Boldogító jó cselekedetek
Idén erre a Boldogságóra nagy hangsúlyt fektettünk, hiszen az adventi időszakra is jól illeszkedik ez a téma. A boldogító jó cselekedetek áthatotta az egész hónapunkat, ezért is érzem úgy, hogy megosszam veletek ezt a nagyszerű élményt.
A decemberi hónapunk fő témája az ünnepvárás, szeretet és a jó cselekedetek jegyében telt. Végre egy időszak, amikor a gyermekek már kevésbé hiányoztak betegség miatt. A Boldogságórák lényegét így át tudták érezni és én nagy örömmel adtam át nekik.
Több nap is tartogatott valami különlegeset számunkra, ami még jobban összetartotta kis közösségünket. A gyermekek boldogan nagy odaadással végezték az érdekesnél érdekesebb feladatokat.
 A csoportszobát ünnepi hangulatba öltöztettük
 A Mikulásnak ajándékként rajzokat készítettünk
 Luca napi búzát ültettünk, amit a gyermekek meglepetésként hazavisznek és az ünnepi asztal dísze lesz, ezzel is örömet okozva szüleiknek
 Luca napi pogácsát sütöttünk közösen a gyermekekkel, a másik csoportot áthívtuk vendégségbe és bevontuk őket a sütésbe
 A Boldogságórán a relaxációs gyakorlatokon kívül, Bagdi Bella Emberré csak a szívemmel válhatok c. énekre táncoltunk
 Milyen jót tettem másoknak c. játékot játszottunk, ahol mindenki elmondhatta, hogy kit milyen jó cselekedettel támogatott, segített
 Visszajött a répa c. mesét báboztam el a gyermekeknek, ami szintén a szeretetről, összetartozásról szól
 Meglepetésként a két csoportnak és a felnőtteknek ajándékdobozt készítettünk ajándékkal
 Receptje: papírdobozt én készítettem, a gyermekek a doboz oldalára karácsonyi képeket ragasztottak fel. A dobozba a gyermekeknek gumicukrot raktunk, a felnőtteknek pedig gipszfigurára angyalkás képet raktunk rá. Hatalmas volt az öröm.
 Karácsonyhoz a Kórházmisszió alapítványnak is készültünk meglepetéssel: a gyermekek rajzokat készítettek a betegeknek, hogy ha ránéznek a betegek egy kicsit felvidúljanak
Mézeskalácsokat is készítettünk nekik.
 A szülőknek is volt feladatuk, támogathatták adományokkal az alapítványt. Nagy öröm volt számunkra, hogy mi is adhatunk. Jelentős mennyiségű tisztítószerek gyűltek össze, aminek valószínű nagyon fognak örülni
Nagy öröm számomra, hogy ezt a boldogságot, kicsi és nagy, dadusok és óvó nénik és még a szülők is átérezhették. Így mindenki átélhette a jobb adni, mint kapni örömérzetét és ez által mindenki boldogabbá válhatot!

A foglalkozást az „Almát szedj, ügyesedj!” ráhangoló gyakorlattal kezdtem. Mondtam a gyerekeknek, hogy most egy kertben járunk, ahol még maradt néhány alma a fákon és pár szőlő a tőkéken. Szedjük le a maradékot. Ezt a gyakorlatot háromszor megismételtük. Utána elmondtuk a már jól ismert ujj mondókát (Hüvelykujjam almafa…) is. Ezt követően meséltem el „Az alma és a kerti manó” című mesét, bábok és egyéb kellékek segítségével (száraz fű, ecset, fagally). A mese után eljátszottuk, hogy mi is kerti manók vagyunk, elkészítjük mi is a festéket, mint a mesében. A gyerekek utánzó mozgássorral végezték utánam, amit bemutattam. Szedtük a száraz fűszálakat a rétről, ebből ecsetet kötöttünk, a kettétört mákfejbe olvasztottunk napsugarat, öntöttünk hozzá friss harmatot és jól elkevertük. Végül öntöttünk a tenyerünkbe a festékből, összedörzsöltük a kezeinket és megsimogattuk vele az arcunkat. Elképzeltük, mintha mi lennénk a fán maradt alma és pirosra festjük az arcunkat. Utána megkértem a gyerekeket, hogy keressenek párt maguknak és simogassák meg egymás arcát. Csillogó szemű, mosolygós arcú kis almákat láttam.
Ezt követte a figyelemfejlesztő futójáték: alma, körte, szőlő. Megbeszéltük, hogy melyik gyümölcs nevét hallva, milyen mozdulatot kell csinálni. Amikor azt mondtam, hogy „alma”, akkor le kellett guggolni a földre és a lábakat át kellett karolni. Ha azt mondtam, hogy „körte”, akkor térden állva, csípőre tett kézzel kellett felvenni a körte alakját. Ha pedig azt mondtam, hogy „szőlő”, akkor meg kellett fogniuk egymás kezét, mintha kapaszkodó szőlőszemek lennének. Minden gyümölcs nevét mondtam egymás után, különböző sorrendben, körülbelül 3 kört játszottunk így.
A foglalkozás végén megmutattam az előre elkészített jó cselekedet karácsonyfáját. A fát kartonból vágtam ki, minden gyermek jelét ráragasztottam egy-egy szalaggal (még a hiányzó gyerekek jele is felkerült), plusz gömbdíszként szerepeltek a fán a jó cselekedeteket ábrázoló képek. Ezeket meg is beszéltük, illetve azt is, hogy ha valaki bármilyen jó cselekedetet végrehajt, akkor jár érte egy csillag, ami felkerülhet a fára, a saját szalagjára. Minél több csillag kerül a fára, annál díszesebb lesz. A következő jó cselekedetekkel lehetett csillagot gyűjteni: szorgalmasan elpakolok; megvigasztalom azt, aki szomorú; türelmesen várok, amíg rám kerül a sor; játszom valakivel, akivel nem szoktam; nem leszek mogorva, mosolygok mindenkire; jobban figyelek azokra, akik kisebbek, gyengébbek nálam.
A csillaggyűjtés nagyon népszerű volt, egy héten keresztül kerültek fel a csillagok a fára. Remélem, a későbbiekben sem hagy alább a lelkesedésük a jó cselekedetek terén.