1.csoport (8 fő) jócselekedete: egyik tanáruk autóját letakarították az iskola tanári parkolójában, meglepve ezzel a gyakran poros, sáros autóval járó oktatót.
„Tegnap megkerestük az iskola egyik takarítónőjét, megkértük, hogy segítsen nekünk ma, nagyszünetben, adjon nekünk szivacsokat, takarítószert, vödröket. Az udvar közelében levő mosdóban megtöltöttük vízzel a vödröket és lemostuk vízzel, majd habos vízzel az autót. Alapos munkára nem volt idő becsengőig, de az autó nagyon koszos volt (mert a tulajdonosa minden nap földúton jár vele), így, így is látványos volt a változás. Sokan figyelték a munkánkat, biztattak, értékelték, kritizálták. Becsengőre befejeztük, órakezdésre már a tantermünkben voltunk. Persze a többiek nem bírták ki, hogy a hetes jelentése után ne lőjék le a poént. Kérték a tanárunkat, hogy nézzen ki az ablakon, milyen változást lát. Mikor észrevette, mosolygott, és elengedte az aznapi felelést. Igazából anélkül is jó buli volt és jólesett látni mosolyogni. „

2.csoport (8 fő) jócselekedete: csoportbontásos (angol) órán mindannyian tökéletes csendben, figyelemmel és szorgalommal dolgoztak, meglepve ezzel az amúgy hangos, nyüzsgő viselkedésre készülő tanárt.
„Nehéz volt kibírni, hogy ne beszéljek a padtársammal, vagy az előttem ülővel. Inkább rajzolgattam a füzetembe, vagy jelentkeztem és a tanár kérdéseire válaszoltam, hogy jobban teljen az idő. Pár perc után megkérdezte, hogy mi történt, milyen rosszaságot tettünk, hogy most így meg vagyunk szeppenve? Mi persze sértődötten válaszoltunk, hogy miért feltételez rólunk ilyet? Majd óra végén megdicsért minket és tolta a „látjátok, tudtok ti, ha akartok, meg ha így is tudtok, miért nem vagytok mindig ilyenek, stb. dumát. Na tessék, az ember a kezét nyújtja és máris az egész karja kell! Gondoltam. De egyébként örült neki csak ő neki sosem elég jó semmi. De megpróbáltuk és észrevette, értékelte, ez jól esett nekem is. „
3.csoport (8 fő) jócselekedete: egy konkrét osztálytárs számára kedveskedtek apró gesztusokkal, bátorító kis figyelmességekkel. Pl.:
„Kinyitottam előtte az ajtót. Meglepődött, mosolygott. Jó kedvem lett tőle nekem is.
Megdicsértem a pulcsija színét. Azt mondta, az enyém is szupi. Nem számítottam rá, meglepődtem.
Feleltették töriből, nem volt túl jó, de a térképes részt tudta, óra után mondtam neki, hogy az jó volt. Nem válaszolt.
Nagyszünetben megkínáltam a mandarinnal, de nem fogadta el. Azt mondta, nem szereti, de megköszönte.
Láttam, hogy egész nap sálban ül, vettem neki az automatából egy meleg teát. Meglepődött nagyon. Örült neki. Jó érzés volt, hogy felderítettem, eddig nem is szerettem azt a színt.
A facebook-os osztálycsopiba szinte mindenki küldött neki smile-t. Akkor megkérdezte, hogy miért csináljuk vele ezt? Amikor kiderült számára is, először mérges volt. Úgy érezte kifogtuk. De másnap a suliban megköszönte a kedvességeket és hozott szaloncukrot, amit szétosztogatott köztünk. Vicces volt figyelni a reagálásait, sokat nevettünk. De biztos jó érzés volt, hogy mindenki kedveskedett neki.