Január- a célok kitűzése elérése
A gyermekek nagyon motiválhatóak egy- egy cél elérésért és belső erő is hajtja őket.
Most azonban nem egy tárgy vagy tevékenység elérése volt a cél. Azt szerettem volna, ha a cél önmagunk szeretete, elfogadása lenne. Ebben az irányban kezdeményeztem játékokat, történeteket. Saját élményeimet szívesen hallgatták a gyermekek. A meséhez kapcsolódó tükörjáték után önbizalom fejlesztő játékokat játszottunk, pozitív megerősítéseket kapva általuk. S, hogy ennek kézzel fogható, látható „ajándéka ” is legyen a gyermekek lerajzolták önmagukat. Nagyon jó hangulat alakult ki, egymást is dicsérték és buzdították közben. A cél célba ért. Önmagunkért 🙂

Az 5. boldog óránk, egy kicsit más volt, mint az eddigiek, ugyanis nyílt nap keretén belül a szülők is részt vehettek rajta. A célom, hogy a szülők is betekintést nyerhessenek egy boldog órába, egy kicsit érezzék át, hogy mi is az a boldogság, milyen érzések szabadulhatnak fel egy ilyen foglalkozáson. A „Boldog vagyok” című dallal kezdtem, minden boldog órát ezzel kezdek, a gyerekek már kívülről tudják a szövegét. Ezután „A kis barátom, hogy vagy?” című játékkal folytattam, ezt is nagyon sokszor játsszuk a gyermekekkel.Felolvastam Boldog Dóra levelét, amiben a gyerekeknek és most a szüleiknek is feladatokat kell teljesíteni, hogy felléphessünk a Boldogság várának 5.lépcsőfokára. Az első feladat, a gyermekeknek egy kirakós darabjait kellett megtalálni a csoportban, amihez kis versikéket is írtam, hogy hol keressék a csoportban pl.: Kipp-kopp kalapács, szól egész nap ez nem vitás, kicsi szegek-nagy tábla, vigyázz, nehogy ujjad bánja (kalapácsos játék). Kesztyű vagyok, de nem bundás, ha felveszel engemet, eljátszom a mesémet (bábos polc) stb…Nagyon ügyesen megtalálták a puzzle darabokat, amiből egy pingvines képet rakhattak ki. Ezután beszélgettünk a pingvinekről, hogyan védik egymást a hidegtől, nekik ez a céljuk, és felhívtam a szülők figyelmét a Pinvintudatosság világnapjára. Egy játékkal folytattam, ahol a kis pingvinek(gyerekek) úszkálnak a jeges vízben, és amikor a zene elhallgat, rá kell állni a jégtáblára. A cél az, hogy úgy húzódjanak össze a jégtáblán, hogy a lehető legtöbben elférjenek rajta, a végén két kislány összeölelkezett, hogy mindketten elférjenek. Majd az „Ezt hideg!” mesével folytattam, ami egy pingvinfiókáról szól, akit az apukája megvéd a hidegtől. Megkértem a gyermekeket, hogy üljenek a szüleik ölébe és együtt hallgassák meg a mesét. Mindenki olyan szépen, csendben figyelt, de a legjobb a lelkemnek, hogy amikor a mese véget ért, megtapsoltak, és a szülők is. Ezután mindenkit egy közös pingvin táncra invitáltam. A következő feladat, ami közelebb visz minket a Boldogság várához hogy, egy előre felragasztott mozgásos pályán egymás kezét fogva kell együtt végighaladni. Cél, hogy a sávokon végighaladva eljussanak a boldogsághoz (szív). Mindenkinek készítettem egy hűtő mágnest, amit emlékbe hazavihettek. Megkértem a szülőket, hogy segítsenek gyermeküknek lerajzolni, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Ezeket egy dobozba beraktuk és nagycsoportos korukban elő fogjuk venni. Megdicsértem a gyerekeket és a szülőket, elmondtam, hogy büszke vagyok rájuk, hogy végig csinálták a feladatokat. Végezetül megkértem a szülőket, hogy fogják meg gyermekük kezét, nézzenek a szemükbe és mondják el nekik, hogy miért büszkék rá. Olyan jó volt látni, ahogy sokan tényleg átéléssel, mosolyogva, szeretettel, ölelésbe burkolózva tesznek eleget a kérésemnek. Annyira megható volt, hogy a szülők közül többen elsírták magukat. A boldog órát a hónap dalával, „Van nekem egy álmom..” zártam, ahol együtt énekeltünk és táncoltunk. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam a szülőktől, nagyon sokan átértékeltek dolgokat. Úgy érzem,megérte, mert adhattam egy másfajta szemléletet ebben a világban, ahol nem a negatív dolgokat kell erősíteni, hanem az apró, pici pozitív dolgokat kell megragadni!

Boldogságóránkat januárban egy kis relaxációval kezdtük, nyújtózkodtunk, jógáztunk picit. Ezután ráhangolódtunk a témára és beszélgettünk arról, mit jelent az, hogy cél? Milyen célok lehetnek (rövid távú, hosszú távú…) ? Elmesélték és megfogalmazták álmaikat, titkos vágyaikat, céljaikat és azt, hogy mik szeretnének lenni felnőtt korukban. Ezeket a nagyobbak le is rajzolták. Feladatnak a pingvines mesét választottuk és mivel ez annyira tetszett a gyerekeknek, ezért készítettünk vizuális tevékenységnél pingvineket és tanultunk egy pingvintáncot is. A pingvintánc nagyon megfogta a gyerekeket, többször is táncoltuk és énekeltük a héten. Megbeszéltünk olyan apróbb célokat, amiket a nevelési év végéig szeretnénk közösen elérni a csoportban, erre majd nyár elején visszatérünk velük. Nagyon jól megfogalmazták azt, hogy a mesében mi volt a pingvineknek a célja a hóviharban, ezt el is játszottuk a szőnyegen. Minden boldogságóránál rájövök, hogy olyan jó ezzel a korosztállyal beszélgetni, kapcsolódni, olyan szépen meg tudják fogalmazni gondolataikat. Mindig rácsodálkozom, milyen máshogyan látják a világot, és ha megpróbálom egy kicsit én is ilyen gyerekszemmel figyelni, akkor sokkal gondtalanabbak lehetnének a mindennapok. Jobb velük a világ!

Az ötödik téma a célok kitűzése és elérése volt a boldogságóra keretében, melyet heti tervnek megfelelően valósítottam meg. Cél, feladatrendszer: Ismerjék fel a gyermekek, hogy mennyire fontos, hogy tudják, mit akarnak elérni, és milyen módszerek segíthetik őket ebben. Részcélok fontossága! Kiemelt fejlesztési terület: céltudatosság, önbecsülés, önismeret, énkép fejlesztése, önérvényesítés-pozitív önérvényesítési mód alakítása, együttműködési képesség fejlesztése, kezdeményező képesség fejlesztése. Hétfőn a kezdő relaxáció után beszélgetést kezdeményeztem a gyermekekkel arról, hogy kinek mi a célja, mit szeretne elérni. Itt közeli, és távlati célokat is megfogalmaztak. A közeli célokat is megbeszélve az interaktív táblánkra helyeztük fel a képeket. Fontos szempont volt, hogy reális célokat próbáljanak megfogalmazni, az apró lépéseket is szem előtt tartva, ne keverjék össze a vágyakat az elérhető célokkal. pl: Tanuljanak meg cipőt kötni, esztétikusan terítsenek, ne keverjék össze a bal és a jobb kezüket, lábukat stb. Ezután következett Bezzeg Andrea: Boldogvár meséje. A mese átszőtte a hetünket. E köré építettem a feldolgozandó anyagot. A mesét egész héten dramatizáltuk, folyamatosan eszközökkel bővítettük. Minden nap más kapta a főszerepeket, de mindig mindenkinek volt apró szerepe. Vizuális tevékenység keretében született meg „Hilda a boszorkány”. Mindenki lelkesen alkotott, majd kihelyeztük a műveket a faliújságunkra a szülők nagy-nagy örömére. Ez a tevékenység is minden nap jelen volt a csoport életében. Kedden mese köveket festettünk, amihez a gyermekek hozták, gyűjtötték a natúr köveket. Az elkészült színes köveket (kék, sárga, piros, zöld- ami a mesében szerepelt) szintén felhasználtuk a meséhez. Az egyik kisfiú még világító köveket is hozott otthonról. Ezután mozgás tevékenység volt, ahol célba dobtunk, gyakoroltuk a hajítás, dobás műveletét, kiegészítve célok megfogalmazásával. Addig dobhattak a gyermekek, míg mindenkinek sikerült a kislabdát a zsámolyba dobnia. „Nem adjuk fel!” felkiáltással biztatták, buzdították egymást a gyermekek, örülve egymás sikerének. A mozgás végén a „Rút banya vagyok” játékot játszottuk. A gyerekekkel együtt találtuk ki a játékot, és hozzá a szabályt. Nagyon sokat nevettünk! Felvették a fekete kendőt, és kaptak hozzá egy seprűt. Volt nagy kergetőzés, kacagás. Szerdán megtanultuk a „János úr készül” című kapubújós dalosjátékot amit szintén kapcsolódott a mesénkhez. Ezután ismét dramatizáltuk a mesét, majd következett a boldogságvár puzzle. Ezt eldugtam a csoportszobában, és a gyermekeknek ezeket a darabokat kellett megtalálni, és közösen összerakni. Ez többször is eljátszottuk, akkora nagy volt a lelkesedés. A délelőttöt Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalával fejeztük be, melyhez mozdulatokat találtunk ki. Ezt is többször ismételtük. Csütörtökön ismételtük a mesét, majd a macis játék következett. „Óvónéni játéka” a Boldogságóra könyvből. Jelzésértékű maci fejdíszt tettem fel. A térkép segítségével, és a feladatok végrehajtásával eljutottunk az iskoláig, ami valóban nagy örömünkre szolgált, hiszen 4 gyermekünk iskolába megy ősztől. Továbbá az iskola pontosan az óvoda mellett van, így megláthatták az iskolát és az udvaron játszó iskolás gyermekeket. Következett a Boldog vár színezése (mese illusztráció). Rájuk bíztam ennek létrehozását, hogy mindenki a saját elképzelése szerint színezzen. Ők maguk fogalmazták meg, hogy most az legyen a cél, hogy nem mennek ki a vonalból színezés során. Következett ismét a mese. A mese végén feltett kérdésekre ügyesen válaszoltak. A mese után játszottuk a „varázshópehelyt”, a képzeletbeli hóesésben. Figyeltünk a megélt érzéseinkre, megfogalmazták ismét, hogy mit szeretnének elérni. Ezután laminált hópelyheket helyeztem el a csoportszoba közepén lelógatva, amin a gyermekek bármikor fújó gyakorlatozhattak. Felragasztottuk a célok elérésének jelét a boldogság várunkra, megbeszéltük, hogy már félúton vagyunk a célhoz, ahhoz, hogy bejussunk a várba. A délelőttöt ismét Bagdi Bella: Van nekem egy álmom című dalával fejeztünk be. Felszabadult, boldog hetet zártunk!