Az 5. boldog óránk, egy kicsit más volt, mint az eddigiek, ugyanis nyílt nap keretén belül a szülők is részt vehettek rajta. A célom, hogy a szülők is betekintést nyerhessenek egy boldog órába, egy kicsit érezzék át, hogy mi is az a boldogság, milyen érzések szabadulhatnak fel egy ilyen foglalkozáson. A „Boldog vagyok” című dallal kezdtem, minden boldog órát ezzel kezdek, a gyerekek már kívülről tudják a szövegét. Ezután „A kis barátom, hogy vagy?” című játékkal folytattam, ezt is nagyon sokszor játsszuk a gyermekekkel.Felolvastam Boldog Dóra levelét, amiben a gyerekeknek és most a szüleiknek is feladatokat kell teljesíteni, hogy felléphessünk a Boldogság várának 5.lépcsőfokára. Az első feladat, a gyermekeknek egy kirakós darabjait kellett megtalálni a csoportban, amihez kis versikéket is írtam, hogy hol keressék a csoportban pl.: Kipp-kopp kalapács, szól egész nap ez nem vitás, kicsi szegek-nagy tábla, vigyázz, nehogy ujjad bánja (kalapácsos játék). Kesztyű vagyok, de nem bundás, ha felveszel engemet, eljátszom a mesémet (bábos polc) stb…Nagyon ügyesen megtalálták a puzzle darabokat, amiből egy pingvines képet rakhattak ki. Ezután beszélgettünk a pingvinekről, hogyan védik egymást a hidegtől, nekik ez a céljuk, és felhívtam a szülők figyelmét a Pinvintudatosság világnapjára. Egy játékkal folytattam, ahol a kis pingvinek(gyerekek) úszkálnak a jeges vízben, és amikor a zene elhallgat, rá kell állni a jégtáblára. A cél az, hogy úgy húzódjanak össze a jégtáblán, hogy a lehető legtöbben elférjenek rajta, a végén két kislány összeölelkezett, hogy mindketten elférjenek. Majd az „Ezt hideg!” mesével folytattam, ami egy pingvinfiókáról szól, akit az apukája megvéd a hidegtől. Megkértem a gyermekeket, hogy üljenek a szüleik ölébe és együtt hallgassák meg a mesét. Mindenki olyan szépen, csendben figyelt, de a legjobb a lelkemnek, hogy amikor a mese véget ért, megtapsoltak, és a szülők is. Ezután mindenkit egy közös pingvin táncra invitáltam. A következő feladat, ami közelebb visz minket a Boldogság várához hogy, egy előre felragasztott mozgásos pályán egymás kezét fogva kell együtt végighaladni. Cél, hogy a sávokon végighaladva eljussanak a boldogsághoz (szív). Mindenkinek készítettem egy hűtő mágnest, amit emlékbe hazavihettek. Megkértem a szülőket, hogy segítsenek gyermeküknek lerajzolni, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Ezeket egy dobozba beraktuk és nagycsoportos korukban elő fogjuk venni. Megdicsértem a gyerekeket és a szülőket, elmondtam, hogy büszke vagyok rájuk, hogy végig csinálták a feladatokat. Végezetül megkértem a szülőket, hogy fogják meg gyermekük kezét, nézzenek a szemükbe és mondják el nekik, hogy miért büszkék rá. Olyan jó volt látni, ahogy sokan tényleg átéléssel, mosolyogva, szeretettel, ölelésbe burkolózva tesznek eleget a kérésemnek. Annyira megható volt, hogy a szülők közül többen elsírták magukat. A boldog órát a hónap dalával, „Van nekem egy álmom..” zártam, ahol együtt énekeltünk és táncoltunk. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam a szülőktől, nagyon sokan átértékeltek dolgokat. Úgy érzem,megérte, mert adhattam egy másfajta szemléletet ebben a világban, ahol nem a negatív dolgokat kell erősíteni, hanem az apró, pici pozitív dolgokat kell megragadni!

Boldogságóránkat januárban egy kis relaxációval kezdtük, nyújtózkodtunk, jógáztunk picit. Ezután ráhangolódtunk a témára és beszélgettünk arról, mit jelent az, hogy cél? Milyen célok lehetnek (rövid távú, hosszú távú…) ? Elmesélték és megfogalmazták álmaikat, titkos vágyaikat, céljaikat és azt, hogy mik szeretnének lenni felnőtt korukban. Ezeket a nagyobbak le is rajzolták. Feladatnak a pingvines mesét választottuk és mivel ez annyira tetszett a gyerekeknek, ezért készítettünk vizuális tevékenységnél pingvineket és tanultunk egy pingvintáncot is. A pingvintánc nagyon megfogta a gyerekeket, többször is táncoltuk és énekeltük a héten. Megbeszéltünk olyan apróbb célokat, amiket a nevelési év végéig szeretnénk közösen elérni a csoportban, erre majd nyár elején visszatérünk velük. Nagyon jól megfogalmazták azt, hogy a mesében mi volt a pingvineknek a célja a hóviharban, ezt el is játszottuk a szőnyegen. Minden boldogságóránál rájövök, hogy olyan jó ezzel a korosztállyal beszélgetni, kapcsolódni, olyan szépen meg tudják fogalmazni gondolataikat. Mindig rácsodálkozom, milyen máshogyan látják a világot, és ha megpróbálom egy kicsit én is ilyen gyerekszemmel figyelni, akkor sokkal gondtalanabbak lehetnének a mindennapok. Jobb velük a világ!

Az ötödik téma a célok kitűzése és elérése volt a boldogságóra keretében, melyet heti tervnek megfelelően valósítottam meg. Cél, feladatrendszer: Ismerjék fel a gyermekek, hogy mennyire fontos, hogy tudják, mit akarnak elérni, és milyen módszerek segíthetik őket ebben. Részcélok fontossága! Kiemelt fejlesztési terület: céltudatosság, önbecsülés, önismeret, énkép fejlesztése, önérvényesítés-pozitív önérvényesítési mód alakítása, együttműködési képesség fejlesztése, kezdeményező képesség fejlesztése. Hétfőn a kezdő relaxáció után beszélgetést kezdeményeztem a gyermekekkel arról, hogy kinek mi a célja, mit szeretne elérni. Itt közeli, és távlati célokat is megfogalmaztak. A közeli célokat is megbeszélve az interaktív táblánkra helyeztük fel a képeket. Fontos szempont volt, hogy reális célokat próbáljanak megfogalmazni, az apró lépéseket is szem előtt tartva, ne keverjék össze a vágyakat az elérhető célokkal. pl: Tanuljanak meg cipőt kötni, esztétikusan terítsenek, ne keverjék össze a bal és a jobb kezüket, lábukat stb. Ezután következett Bezzeg Andrea: Boldogvár meséje. A mese átszőtte a hetünket. E köré építettem a feldolgozandó anyagot. A mesét egész héten dramatizáltuk, folyamatosan eszközökkel bővítettük. Minden nap más kapta a főszerepeket, de mindig mindenkinek volt apró szerepe. Vizuális tevékenység keretében született meg „Hilda a boszorkány”. Mindenki lelkesen alkotott, majd kihelyeztük a műveket a faliújságunkra a szülők nagy-nagy örömére. Ez a tevékenység is minden nap jelen volt a csoport életében. Kedden mese köveket festettünk, amihez a gyermekek hozták, gyűjtötték a natúr köveket. Az elkészült színes köveket (kék, sárga, piros, zöld- ami a mesében szerepelt) szintén felhasználtuk a meséhez. Az egyik kisfiú még világító köveket is hozott otthonról. Ezután mozgás tevékenység volt, ahol célba dobtunk, gyakoroltuk a hajítás, dobás műveletét, kiegészítve célok megfogalmazásával. Addig dobhattak a gyermekek, míg mindenkinek sikerült a kislabdát a zsámolyba dobnia. „Nem adjuk fel!” felkiáltással biztatták, buzdították egymást a gyermekek, örülve egymás sikerének. A mozgás végén a „Rút banya vagyok” játékot játszottuk. A gyerekekkel együtt találtuk ki a játékot, és hozzá a szabályt. Nagyon sokat nevettünk! Felvették a fekete kendőt, és kaptak hozzá egy seprűt. Volt nagy kergetőzés, kacagás. Szerdán megtanultuk a „János úr készül” című kapubújós dalosjátékot amit szintén kapcsolódott a mesénkhez. Ezután ismét dramatizáltuk a mesét, majd következett a boldogságvár puzzle. Ezt eldugtam a csoportszobában, és a gyermekeknek ezeket a darabokat kellett megtalálni, és közösen összerakni. Ez többször is eljátszottuk, akkora nagy volt a lelkesedés. A délelőttöt Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalával fejeztük be, melyhez mozdulatokat találtunk ki. Ezt is többször ismételtük. Csütörtökön ismételtük a mesét, majd a macis játék következett. „Óvónéni játéka” a Boldogságóra könyvből. Jelzésértékű maci fejdíszt tettem fel. A térkép segítségével, és a feladatok végrehajtásával eljutottunk az iskoláig, ami valóban nagy örömünkre szolgált, hiszen 4 gyermekünk iskolába megy ősztől. Továbbá az iskola pontosan az óvoda mellett van, így megláthatták az iskolát és az udvaron játszó iskolás gyermekeket. Következett a Boldog vár színezése (mese illusztráció). Rájuk bíztam ennek létrehozását, hogy mindenki a saját elképzelése szerint színezzen. Ők maguk fogalmazták meg, hogy most az legyen a cél, hogy nem mennek ki a vonalból színezés során. Következett ismét a mese. A mese végén feltett kérdésekre ügyesen válaszoltak. A mese után játszottuk a „varázshópehelyt”, a képzeletbeli hóesésben. Figyeltünk a megélt érzéseinkre, megfogalmazták ismét, hogy mit szeretnének elérni. Ezután laminált hópelyheket helyeztem el a csoportszoba közepén lelógatva, amin a gyermekek bármikor fújó gyakorlatozhattak. Felragasztottuk a célok elérésének jelét a boldogság várunkra, megbeszéltük, hogy már félúton vagyunk a célhoz, ahhoz, hogy bejussunk a várba. A délelőttöt ismét Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalával fejeztünk be. Felszabadult, boldog hetet zártunk!

Boldog Dóra újra ellátogatott a gyermekekhez a pillangó csoportba. Szeretettel köszöntötte őket az újévben. Elmondta nekik, hogy szeretné megnézni ma is, hogy milyen ügyesek lesznek, sok munka vár rájuk, de munkájuk gyümölcse az lesz, hogy a Boldogságvárba bejuthatnak. Beszélgetőkörrel indította Boldog Dóra a foglalkozást. Elmondta a gyerekeknek, hogy egy nagyon fontos témáról fognak beszélgetni, mégpedig: Célok kitűzése, elérése. Megkérdezte a gyerekeket, hogy szerintük miért olyan fontos az, hogy célokat tűzzenek ki, és hogy elérjék azokat. A gyermekektől nagyon okos válaszokat kapott. Ny.D. mondta a legfrappánsabb választ, mert attól boldogabbak leszünk és fejlődik a személyiségünk. Engem nem lepett meg a válasza, mert nagyon sokat foglalkoznak otthon is vele a szülei, pedig még csak februárban lesz 6 éves. Másik gyermek Gy. G. pedig azt mondta, hogy célok nélkül nem tudjuk az álmainkat megvalósítani. Ő is még csak februárban lesz 6 éves, de az ő szülei is és mi is sokrétűen foglalkozunk G.-vel. Boldog Dóra megkérte a gyermekeket, hogy meséljék el neki, hogy most milyen céljaik vannak. A legtöbb gyermek arról mesélt, hogy felnőtt korában mi szeretne lenni, ehhez megbeszélték, hogy milyen célokat kell kitűzniük, hogy elérjék az álmukat, és hogy boldogok legyenek munkájuk közben. Van egy 4 éves kislány a csoportunkban, aki azt mondta, hogy ő pillangó szeretne lenni. Erre Ny. D. megszólalt, de hát az nem is valódi cél. Megkérdezte Dóra, hogy miért? Azt mondták a gyerekek, hogy azért, mert az ember nem tud átváltozni pillangóvá. Erre Gy. G. bekiabálta a megfelelő választ, hogy lehet pillangó csak Farsangon. Dóra úgy gondolja, hogy a gyermekek megértették, hogy milyen fontos az, hogy legyenek céljaik. Boldog Dóra elmondta a gyermekeknek, hogy a mai Boldogságórás napon van szeretett óvónénijük Erzsike néni születésnapja. Megkérdezte tőlük, hogy legyen- e egy közös céljuk, hogy hogyan tudnák Erzsike néninek ezt a napot felejthetetlenné és még boldogabbá tenni. A gyermekeknek nagyon tetszett az ötlet. Megbeszélték, hogy akkor fog érkezni munkába Erzsike néni, amikor még tart a foglalkozás. Elkezdtek szervezkedni. Berendezték a csoportszobát, hogy hol szeretnék megköszönteni óvónénijüket. Nekem az volt az ötletem, hogy imád teázni és szereti a különlegesen finom ínyenc édességeket, ezért terített asztalt varázsoltunk közösen Dóra és a Dajka segítségével. Egy kisfiúnak Ny. D. volt az az ötlete, hogy elmondja egyedül Erzsike néninek a Boldogságmondókát. Egy kislánynak B.M.-nak az volt az ötlete még, hogy adhatnánk neki szívecskét, én pedig azt mondtam, hogy akkor mondhatnánk neki hozzá valamilyen jókívánságot. Még azt is megbeszéltük Dórával és a gyermekekkel, hogy a szeretet dalra fogunk közösen táncolni. Ebben az volt a legszebb, hogy közösen tartottuk titokban ezt a kitűzött célt. Relaxációval folytattuk a foglalkozást, miközben izgalomban voltunk: „Irkafirka” Teljesen ellazultak közben a gyermekek, majd egy feladatlapot kaptak, azon a célokat kellett kiszínezni, hogy melyeket szeretnék megvalósítani. Látszott a feladatvégzés közben az, hogy ezek a gyermekek már iskolába készülnek, mert nagyon sokan színezték be a cipőfűző megkötése, számolni tanulás, biciklizni megtanulás képeket. Megértek az iskolára. Egy célbadobós játék következett. Dóra elmagyarázta nekik, hogy milyen fontos az, hogy koncentráljunk az adott célunkra. Ezt a játékot nagyon szívesen játszották a gyermekek. Majd Boldogságmondókával mentünk vissza a helyünkre, ahol Boldog Dóra megszólaltatta szélcsengőjét és elmondta a gyermekeknek a mesére hívó mondókáját. Ő most Csipkerózsikát választotta mesének, mivel a heti foglalkozás fő témája: Régi idők, régi mesterségek voltak. A mese végén megbeszélték, hogy milyen célokat tűzött ki a királyfi magának, hogy le tudja küzdeni az akadályokat Csipkerózsika felébresztésére. Azt is megbeszélték, hogy a célokat nem mindig könnyen sikerül elérniük. Közben megérkezett Erzsike néni és mi közösen odainvitáltuk hozzánk és leültettük a nagy székre. Halász Judit: Boldog születésnapi dalát énekelve köszöntöttük fel. Majd egy laminált szívecskét adtak neki a gyermekek jókívánságokat kívánva neki. Sz K. 5 éves kisfiú röviden, tömören ennyit mondott Erzsike néninek: „Boldog Tortát!” Annyira édes volt. Többen mondták azt, hogy mennyire szeretik őt. Volt, aki Boldog születésnapot kívánt neki, volt, aki azt mondta neki, hogy ő a világ legjobb óvónénije. Ny. D. végül elmondta Erzsike néninek a Boldogságmondókát. Erzsike néninek könny szökött a szemébe. Végül együtt meghallgattuk és körben ringatózva táncoltunk: Bagdi Bella: Szeretet dalára Majd átadtuk mi felnőttek is szeretett ajándékunkat, melynek szívből örült. Legvégén pedig egy terített asztal mellett megvendégeltük az ünnepeltet. Amikor Erzsike néni kiment a csoportszobából az irodába, akkor Dóra megköszönte a gyermekeknek ezt a csodálatos délelőttöt, és hogy közösen titokban tudták tartani a kitűzött célokat. Büszkén léptek be a gyermekek a Boldogságvár 5. lépcsőfokára.
Óvodapedagógusként nagyon fontosnak tartom azt, hogy az egyszerű hétköznapokba csempészni kell néha csodákat. A csodákat mi teremtjük. Honnan tudod, hogy megfelelő úton vagy? A boldogságból, amit ilyenkor érzel.

Célok kitűzése és elérése
Csoportunkból egy kislány más településre költözik és új óvodába fog járni. Kívánsága volt, hogy az 5. lépcsőfokot még szeretné velünk együtt meglépni a Boldogság vára felé. Az úszásról vissza érve a csoportszobába, már nagyon izgatottan várták a gyerekek a következő Boldogságórát. A „Van nekem egy álmom” című dalra táncoltunk. A gyerekek különbséget tudnak tenni a célok és a vágyak között. A célbadobós játékkal nagyon jól átérezték, hogy folyamatosan tartsák szem előtt a kitűzött célt, hogy beletaláljanak a kosárba. Akinek elsőre nem sikerült, már nem csüggedt, mert tudta, hogy ha nem adja fel, úgyis sikerülni fog. Ezután – hó hiányában – jókedvű csoportszoba „hógolyó” csatát vívtak a gyerekek. Figyelmesen meghallgatták „Boldog Dóra” mondókáját és szájtátva hallgatták meg a „Boldog vár” című mesét. A mese után a gyerekek átadták saját készítésű ajándékukat elköszönő társuknak, akinek célja, hogy zökkenőmentesen tudjon beilleszkedni új Óvodájába.
A foglalkozás zárásaként előkészítettük a „célok elérése” jelet, amik elhelyezésével feljutottunk az ötödik lépcsőfokra.