A kis gyerekek mindig önzetlenek, mindig szívesen adnak. Az osztály minden tanulója hozott az otthoni perselyéből pénzt, amelyet még tovább gyűjtünk, hogy minél több mindent tudjunk majd felajánlani a rászorulóknak.
Boldogító jó cselekedetek
Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
December – Boldogító jócselekedetek
A téma bevezetését az első téli olvasmányunkhoz kötöttem. Zelk Zoltán: Köd és fény című művében a köd az emberek szívéből áradó szomorúságot jelképezi, a fény pedig a reményt, az örömet, mely elűzi a szomorúságot, mint a napsugarak a ködöt. Ezzel kapcsolatban beszélgettünk arról, hogy mi okoz nekik szomorúságot, hogy tudunk ezen segíteni, hogy lehetne egymásnak segítséget nyújtani. Így jutottunk el a jó cselekedetek gyakorlásáig. Egy hétig titkos angyal játékot játszottunk. Mindenki valakinek a titkos angyala volt ezen a héten és igyekezett őt titokban segíteni, meglepni. Nagyon élvezték a gyerekek ezt a játékot, a hét végén mindenki megtippelhette, hogy ki volt a titkos angyala. A gyurmamese feladatot oldottuk meg ebben a hónapban. A történet, amit választottam Móra Ferenc: A szánkó című elbeszélése volt. A történet egy szívmelengető olvasmány a jó cselekedetek gyakorlásáról. Először megismerkedtünk az elbeszéléssel, elolvastam, elolvastuk, átbeszélgettük, feldolgoztuk. Kiemeltük a történet mondanivalóját, hogy a gyerekek a saját örömüket feláldozták azért, hogy egy idős, szegény, bajban levő nénin segítsenek. Kiemeltük, hogy a jó cselekedet, hogy melegítette fel a szívüket, miért lettek ettől boldogabbak. A történetből készült régi filmet is megnéztük. Ezután fogtunk hozzá a helyszín elkészítéséhez. Házakat készítettünk, majd fehér lepedőn helyeztük el őket, majd égősor segítségével ki is világítottuk. Gyurmából készítettük el a történet szereplőit. Az utolsó tanítási napon a történethez kapcsolódó vetélkedőt szerveztünk nekik, melynek jutalma egy közös tortázás volt. A december sok boldog pillanatot hozott az osztálynak, járt nálunk Mikulás, volt karácsonyi játszóház, az utolsó nap projectnapot tartottunk, gyertyagyújtással, közös énekléssel hangolódtunk a karácsonyra.
A Süni csoport gyermekei szívesen segítenek, végeznek különböző megbízatásokat. A hónap témáját megbeszéltük, Boldog Dóra hozta az új meséket. Az alma és a kerti manó című mesét már ismerték a gyerekek,az őszi tematikában,az őszi gyümölcsök hetén már elmeséltem a gyerekeknek. Most ismétlő meseként bábbal, filc eszközökkel szemléltettem. A karácsony közeledtével a Három fenyő című mesét is elmeséltem, majd megnéztük rajzfimen is. Megbeszéltük, hogy a legkisebb fenyő volt a leg segítőkészebb, ő az igazán jószívű. Vágyait félretéve segített a beteg kismadáron.
Az alma meséhez kapcsolódóan festettünk dióhéjakat, amiket mi felnőttek ragasztottunk össze melegragasztóval. Fenyő girlandra akasztották, majd hazaviszik az otthoni karácsonyfájukra.
A jó cselekedetek fenyőt zöld papírból ragasztottam karton csíkra. Megbeszéltük, hogy ha valaki jót cselekszik, segít társának, vagy a felnőtteknek, akkor egy-egy angyal felkerül a fenyő ágára. Természetesen ettől függetlenül is szívesen segítenek egymásnak, ez már az előző évben is megmutatkozott, amikor a kiscsoportos gyerekek beérkeztek a csoportba, és a nagyobbak szárnyaik alá vették őket.
A gyerekekkel leírtuk, hogy milyen jócselekedetet vállalnak az ünnep közeledtével. Januárban majd elmesélik, hogy sikerült-e megvalósítaniuk.
Az óra végén ajándékot készítettek szüleiknek.
A karácsonyi készülődés sokrétű. A csoportszobát, folyosót, öltözőt feldíszítettük ünnepi díszbe. A készülődés, várakozás része, hogy a szívünket, lelkünket is feldíszítsük. Így a csoport mindennapjait is így terveztem. Sokat beszélgettünk arról, hogy ki, mivel és hogyan tud jó cselekedeteket végrehajtani önzetlenül. Mert a kulcsszó ebben az önzetlenség. Akár az óvodában a társaival, akár otthon a családjával. Éppen ezért biztattam a gyerekeket arra, hogy legyenek jó szívűek, segítsenek másoknak, legyenek kedvesek, figyelmesek. Ezek apró kis jó cselekedetek, de ezektől mindannyian csak többek és jobbak leszünk. Mi ezt a témát így dolgoztuk fel, „láthatatlanul”. Észrevétlenül csempésztük bele a mindennapokba a figyelmességet egymás iránt.
a sűrű decemberi iskolai programok közepette csupáán egy órát tudtunk szánni a témára. Sajnos az osztály karanténba is került (már másodjára ebben a tanévben), így nehezebben boldogulunk minden területen. A pandémia kapcsán beszélgettünk arról, hogy ki, hogyan segít(ett) embertársán. Megfogalmaztuk, hogy a jelenlegi vészterhes időkben még többet kell egymásért tennünk, hiszen sokszor embertársainkra vagyunk utalva. Természetesen szóba került az állatvédelem is, hiszen ők még kiszolgáltatottabbak, mint mi. Végül posztert készítettek tanítványaim.
December hónap az ünnepvárás időszaka, mely során a gyerekek a napok minden pillanatában olyan élményeket szereznek, amik segítik őket a szeretet ünnepének megélésére. Az adventi időszakban különös jelentősége van az egymásra való odafigyelésnek, segítségnek. A készülődés mellett felhívjuk a figyelmet mások segítésére, az önzetlen egymás felé fordulásra. Az óvodában több gyűjtés is folyt ebben az időszakban. Csokit gyűjtöttünk Bohóc doktoroknak, jótékonysági kupakgyűjtésben vettünk részt, mely több hónapig folyamatosan zajlik az óvodában. Emellett készültek a meglepetések, melyekkel a szülőket ajándékozták meg a gyerekek. Az ünnepvárás során sok dal, vers, játék, mese tette színesebbé a készülődést, majd közös ünneppel vártuk a karácsony eljövetelét. A mi közösségünkben ünnepváró gyertyagyújtás van, ezen a délelőttön az egész óvoda ünnepel, bevonva mindenkit. A gyerekek közös éneklése, verse mellett a felnőttek is kedveskednek műsorral az óvodásoknak, aminek helyszíne az aula, melyet közösen díszit a közösség az ünnepvárás időszakában.
A hónap Boldogságórái az ünnepvárás jegyében zajlottak.
Egy nagy feladat várt volna ránk, a mi osztályunk lett volna a Mikulás műsor szervezője, előadója az idei évben. Sajnos az egyre erősödő járvány miatt a műsor elmaradt. A gyerekek nagyon csalódottak voltak. De megbeszéltük, hogyan tudnánk szomorúságunkat örömmé varázsolni, más jót tenni helyette.
Karácsonyi manóink, amiket már novemberben elkezdtünk színezni a műsorra készülve, egész decemberben velünk maradtak, a hónap jelképévé váltak. A legszebbek az iskola galériáját díszítették. A manók szállították az ünnepi üzeneteket is.
Kis Mikulás figurákat is színeztünk. A gyerekeknek előre nem árultam el, hogy ezekkel díszítjük az alsós osztályok Mikulás csomagjait.
Hatalmas meglepetésben volt részem, mikor kolléganőm segítségével levelet írtak a gyerekek a Mikulásnak. Ezek nem a szokványos levelek voltak, nem arról szóltak, hogy milyen Mikulás ajándékot kérnek. Ezek igazi, őszinte Boldogságórás Mikulás-levelek lettek. Megírták a gyerekek, hogy mik voltak azok a jó cselekedetek, amikre büszkék lehetnek az idei évben, milyen célokat tűztek ki maguknak, mit sikerült megvalósítani, mi tette őket boldoggá. Nagyon büszke voltam rájuk!
Sokszor karácsonyi dallamok segítségével hangolódtunk az ünnepekre. A szeretteinkre gondolva pedig nem maradhatott el az ajándékkészítés sem.
A gyerekeknek öröm forrása volt az adventi faliújság. Minden nap, akinek a nevét kihúztuk, választhatott a kis ajándékcsomagocskák közül, amelyek kis jutalomcédulát is rejtettek. Aznap ez a tanuló valamilyen meglepetésben részesült.
Boldogságóránkon beszélgettünk a hónap ajánlott témáiról. Elmeséltem nekik a Trevi-kút legendáját, felolvastam „A befogadott nagyapa” című mesét is.
Az iskola udvarán eljátszottuk a „Befogadó fogó”-t.
A befogadásról legtöbbjüknek egy kutyus befogadása jutott eszébe, elmondták ezzel kapcsolatos élményeiket.
Eszünkbe jutott egy saját „örökbefogadós” élményünk is. Szeptemberben, a vakációról visszatérve az osztályban rátaláltunk egy nagy zsákra, amely nagyon útban volt. Benne a portól óvott kedves kis plüssállataink várakoztak sorsukra. Mivel tudtam, az idén már biztosan nem játszunk velük negyedikesként, felajánlottam, mindenki válasszon egyet, vigye haza, és év végéig viselje gondját, őrizze meg, hogy majd jövőre a kis elsősök épségben, tisztán visszakaphassák, megörökölhessék tőlük.
Tetszett nekik „egy növény örökbefogadása” lehetőség is. Elhatároztuk, hogy a téli szünetről visszatérve tavaszi virághagymát hajtatunk. Január hónapban megvalósítjuk ezt a feladatot. Kis csoportokat alakítunk, minden csoportnak lesz egy virághagymája, melyet nevelget. Vajon melyik csoport virága hozza meg legelőször a tavasz üzenetét?
Beszámolóm végén szeretném megköszönni a Boldogságórás Csapatnak az egész éves munkáját. Köszönjük, hogy ennyi jó élményben lehet részünk a programmal. Eredményes új évet kívánunk!
Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium
A gyerekek piros kartonból szíveket nyírtak ki.Erre ráírták a nevüket, és egy jó cselekedetet, amit a téli szünetben végrehajtanak. A szíveket befőttes üvegbe tettük, ez lett a mi Trevi-kutunk. A téli szünetről visszatérve megbeszéljük, hogy ki hogyan teljesítette a jótettét.
A decemberi témakört a „Kitárom a világom,mint egy virág kinyílok…” relaxációs gyakorlattal
vezettük be. Az éppen aktuális témánkhoz ,a madarak téli életéhez kapcsolódóan a jó cselekedetek
gyakorlását a kismadarak etetésével kezdtük. Kimentünk a csoportunk előtti fához és elhelyeztük a
madárkalácsot,ill. megetettük a kismadarakat. Beszélgettünk a madarak téli életéről ,és arról, hogy
miért fontos számukra a gondoskodás. Mindenki elmondhatta saját véleményét,gondolatát,majd
kitértünk arra is ki kivel,mikor és hogyan tett jót. Kivágtunk egy közös karácsonyfát. A díszekre
ráragasztották a gyerekek saját jelüket ,és rárajzolták annak a társuknak a jelét,akivel valami jót
tettek vagy aki jót tett velük,majd ráírtam jó cselekedetüket is. Megnyitottuk a „meseboltot” ,ahol
elmeséltem a „Szívem kertje” című történetet,amiben Amália történetét a gyerekek nagy átéléssel
hallgattak végig. Kérdéseimre ügyesen válaszoltak,megértették a mese tanulságát is.
Beszélgetéskor mindenki elmondhatta,hogy az utóbbi napokban milyen jó tettért dicsérték meg pl. a
szülei ,de a helytelen,rossz cselekedetekről is beszámoltak. Karácsonyra készülődve többen
jelezték,hogy miben segítenek otthon szüleiknek és hogyan próbálnak jót tenni. Kiszínezhették saját
angyalkájukat,ezt hazavihették megköszönve szüleiknek a sok gondoskodást,szeretetet.
Megtanultuk a „Boldog, boldog, boldogság…kezdetű versikét. Végül a boldogító jó cselekedetek
karácsonyfáját kitettük a „Boldog Óvoda” falára. Nagy buzgalommal készítették el a gyerekek
otthonra szánt karácsonyi ajándékukat,egy karácsonyfadíszt.