki mit szeretne elérni. Nehezen indult a beszélgetés, mert nekik nincsenek még távolabbi céljaik. Volt, aki azt mondta, neki mindene megvan. Leginkább telefon, játék stb. amiben gondolkodtak. A beszélgetés során jöttek elő a gondolataik. Egy kislány szeretne megtanulni lovagolni, és egy saját lovat. Rajzaikon szemléltették azt a három dolgot, amit szeretnének elérni.
Batthyány Lajos Általános Iskola Géza Fejedelem Tagiskolája
Másodikosaimnak nagyon tetszett a hónap példameséje. Sokat beszélgettünk arról is, hogy mi a különbség a kívánságok és a kitűzött célok között. Amikor arra kértem őket, hogy gyűjtsük össze az osztályunk közösen elérendő céljait, rengeteg ötlettel álltak elő: ” Szeressük egymást!, Legyünk jó tanulók!, Legyen jó a bizonyítványunk!, Együnk egészségesen!, Jó jegyeink legyenek!, Érezzük jól magunkat az iskolában!, Ne legyünk betegek!, Fogadjunk szót!, Legyen elektromos iskolabuszunk! (hogy védjük a természetet) 🌝, Legyen új iskolánk! :), Legyen sok barátunk!, Legyen sok BOLDOGSÁGÓRA!, Sokat játszhassunk!, Legyünk gyorsan készen a házi feladattal!. Ezek után örömmel álltak neki a tablókészítésnek.
Januárban visszaérkezve iskolánkba a boldogságóra foglalkozásokon a célok kitűzéséé és megvalósításáé volt a főszerep. Nagyon sokat beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy az életünkben fontos, hogy célokat tűzzünk ki magunk elé. Ezt, nyilván a 4. osztályos tanulók már sokkal jobban értik, mint a kisebbek. Iskolánkba a Magyar Kultúra Napjához kapcsolódva műsorral, rajzzal lehetett készülni. Az elsősök, másodikosok célként tűzték ki, hogy erre az eseményre mondókával, versekkel, műalkotásokkal készülnek. Megbeszéltük, hogy mit kell tenni, hogy ezt a célt elérjük. Minden nap ezen munkálkodtak a gyerekek, mondókáztak, verset mondtak, rajzoltak. Úgy gondolom, ez csupán kis dolog – a való élethez viszonyítva – azonban ezek a kis lépések tanítják meg őket arra, hogy dolgozni is kell a cél eléréséhez, nem pedig csak várni a célt… Nagy örömmel, boldogsággal vettek részt a nagy napon, büszkék voltak, hogy elérték, amit szerettek volna.
Iskolánkban minden hónapban minden osztályból hónap tanulóját választunk. A másodikos gyerekek célként tűzték ki, hogy mindannyian szeretnének lenni hónap tanulói és a cél érdekében igyekeznek mindent megtenni. Nagyon fontosnak tartom, hogy minden héten, hónapban tűzzünk ki magunk elé célokat, igyekszem a gyerekeket is ebben a szemléletmódban nevelni, formálni. Mint mindig, ebben a hónapban is önfeledten alkottunk, beszélgettünk, játszottunk a gyerekekkel.
Az ötödik téma a célok kitűzése és elérése volt a boldogságóra keretében, melyet heti tervnek megfelelően valósítottam meg. Cél, feladatrendszer: Ismerjék fel a gyermekek, hogy mennyire fontos, hogy tudják, mit akarnak elérni, és milyen módszerek segíthetik őket ebben. Részcélok fontossága! Kiemelt fejlesztési terület: céltudatosság, önbecsülés, önismeret, énkép fejlesztése, önérvényesítés-pozitív önérvényesítési mód alakítása, együttműködési képesség fejlesztése, kezdeményező képesség fejlesztése. Hétfőn a kezdő relaxáció után beszélgetést kezdeményeztem a gyermekekkel arról, hogy kinek mi a célja, mit szeretne elérni. Itt közeli, és távlati célokat is megfogalmaztak. A közeli célokat is megbeszélve az interaktív táblánkra helyeztük fel a képeket. Fontos szempont volt, hogy reális célokat próbáljanak megfogalmazni, az apró lépéseket is szem előtt tartva, ne keverjék össze a vágyakat az elérhető célokkal. pl: Tanuljanak meg cipőt kötni, esztétikusan terítsenek, ne keverjék össze a bal és a jobb kezüket, lábukat stb. Ezután következett Bezzeg Andrea: Boldogvár meséje. A mese átszőtte a hetünket. E köré építettem a feldolgozandó anyagot. A mesét egész héten dramatizáltuk, folyamatosan eszközökkel bővítettük. Minden nap más kapta a főszerepeket, de mindig mindenkinek volt apró szerepe. Vizuális tevékenység keretében született meg „Hilda a boszorkány”. Mindenki lelkesen alkotott, majd kihelyeztük a műveket a faliújságunkra a szülők nagy-nagy örömére. Ez a tevékenység is minden nap jelen volt a csoport életében. Kedden mese köveket festettünk, amihez a gyermekek hozták, gyűjtötték a natúr köveket. Az elkészült színes köveket (kék, sárga, piros, zöld- ami a mesében szerepelt) szintén felhasználtuk a meséhez. Az egyik kisfiú még világító köveket is hozott otthonról. Ezután mozgás tevékenység volt, ahol célba dobtunk, gyakoroltuk a hajítás, dobás műveletét, kiegészítve célok megfogalmazásával. Addig dobhattak a gyermekek, míg mindenkinek sikerült a kislabdát a zsámolyba dobnia. „Nem adjuk fel!” felkiáltással biztatták, buzdították egymást a gyermekek, örülve egymás sikerének. A mozgás végén a „Rút banya vagyok” játékot játszottuk. A gyerekekkel együtt találtuk ki a játékot, és hozzá a szabályt. Nagyon sokat nevettünk! Felvették a fekete kendőt, és kaptak hozzá egy seprűt. Volt nagy kergetőzés, kacagás. Szerdán megtanultuk a „János úr készül” című kapubújós dalosjátékot amit szintén kapcsolódott a mesénkhez. Ezután ismét dramatizáltuk a mesét, majd következett a boldogságvár puzzle. Ezt eldugtam a csoportszobában, és a gyermekeknek ezeket a darabokat kellett megtalálni, és közösen összerakni. Ez többször is eljátszottuk, akkora nagy volt a lelkesedés. A délelőttöt Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalával fejeztük be, melyhez mozdulatokat találtunk ki. Ezt is többször ismételtük. Csütörtökön ismételtük a mesét, majd a macis játék következett. „Óvónéni játéka” a Boldogságóra könyvből. Jelzésértékű maci fejdíszt tettem fel. A térkép segítségével, és a feladatok végrehajtásával eljutottunk az iskoláig, ami valóban nagy örömünkre szolgált, hiszen 4 gyermekünk iskolába megy ősztől. Továbbá az iskola pontosan az óvoda mellett van, így megláthatták az iskolát és az udvaron játszó iskolás gyermekeket. Következett a Boldog vár színezése (mese illusztráció). Rájuk bíztam ennek létrehozását, hogy mindenki a saját elképzelése szerint színezzen. Ők maguk fogalmazták meg, hogy most az legyen a cél, hogy nem mennek ki a vonalból színezés során. Következett ismét a mese. A mese végén feltett kérdésekre ügyesen válaszoltak. A mese után játszottuk a „varázshópehelyt”, a képzeletbeli hóesésben. Figyeltünk a megélt érzéseinkre, megfogalmazták ismét, hogy mit szeretnének elérni. Ezután laminált hópelyheket helyeztem el a csoportszoba közepén lelógatva, amin a gyermekek bármikor fújó gyakorlatozhattak. Felragasztottuk a célok elérésének jelét a boldogság várunkra, megbeszéltük, hogy már félúton vagyunk a célhoz, ahhoz, hogy bejussunk a várba. A délelőttöt ismét Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalával fejeztünk be. Felszabadult, boldog hetet zártunk!
Boldog Dóra újra ellátogatott a gyermekekhez a pillangó csoportba. Szeretettel köszöntötte őket az újévben. Elmondta nekik, hogy szeretné megnézni ma is, hogy milyen ügyesek lesznek, sok munka vár rájuk, de munkájuk gyümölcse az lesz, hogy a Boldogságvárba bejuthatnak. Beszélgetőkörrel indította Boldog Dóra a foglalkozást. Elmondta a gyerekeknek, hogy egy nagyon fontos témáról fognak beszélgetni, mégpedig: Célok kitűzése, elérése. Megkérdezte a gyerekeket, hogy szerintük miért olyan fontos az, hogy célokat tűzzenek ki, és hogy elérjék azokat. A gyermekektől nagyon okos válaszokat kapott. Ny.D. mondta a legfrappánsabb választ, mert attól boldogabbak leszünk és fejlődik a személyiségünk. Engem nem lepett meg a válasza, mert nagyon sokat foglalkoznak otthon is vele a szülei, pedig még csak februárban lesz 6 éves. Másik gyermek Gy. G. pedig azt mondta, hogy célok nélkül nem tudjuk az álmainkat megvalósítani. Ő is még csak februárban lesz 6 éves, de az ő szülei is és mi is sokrétűen foglalkozunk G.-vel. Boldog Dóra megkérte a gyermekeket, hogy meséljék el neki, hogy most milyen céljaik vannak. A legtöbb gyermek arról mesélt, hogy felnőtt korában mi szeretne lenni, ehhez megbeszélték, hogy milyen célokat kell kitűzniük, hogy elérjék az álmukat, és hogy boldogok legyenek munkájuk közben. Van egy 4 éves kislány a csoportunkban, aki azt mondta, hogy ő pillangó szeretne lenni. Erre Ny. D. megszólalt, de hát az nem is valódi cél. Megkérdezte Dóra, hogy miért? Azt mondták a gyerekek, hogy azért, mert az ember nem tud átváltozni pillangóvá. Erre Gy. G. bekiabálta a megfelelő választ, hogy lehet pillangó csak Farsangon. Dóra úgy gondolja, hogy a gyermekek megértették, hogy milyen fontos az, hogy legyenek céljaik. Boldog Dóra elmondta a gyermekeknek, hogy a mai Boldogságórás napon van szeretett óvónénijük Erzsike néni születésnapja. Megkérdezte tőlük, hogy legyen- e egy közös céljuk, hogy hogyan tudnák Erzsike néninek ezt a napot felejthetetlenné és még boldogabbá tenni. A gyermekeknek nagyon tetszett az ötlet. Megbeszélték, hogy akkor fog érkezni munkába Erzsike néni, amikor még tart a foglalkozás. Elkezdtek szervezkedni. Berendezték a csoportszobát, hogy hol szeretnék megköszönteni óvónénijüket. Nekem az volt az ötletem, hogy imád teázni és szereti a különlegesen finom ínyenc édességeket, ezért terített asztalt varázsoltunk közösen Dóra és a Dajka segítségével. Egy kisfiúnak Ny. D. volt az az ötlete, hogy elmondja egyedül Erzsike néninek a Boldogságmondókát. Egy kislánynak B.M.-nak az volt az ötlete még, hogy adhatnánk neki szívecskét, én pedig azt mondtam, hogy akkor mondhatnánk neki hozzá valamilyen jókívánságot. Még azt is megbeszéltük Dórával és a gyermekekkel, hogy a szeretet dalra fogunk közösen táncolni. Ebben az volt a legszebb, hogy közösen tartottuk titokban ezt a kitűzött célt. Relaxációval folytattuk a foglalkozást, miközben izgalomban voltunk: „Irkafirka” Teljesen ellazultak közben a gyermekek, majd egy feladatlapot kaptak, azon a célokat kellett kiszínezni, hogy melyeket szeretnék megvalósítani. Látszott a feladatvégzés közben az, hogy ezek a gyermekek már iskolába készülnek, mert nagyon sokan színezték be a cipőfűző megkötése, számolni tanulás, biciklizni megtanulás képeket. Megértek az iskolára. Egy célbadobós játék következett. Dóra elmagyarázta nekik, hogy milyen fontos az, hogy koncentráljunk az adott célunkra. Ezt a játékot nagyon szívesen játszották a gyermekek. Majd Boldogságmondókával mentünk vissza a helyünkre, ahol Boldog Dóra megszólaltatta szélcsengőjét és elmondta a gyermekeknek a mesére hívó mondókáját. Ő most Csipkerózsikát választotta mesének, mivel a heti foglalkozás fő témája: Régi idők, régi mesterségek voltak. A mese végén megbeszélték, hogy milyen célokat tűzött ki a királyfi magának, hogy le tudja küzdeni az akadályokat Csipkerózsika felébresztésére. Azt is megbeszélték, hogy a célokat nem mindig könnyen sikerül elérniük. Közben megérkezett Erzsike néni és mi közösen odainvitáltuk hozzánk és leültettük a nagy székre. Halász Judit: Boldog születésnapi dalát énekelve köszöntöttük fel. Majd egy laminált szívecskét adtak neki a gyermekek jókívánságokat kívánva neki. Sz K. 5 éves kisfiú röviden, tömören ennyit mondott Erzsike néninek: „Boldog Tortát!” Annyira édes volt. Többen mondták azt, hogy mennyire szeretik őt. Volt, aki Boldog születésnapot kívánt neki, volt, aki azt mondta neki, hogy ő a világ legjobb óvónénije. Ny. D. végül elmondta Erzsike néninek a Boldogságmondókát. Erzsike néninek könny szökött a szemébe. Végül együtt meghallgattuk és körben ringatózva táncoltunk: Bagdi Bella: Szeretet dalára Majd átadtuk mi felnőttek is szeretett ajándékunkat, melynek szívből örült. Legvégén pedig egy terített asztal mellett megvendégeltük az ünnepeltet. Amikor Erzsike néni kiment a csoportszobából az irodába, akkor Dóra megköszönte a gyermekeknek ezt a csodálatos délelőttöt, és hogy közösen titokban tudták tartani a kitűzött célokat. Büszkén léptek be a gyermekek a Boldogságvár 5. lépcsőfokára.
Óvodapedagógusként nagyon fontosnak tartom azt, hogy az egyszerű hétköznapokba csempészni kell néha csodákat. A csodákat mi teremtjük. Honnan tudod, hogy megfelelő úton vagy? A boldogságból, amit ilyenkor érzel.
Célok kitűzése és elérése
Csoportunkból egy kislány más településre költözik és új óvodába fog járni. Kívánsága volt, hogy az 5. lépcsőfokot még szeretné velünk együtt meglépni a Boldogság vára felé. Az úszásról vissza érve a csoportszobába, már nagyon izgatottan várták a gyerekek a következő Boldogságórát. A „Van nekem egy álmom” című dalra táncoltunk. A gyerekek különbséget tudnak tenni a célok és a vágyak között. A célbadobós játékkal nagyon jól átérezték, hogy folyamatosan tartsák szem előtt a kitűzött célt, hogy beletaláljanak a kosárba. Akinek elsőre nem sikerült, már nem csüggedt, mert tudta, hogy ha nem adja fel, úgyis sikerülni fog. Ezután – hó hiányában – jókedvű csoportszoba „hógolyó” csatát vívtak a gyerekek. Figyelmesen meghallgatták „Boldog Dóra” mondókáját és szájtátva hallgatták meg a „Boldog vár” című mesét. A mese után a gyerekek átadták saját készítésű ajándékukat elköszönő társuknak, akinek célja, hogy zökkenőmentesen tudjon beilleszkedni új Óvodájába.
A foglalkozás zárásaként előkészítettük a „célok elérése” jelet, amik elhelyezésével feljutottunk az ötödik lépcsőfokra.