Boldogító jócselekedetek

Bátorító gondolatok fája.

Bátorító gondolatok fája.

Ünnep-hirdetés: Bátorító gondolatok fája

A gyerekek megismerkedtek Szent Miklós történetével, és megbeszéltük, hogy az osztályunk is szeretne titokban ajándékozni, jót cselekedni, közös élményekben részt venni. Akkor szerveztük meg a Mikulás-reggelit, ahol mindenki megosztotta a társaival az otthonról hozott falatkáit, amelyet közösen, ünnepi hangulatban fogyasztottunk el. Ezután részt vettünk az iskola udvarán megrendezett Mikulás-zumbán, ahol móka , kacagás és örömteli tánc uralkodott. A napot egy gyerekotthonban nevelkedő kisfiú ajándékának elkészítésével zártuk. Minden tanuló hozzájárult a csomag elkészítéséhez játékkal, édességgel, ruhával, tisztálkodási cikkekkel. Néhány lány az osztályból vállalta az ajándék összerakását, csomagolását. Csupa boldog gyerekarcokat láthattunk.

Együtt könnyebb
„Ha nem érzünk hálát azért, amink van, miért gondoljuk, hogy a több boldoggá tesz?”

Ez a mottó kísérte végig a decemberi hónapunkat. Igyekeztünk a gyerekekkel jókat cselekedni, mindent kihozni abból, amink van. Ez elsősorban a gyerekek ők maguk kellettek.
Elsőnek elkészítettük a saját hálamanóinkat, akik a gyerekeket képviselték, ők segítettek nekik ebben a hónapban jónak lenni, tanulni, készülődni az ünnepekre, jócselekedetekikben. A manók fejei maguk a gyerekek fotói voltak. Mindenki büszke volt a saját manójára.
Készítettünk az iskolai karácsonyfára papírcsillagokat abból, amink van. Újrahasznosítás megismertetését, gyakorlatának átadását a gyerekeknek fontosnak tartom. Hoztunk tejes, ivóleves dobozokat, amelyeknek ezüstszínű volt a belseje. Ezeket szétvágtuk, megmostuk, megszárítottuk és ezek voltak az alapok. Ezekre rajzoltuk rá a csillagformát, kivágtuk és kettesével összeragasztottuk. Mi kezdhettük meg az iskolai karácsonyfa díszítését, melynek nagyon örültek a gyerekek.
Ez a hónap nagyon rendhagyóan alakult. Remélem nem lesz gond, de most két olyan kollégám is bekerült a beszámolómba, aki már az idén gondolkozott azon, hogy elkezdi a boldogságórát. Ezzel a kis ízelítővel minden bátortalanságuk elszállt.
Az egyik kollégám annak az osztálynak az osztályfőnöke (Mónika), akiknél ebben a tanévben a boldogságórát tartom. Tartottuk a csoporttal a boldogságórát, a jövő évi jókívánságainkat szedtük sorba, amikor betoppant és gyakorlatilag észrevétlenül szerves része lett a foglalkozásnak. Elsőként közösen összeszedtük, hogy mit tudnánk a társainknak, az embereknek adni, kívánni, majd leírták a gyerekeke egy lapra, melyet kiszíneztek. A gyerekek elmondták, hogy ők ezzel fognak hálát adni, megajándékozni a családjaikat, aláteszik majd a otthon a karácsonyfának.
A másik kollégám (Évike) 5. évfolyamos osztályfőnök. Decemberben végig azon munkálkodott, hogy az osztálya igazi ünnepi hangulatban legyen. Minden tanítási nap volt apró meglepetés a gyerekeknek az adventi naptárban. Tartottak Mikulás klubdélutánt, ahol megajándékozták egymást (mindenki húzott előre nevet), közösen játszottak. Színeztek fenyőfát, melynek a hátoldalára ráírták a hálájukat, jókívánságaikat és ezt adták át egymásnak az utolsó tanításinapon. Az osztály minden tanulójának névre szólóan készített Évike fa alapra karácsonyi díszt. Fontosnak tartotta, hogy a gyerekek lássák, a saját magunk készített ajándék mennyi szeretetet tartalmaz, ösztönözze a gyerekeket az ajándékkészítésre. A gyerekek hálájuk kifejezésére összefogtak és ők is meglepték Évikét. Felsőbb évfolyamon, ahol már „nagyok vagyunk”, cikinek tartják gyakran az ilyen mozzanatokat. Úgy gondolom, hogy ha megtartjuk a gyerekekben a szeretet, hálát egymás felé, akkor azt vállalni fogják nagyobbként is.
Végül egy számomra nagyon fontos eseményért adhatok hálát. Bagdi Bella Nádudvaron járt, ott tartott egy fantasztikus, magával ragadó előadást, amelyre el tudtam menni. Hálásan köszönöm az ott elhangzott minden szavát, mely nemcsak boldogságságórás, de magánemberként is sokat adott. Megmutatta, hogy ha kilépünk a konfortzónánkból, akkor sok mindent elérhetünk.

Iskolánk minden évben részt vesz a vörös kereszt által szervezett gyűjtésben,ahol használt ruhát, játékok, vagy édességeket lehet hozni a gyerekotthonban élő gyerekek számára. Ebbe a gyűjtésbe kapcsolódtunk mi is be,annak ellenére, hogy szegény környezetben élő és rossz anyagi háttérrel rendelkező gyerekek járnak az osztályomba. A decemberi boldogságprogramos foglalkozáson átbeszéltük az adakozás fontosságát. És a szünet előtti utolsó tanítási napon képeslapokat gyártottunk és hordtunk szét az egész iskolán. Mindenkinek nagy örömet szerezve ezzel…

Decemberi témánk a boldogító jócselekedetek volt.
Boldogságfokozó technika a másokkal való törődés, az ajándékozás is. Szülőként előtérbe kerülnek gyermekeink, a velük való törődés fontossága. Az osztályunkba járó gyerekek szülei fontosnak tartották az idei tanévben is, hogy gyermekeik az iskolában is átélhessék a velük való törődést, a feléjük áradó gondoskodást és szeretet kifejezését. A téli szünet előtti utolsó tanítási napon meglepetéscsomag fogadott bennünket az osztályban, melyben olyan ajándék is volt, melyet szülői ügyes kezek készítettek, írtak névre szóló meglepetésnek, csomagoltak ízlésesen, törődéssel. Nagy örömmel, hálával bontogatták a gyerekek a kedves ajándékokat, s viszik majd tovább magukkal e kedves szokást egykori felnőtt, szülői életükbe is.
Ebben a hónapban több gyermek hozott saját készítésű mézeskalácsot, egyenként csomagolt kedves meglepetésként társaiknak, nevelőiknek. Hiszem, hogy a példamutatás nagy hatással, tanító szándékkal van a gyerekek életére, mindennapjaira. 🙂
Az órán kedves üzeneteket írhattak egymásnak, melyet iskolánk angyalkái juttattak el minden gyermekhez. Természetesen most is a hónap dalának meghallgatásával zártuk óránkat.

A boldogító jó cselekedetek témáját a hónap dalának meghallgatásával kezdtük. A ráhangolódás után
beszélgettünk az angyalokról, majd mindenki készíthetett angyalt, melyet hazavihetett a szüleinek karácsonyi ajándékként.