Beszélgetésünk során a gyerekek, hogyha kedvesek, nagylelkűek vagyunk valakivel, akkor nem csak neki teszünk jót, de saját magunkat is elárasztjuk valami jóval. Bár a mai világ sokszor nem erről az önzetlen segítésről, odafigyelésről szól, mégis kifizetődnek a jó cselekedetek. Külföldi önkéntesek is érkeztek az iskolába, így tőlük is sok pozitívat hallhattak ezzel a témával kapcsolatban. Képeslapot készítettek a gyerekek egymásnak, úgy, hogy nem tudták a készítéskor kinek adják őket, csak valami jót kívántak rajta, mégis nagy meglepetés és öröm lett az átadásakor. Talán a karácsony még inkább alkalmat ad a jó cselekedetekre és ha a rutin megmarad, a továbbiakban is előszedhetik a gyerekek a tarsolyukból.
Boldogító jó cselekedetek
Az adventi időszak különösen jól tudja segíteni a hónap témájának megértését.
Az egymásra való odafigyelés, a kedvesség ,a figyelmesség amit adunk, nem csak annak okoz örömet , boldogságot aki kapja, hanem legalább annyira annak is ,aki adja.
Foglalkozásunkat egy relaxáció gyakorlattal a „Hóember vagyok ,elolvadok” gyakorlattal indítottuk. Ezt követően, Boldog Blanka érkezett hozzánk ,akinek a gyermekek elmondhatták gondolataikat a jó cselekedetekkel kapcsolatban. Mikor ,milyen jó cselekedettel találkoztak már. A mesére hívó mondóka után Lukács Elvira : A téli erdő történetéből megismerhették, hogyan segítik az erdei kis állatok egymást.
Az „ajándékozós” játék során kedveskedtek egymásnak egy gesztussal, egy kedves szóval. Időközben hallgattuk kedvenc Bella dalainkat és elkészültek a csodaszép angyalkák is, melyet a boldogságóra faliújságon helyeztünk el.
A Boldogságóra továbbadása: minden hónapban , csoportunk zárt facebook oldalán tájékoztatom a szülőket az aktuális téma feldolgozásával kapcsolatban. Most decemberben ezen kívül, Szeret-vendégségbe hívtuk a szülőket. A délután , az egymásra való odafigyelés jegyében zajlott. A szülőkkel közösen végeztük a kedvenc relaxációs gyakorlatunkat, eljátszottuk a „hoztam neked egy…” kapcsolatfejlesztő játékot, amely nagyszerűen segítette a szülők/családok közötti kontaktus építést-kilépve a megszokott mindennapokból. Az szülő-gyermek közötti ölbeli játékok , közös alkotások segítették a „figyelek rád” , „itt vagyok veled” attitűd varázsát, melyek a rohanós hétköznapokban talán még inkább felértékelődnek.
Szeretet-vendégségünk zárásaként boldogító üzenetekkel ajándékoztam meg a szülőket, családokat.
Saját csoportomon kívül , az egész óvodát is sikerült bevonni a Jó cselekedetek gyakorlásában. A kezdeményezést első alkalommal indítottam ilyen formában. A családokat otthoni közös alkotásra bíztattam gyermekeikkel együtt. Az elkészített angyalkák, óvodánk auláját díszítik.
Örömet és hálát érzek mindazért, hogy ezt a számomra is igen fontos témát , a sokszínű tevékenységen keresztül sok gyermekhez , és családhoz tudtam közel vinni.
A december kedvelt hónapunk az iskolában: meglepetések, advent, Mikulás, karácsonyi forgatag és nem utolsó sorban a Kisjézus szeretete tölti be napjainkat. Ebben az időszakban sok dalt tanulunk, hallgatunk, – többet, mint általában – most többször is meghallgattuk a témához kapcsolódó Bella-dalokat.
– A segédanyag elején található motiváló idézeteket felhasználtuk egy általunk ebben az évben bevezetett apró ajándékhoz, miszerint az idézetet egy kis kártyára ragasztjuk, azt pedig egy-egy szaloncukorhoz rögzítjük, majd ezt adjuk át a hozzánk közel álló személyeknek.
– Képeslap készítése: sok időt töltöttünk el a képeslapokkal, hiszen minden gyermek szeretett volna meglepni valakit az üdvözletekkel. Nem elképzelt személynek készítették, hanem olyanoknak, akikről tudták, hogy ebben az időszakban szükségük van egy szeretetteljes gesztusra.
– Nevezetes napok: ebben az évben Szent Miklósról is megemlékeztünk. A gyerekek Mikulás apót ismerik, most azonban nagyon megfogta őket a püspök története. A mesét átírtuk közösen párbeszédes történetté és így már előadást is rendezhettünk belőle.
Vicces karácsonyi pulóverek napja: iskolánkban is akadtak olyan gyerekek és szülők, akik az osztályok csoportjaiban olvasható felhívásnak örömmel tettek eleget. Sőt, kollégáim is igyekeztek csatlakozni a nevezetes naphoz.
– Mikulás a Tagozaton: a csoportomba járó gyerekeknek külön is rendeztünk programot. Az idősebb gyerekek megajándékozták a kisebbeket, a tanáraikat, az iskolaőrt, sőt még a Mikulást is egy tánccal.
– Az én jócselekedetem, ami remélem boldogítja a gyerekeket, illetve a szülőket: egy-egy karácsonyi fotó, amit előhívatok a fotó szaküzletben és emlékbe adom a szünet előtti utolsó napon.
Váci Mihály Katolikus Általános Iskola
Decemberben minden nap húztunk egy „jó cselekedet kártyát”, amelyen egy napi feladat volt, mellé egy kis édesség is járt. Megnéztük a „Mr Indifferent” és az „Ilyen világot szeretnénk mindannyian” című kisfilmeket, melyek inspiráltak bennünket. Megbeszéltük, hogy milyen jó cselekedeteket tehetünk közösségeinkben, kin segíthetünk, hogyan, kinek adakoznánk, miért…Játszottunk újra körkérdéseket, most karácsonyhoz kapcsolódó kérdésekkel.
Egy délután sütöttünk mézeskalácsot és megajándékoztuk egymást. Annak készítettünk ajándékot akinek a nevét kihúztuk, mindenki örült. Jó volt adni és kapni is. (Nagyon szépen ajándékoztak a gyerekek.) Utána játszottunk, táncoltunk.
Az ajándékozást kiterjesztve „Boldog karácsonyt!” cédulákat készítettünk, melyeket az utolsó tanítási napon osztottak ki a gyerekek az iskolában a társaiknak, tanáraiknak és volt aki a faluba is vitt néhányat. Elmesélték, hogy mindenki szívesen, mosolyogva fogadta és hogy milyen jó érzés volt átadni.
Ebben a tanévben kezdtük el a foglalkozásokat a gyerekekkel. Minden alkalmat élveznek, és most már kérdezték is: mikor lesz Boldogságóra-óra?
Ez a hónap nagyon aktívan telt.
Énekeltünk, alkottunk, közösen írtunk mesét a karácsonyi csodákról, és társasjátékot is készítettek, saját szabályokkal.
Nagyon szeretjük. Együtt, közösen, így lesz a miénk az élmény, a megélt pillanatok.
Várkonyi István Általános Iskola, Cegléd, Széchenyi út 14/d
Decemberi hónapunk a jó cselekedetekről szólt. Igyekeztünk minden nap jót cselekedni. Egy apró kedvességet, egy rajzot, egy dicséretet.
Az angyal a cipősdobozban feladatban a gyerekek lerajzolták mit is kérnének az angyaltól.
Mi magunk is angyalokká váltunk, készítettünk a szülőknek egy karácsonyi meglepetést, egy mécses tartót.
Gyorsan eltelt ez a rövid hónap. Mindenki nagyon várta már a szünetet. Remélem a gyerek folytatták a jó cselekedeteket a szünetben is.
„Az az igazi boldogság, amikor másokat boldoggá teszünk.”
Ezen gondolat vezetett bennünket a december hónap során. Boldoggá tenni valakit, jó kedvre deríteni, mosolyogni látni.
Beszélgettünk a gyerekekkel, mit jelent a jó cselekedet, ők képesek -e rá. Mindenkinek volt gondolata arról, hogyan tud jó cselekedetet véghezvinni. Kis csoportban ötleteltek, kinek milyen jó cselekedet jut eszébe. Miután beszámoltak a csoportok az ötleteikről, elmondtam nekik, hogy számomra a mosoly az, ami mindig kéznél van, és jobb kedvre deríti azt aki kapja, de azt is, aki adja.
A fenyőfa díszítése közben azt kértem a gyerekektől, hogy válasszanak a jó cselekedetek közül míg teszik fel a díszt, majd valósítsák is meg. (Később elmesélték, hogy sikerült a jó cselekedet.)
Felolvastam Várfalvy Emőke: Angyal a cipősdobozban című mesét. Örömmel mesélték el, hogy ők is részt vettek már cipősdoboz akcióban. Voltak, akik idén is hoztak édességeket, hogy a rászorulók is édességhez jussanak.
A mi angyalkáink idén a gyerekek voltak, hisz az idei évben a 3-4. osztályosok adták az iskolai karácsonyi műsort. Mi így okoztunk örömöt és hoztuk el az ünnep hangulatát az iskola tanulóinak, pedagógusainak és a szülőknek.
Ebben az évben is műsort adtunk az időseknek, melyre nagy szeretettel készültek ajándékok is.
„Aki jót tett hallgasson, beszéljen róla, aki kapta.” (Seneca)
Püspökladányi Petőfi Sándor Általános Iskola
Az Advent jegyében telt a hónap. Már rögtön december elején feladatot kaptak kis elsőseim. Az iskolai első adventi gyertyagyújtáshoz mi készültünk műsorral. Szorgosan tanulgatták szerepeiket. Volt benne vers, dal, prózai szöveg és tánc is. Büszkén mondhatom, nagyon ügyesek, talpraesettek voltak. Aztán néhány nap múlva a Segítő Kezek nevű szociális intézményben is előadtuk műsorunkat, megajándékozva ezzel az intézmény ellátottait. Nagyon boldogok voltak a gyerekek, hogy másoknak örömet szerezhettek. Egész hónapban működött adventi naptárunk az osztályon belül. Akinek kihúztuk a nevét, apró ajándékot választhatott, s teljesítenie kellett az aznapra kiírt feladatot, ami minden esetben valamelyik osztálytársnsk szóló kedvességet tartalmazott. Minden napra jutott az adventi naptárból egy kisfilm is. A boldogságóra keretein belül az Angyal a cipősdobozban című mesét dolgoztuk fel. Megbeszéltük, ki mit kérne és mit küldene a jótevő angyalkától. Néhányan nem tárgyakat választottak, hanem élményt, vagy érzést is. Végül lerajzolták a saját angyalkájukat, miközben Bella dalát hallgattuk.
Decemberben, az adventi készülődés időszakában sokat beszélgettünk a jó cselekedetekről, folyamatosan jelen volt a csoport mindennapi életében. A gyerekeknek elmeséltem az Angyal a cipősdobozban című mesét, megbeszéltük ki szeret jobban adni, mint kapni, és miért fontosak életünkben a jó cselekedetek, elmesélhették, ki milyen jótettet hajtott végre az elmúlt időszakban. Mindenki elkészítette saját jótét angyalkáját, melyet hazavihetett és szüleinek ajándékozta, ezáltal átélhette az ajándékozás örömét is.
A csoda vár decemberben is…
Van egy csoda, a karácsony csodája, amelyre várunk, és ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik, nem a feldíszített zöld fenyő alatt találjuk. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. Vajon kell ennél nagyobb ajándék? A december hónap erről szólt a Bagolyvárban. Ilyenkor még erősebben érezzük a szeretet, az összetartozás, a hit és a remény erejét.
Közösen készítettük testünket-lelkünket, hiszen mindennap kinyílt egy adventi kihívás ablak, ahol nemcsak kaptak valami meglepetés üzentet, hanem maguk is készíthettek meglepetést társuknak. A kihívásokat ezután mindig büszkén megosztották egymással. Az osztály karácsonyfáját közösen díszítettük fel szívüknek kedves díszekkel, míg a Mikulás-váró napon játszottunk, nevettünk, énekeltünk. Ültettek Luca búzát, csodaváró filmeket néztünk, mesét hallgattunk és készítettünk üdvözlőlapokat, amelyeket a téli szünetben mindenki átadhatta, feladhatta, vagy akár hazafelé menet bedobhatta a szomszéd postaládájába. A boldogságnapunkon az elmaradhatatlan tánc és ének mellett a szeretet-zuhany játékot is szívesen játszották, illetve elkészítették a saját cipősdoboz angyalkájukat is a boldogságfüzetbe. Az erősségek kártyákkal bátorították, segítették egymást, s együtt örültek a másik sikerének, örömének, boldogságának. A jótékonysági műsorban is örömet és vidámságot csaltak a vendégek arcára, szívébe.
Hiszem, hogy a csodák igenis léteznek, csak meg kell állnunk, figyelnünk kell és hinni bennük! Bennük, mert ŐK a világunk igazi csodái! Jobb velük a világ!