December hónapban a karácsony közeledtével számos alkalom adódott arra, hogy a jót cselekedjünk. Beszélgettünk a karácsonyi ajándékozásról, arról, hogy nem mindenkinek adatik meg hogy ajándékot kapjon, pedig ajándékot kapni mindenki szeret. Megemlítettük a gyerekeknek, hogy ilyenkor az általuk már nem használt, feleslegessé vált játékokat elajándékozhatják a rászoruló gyerekeknek.
Vegyes korcsoport lévén még jobban fókuszáltunk arra, hogy milyen fontos az, hogy a nagyobb gyerekek segítsék a kisebbek beilleszkedését, a szokások megismerését.

Nagy megtiszteltetés érte az óvodánkat, hogy a faluban az egyik civil szervezet által elindított jótékonysági esten, egy standhoz kimehettünk és az ovisok által készített munkákból osztogathattunk a lakosságnak. Boldogok voltak a gyerekek, hogy az ő munkájuk mennyire tetszik az embereknek. Az ő lámpásukkal vonultak az esten.

Az adventi időszak sok lehetőséget nyújt a jó cselekedetek gyakorlására. Az első adventi gyertya meggyújtásakor megbeszéltük, hogy megpróbálunk „egy kicsit jobban” viselkedni az oviban. Persze ezt nagyban segítette a Mikulásnak tett ígéretünk is. A gyerekek egymást is figyelmeztették egy-egy szabály megsértésénél. Mézeskalácsot sütöttünk, ajándékokat készítettünk a szülőknek, próbáltunk minél több apró jó cselekedetet végrehajtani ebben a hónapban.

Az adventi időszak,a Mikulás,karácsonyvárás sok-sok lehetőséget ad a jó cselekedetek gyakorlására.Az első adventi gyertyagyújtás alkalmával megegyeztünk,hogy megpróbálunk „kicsit jobbak”lenni.Megbeszéltük,hogyan,milyen módon lehetséges ez.Innentől kezdve a szokásos beszélgetőkörök alkalmával a gyerekek elmondták,hogy milyen apró, jó cselekedeteket tettek.Eleinte félénken,később felbátorodva,egyre többen…A hónap folyamán többször csináltunk olyat,hogy körben mindenkiről lehetett mondani kizárólag valami jó tulajdonságot,vagy az adott gyermek által tett jó cselekedetet.

A Boldogító jó cselekedetek hónapja , vagyis a december, zsúfolt, élménydús időszak. Jellemző ránk, hogy mindent meg akarunk valósítani és ezer dologba belekezdünk. A 2023-as adventi időszakban , tudatosan illetve a gyermekek igényeit is figyelembe véve igyekeztem ezt lelassítani illetve kevésbé zsúfolttá tenni. Kis csoportról lévén szó, azzal kezdtük a decembert, hogy megbeszéltük, mit is jelent jót celekedni, illetve mi , kicsik tudunk-e jót cselekedni. Bizony tudunk! Hisz nem kell óriási dolgokra gondolni itt. Elég egy apró gesztus, egy mosoly, egy kis figyelmesség is. Ebből a meggondolásból kiindulva a mi adventi naptárunk nem édességet rejtett, hanem egy-egy napi apró jó cselekedetet, figyelmességet, mint pl Masszírozd meg anya, apa vállát!Krémezd be a kezüket!, Segíts elpakolni! , Ma rakj rendet a játékok között! stb

A havi boldogságóránk a kis fenyő legendáját dolgozta fel. A tevékenység elején meghallgattuk az Ég a gyertya ég című dalt ( https://youtu.be/EKOheNnEKno ) illetve arról beszélgettünk, ki milyen jó cselekedett vitt véghez a héten. Ezt követte a fenyőlegendajának az elmesélése a papírszinház módszerével majd rövid beszélgetés a hallottakról.
A tevékenység a behozott fenyőágak feldszíszítésével folytatódott. A kis fenyőágak különleges díszeket kaptak. Meglepetés díszek készültek a szülőknek. Minden gyermek elkészítette a saját képével ellátott karácsonyfadíszt, melyet a későbbi ünnepváró keretén belül a szülőknek adhatott.

ADVENTI GYERTYAGYÚJTÁS nem csupán egy egyszerű gyertyagyújtás, hanem egy mély és szimbolikus esemény, együtt emeljük fel lelkünket, elindulva az adventi útra, amely előttünk áll, hitünket erősítve készüljünk az Úr eljövetelére, megélve az ünnepi időszak békéjét és szeretetét.
Ebben az időben elcsendesedünk , elgondolkodunk és felkészülünk a szeretet ünnepére. A négy gyertya, amelyeket sorra meggyújtunk, a hit, remény az öröm és a szeretet jelképei. Ahogy meggyújtjuk az első gyertyát, gondoljunk arra, hogy milyen világosságot és meleget hozhatunk az életünkbe és mások életébe jócselekedeteinken keresztül. Ez az időszak lehetőséget ad arra, hogy megerősítsük kapcsolatainkat és gondoskodjunk azokról, akik rászorulnak a szeretetre és törődésre.

Az Angyalkert óvoda gyerekei ünnepi műsorral készültünk minden kis gyerekek kis csengő hangja felemelővé tette az ünnepet, mindenki nagyon jó hangulatban volt és mindenki jól érezte magát. Együtt készültünk hétről- hétre , sok jócselekedetet és élményt gyüjtve éltük meg négy héten át ezt a különleges időt, és hagytuk, hogy az adventi fény megtöltse szívünket reménnyel, békével, szeretettel és örömmel.

Az adventi időszakban több napon keresztül dolgoztuk fel ezt a témát.Beszélgettünk a gyermekekkel a közelgő ünnepekről, a szeretetről, meggyújtottuk az adventi koszorúnkon a gyertyákat. A szülőkkel közösen eltöltött délelőtt alkalmával mézeskalácsot díszitettünk , gitáron karácsonyi dalokat hallgathattunk kezműveskedtünk!
Eseményekben, élményekben, örömökben gazdag hetünk volt. A tevékenységek és beszélgetések segítségével igyekeztünk megalapozni a gyermekekben, a jócselekedetek, boldogító erejét. a segítségnyújtás, „az adni jó” érzésnek kettősségét: nem csak azt tesszük boldoggá, akinek jót teszünk, hanem, az saját magunkra is jó hatással van, ha boldogabbá tesszük az embereket. A heti közösen átélt élmények a csoportkohéziót is erősítették.

Ez a téma a gyerekekhez nagyon közel áll, főleg így karácsony közeledtével.
Ez a hónap a gyerekek számára a varázslatról szól. A Mikulásról, aki a jó gyerekeknek csomagot hoz, valamint a karácsonyfa alatt rejlő ajándékokról.
December hónap napjait az óvodában az alábbi versikével kezdtük:
Sétálok, sétálok mögötted most megállok.
Ajàndékot hoztam neked, fordulj ide elveheted.
Mi legyen az ajándék?
Szó, mosoly vagy érintés ?
A vers végén választania kellett annak a kisgyerekek, aki mögött megállt a vers mondó. Szónál egy kedves gondolatot mondtak a gyerekek a társukról.
Mosolynál mosolyt adtak és fogadtak.
Érintésnél pedig megsimogatták a társukat.
E versikével tudatosodott a gyerekeknêl az is, hogy így is tudnak ajándékot adni, nem feltétlen kell boltba menni vásárolni.
Óvodánkban hagyománnyá vált, hogy karácsonykor a pedagógusok készülnek a gyerekeknek egy kis műsorral.
Így történt ez most is.
Kolléganőmmel ketten elbáboztuk az óvodába járó gyerekeknek és a már nyugdíjban lévő dolgozóinknak a Macskák karácsonya című mesét.
Szájtátva figyelték a gyerekek a bábok előbukkanását.
A szünet előtti utolsó napon pedig saját kézzel készített ajándékot adtak át a szülőknek.