Jó cselekedetek gyakorlása a negyedik osztályban.
Boldogító jó cselekedetek
Meixner Ildikó Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény
8. osztály, Jómadarak
A jó cselekedetek fontosak számunkra a hétköznapokban is. Karácsonykor még inkább előtérbe kerül ennek a gondolata. Megbeszéltük, hogy mindenki szeret ajándékot kapni, de sajnos nincs mindenkinek lehetősége arra, hogy kapjon. Megegyeztünk abban is, hogy nem (mindig) a drága ajándékok okoznak nekünk örömet. Beszélgettünk arról is, hogy nekik még nincs keresetük ezért nem is tudnak ajándékot vásárolni szeretteiknek. Azonban ajándékozhatnak másképp is, aminek sokkal jobban fognak örülni szüleik, testvéreik. Így kis ajándék dodozkákat készítettek, melyekbe minden napra egy vállalást tettek. Öröm volt figyelni, ahogy igyekeztek jó cselekedeteket kitalálni!
Furtai ÁMK Bakonszegi Zöldliget Óvoda
December elején már a jó cselekedetek megismerésével, értelmezésével kezdtük a csoporton belüli tevékenységeinket, a beszélgető köreink ennek a témának a feldolgozása körül forogtak, amely végig kísérte a decembert. Az adventi készülődés időszakában folyamatosan jelen volt a csoport mindennapi életében ennek a megértése, gyermekek személyiségéhez való közel hozása. Nem volt nehéz feladat, hiszen a karácsonyi várakozás, a szeretet ünnepére való készülődés jegyében került sor a téma feldolgozására, ami számtalan lehetőséget kínált a „Jó cselekedetek gyakorlására”.
A téma feldolgozásához „Boldog Dóra” sokszor hívta a gyerekeket mesehallgatásra, végül mesedramatizálásra. Elmeséltem a Szívem kertje c. mesét, majd megbeszéltük, hogy miért jó a jócselekedet, és milyen érzés az ha másokon segítünk.
A témához kapcsolódóan a csoportban mézes süteményt is sütöttünk, megkínáltuk a másik csoport tagjait. Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok c. dalát szívesen hallgatták a gyerekek. Jócselekedeteink sorát tovább bővítve ajándékokat készítettünk a gyerekekkel: az óvodánknak adományt gyűjtő kedves szülők részére, akik a karácsonyi vásáron eladták az általunk készített kézműves termékeket. Ennek jegyében boldogan dolgoztak a szorgos kis kezek.
Elérkezett hozzánk a Mikulás. Versekkel, dalokkal készültünk, ajándékul néhányan rajzot készítettek.
Az adventi időszak a legszebb ünnepünk, mely a karácsonyi együttlétünk során teljesedett ki. Óvodánk mindkét csoportja hagyományainkhoz híven karácsonyi műsorral ajándékozta meg a gyermekek hozzátartozóit, melyet karácsonyi kézműves délutánnal zártunk. Másnap pedig a gyerekek örömére a Jézuska megajándékozott mindenkit, aki ebben az évben jó volt.
Meixner Ildikó Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény
A jó cselekedetek fontosak számunkra a hétköznapokban is. Karácsonykor még inkább előtérbe kerül ennek a gondolata. Megbeszéltük, hogy mindenki szeret ajándékot kapni, de sajnos nincs mindenkinek lehetősége arra, hogy kapjon. Arra gondoltunk, hogy mi most a felső tagozatos diákokat és tanárokat ajándékoznánk meg egy gyönyörű faliújsággal. Minden napra készítettünk egy kis kedves gondolatot, melyeket felragasztottunk piros és zöld lapokra. Süteményes papírból pedig karácsonyfát készítettünk. Izgalommal várjuk, hogy minden nap kinyissunk egy kis ablakot. A szünetekben figyelni fogjuk, hogy hányan olvasgassák majd. Boldogsággal fog eltölteni minket minden egyes tanuló és felnőtt mosolya a faliújság előtt!
Meixner Ildikó Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény
6. osztály, Vagányok
A jó cselekedetek fontosak számunkra a hétköznapokban is. Karácsonykor még inkább előtérbe kerül ennek a gondolata. Megbeszéltük, hogy mindenki szeret ajándékot kapni, de sajnos nincs mindenkinek lehetősége arra, hogy kapjon. Eljátszottunk az ajándékozás gondolatával, és elolvastuk Várfalvy Emőke: Angyal a cipősdobozban című meséjét. Ezután kidíszítettünk egy cipősdobozt, majd színes papírcetlikre írtuk, hogy mi mit küldenénk benne mások otthonába. Ezzel örömet szerzünk másnak is és saját magunknak is. Boldogan zártuk a hónap dalával az órát.
Meixner Ildikó Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény
5. osztály, Picikék
A jó cselekedetek fontosak számunkra a hétköznapokban is. Karácsonykor még inkább előtérbe kerül ennek a gondolata. Megbeszéltük, hogy mindenki szeret ajándékot kapni, de sajnos nincs mindenkinek lehetősége arra, hogy kapjon. Eljátszottunk az ajándékozás gondolatával, és elolvastuk Várfalvy Emőke: Angyal a cipősdobozban című meséjét. Majd lerajzolták a saját jótevő angyalkájukat. Ezután színes papírcetlikre írtuk, hogy mi mit küldenénk vele mások otthonába. Ezzel örömet szerzünk másnak is és saját magunknak is.
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók általános iskolája
Sziklaforrás csoport
Jó cselekedet magunkért!
December 3. A fogyatékossággal élők nemzetközi napja alkalmából rendezett programunk érzékenyítő programja volt a legsikeresebb. A célunk az volt, hogy ismerjük meg egymást, fogadjuk el társainkat akadályozottságukkal, hiányosságaival együtt, érezzük át a helyzetét, jó cselekedetként pedig segítsük, amiben szüksége van ránk.
Programajánló a különleges jócselekedeti napra:
„Mert ez a nap a miénk, rólunk szól! Mindannyian tudjátok, hogy nem vagyunk egyformák. Sokan különböző sérüléssel élnek, például nem vagy gyengén látnak. Vagy nem hallanak, vagy csak rosszul, segítséggel. Van, akinek a mozgásával van gond és olyanok is nagyon sokan vannak, akik különböző betegségekkel küzdenek. Mégis mindannyian szeretünk élni, mindannyian értékesek vagyunk.
Igazi kihívásra szeretnélek meghívni titeket, ahol ezekről a képességeitekről adhattok számot. A különböző játékokban megmutathatjátok egymásnak az erősségeiteket.
1. Jó cselekedt: minden tanuló válasszon magának kedvenc tárgyat, amit ajándékoz
2. Jó cselekedet: „Mindannyian mások vagyunk” című dalának meghallgatása, közös tánc
Bagdi Bella hónap dala: A szememmel mindent megláthatok…játékos tánc
Közös program:
nem látok-játék: irányítás/ tapogatás bekötött szemmel
nem hallok-játék: „activity”
nem tudok járni-játék: babzsákjáték
😊
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók általános iskolája
Sziklaforrás csoport
Képregényes érzések-mert mi is értékesek vagyunk
Játszottunk Boldogság órán. Azt játszottuk, hogyan tudjuk megmutatni értékeinket. Ki, miben ügyes, ki miben magabiztos. Kis szituációkkal kedvenc helyzeteiket mutatták be a tanulási mozzanatokból és játékaikból. A végén kéznyomataikat készítettünk és ráírtuk, ki mit szeret magában, mivel tulajdonságaival közelít, hogyan tudja jócselekedeteit véghezvinni.
„Ma úgy érzem, hogy én is értékes vagyok! Adom az ujjlenyomatomat és megmondom, miben vagyok egyedi és magabiztos, jócselekedeteimhez milyen tulajdonságaimat használom:
„ Egyre önállóbb vagyok!”
„Egyre ügyesebb vagyok!”
„Egyre bátrabb vagyok!”
„Szép vagyok!”
„Segítőkész vagyok!”
„Szeretem az ölelést!”
„Érdeklődő vagyok!” „Türelmes, mosolygós, kíváncsi, cuki vagyok…”
Nem is gondoltam, hogy ilyen jól ismerik magukat, és hogy jócselekedeteik véghezviteléhez mit használnak magukból. Így könnyebb a közeledés másokhoz, a cselekedeteikben.
Mindig is van, mit szeretni egy-egy gyerekben. De a saját szempontjukból az a jó, ha tisztában vannak értékeikkel, és kell, hogy kapcsolataikban használják ezeket a tulajdonságokat. Ha ehhez még a jószándék, jóakarat is társul, meglesz a jócselekedet!
A mai óránk erről szólt. Még csak a hónap elején tartottunk, de indulásnak, a szeretet hónapjában jó volt ezekről gondolkodni.
Az 2023/2024.tanévben a decemberi boldogságórát az utolsó tanítási napon valósítottuk meg. Körbe ültünk a gyertyafénynél, majd karácsonyi énekeket énekeltünk. Ezt követően felolvastam Várfalvy Emőke: Angyal a cipősdobozban című meséjét.
Az intézményben minden tanuló kapott ajándékba az egyik általános iskola diákjaitól egy cipősdobozt, melybe különböző ajándékokat tettek.
A mese felolvassa után kiosztottuk minden gyermeknek a saját ki dobozát, melyet kibonthattak. Ezáltal megtapasztalták, milyen érzés az, ha egy számukra teljesen idegen ember gondol rájuk, fontosnak tartja őket és az ő boldogságukat.
A gyermekek nagyon örültek az ajándékaiknak, természetesen egy kis csere-bere is történt, de mindenkinek mosoly volt az arcán.
December az óvodai életben egy várakozással és csodákkal teli időszak. Ilyenkor mi, felnőttek igyekszünk minél több csodát csempészni a mindennapokba. De ki mondta azt, hogy a csodákra és a varázslatra csak a felnőttek képesek?!
21 kicsi gyermek kezdte meg a csoportban a decemberi készülődést. Sürögtek, forogtak a barkácsolós asztal körül, hiszen szüleiknek titokban készíthettek ajándékot, amit a karácsonyi ünnepség után boldogan, csillogó szemmel adtak át. De mi a helyzet azokkal a számukra ismeretlen emberekkel, akik az óvodánkat környező utcákban élnek? Nekik apró tenyereikkel gyártották a színes és vidám képeslapokat, amiket nagy izgalommal dobáltak be egy közös séta alkalmával a postaládákba. Nagy öröm volt a gyerekek és a szülők számára is, amikor 1-1 internetes bejegyzésen megpillantották a gyerekek alkotásait néhány hálás szó kíséretében, de azt gondolom, hogy még többet adtunk és kaptunk azoktól az idős lakóktól, akikkel találkoztuk is a kapuikban és személyesen adhattuk át jókívánságainkat nekik. Egy néni meg is hatódott és könnybelábadt szemmel kívánt nekünk szép ünnepeket és mesélte, hogy hamarosan meglátogatja őt is a külföldön élő családja, az unokája éppen óvodáskorú.
Sajnos nem minden alakul úgy, ahogy tervezzük. Ez történt az idei mézeskalács sütésünkkel is. Drága dadusnénink megbetegedett, így nélküle kellett ezt a kedvelt „feladatot” végrehajtanunk. Amikor már egy kicsit jobban érezte magát, vittünk neki egy kis csomagot, hiszen nagyon fontos tagja a csoportunknak és mindenben számíthatunk rá. A csomagba rejtettünk mézeskalácsot és egy képeslapot, amit a gyerekek színeztek neki, remélve, hogy ezzel is segítjük őt, hogy mihamarabb meggyógyuljon.
Megtanultuk a gyerekekkel, hogy kapni jó dolog, de adni talán még jobb. Ötleteket gyűjtögettünk, hogy az óvodában és otthon milyen jócselekedetekkel lephetjük meg egymást. Azóta minden felnőtt dupla/tripla adag „kávét és forrócsokit” kap, amit a gyerekek a babakonyhában készítenek nekünk, valaki mindig sertepertél, hogy kidobhat-e valamit vagy leszedhet-e plusz edényt az asztalról és mindig kérés nélkül felbukkan egy-egy buksi fej, ha a lapátot meg kell tartani. A gyerekek mesélték, hogy anyát és apát is meglepték otthon, hogy beágyaztak maguknak, segítettek porszívózni és kérés nélkül felkeltek reggel. Egy gyermek azt is megfigyelte, hogy amikor a fővárosban buszoztak anyával, akkor egy nagy fiú átadta a helyet egy idős néninek és ez a néninek nagyon jól esett.
Ha már szóba került a barkácsolás, akkor az óvoda minden gyermekének készítettünk közösen apró angyalkákat, amit borítékokba rejtve a titkár néni segítségével „el is küldtünk” a csoportokba, persze titokban, hogy senki ne tudja kik voltak a kisangyalok alkotói. Terveinkkel ellentétben az óvó nénik hamar rájöttek, hogy a mi csoportunk volt, hiszen látják és hallják az aktuális havi beszámolóinkat :).
A hónapunk egyik utolsó nagy feladata a körülöttünk élő madarak segítése volt. Számukra tartottunk egy kis Madárkarácsonyi ünnepséget, ahol együtt énekeltünk karácsonyi dalokat, majd a fákra cinkegolyókat akasztottunk és megtöltöttük a madáretetőket finom magvakkal.
A Boldogságórák óvodai gyakorlása hónapról hónapra egyre látványosabb a csoportunkban. A gyerekek észrevesznek a környezetükben olyan dolgokat, amiket eddig nem (pl. a buszos néni öröme) és a foglalkozásokon elhangzott megerősítéseket, kéréseket és témákat fel is használják. Erre a hónapban a legjobb példánk a közös hóember építése volt. Öröm volt látni, hogy egy gyermek elkezdte görgetni a hógombócot, de amikor az már túl naggyá dagadt és egyedül már nem bírt vele, többen is neki gyűrkőztek és együtt sikerült a helyére görgetniük a hóember pocakját. Azt hiszem, hogy ez a program többek között erről is szól, egymás meghallgatása, elfogadása, megsegítése az, amire a mai világban egyre nagyobb szükség van, de talán ez a 21 kicsi emberke már jó úton halad ahhoz, hogy ezt az iskolában és a felnőtt életben is tudatosan alkalmazza majd.