Még a Társas kapcsolatok jegyében azt kértem a diákoktól, hogy egy rég nem látott, de számukra kedves baráttal, ismerőssel, rokonnal vegyék fel a kapcsolatot, és szervezzenek vele egy közös programot. Ehhez ismét adtam egy kiszínezhető grafikával ellátott meghívót, amit elküldhettek a kiválasztott személynek. Ismét nagyon sikeres volt ez a lehetőség, mert újra élményekkel teli meséltek a találkozásokról, arról, hogy nem csak a megkeresett személy számára volt öröm a találkozás, hanem számukra is fontos tapasztalatot jelentett az, hogy érdemes az emberi kapcsolatainkkal törődni, bármennyire is elfoglaltak vagyunk, és úgy tűnik, erre már nem marad időnk.
A boldogító jócselekedetekkel kapcsolatban is ugyanezt állapítottuk meg: nemcsak kapni, de adni is jó érzés.
Quilling-technikával készült angyalokat készítettünk, hogy egy karácsonyi üdvözlőlaphoz szolgáljanak díszítésül. Közben fogalmazódott meg az ötlet – mivel több diák együtt készített egy-egy angyalkát, így nem volt külön mindenkinek –, hogy adjuk a nevelőtanároknak. Belülre ragasztottunk egy lapot üdvözlő szöveggel. Rajzoltak-színeztek bele karácsonyi motívumot. Alá és fölé egy-egy kép az illető tanárról, amint a diákokkal dolgozik épp egy rendezvényen vagy korrepetálás közben. A diákok nagy izgalomban készítették a lesi fotókat, illetve felhasználtunk régebbi képeket is a kollégium Facebook oldaláról. A másik oldalra pedig rengeteg mondatot írtak, arról, hogy miért hálásak nekik.
A tanáriban rövid közös bevezető után egyszerre adták át egy-egy nevelőtanárnak megköszönve az értük való fáradozásukat és boldog karácsonyt kívánva, és a kollégák nagyon örültek. Még az angyalokat is találónak, őket megtestesítőnek tartották legtöbben. Egyes hálamondatokon meghatódtak, másokon jót nevetgéltek, a diákok az ajtóban állva kukucskálták a hatást, és boldogok voltak tőle. De a legboldogabb én vagyok, mert a kollégák még napokig emlegették, igazán megbecsülték ezt a kis ajándékot, nem meglepő, hiszen a diákok valóban olyan mondatokat írtak, amiben összetéveszthetetlenül magukra ismerhettek. És én részese, koordinátora lehettem ennek a csodának.
Végezetül megbeszéltük az élményeket, meséltem nekik a napokkal későbbi reakciókról is. Nagyon örültek a diákok is, úgy érezték maga a készítés folyamata is boldoggá tette őket, az elért hatás már csak hab volt a tortán. Majd sütizés közben Oscar Wilde A boldog herceg című meséjét olvastam fel nekik, és megbeszéltük ennek kapcsán is a boldogító jócselekedetek fontosságát.
Boldogító jó cselekedetek
Szeretetben élni jó!
Cél: A gyermekek ismerjék meg a jó cselekedeteket, hogy jobb adni, mint kapni, tanulják meg, hogy a segítség adás fontos, szeretettel fordulj feléjük, továbbá azt, hogyha te segítőkész és kedves vagy másokkal, az jó érzéssel tölti el azt aki kapja, .
Korcsoport: 4-6 éves óvodáskorú gyermekek
Elhelyezkedés: körben ülünk a szőnyegen.
Foglalkozás menete:
Ráhangolódás a foglalkozásra: A gyermekekkel a Simogató üdvözlet jógasort végeztük el a gyerekekkel, mely során ellazultak. A gyakorlat sor után leültünk egymás mellé, majd simogatást adtunk át egymásnak.
Motiválás: Egy kutya bábot vettem a kezembe, melynek az alkalmazásával elmondtam a Kerekerdő kalandra hív téged verset, melyet már a gyermekek is mondtak velem együtt, majd a végén elmondtam a gyerekeknek, hogy miről fogok mesélni. Mese címe: A nagyi kedvence
Mesélés: Bábbal a kezemben meséltem el a mesét, mely során a gyermekek élvezettel hallgatták a történetet. A mese végén eljátszottuk a gyermekekkel, hogy milyen az, amikor valaki szomorú, és milyen az, amikor boldog, mert örömet szereztünk neki. Az érzelmek eljátszása metakommunikációs eszközökkel.
Beszélgetés: Az adventi koszorú mellett megbeszéltük a gyermekekkel, hogy milyen jó cselekedeteket tudnának felsorolni, ki miben, és hogyan segít otthon, és, hogy mennyire fontos a jó cselekedetekért kapott jutalom (ölelés, simogatás, puszi). Megbeszéltük a gyermekekkel, hogyha segítenek szüleiknek, annál előbb végeznek a munkával, így többet tudnak játszani együtt (Sok kéz, hamar kész.). Együtt takarítottunk az óvodában, így vártuk a Mikulást, Jézuskát! Közösen mézeskalácsot sütöttünk, ahogy a mesében is várták a nagymamát. Megnéztük a falu Betlehemét is! A beszélgetésre itt is nyílt lehetőségünk.
Dramatikus játék: Szituációs játékban eljátszottuk, hogy anya fáradtan jön haza, miben tudtok segíteni, mutassa el mindenki, és a többiek kitalálják, hogy milyen tevékenységben segít. Gyakorlatban is kipróbáltuk, hogy hogyan lehetne zoknikat pározni.
Játék: Jóságos manó játék! Mindenki kihúzta valakinek a jelét, és azzal a gyermekkel kellett kedvesnek, figyelmesnek lennie! Nagyon leleményesek voltak a gyermekek.
Zenehallgatás alkotás közben: Alkotás közben meghallgatjuk Bagdi Bella: „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dalát, melynek ritmusára a gyermekek mozoghattak, táncolhattak.
Szeretetben élni jó!
Cél: A gyermekek ismerjék meg a jó cselekedeteket, hogy jobb adni, mint kapni, tanulják meg, hogy a segítség adás fontos, szeretettel fordulj feléjük, továbbá azt, hogyha te segítőkész és kedves vagy másokkal, az jó érzéssel tölti el azt aki kapja, .
Korcsoport: 4-6 éves óvodáskorú gyermekek
Elhelyezkedés: körben ülünk a szőnyegen.
Foglalkozás menete:
Ráhangolódás a foglalkozásra: A gyermekekkel a Simogató üdvözlet jógasort végeztük el a gyerekekkel, mely során ellazultak. A gyakorlat sor után leültünk egymás mellé, majd simogatást adtunk át egymásnak.
Motiválás: Egy kutya bábot vettem a kezembe, melynek az alkalmazásával elmondtam a Kerekerdő kalandra hív téged verset, melyet már a gyermekek is mondtak velem együtt, majd a végén elmondtam a gyerekeknek, hogy miről fogok mesélni. Mese címe: A nagyi kedvence
Mesélés: Bábbal a kezemben meséltem el a mesét, mely során a gyermekek élvezettel hallgatták a történetet. A mese végén eljátszottuk a gyermekekkel, hogy milyen az, amikor valaki szomorú, és milyen az, amikor boldog, mert örömet szereztünk neki. Az érzelmek eljátszása metakommunikációs eszközökkel.
Beszélgetés: Az adventi koszorú mellett megbeszéltük a gyermekekkel, hogy milyen jó cselekedeteket tudnának felsorolni, ki miben, és hogyan segít otthon, és, hogy mennyire fontos a jó cselekedetekért kapott jutalom (ölelés, simogatás, puszi). Megbeszéltük a gyermekekkel, hogyha segítenek szüleiknek, annál előbb végeznek a munkával, így többet tudnak játszani együtt (Sok kéz, hamar kész.). Együtt takarítottunk az óvodában, így vártuk a Mikulást, Jézuskát! Közösen mézeskalácsot sütöttünk, ahogy a mesében is várták a nagymamát. Megnéztük a falu Betlehemét is! A beszélgetésre itt is nyílt lehetőségünk.
Dramatikus játék: Szituációs játékban eljátszottuk, hogy anya fáradtan jön haza, miben tudtok segíteni, mutassa el mindenki, és a többiek kitalálják, hogy milyen tevékenységben segít. Gyakorlatban is kipróbáltuk, hogy hogyan lehetne zoknikat pározni.
Játék: Jóságos manó játék! Mindenki kihúzta valakinek a jelét, és azzal a gyermekkel kellett kedvesnek, figyelmesnek lennie! Nagyon leleményesek voltak a gyermekek.
Zenehallgatás alkotás közben: Alkotás közben meghallgatjuk Bagdi Bella: „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dalát, melynek ritmusára a gyermekek mozoghattak, táncolhattak.
Az év utolsó boldogságóráját tartottuk meg. Különleges alkalom volt ez számunkra, hiszen nemcsak erre a foglalkozásra készültünk, hanem az egyik legszebb ünnepünkre is, a karácsonyra. Szinte az egész hónapunk arról szólt, hogy ilyenkor az ember egy kicsit másabbá válik. Türelmesebb, kedvesebb és segítőkészebb lesz, mint eddig. Tudat alatt is mindenki érzi az otthon melegének varázsát, azt, hogy ha már egész évben keveset voltunk együtt, akkor az év ezen időszakában legyünk egy kicsit elnézőbbek, kedvesebbek nemcsak a barátainkkal, a társainkkal szemben, hanem mindenkivel. Ezt a varázslatos időszakot kihasználva nem volt nehéz a gyerekeket bevonni a Boldogságóra programba. Figyelmesek és nagyon aranyosak voltak szinte első pillanattól kezdve, amint meghallották a ” Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dalocskát. Azok a kisgyermekek is, akik nehezebben oldódnak fel, vagy ritkábban kapcsolódnak be a foglalkozásba, ők is boldogan, felszabadultan jöttek és táncoltak, beszélgettek. Megbeszéltük, hogy mit is jelent az, hogy ” Jót cselekedj! ” Bár a szó jelentésével tisztában vannak, de sajnos előfordul, hogy a tettekben ez nem mindig mutatkozik meg! A kézikönyv útmutatásait figyelembe véve beszélgettünk arról, hogy ki mikor cselekedett jót, először a mai napon, majd a héten és régebben. Boldog Dóra mesére hívta a gyermekeket és bábszínházat játszottunk! Nagyon tetszett nekik, hiszen szeretik a bábokat, gyakran előkerül a mindennapjainkban is. Mivel a mesében egy seprű is szerepelt, ezért úgy gondoltam, hogy a mai napra kinevezünk mi is egy seprűt, aki utat mutat nekünk abban, hogy hogyan is válhatunk jobbá, hogyan cselekedhetünk jót. Az eredmény csodálatos volt! Hihetetlen, hogy a kisgyermekek mennyire bele tudják képzelni magukat bizonyos szerepekbe. Beszélgetésünk alatt azt vettem észre, hogy már szinte nem is nekem válaszolnak, hanem a „seprűnek” és sorban mondják, hogy mi az, amit ő megtett és dícséretet kapott, vagy esetleg nem tett helyesen és mi az amit másképp fog ez után csinálni.
Karácsony közeledtével természetesen mindeki kisangyallá változott. 🙂 Angyalkákat színeztünk és a karton karácsonyfánkat ezekkel az angyalkákkal díszítettük fel, melyet kiraktunk az öltözőbe is, hogy a szülők is lássák, hogy ebben a csoportban mindenki egy kis ANGYALKA”
A foglalkozás végén mindenki kihelyezte a szivecskéket a negyedik lépcsőfokra és zárásként a ” Boldog vagyok” című dalt énekeltük! Kívánságuk szerint a kedvenc dalukat is meghallgattuk.
Azt gondolom, hogy valóban mindenki egy kis angyallá változott ez után a foglalkozás után!
Egész héten tartott nálunk a Boldogságóra utáni jó cselekedetek gyakorlása. A jóságos kismanók egész héten segítették kis társaikat jó cselekedetekkel, kedves szavakkal.
Ez a hónapunk elég szerencsétlenül alakult, egy hét kivételével az osztály otthonról tanult, digitális távoktatásban.
Így a boldogságórák anyagát is online küldtem ki a gyerekeknek.
Kezdetként megnézték a Más cipőjébe bújva című kisfilmet. Ebből kiindulva kellett végiggondolniuk a következőket: Mikor tettél jót legutóbb? Hogyan érezted magad, amikor jót tettél? Mit jelent a következő közmondás? : „Jobb adni, mint kapni.”
Mit jelent ez a közmondás? : „A kedvesség megtérül.” Milyen formái lehetnek a jó cselekedeteknek? A karácsony közeledtével kivel tehetnél jót? Hogyan, milyen módon?
Utána tértünk át a „Mit tehetek magamért” témakörre. Ehhez töltötték ki a „Jó cselekedetek virágát”.
Választható feladat volt a „Mennyire vagy segítőkész? teszt kitöltése és önálló értékelése.
A második órát a Trevi-kút történetének megismerésével kezdtük. Saját Tervi-kút készítését is javasoltam. „Tetszőleges eszközökkel készíts saját Trevi-kutat! Engedd el a fantáziádat, mert pl. ez lehet egy „speciális” befőttesüveg is. Gyűjthetsz benne aprópénzt, amit felajánlhatsz egy jótékonysági szervezetnek, vagy játékokat, finomságot vásárolhatsz belőle, vagy odaadhatod rászoruló gyerekeknek vagy idős embereknek.” Az adakozás, jótékonykodás örömét nagyon fontosnak tartom megismertetni a gyerekekkel, pláne a karácsonyi időszakban.
Ehhez kapcsolódott az utolsó feladat is, a 31 napos jó cselekedet kihívás. Így változtattam meg:
„Tervezd meg, mindegyik rublikához írd oda, kivel fogod megtenni és mikor! Próbáld meg karácsonyig megvalósítani mindegyiket! Ami sikerült, pipáld ki!” Kíváncsi vagyok, kinek mennyit sikerült megvalósítani.
Levezetésként mindkét óra végén meghallgathatták a hónap dalát.
Decemberben elvégzett feladatok:
A december, mint minden évben általában, az adventi várakozás meghitt hangulatában telt el. Azonban idén mégis egy kicsit változott a helyzetünk, mert iskolánk folyosójának felújítása miatt november 19-től kezdődően a helyi művelődési házban bonyolítottuk le az oktatást. Szűkösebb körülmények között, kisebb termekben, de a helyi szokásokhoz megfelelően alkalmazkodva tanítottunk, tanultunk, amivel bebizonyítottuk egymásnak és önmagunknak is, hogy „sok jó ember kis helyen is elfér”. Kitartásunkat az a hit és remény táplálta, hogy januárban a megszokott falak között, de mégis egy szép, megújult iskolában folytathatjuk majd a munkát. A hely szűke miatt a boldogságórákat sem tudtuk a heti rendszerességgel bonyolítani, ezért a feladatok megvalósítását a rajz és technika órák keretében oldottam meg. Ennek óriási előnye az volt, hogy a szakkörre nem járó gyerekek is részt vettek a megoldásban, így kaptak egy kis ízelítőt a boldogságórákon folyó rendszerről. A Karácsonyra az új helyszínen is nagy szeretettel, örömmel készültünk. Díszítettük a nagy közös karácsonyfát, nap, mint nap élveztük a folyamatosan gyarapodó ünnepi dekorációs fényeket az épület homlokzatán és ablakain, együtt örültünk az életnagyságú figurákból, plüss állatokból elkészült betlehemnek. December 6-án pedig együtt vártuk izgatottan a Mikulás-csomagokat, amiket a gyerekek a karácsonyfa alatt találtak meg és vehettek magukhoz nagy boldogsággal. Hatalmas sikert aratott az udvaron elkészített óriási adventi naptár is, aminek „manósapkái” alatt minden nap egy szétnyírt karácsonyi tabló apró, elrejtett darabkáját lelhettük meg. Karácsonyra pedig a 24 kis képkockából összeállt az egész, ami Micimackót és barátait ábrázolta karácsonyfa díszítés közben. Ez a hangulat a boldogságóráinkat is átitatta. Fő feladatként a „Karácsonyfa” címűt választottuk, aminek alapját egy zöld kartonból kivágott fenyőfa szolgálta. Erre a fára helyeztük el az egyéni formájú díszeket, amire mindenki felrajzolhatta és kiszínezhette az elmúlt napokban megvalósított jó cselekedeteit. Előzetes feladat volt ezzel kapcsolatban, hogy mindennap hajtsanak végre valami jó cselekedetet, kedvességet, figyelmességet, segítségadást a gyerekek ismerőseik, szeretteik, barátaik körében. Közben figyeljék magukat, hogy mit éreznek a végrehajtás során, illetve annak következményeként. A végeredmény pedig önmagáért beszél, hiszen mindenki pozitív élményekről számolt be. Megállapítottuk, hogy szükségünk van az önzetlenségre, az egymásra való odafigyelésre, ez az igazi együttműködés alapja. Idekapcsolódóan megnéztük az elsősökkel az „Alex és Leó meséi” sorozatból „A jó tett helyébe jót várj! című epizódot, ami szintén az egymás segítéséről való tettekre bíztatott mindnyájunkat. Ugyanebből a sorozatból az ünnepekhez kapcsolódóan „A karácsonyi mese” címűt is végig néztük, amihez illusztrációkat készítettünk rajz órán „Alex és Leó karácsonyfája” címmel. Adománygyűjtéshez mi nem „Trevi-kutat” készítettünk, hanem csatlakoztunk az Angyalbatyu elnevezésű programhoz, aminek keretében cipősdobozokba becsomagolt ajándékokat gyűjtöttünk rászoruló gyermekek számára. Ez már évek óta hagyomány nálunk, így a tettünk idén is kedves csomagokat eredményezett, amikkel reméljük, hogy sok családnak szerzünk örömet. A gyerekekkel a családtagjaiknak is készítettünk apró ajándékokat, hiszen a saját kezűleg készített dolgok a „legszívhezszólóbbak”. A nagyobbak tortapapírból készült csipke háttérre készítettek barna színű kartonból mézeskalácsházikót, amit filccel színeztek és hópihékkel díszítettek. Az elsősökkel pedig angyalkákat, ajándékkísérő kártyákat és 3D-s mini karácsonyfákat alkottunk fénymásolt sablonok segítségével, amiket mindenki kedvére dekorálhatott. Megbeszéltük, hogy kapni jó, de adni még jobb, főleg, ha az ajándékozást a szeretet, az önzetlenség és az összetartozás érzése hatja át. A bensőséges hangulatot alkotásaink közepette meghitt karácsonyi dalok hallgatása, videók nézése biztosította.
„Jól csak a szívével lát az ember”… a Tulipán csoportban.
Ebben a hónapban sokat foglalkoztunk a segítő, és támogató viselkedéssel. Mivel tudunk segíteni, kinek tudunk segíteni. Mit jelent számunkra a segítségadás.
Jó érzés, ha kapunk valamit, de szerettük volna, hogy megtapasztalhassák a gyerekek, hogy még jobb érzés adni.
A csoporton belül is vigasztaljuk, aki szomorú, segítünk a Dajka néninek, de beszélgettünk, hogy mit lehetne még.
Kerestünk egy olyan kutya menhelyet, akik civil szerveződésűek, nem kapnak városi támogatást, és nem is tudják magukat reklámozni, de mindig nagy szükség van a támogatásra, a támogatókra.
Nagy örömmel fogadták a mi megkeresésünket, és olyan sikeres volt az adománygyűjtés, hogy kialakult a menhely és közöttünk egy megállapodás.
Relaxációként ebben a hónapban többször is alkalmaztuk azért szeretlek, mert…..c. relaxációt. Van 1 fő SNI, 3 fő BTMN, és 1 fő ADHD gyermekünk. Vannak nehéz napjaink, amikor muszáj éreztetni mindenkivel, magunkkal, az érintett gyermekkel, a többségi gyermekkel, a szülőkkel, hogy mindenkit szeretünk. Kell a pozitív megerősítés, hogy mindenkit úgy fogadunk el, amilyen. Nagyon szeretik a gyerekek ezt a közös relaxot.
Decemberre vállaltuk, hogy minden napunkba csempészünk egy-egy jó cselekedetet. Osztályunk nagyszerűen teljesítette a kihívást! Boldoggá tett bennünket, hogy többet figyeltünk egymásra, másokra és családunk tagjaira. Közben elkészítettük a mi jó cselekedetek karácsonyfánkat is.
Salgótarjáni Szakképzési Centrum Táncsics Mihály Szakgimnáziuma
,,A karácsony nem rólunk szól, hanem arról, hogy szeretetet adunk; azt adjuk a másiknak, ami neki fontos.” L. Stipkovits Erika
Mi, a Salgótarjáni Táncsics Mihály Technikum 9. NYA osztályának tanulói vagyunk. Iskolánk hagyományos karácsonyi programját visszük tovább, örömmel. Ez a „Cipősdoboz akció”, mellyel a városi autista iskola kis diákjait leptük meg. A gyerekek boldogan fedezték fel a színes karácsonyi ajándékokat, kiválasztották saját maguk számára a legkedvesebbet, melyet haza is vihettek. Hatalmas örömmel bontották ki a plüssjátékokat, játékautókat, könyveket, kirakós játékokat és a tanulást segítő eszközöket. Meghatódva néztük a kisgyerekek arcán a fülig érő mosolyt, mely apró könnycseppeket csalt a szemünkbe. Hatalmas nagy élmény volt, talán életünk egyik legnagyobb és felejthetetlen élménye…