Boldogító jó cselekedetek

Jó cselekedet magunkért!

Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók általános iskolája
Sziklaforrás csoport

Jó cselekedet magunkért!
December 3. A fogyatékossággal élők nemzetközi napja alkalmából rendezett programunk érzékenyítő programja volt a legsikeresebb. A célunk az volt, hogy ismerjük meg egymást, fogadjuk el társainkat akadályozottságukkal, hiányosságaival együtt, érezzük át a helyzetét, jó cselekedetként pedig segítsük, amiben szüksége van ránk.

Programajánló a különleges jócselekedeti napra:
„Mert ez a nap a miénk, rólunk szól! Mindannyian tudjátok, hogy nem vagyunk egyformák. Sokan különböző sérüléssel élnek, például nem vagy gyengén látnak. Vagy nem hallanak, vagy csak rosszul, segítséggel. Van, akinek a mozgásával van gond és olyanok is nagyon sokan vannak, akik különböző betegségekkel küzdenek. Mégis mindannyian szeretünk élni, mindannyian értékesek vagyunk.
Igazi kihívásra szeretnélek meghívni titeket, ahol ezekről a képességeitekről adhattok számot. A különböző játékokban megmutathatjátok egymásnak az erősségeiteket.

1. Jó cselekedt: minden tanuló válasszon magának kedvenc tárgyat, amit ajándékoz
2. Jó cselekedet: „Mindannyian mások vagyunk” című dalának meghallgatása, közös tánc
Bagdi Bella hónap dala: A szememmel mindent megláthatok…játékos tánc
Közös program:
nem látok-játék: irányítás/ tapogatás bekötött szemmel
nem hallok-játék: „activity”
nem tudok járni-játék: babzsákjáték

😊

Képregényes érzések-mert mi is értékesek vagyunk

Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók általános iskolája
Sziklaforrás csoport

Képregényes érzések-mert mi is értékesek vagyunk

Játszottunk Boldogság órán. Azt játszottuk, hogyan tudjuk megmutatni értékeinket. Ki, miben ügyes, ki miben magabiztos. Kis szituációkkal kedvenc helyzeteiket mutatták be a tanulási mozzanatokból és játékaikból. A végén kéznyomataikat készítettünk és ráírtuk, ki mit szeret magában, mivel tulajdonságaival közelít, hogyan tudja jócselekedeteit véghezvinni.
„Ma úgy érzem, hogy én is értékes vagyok! Adom az ujjlenyomatomat és megmondom, miben vagyok egyedi és magabiztos, jócselekedeteimhez milyen tulajdonságaimat használom:
„ Egyre önállóbb vagyok!”
„Egyre ügyesebb vagyok!”
„Egyre bátrabb vagyok!”
„Szép vagyok!”
„Segítőkész vagyok!”
„Szeretem az ölelést!”
„Érdeklődő vagyok!” „Türelmes, mosolygós, kíváncsi, cuki vagyok…”
Nem is gondoltam, hogy ilyen jól ismerik magukat, és hogy jócselekedeteik véghezviteléhez mit használnak magukból. Így könnyebb a közeledés másokhoz, a cselekedeteikben.
Mindig is van, mit szeretni egy-egy gyerekben. De a saját szempontjukból az a jó, ha tisztában vannak értékeikkel, és kell, hogy kapcsolataikban használják ezeket a tulajdonságokat. Ha ehhez még a jószándék, jóakarat is társul, meglesz a jócselekedet!
A mai óránk erről szólt. Még csak a hónap elején tartottunk, de indulásnak, a szeretet hónapjában jó volt ezekről gondolkodni.

Angyal a cipősdobozban

Az 2023/2024.tanévben a decemberi boldogságórát az utolsó tanítási napon valósítottuk meg. Körbe ültünk a gyertyafénynél, majd karácsonyi énekeket énekeltünk. Ezt követően felolvastam Várfalvy Emőke: Angyal a cipősdobozban című meséjét.
Az intézményben minden tanuló kapott ajándékba az egyik általános iskola diákjaitól egy cipősdobozt, melybe különböző ajándékokat tettek.
A mese felolvassa után kiosztottuk minden gyermeknek a saját ki dobozát, melyet kibonthattak. Ezáltal megtapasztalták, milyen érzés az, ha egy számukra teljesen idegen ember gondol rájuk, fontosnak tartja őket és az ő boldogságukat.
A gyermekek nagyon örültek az ajándékaiknak, természetesen egy kis csere-bere is történt, de mindenkinek mosoly volt az arcán.

Csak add tovább…

December az óvodai életben egy várakozással és csodákkal teli időszak. Ilyenkor mi, felnőttek igyekszünk minél több csodát csempészni a mindennapokba. De ki mondta azt, hogy a csodákra és a varázslatra csak a felnőttek képesek?!
21 kicsi gyermek kezdte meg a csoportban a decemberi készülődést. Sürögtek, forogtak a barkácsolós asztal körül, hiszen szüleiknek titokban készíthettek ajándékot, amit a karácsonyi ünnepség után boldogan, csillogó szemmel adtak át. De mi a helyzet azokkal a számukra ismeretlen emberekkel, akik az óvodánkat környező utcákban élnek? Nekik apró tenyereikkel gyártották a színes és vidám képeslapokat, amiket nagy izgalommal dobáltak be egy közös séta alkalmával a postaládákba. Nagy öröm volt a gyerekek és a szülők számára is, amikor 1-1 internetes bejegyzésen megpillantották a gyerekek alkotásait néhány hálás szó kíséretében, de azt gondolom, hogy még többet adtunk és kaptunk azoktól az idős lakóktól, akikkel találkoztuk is a kapuikban és személyesen adhattuk át jókívánságainkat nekik. Egy néni meg is hatódott és könnybelábadt szemmel kívánt nekünk szép ünnepeket és mesélte, hogy hamarosan meglátogatja őt is a külföldön élő családja, az unokája éppen óvodáskorú.
Sajnos nem minden alakul úgy, ahogy tervezzük. Ez történt az idei mézeskalács sütésünkkel is. Drága dadusnénink megbetegedett, így nélküle kellett ezt a kedvelt „feladatot” végrehajtanunk. Amikor már egy kicsit jobban érezte magát, vittünk neki egy kis csomagot, hiszen nagyon fontos tagja a csoportunknak és mindenben számíthatunk rá. A csomagba rejtettünk mézeskalácsot és egy képeslapot, amit a gyerekek színeztek neki, remélve, hogy ezzel is segítjük őt, hogy mihamarabb meggyógyuljon.
Megtanultuk a gyerekekkel, hogy kapni jó dolog, de adni talán még jobb. Ötleteket gyűjtögettünk, hogy az óvodában és otthon milyen jócselekedetekkel lephetjük meg egymást. Azóta minden felnőtt dupla/tripla adag „kávét és forrócsokit” kap, amit a gyerekek a babakonyhában készítenek nekünk, valaki mindig sertepertél, hogy kidobhat-e valamit vagy leszedhet-e plusz edényt az asztalról és mindig kérés nélkül felbukkan egy-egy buksi fej, ha a lapátot meg kell tartani. A gyerekek mesélték, hogy anyát és apát is meglepték otthon, hogy beágyaztak maguknak, segítettek porszívózni és kérés nélkül felkeltek reggel. Egy gyermek azt is megfigyelte, hogy amikor a fővárosban buszoztak anyával, akkor egy nagy fiú átadta a helyet egy idős néninek és ez a néninek nagyon jól esett.
Ha már szóba került a barkácsolás, akkor az óvoda minden gyermekének készítettünk közösen apró angyalkákat, amit borítékokba rejtve a titkár néni segítségével „el is küldtünk” a csoportokba, persze titokban, hogy senki ne tudja kik voltak a kisangyalok alkotói. Terveinkkel ellentétben az óvó nénik hamar rájöttek, hogy a mi csoportunk volt, hiszen látják és hallják az aktuális havi beszámolóinkat :).
A hónapunk egyik utolsó nagy feladata a körülöttünk élő madarak segítése volt. Számukra tartottunk egy kis Madárkarácsonyi ünnepséget, ahol együtt énekeltünk karácsonyi dalokat, majd a fákra cinkegolyókat akasztottunk és megtöltöttük a madáretetőket finom magvakkal.
A Boldogságórák óvodai gyakorlása hónapról hónapra egyre látványosabb a csoportunkban. A gyerekek észrevesznek a környezetükben olyan dolgokat, amiket eddig nem (pl. a buszos néni öröme) és a foglalkozásokon elhangzott megerősítéseket, kéréseket és témákat fel is használják. Erre a hónapban a legjobb példánk a közös hóember építése volt. Öröm volt látni, hogy egy gyermek elkezdte görgetni a hógombócot, de amikor az már túl naggyá dagadt és egyedül már nem bírt vele, többen is neki gyűrkőztek és együtt sikerült a helyére görgetniük a hóember pocakját. Azt hiszem, hogy ez a program többek között erről is szól, egymás meghallgatása, elfogadása, megsegítése az, amire a mai világban egyre nagyobb szükség van, de talán ez a 21 kicsi emberke már jó úton halad ahhoz, hogy ezt az iskolában és a felnőtt életben is tudatosan alkalmazza majd.

Tégy jót! Légy jó!

A boldogságórára való ráhangolódás a Mai napon, a mai napon a boldogságra rátalálok kezdetű mondókával történt. A gyerekek egyre kevésbé a tárgyakat, inkább egymást vagy engem ölelnek meg.
A kezdő relaxációnak az” irkafirka összevissza ” relaxációs gyakorlatot választottam és a gyerekek több percen keresztül szívesen végezték. Kicsit kiengedték mozdulatok formájában, papirra vetve az akkori hangulatukat, érzéseiket.
Beszélgettünk arról, hogy mik lehetnek a jó cselekedeteket, kivel lehet tenni jót, magunkkal hogy teszünk jót. Majd meghallgattuk a Jó emberré csak a szívemmel válhatok kezdetű Bagdi Bella dalt. Ezután egy színpadnak kinevezett helyen (szőnyeg) néhány szituációs játékot játszottunk el . Majd a Szívem kertje c. mesét hallgatták meg a gyerekek.
Mik azok a jó cselekedeteket amit én tettem mostanában?- erről beszélgettünk.
Ezután a karácsonyi keretes lapra lerajzolhatták magukat és aki tudta azt is amikor valamilyen jó cselekedetet hajtott végre. Többen azt rajzolták, hogy a kukába berakják a szemetet, amit más eldobott. És természetesen a jó cselekedtek jelét a szívecskét is kiszínezhették és ráragaszthatták a rajzukra. Közben hallgattuk a hónap dalát és egyéb karácsonyi zenéket.

Boldog karácsonyt!

A boldogító jó cselekedetek témakörhöz szorosan kapcsolódik a karácsonyi adományozás. A gyerekekkel közösen kitaláltuk, hogy velük egykorú gyerekeknek adunk egy-két ajándékot. Szerény ajándékunkat örömmel fogadta az ajándékosztó segélyszervezet.

Advent – jócselekedetek kihívás

Decemberben a „boldogító jó cselekedetek” témával szeretttem volna foglalkozni a 10-es osztállyal. Nagyon kevés idő jutott rá! Az iskolában készültünk a karácsonyi vásárra – nagyon szép portékákat készítettek a gyerekek, tanárok és szülők. A Hegyvidék Adventen is képviseltük az iskolát. Egyik délután a kórusunk karácsonyi énekekkel lépett fel a vásár színpadán. Egyik délelőtt a Fekete István Iskolával közösen mézeskalácsot sütöttünk és karácsonyi képeslapokat gyártottunk. És a legnagyobb esemény – a karácsonyi műsor volt. A drámások és még számos tanuló előadták a Diótörőt! Nagyon nagy siker volt!
A boldogságóra elején és végén karácsonyi dalokat énekeltünk.
Karácsonyfát díszítettünk a szülőknek.
És megnéztük Dickens:Karácsonyi énekét rajzfilm feldolgozásban.
A diákokkal arról beszélgettünk, hogy hogyan tudunk örömet okozni másoknak – családunknak, barátainknak, iskolatársainknak és ismeretleneknek is. Beszéltünk arról is, hogyan mutathatjuk ki szeretetünket – elismerő szavakkal, együtt töltött idővel, ajándékokkal, testi érintéssel, szívességekkel. A diákok könnyen ráhangolódtak a témára. Kiderült, hogy mennyire különbözünk egymástól, mindegyikünk más szeretetnyelvet beszél. A diákok nagyon szeretnek kapni, de érzik és tudják is , hogy adni óriási öröm!
Januárban is szeretnék még foglalkozni a témával. Szeretném, ha együtt készítenénk egy jócselekedet-kihívás kalendáriumot és az eredményeket jelölnénk! A téli szünet után lelkesen folytatjuk majd a proramot!

Jó cselekedetek és fellépések

December hónap témája a ” Boldogító jócselekedetek”, mely úgy gondolom nem véletlenül van decemberben. Az adventi várakozás a karácsonyt megelőző időszak, amikor igyekszünk még inkább odafigyelni egymásra, szeretteinkre. Az oviban ebben a hónapban a jócselekedetekről beszélgetünk az integrálás során Boldog Dórával, és aki sok jót tesz a másikkal, elnyerheti a Jószívű gyermek jutalmat. Sokat beszélgettünk a héten arról, hogy ki miben segít otthon anyának, apának. Nagyon büszkén mesélték milyen ügyesek és maradjon is így, kapjanak érte sok-sok dicséretet pl. egy porszívózásért, egy ölelésért, vagy kistesóval való foglalkozásért❤️ A mi városunkban vasárnaponként megrendezésre került az adventi forgatag a maglódi katolikus templom előtti téren. Ovisaimmal és zenei tehetségműhelyeseimmel mi is készültünk és zenéltünk a december 3-i és 17-i vasárnapon. A zene, a hangszerekkel zenélés mindig felvidítja gyermekeimet és a bennem lévő zenei szeretet átragad a kis ovisaimra. Legbüszkébb egyik autista ovisomra vagyok, mivel gyönyörű hangja van, bevettem a zenei műhelybe. A kislány minden félelmét leküzdötte azzal, hogy kiállt velünk énekelni a téren, pedig percekig rettegett a Mikulásbácsitól, aztán a Mindenki Karácsonyán önfeledten énekelt, táncolt a nagyközönség előtt a színpadon. Azt hiszem, hogy a boldog pedagógus mindent át tud adni ovisainak, ami benne lakozik és amely gyermek ezt érzi, átveszi ezeket a belső dolgokat, a szeretetet, vagy épp a zene iránti elhivatottsága már ilyen kicsi korban kialakul. Ebben az adventi forgatagban pedig óvodapedagógus társaimmal is énekeltünk, és az utolsó ovis napon a madaraknak is zenéltünk amikor elhelyeztük a cinkegolyókat, eleségeket madárbarát óvodánkban az udvari fákon.
A társas kapcsolatok ápolása is színes mifelénk ebben a hónapban. December 1-jén indult az adventi ablakkeresés Maglódon. Esti sétákat tehettek a családok a városunkban, térkép alapján keresgéltük a gyönyörű adventi ablakokat 🎄Az ablakdíszítést önkéntes alapon a városlakók és intézmények vállalták. Örömmel töltött el, hogy a mi adventi ablakunkhoz is sok-sok ovisom eljött a családjával és sokukkal találkoztam az esti séták során.
Óvodánkban három csoportban zajlik a Boldogságóra program, hiszen az évek során egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy a pozitív, jó hangulatú játékok, zenei, kézműves foglalkozások, az integrálás során megvalósuló személyes kapcsolatok és érzelmek, szociális interakciók fontosságát hangsúlyozó ovis légkör megteremtését, az autista gyermekek kapcsán a feszültségoldást is célozza. Úgy vélem, hogy mind a gyermekek személyiségfejlesztése, közösségformálása, bátorítása, mind a pedagógustársaim lelki és egészség megőrzése szempontjából hatékony és jól hasznosítható módszer, mely segíti, örömmel tölti el és színesíti a mindennapi pedagógiai munkánkat. Szìnesìtettem hónapunkat mosolykártyák adásával, egyik reggel kollégáimat vagy épp az utca emberét leptem meg vele, vagy az ablakkeresés soran💕Úgy vélem, hogy boldogságóra pedagógusnak azért jó lenni, mert az a szeretet, ami bennünk van, átragad a gyermekekre és még a legkonokabb gyermek is törekszik a jóra és bizonyít magának, nekünk, a társainak és a szüleinek. Minden apró jóság elindít egy úton, mely elvezet majd bennünket a boldogságvárunk legfelső lépcsőfokára. Az út nem könnyű, de értékes minden egyes perce.
Örömmel vettünk részt a karácsonyi képeslapkészítő percekben, pedig a csoportunk fele betegség miatt otthon gyógyulgatott, de a többiek örömmel készítették alkotásaikat, tenyérfestéssel. Így nemcsak a maglódi iskolások, de óvodánk kutyus és nyuszi csoportja is készített a maglódi családoknak képeslapokat😊
A sok-sok minden mellett azt hiszem ez a hónap a mi jócselekedeteinkről többnyire a zene szárnyán szólalt meg a boldog gyermekek, pedagógusok, maglódi emberek hangján és mosolyán keresztül.

Boldog ünnepeket kívánunk minden boldog gyermeknek és pedagógusnak!
Szeretettel:
Mészárosné Ádám Andrea
óvodapedagógus, óvodaigazgató-helyettes
Maglódi Napsugár Óvoda
Nyuszi csoport

A Mikulásnak

Dátum: 2023.12.30
Korcsoport: 4-5 évesek

– A Boldogságórát egy relaxációs gyakorlattal kezdjük „Repül a madár, szárnyalva száll, mert szabad madár”.
– Körbe állunk a szőnyegen és kitárjuk karjainkat, majd olyan mozdulatokat végzünk, mint ahogy látjuk szállni a madarakat.
– Ezt a gyakorlatot először a helyünkön végezzük el, majd körben is. Ezzel kifejezve a szabadságot és a szabadon szárnyalást.
– A relaxációs gyakorlat után szintén egy kört alkotunk ülve és beszélgetünk a közelgő ünnepről, a Karácsonyról.
– A karácsonyi hangulat megteremtése következtében beszélgetünk a jócselekedet szó jelentéséről. Beszélgetünk arról, hogy mi a jó cselekedet.
– Ezt követően elolvasok nekik egy mesét: Szívem kertje, majd megbeszéljük röviden a kis Amália történetét..
– Ezután mindenkinek adok egy „üzenet a Mikulásnak” címü papírt, amire a kívánságaikat rajzolhatják. Majd ezeket a rajzokat egy kis postaládába dobhatják, mit is szeretnének karácsonyra.
– Végezetül a Boldogságórát Bagdi Bella- Szeretet c. dalának meghallgatásával zárjuk.

«‹ 88 89 90 91›»
‹