Beszélgetőkör: A gyerekekkel sokat beszélgettünk arról, milyen jó érzés az, ha segítünk másoknak, bármilyen élőlénynek.
Madárkalács készítése: A téli időszakban mindig odafigyelünk arra, hogy az itt maradó kismadaraknak készítsünk a madáretetőbe magvakat, ebben az évben tobozokat hempergettünk meg zsiradékba, majd magvakba, így készítettünk kis ajándékot a madaraknak. A gyerekekkel beszélgettünk arról, milyen jó érzés úgy is segíteni, hogy nem várunk érte viszonzást – önzetlenül segítünk. „Jó tett helyébe jót várj!” Megbeszéltük mit jelenthet ez mondás.
A gyerekeknek elolvastam a „Visszajött a répa” című mesét, amiben a kisállatok is önzetlenül segítettek egymásnak.
Mi is játszottunk egy olyat, hogy a csoportunk kedvenc plüssét elindítottuk körbe, meg lehetett ölelgetni, szeretgetni, cirógatni, majd tovább adtuk, míg körbe nem ért.
Beszélgettünk arról, ki mit szokott segíteni otthon, hogyan tudunk könnyíteni anyukánkon, vagy apukánkon.
Készítettünk aranyos kis angyalkákat is megleptük vele az óvoda dolgozóit és csoportjait: „Jobb veled a világ” üzenettel, mindenki meghatódva fogadta ezt a kis ajándékot.

Jó tett helyébe jót várj!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kerek erdő. Leesett az első hó, nagyon hideg volt. Morgós Mackó a barlangjában kiugrott az ágyából a gyomra korgására. Ki is ment a konyhába mézet nyalni. De nem volt méz a csuporban! Nem volt mit tennie, elindult a havas erdőbe mézet keresni.
Ment, mendegélt, fázott, de mézet nem talált. Morgós Mackó nagyon elszomorodott, sírni kezdett egy bokor mellett. A bokorban aludta téli álmát az avarban Sün Zsófi. A süni felébredt a keserves sírásra.
-Mi a baj medve koma?-kérdezte tőle. A medve elmesélte mi történt vele.
-Egyet se félj, segítek én rajtad!
Sün Zsófi hozott ki mézet az éléskamrájából és odaadta a medvének. Morgós Mackó nagyon hálás volt és boldogan haza ment. A süni éppen vissza akart bújni a kuckójába, amikor arra szaladt a nyuszi, akit a félelmetes farkas kergetett!
-Segíts süni, ments meg! Meg akar enni a farkas!- Ezt kiabálta a nyuszi.
Egyet se félj! Majd én megszurkálom a tüskéimmel!- mondta süni. Így is lett. Ez után a nyuszi épségben haza ment. Sün Zsófi pedig visszabújt az avarba.
Elérkezett Karácsony napja Sün Zsófi magányos volt. Szomorúan díszítette a fenyőjét.
Egyszer csak kopogást hallott. Amikor kinyitott az ajtót meglepődve látta a mackót és a nyuszit.
-Süni szeretnénk veled együtt ünnepelni a Karácsonyt, hogy ne legyél egyedül. Hoztunk neked mézeskalácsot is!-szólt a nyuszi.
-Mert amikor mi bajban voltunk te segítettél rajtunk. Tudod süni jó tett helyébe jót várj!-mondta a mackó.

Írta: Kf. 11. (Pöntöl Iboyla, Bagó Krisztián, Serbán Renáta, Manczal Nikolett, Balázsné Ábrahám Annamária, Csupor-Kalmár Krisztina)

Nagyon jó, hogy decemberi hónapra jutott ez a téma, hiszen a Karácsony a szeretet és a családok ünnepe, amikor lehetőségünk van több minőségi időt együtt tölteni és örömet szerezni egymásnak. A tevékenységet közös tánccal kezdtük Bagdy Bella – Repülj Velem című dalára. Ezután Dóra elmesélte a gyerekeknek, hogy az oviba jövet talált egy arany csengettyűt, amit biztosan egy Karácsonyi angyalka hagyott el. Felidéztük előző évi ünnepségünket, amikor Angyalokként táncoltunk, gyönyörű fehér ruhákban és glóriával a fejünkön. Beszélgettünk arról, hogy az angyalok mindenkivel jót tesznek, örömet szereznek és nem várnak érte semmit, önzetlenül segítenek mindenkinek. Összeszedtük, hogy mi kinek tudunk örömet okozni, és mivel. Érdekes, hogy nem csak mi felnőttek nem gondolunk magunkra, hanem a gyerekeknek sem jutott eszébe, hogy magunknak is lehet és fontos örömet szerezni. Dórát körbeadva mindenki elmondhatta minek örül, majd zenére szabad ölelő kört nyitottunk. Ügyeltem arra, hogy a periférián lévő gyerekek sem maradjanak ki, és páros ölelések után kisebb csoportokban is megölelhették egymást a gyerekek. Ezután megegyeztünk, hogy mind angyalokká változunk és jócselekedetekkel fogunk örömet okozni az anyukánknak otthon. (Ehhez mindenki kapott egy kis lapot, amit az ágya mellé ragaszthat, és amit már megcsinált, azt kiszínezheti) A tevékenység végén akinek volt kedve saját angyalkát készíthetett magának, miközben meghallgattuk a hónap dalát is. Az angyalkázást a felnőtt közösségünkbe is bevittem, ami nagyon jól sikerült. Mindenki egy kicsit kedvesebb volt a szokásosnál és apró üzenetekkel, kedves szavakkal lepte meg a választottját. Nagy izgalommal találgattuk kinek ki lehet az angyalkája. A leleplezést a Karácsonyi vacsorán tartottuk, ahol mindenki elmondta, hogy miből kire gondol, végül pedig az angyalok is felfedték magukat.

Ajándékot készítettünk a nagykállói Idősek Otthonába és saját készítésű süteménnyel kedveskedtünk nekik.

A Jó cselekedetek témakört a beszélgetőkör és a mese után szituációs játékkal dolgoztuk fel, de ami a legjobban tetszett a gyerekeknek, az a jó cselekedetekért járó angyalka gyűjtése volt. Egész nap azt figyelték, kinek, hogyan tudnának segíteni, kivel milyen jó tettet tudnának végrehajtani, így a nap végére nagyon sok angyalkát gyűjtöttek be a jószívű gyerekek.

December a jócselekedetek hónapja. Ennek gyakorlására kifüggesztettem egy táblázatot a csoportszobában, melyre egész hónapban gyűjthették a gyermekek a szívecskéket. Minden jószívű tettért járt egy szív. A gyermekek szívesen segítettek kisebb társaiknak az öltözködésben, rakodásban, stb. Így játszva tapasztalták meg, hogy milyen érzés másokkal jót tenni.
A karácsony előtti időszak természetesen a szeretetről szólt. Karácsonyi dalokat énekeltünk közösen (a szülőkkel is), meggyújtottuk az adventi gyertyákat, ünnepi díszbe öltöztettük az óvodát, szeretettel készülődtünk a karácsonyi fellépésre, ahol dalokkal, versekkel és táncokkal ajándékoztuk meg szeretteinket.