Ki szeretne angyalka lenni és titokban örömet szerezni az anyukájának, apukájának, testvérének, nagyszüleinek? Ki tud csendben odaosonni és elrejteni egy üzenetet annak, akit nagyon szeret? Ezt kérdeztem az osztályomtól és 21 kéz lendült a magasba. Minden napra jut egy üzenet és boldog lesz, aki megkapja. A Jobb Veled a Világ logót felhasználva (remélem ez nem baj) és a segédanyagban javasolt mondatokból mindenki annyit vihetett, ahány családtagját meg akarja lepni egy héten át.
Ma már el is mesélték, hogy milyen kalandok és örömök lettek a párna alá, küszöbre, laptopba rejtett üzenetek hatására. S még van belőlük.

„Angyal, ha súg, csak a benned lévő angyalt tudja megszólítani!
Az a „füled”, amellyel meghallod őt, angyali hallásra van hangolva. Ha nincs: nem hallod.
Még akkor sem, ha az angyal üvölt súgás helyett.
Minden rajtad múlik, és belül történik.
A sort folytathatom.
Gyűlöleteddel a gyűlölködőt, félelmeddel a félelmetest, aljasságoddal az aljast, nagyravágyásoddal a hatalomszomjat, gyengeségeddel a gyengítőt, bánatoddal a kilátástalanságot hallod meg, de derűddel a Derűt, erőddel az Erőt, bizakodásoddal a Bizalmat hallod.
Amire hangolod magad, azt az „adást” veszed, és a hangoltságod megteremti a sorsodat. Minden erő, érzés és gondolat szüntelen adásban van.
Rajtad múlik, hogy mit fogadsz be.
Észre sem veszed, hogy a belső lehangoltságod magához hívja a világban lévő összes „Lehangoltság-adó” műsorát, és felerősítve az szól belőled.
Így adsz hívójelet mindennek, amíg rá nem döbbensz: a vevő benned van, és annak hangolóját te magad irányítod lelkednek egy olyan helyéről, amelyet tudattalannak vélsz – mindaddig, amíg magadra nem ébredsz.”

MüllerPéter

Vársz valakire. Egy Angyalra. Szeretnéd látni szemeinek csillogását, vágysz erőt meríteni mosolyából, kívánod hallani hangját. Mert… de nincs „mert”… nincs magyarázat, nem is kell. Vársz rá, szükséged van rá. Igen, vársz rá. Az Angyalra. Az Angyalra, pici szárnyakkal. De nem érkezik. És szomorú vagy… Ám történik valami. Az Angyal küld valamit. Egy pici tollacskát a szárnyaiból. És már tudod, amit eddig is éreztél: gondol rád, fontos vagy neki. És már nem vagy szomorú… a pici tollacska szárnyakat ad… neked is.

Csitáry-Hock Tamás

A mi angyal mandalánk tőlünk nektek.

Megérkezett termünkbe a fenyőfa. Egyik kedves apuka idén is meglepett minket egy fával. Már csak díszíteni kellett. Hol lennének legjobb helyen kis angyalaink? Hát a Karácsonyfánkon.

„Angyalok vannak. Tudtad? Mindig is léteztek. Észrevétlenül téged is körülvesznek. Óvnak, s védenek és a szolgálatodra mindenkor készek. Bár láthatatlanul, de amit és ahogy cselekszenek, mindent a legnagyobb szeretettel tesznek. Mert szeretnek. Ők csak szeretni tudnak. Így ha kell, meghallgatnak, olykor vigasztalnak, s az élet minden pillanatában támogatnak. Hisz ezért vannak. Te csak képzeld el őket magadnak, miként feléd és melléd szárnyalnak. Hagyd, hogy veled maradjanak, hiszen Isten küldte őket, hogy tegyék a dolgukat. Téged csak arra kér, hogy engedd magadhoz közel és szeresd az angyalaidat…” (Lippai Marianna)

Jókedvvel és vidáman fordultunk a decemberbe. Jó kapni ilyenkor Mikulás napján, de adni valamit még jobb. Egy jó szót, egy figyelmességet és nem is kerül semmibe. Tele a hónap megvalósítandó tervekkel. Díszítünk, alkotunk, szerepet tanulunk, fellépésre készülünk, megmozgatjuk a várost is. Szóval: itt vagyunk és jót cselekszünk.