Decemberben minden nap húztunk egy „jó cselekedet kártyát”, amelyen egy napi feladat volt, mellé egy kis édesség is járt. Megnéztük a „Mr Indifferent” és az „Ilyen világot szeretnénk mindannyian” című kisfilmeket, melyek inspiráltak bennünket. Megbeszéltük, hogy milyen jó cselekedeteket tehetünk közösségeinkben, kin segíthetünk, hogyan, kinek adakoznánk, miért…Játszottunk újra körkérdéseket, most karácsonyhoz kapcsolódó kérdésekkel.
Egy délután sütöttünk mézeskalácsot és megajándékoztuk egymást. Annak készítettünk ajándékot akinek a nevét kihúztuk, mindenki örült. Jó volt adni és kapni is. (Nagyon szépen ajándékoztak a gyerekek.) Utána játszottunk, táncoltunk.
Az ajándékozást kiterjesztve „Boldog karácsonyt!” cédulákat készítettünk, melyeket az utolsó tanítási napon osztottak ki a gyerekek az iskolában a társaiknak, tanáraiknak és volt aki a faluba is vitt néhányat. Elmesélték, hogy mindenki szívesen, mosolyogva fogadta és hogy milyen jó érzés volt átadni.
Boldogító jó cselekedetek
Ebben a tanévben kezdtük el a foglalkozásokat a gyerekekkel. Minden alkalmat élveznek, és most már kérdezték is: mikor lesz Boldogságóra-óra?
Ez a hónap nagyon aktívan telt.
Énekeltünk, alkottunk, közösen írtunk mesét a karácsonyi csodákról, és társasjátékot is készítettek, saját szabályokkal.
Nagyon szeretjük. Együtt, közösen, így lesz a miénk az élmény, a megélt pillanatok.
Várkonyi István Általános Iskola, Cegléd, Széchenyi út 14/d
Decemberi hónapunk a jó cselekedetekről szólt. Igyekeztünk minden nap jót cselekedni. Egy apró kedvességet, egy rajzot, egy dicséretet.
Az angyal a cipősdobozban feladatban a gyerekek lerajzolták mit is kérnének az angyaltól.
Mi magunk is angyalokká váltunk, készítettünk a szülőknek egy karácsonyi meglepetést, egy mécses tartót.
Gyorsan eltelt ez a rövid hónap. Mindenki nagyon várta már a szünetet. Remélem a gyerek folytatták a jó cselekedeteket a szünetben is.
„Az az igazi boldogság, amikor másokat boldoggá teszünk.”
Ezen gondolat vezetett bennünket a december hónap során. Boldoggá tenni valakit, jó kedvre deríteni, mosolyogni látni.
Beszélgettünk a gyerekekkel, mit jelent a jó cselekedet, ők képesek -e rá. Mindenkinek volt gondolata arról, hogyan tud jó cselekedetet véghezvinni. Kis csoportban ötleteltek, kinek milyen jó cselekedet jut eszébe. Miután beszámoltak a csoportok az ötleteikről, elmondtam nekik, hogy számomra a mosoly az, ami mindig kéznél van, és jobb kedvre deríti azt aki kapja, de azt is, aki adja.
A fenyőfa díszítése közben azt kértem a gyerekektől, hogy válasszanak a jó cselekedetek közül míg teszik fel a díszt, majd valósítsák is meg. (Később elmesélték, hogy sikerült a jó cselekedet.)
Felolvastam Várfalvy Emőke: Angyal a cipősdobozban című mesét. Örömmel mesélték el, hogy ők is részt vettek már cipősdoboz akcióban. Voltak, akik idén is hoztak édességeket, hogy a rászorulók is édességhez jussanak.
A mi angyalkáink idén a gyerekek voltak, hisz az idei évben a 3-4. osztályosok adták az iskolai karácsonyi műsort. Mi így okoztunk örömöt és hoztuk el az ünnep hangulatát az iskola tanulóinak, pedagógusainak és a szülőknek.
Ebben az évben is műsort adtunk az időseknek, melyre nagy szeretettel készültek ajándékok is.
„Aki jót tett hallgasson, beszéljen róla, aki kapta.” (Seneca)
Püspökladányi Petőfi Sándor Általános Iskola
Az Advent jegyében telt a hónap. Már rögtön december elején feladatot kaptak kis elsőseim. Az iskolai első adventi gyertyagyújtáshoz mi készültünk műsorral. Szorgosan tanulgatták szerepeiket. Volt benne vers, dal, prózai szöveg és tánc is. Büszkén mondhatom, nagyon ügyesek, talpraesettek voltak. Aztán néhány nap múlva a Segítő Kezek nevű szociális intézményben is előadtuk műsorunkat, megajándékozva ezzel az intézmény ellátottait. Nagyon boldogok voltak a gyerekek, hogy másoknak örömet szerezhettek. Egész hónapban működött adventi naptárunk az osztályon belül. Akinek kihúztuk a nevét, apró ajándékot választhatott, s teljesítenie kellett az aznapra kiírt feladatot, ami minden esetben valamelyik osztálytársnsk szóló kedvességet tartalmazott. Minden napra jutott az adventi naptárból egy kisfilm is. A boldogságóra keretein belül az Angyal a cipősdobozban című mesét dolgoztuk fel. Megbeszéltük, ki mit kérne és mit küldene a jótevő angyalkától. Néhányan nem tárgyakat választottak, hanem élményt, vagy érzést is. Végül lerajzolták a saját angyalkájukat, miközben Bella dalát hallgattuk.
Decemberben, az adventi készülődés időszakában sokat beszélgettünk a jó cselekedetekről, folyamatosan jelen volt a csoport mindennapi életében. A gyerekeknek elmeséltem az Angyal a cipősdobozban című mesét, megbeszéltük ki szeret jobban adni, mint kapni, és miért fontosak életünkben a jó cselekedetek, elmesélhették, ki milyen jótettet hajtott végre az elmúlt időszakban. Mindenki elkészítette saját jótét angyalkáját, melyet hazavihetett és szüleinek ajándékozta, ezáltal átélhette az ajándékozás örömét is.
A csoda vár decemberben is…
Van egy csoda, a karácsony csodája, amelyre várunk, és ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik, nem a feldíszített zöld fenyő alatt találjuk. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. Vajon kell ennél nagyobb ajándék? A december hónap erről szólt a Bagolyvárban. Ilyenkor még erősebben érezzük a szeretet, az összetartozás, a hit és a remény erejét.
Közösen készítettük testünket-lelkünket, hiszen mindennap kinyílt egy adventi kihívás ablak, ahol nemcsak kaptak valami meglepetés üzentet, hanem maguk is készíthettek meglepetést társuknak. A kihívásokat ezután mindig büszkén megosztották egymással. Az osztály karácsonyfáját közösen díszítettük fel szívüknek kedves díszekkel, míg a Mikulás-váró napon játszottunk, nevettünk, énekeltünk. Ültettek Luca búzát, csodaváró filmeket néztünk, mesét hallgattunk és készítettünk üdvözlőlapokat, amelyeket a téli szünetben mindenki átadhatta, feladhatta, vagy akár hazafelé menet bedobhatta a szomszéd postaládájába. A boldogságnapunkon az elmaradhatatlan tánc és ének mellett a szeretet-zuhany játékot is szívesen játszották, illetve elkészítették a saját cipősdoboz angyalkájukat is a boldogságfüzetbe. Az erősségek kártyákkal bátorították, segítették egymást, s együtt örültek a másik sikerének, örömének, boldogságának. A jótékonysági műsorban is örömet és vidámságot csaltak a vendégek arcára, szívébe.
Hiszem, hogy a csodák igenis léteznek, csak meg kell állnunk, figyelnünk kell és hinni bennük! Bennük, mert ŐK a világunk igazi csodái! Jobb velük a világ!
Negyedik boldogságóra témánk a boldogító jó cselekedetek volt. A karácsonyi várakozás, a szeretet ünnepére való készülődés jegyében került sor a téma feldolgozására a Katica csoportban. Az óvodánkba járó gyermekeket arra neveljük, hogy segítőkészek legyenek, okozzanak örömet a környezetükben lévőknek, ha társuk szomorú, akkor vigasztalják meg. A téma feldolgozásához „Boldog Dóra” hívta a gyerekeket mondókájával a mesesarokba. Elmeséltem a Szívem kertje c. mesét, majd megbeszéltük, hogy miért jó jót tenni, és ha másokon segítünk az minket is jó érzéssel tölt el.
A témához kapcsolódóan diós süteményt sütöttünk a gyerekekkel és a nagyobbakkal a szituációs játékokat is játszottunk. A nagy csoportos gyermekek ebben nagyon ügyesek, kreatívok voltak, számtalan ötlettel, megoldási lehetőségekkel álltak elő. Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok c. dalát szívesen hallgatták a gyerekek, több alkalommal, még elalvás előtt is. Ebben a hónapban több ajándékot is készítettünk: karácsonyi üdvözlőlapokat a többi társintézmények számára, asztali díszt fenntartónk részére, karácsonyi gipszfigurákat; ezzel is örömöt, meglepetést okozva a környezetünkben élő embereknek. Készítettünk papírangyalkát, mellyel szüleiket lepték meg a gyermekek.
Decemberi hónap témakörünk az adventi készülődés jegyében telt el. Tevékenységünkben napról, napra megjelent a jó cselekedet, az önzetlen segítségnyújtás gyakorlásának lehetősége. Gondolataik kifejezését segítette, hogy karácsonyi manóvá válhattak, így könnyebben tudtak azonosulni, milyen érzés is az, amikor szeretettel adunk, cselekszünk mások örömére.
Relaxációs gyakorlatunk, testi kontaktus kialakításával jött létre. Simogatást adtunk egymásnak körben, majd vissza, ezáltal töltődött karácsonyi kismanónk szíve csordultig boldogsággal.
Csengőszó hívószavára, minden gyermek kíváncsian várta Boldog Dóra újabb történetét, ami Bezzeg Andrea: Szívem kertje című meséjén keresztül elevenedett meg.
Készítettünk egymásnak ajándékot, segítettünk egymásnak zippzárt húzni, cipőt kötni, ruhát hajtogatni, leejtett játékot felvenni, osztozni a játékokon, asztalt teríteni, társasjátékban utolsónak lenni, odaadni a kedvenc csokimat, és még sorolhatnánk, hiszen nap, mint nap, számos alkalommal nyílik lehetőség az önzetlen segítségnyújtásra. Bízunk abban, hogy az adventi készülődésünkben ezek az ügyes kis karácsonyi manók, családon belül is reprodukálni tudják, az itt megszerzett tapasztalataikat.
DE Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája Arany János téri feladatellátási helye
A december hónap az, amikor legjobban ki tudjuk fejezni segítőkészségünket és együttérzésünket az arra rászorulók felé. A jócselekedetek ráirányítják a gyerekek figyelmét arra, hogy tudnak olyat tenni, amitől jobb lesz a világ.
Ebben a hónapban gyűjtöttünk cipősdobozba ajándékookat és eljuttattuk őket Kárpátalján élő hátrányos helyzetű gyerekeknek.
Az Angyal a cipősdobozban mese meghallgatása után az angyalkák segítséégével mások és magunk számára is kértünk pénzzel nem megvehető érzéseket, érzelmeket.