Novemberben, a társas kapcsolatok hónapjában rátaláltunk egy felhívásra a Facebook-on, ami jó lehetőségnek bizonyult osztályunk számára, hogy új ismeretségeket szerezzünk, bővítsük kapcsolatainkat.
A felhívás lényege: lepjük meg egy idősotthon lakóit névre szóló képeslapokkal. Kolléganőm felvette a kapcsolatot a közeli település idősotthonának vezetőjével, és elmondta, hogy iskolás gyerekekkel, saját készítésű képeslapokkal csatlakoznánk a felhíváshoz. Nagy örömmel fogadták az érdeklődésünket, a gyerekek pedig még nagyobb örömmel láttak neki a munkának. Sokat beszélgettünk a társas kapcsolatok fontosságáról, az idősek megsegítéséről, az örömszerzésről.
A munkát decemberben, a boldogító jó cselekedetek hónapjában folytattuk. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy jótékonykodni nem csupán pénzzel, értékes tárgyakkal lehet, hiszen gyerekként erre nekik nem igazán van lehetőségük. Részükről jó cselekedet lehet például, ha segítenek szüleiknek, testvéreiknek, nagyszüleiknek. Kedvesebbek és türelmesebbek osztálytársaikkal. Előzékenyebbek a buszos közlekedés során. Udvariasabbak a felnőttekkel szemben. Észreveszik a közelükben élő idősebb embereket, és szüleik segítségével megkönnyítik számukra a bevásárlást, fahordást, levélgereblyézést, stb.
Adventi várakozásunkat végigkísérte a ”lelki” jótékonykodás, az egymás iránti szeretet, odafigyelés, apró jócselekedetek kis közösségünkben.
Az utolsó iskolai hetet pedig megkoronázta a decemberi boldogságóránk fő feladata: elkészültek az idősotthon lakóinak szánt névre szóló képeslapok, melyet tanító bácsi kollégánk személyesen juttatott el a címzetteknek.
A feladat a kollégák számára is tanulságos volt, megtapasztalhattuk az összefogás erejét, hiszen többen is vállaltak egy-egy részfeladatot (telefonálás, kapcsolattartás, eszközök előkészítése, gyerekek segítése a képeslapok elkészítésében, fotózás, képeslapok elszállítása stb.).
Igazi csapatmunka volt kollégáim részéről is, amire különösen büszke vagyok. A „ha adunk, azáltal mi is többek leszünk” érzése mindvégig átjárta gondolatainkat, így igazán boldog érzéssel zártuk ezt a hónapot, gyerekek és tanítók egyaránt. Bízunk benne, hogy az otthon lakóinak is megszépíthettük a karácsonyt és jó cselekedetünkkel örömöt okoztunk nekik.

A feladat megvalósításában osztályunk segítségére voltak: Móró-Hornyák Henrietta, Bujtorné Helyei Hajnalka és Strack Flórián tanítók.

„Ahogy idősebb leszel, megtanulod, hogy két kezed van:
az egyik, hogy magadon segíts, a másik pedig azért, hogy másokon.”
(Audrey Hepburn)
A Derecskei Szociális Család- és Gyermekjóléti Központ és a Derecske Városi Művelődési Ház és Könyvtár ebben az évben is adománygyűjtést szervezett a városunkban élő, szociálisan rászoruló családok számára.
Hagyományt teremtve az idén is csatlakoztunk a Jónak lenni jó! kezdeményezéshez. Boldogságóra keretében az osztály minden tanulója készített ajándékcsomagot, és együtt vittük el a szépen becsomagolt dobozokat a művelődési házba. A közös éneklés még inkább megdobogtatta szívünket, és mindannyian átérezhettük, hogy milyen jó adni. Köszönettel és hálával tartozunk a kedves családoknak, akik fontosnak érezték, hogy itt városunkban mindenkinek szép legyen az ünnep.
Köszönjük a művelődési ház vezetőjének és dolgozóinak a kedves fogadtatást, amellyel megerősítették a gyerekekben az érzést, hogy „jónak lenni, jó”.
December hónapban még több figyelmet fordítunk a jóság és a kedvesség megélésére alkalmas tevékenységekre. December 1-én újra beköltözött hozzánk Mosolymanó és elkezdtük adventi naptárunk izgalmas nyitogatását. Az idén a kis zsákokba az édesség mellé pozitív üzenet és egy arra a napra érvényes jócselekedet kártya is került. A gyerekek titokban teljesítették a „feladatot” és lepték meg egymást kedves üzenetekkel, apró figyelmességgel.
Fogalmazás óránkon a jellemzés írásáról tanultunk, ez kiváló lehetőséget jelentett egymás erősségeinek leírására. A gyerekek húztak egy nevet, és róla készítették el a jellemzést, majd egyenként felolvasták. Fel kellett állni annak a tanulónak, aki magára ismert. Nagyon kedves, megerősítő fogalmazások születtek, és én büszke voltam rájuk, hogy ennyire szeretik egymást. Irodalom órán Jókai Mór Melyiket a kilenc közül? novelláját dolgoztuk fel, szem nem maradt szárazon. A szombati tanítási napon mozit rendeztünk popcornnal, és megnéztük a novella filmváltozatát, majd megtanultuk a benne szereplő gyögyörű karácsonyi éneket.
„A magasságban dicsőség Istennek
Békesség légyen földön embereknek,
És jóakarat mindenféle népnek
És nemzetségnek.”
Áldott, békés karácsonyt kívánunk a Boldogságóra csapatának!

A gyerekek nagyon lelkesek lettek a gyurmafilm hallatán. Fantasztikus odaadással készítették a figurákat, hozták otthonról a kincseiket. Mit is választhattunk volna karácsony közeledtével mást, mint a Diótörőt. Együtt megírtuk a szövegkönyvet, ők vették fel a történetet, s animálták a filmet. Nagyszerű csapatépítő boldogságóráink voltak. Óriási élményt jelentett mindannyiónknak! Több felvétel is készült, azokon még folynak az utómunkálatok. Amint kész lesz, feltöltöm. Minden kedves boldogságórás kollégának, gyereknek, a csapatnak kívánunk nagyon szép, meghitt ünnepeket és jó egészséget!