Egész héten tartott nálunk a Boldogságóra utáni jó cselekedetek gyakorlása. A jóságos kismanók egész héten segítették kis társaikat jó cselekedetekkel, kedves szavakkal.
Boldogító jó cselekedetek
Ez a hónapunk elég szerencsétlenül alakult, egy hét kivételével az osztály otthonról tanult, digitális távoktatásban.
Így a boldogságórák anyagát is online küldtem ki a gyerekeknek.
Kezdetként megnézték a Más cipőjébe bújva című kisfilmet. Ebből kiindulva kellett végiggondolniuk a következőket: Mikor tettél jót legutóbb? Hogyan érezted magad, amikor jót tettél? Mit jelent a következő közmondás? : „Jobb adni, mint kapni.”
Mit jelent ez a közmondás? : „A kedvesség megtérül.” Milyen formái lehetnek a jó cselekedeteknek? A karácsony közeledtével kivel tehetnél jót? Hogyan, milyen módon?
Utána tértünk át a „Mit tehetek magamért” témakörre. Ehhez töltötték ki a „Jó cselekedetek virágát”.
Választható feladat volt a „Mennyire vagy segítőkész? teszt kitöltése és önálló értékelése.
A második órát a Trevi-kút történetének megismerésével kezdtük. Saját Tervi-kút készítését is javasoltam. „Tetszőleges eszközökkel készíts saját Trevi-kutat! Engedd el a fantáziádat, mert pl. ez lehet egy „speciális” befőttesüveg is. Gyűjthetsz benne aprópénzt, amit felajánlhatsz egy jótékonysági szervezetnek, vagy játékokat, finomságot vásárolhatsz belőle, vagy odaadhatod rászoruló gyerekeknek vagy idős embereknek.” Az adakozás, jótékonykodás örömét nagyon fontosnak tartom megismertetni a gyerekekkel, pláne a karácsonyi időszakban.
Ehhez kapcsolódott az utolsó feladat is, a 31 napos jó cselekedet kihívás. Így változtattam meg:
„Tervezd meg, mindegyik rublikához írd oda, kivel fogod megtenni és mikor! Próbáld meg karácsonyig megvalósítani mindegyiket! Ami sikerült, pipáld ki!” Kíváncsi vagyok, kinek mennyit sikerült megvalósítani.
Levezetésként mindkét óra végén meghallgathatták a hónap dalát.
Decemberben elvégzett feladatok:
A december, mint minden évben általában, az adventi várakozás meghitt hangulatában telt el. Azonban idén mégis egy kicsit változott a helyzetünk, mert iskolánk folyosójának felújítása miatt november 19-től kezdődően a helyi művelődési házban bonyolítottuk le az oktatást. Szűkösebb körülmények között, kisebb termekben, de a helyi szokásokhoz megfelelően alkalmazkodva tanítottunk, tanultunk, amivel bebizonyítottuk egymásnak és önmagunknak is, hogy „sok jó ember kis helyen is elfér”. Kitartásunkat az a hit és remény táplálta, hogy januárban a megszokott falak között, de mégis egy szép, megújult iskolában folytathatjuk majd a munkát. A hely szűke miatt a boldogságórákat sem tudtuk a heti rendszerességgel bonyolítani, ezért a feladatok megvalósítását a rajz és technika órák keretében oldottam meg. Ennek óriási előnye az volt, hogy a szakkörre nem járó gyerekek is részt vettek a megoldásban, így kaptak egy kis ízelítőt a boldogságórákon folyó rendszerről. A Karácsonyra az új helyszínen is nagy szeretettel, örömmel készültünk. Díszítettük a nagy közös karácsonyfát, nap, mint nap élveztük a folyamatosan gyarapodó ünnepi dekorációs fényeket az épület homlokzatán és ablakain, együtt örültünk az életnagyságú figurákból, plüss állatokból elkészült betlehemnek. December 6-án pedig együtt vártuk izgatottan a Mikulás-csomagokat, amiket a gyerekek a karácsonyfa alatt találtak meg és vehettek magukhoz nagy boldogsággal. Hatalmas sikert aratott az udvaron elkészített óriási adventi naptár is, aminek „manósapkái” alatt minden nap egy szétnyírt karácsonyi tabló apró, elrejtett darabkáját lelhettük meg. Karácsonyra pedig a 24 kis képkockából összeállt az egész, ami Micimackót és barátait ábrázolta karácsonyfa díszítés közben. Ez a hangulat a boldogságóráinkat is átitatta. Fő feladatként a „Karácsonyfa” címűt választottuk, aminek alapját egy zöld kartonból kivágott fenyőfa szolgálta. Erre a fára helyeztük el az egyéni formájú díszeket, amire mindenki felrajzolhatta és kiszínezhette az elmúlt napokban megvalósított jó cselekedeteit. Előzetes feladat volt ezzel kapcsolatban, hogy mindennap hajtsanak végre valami jó cselekedetet, kedvességet, figyelmességet, segítségadást a gyerekek ismerőseik, szeretteik, barátaik körében. Közben figyeljék magukat, hogy mit éreznek a végrehajtás során, illetve annak következményeként. A végeredmény pedig önmagáért beszél, hiszen mindenki pozitív élményekről számolt be. Megállapítottuk, hogy szükségünk van az önzetlenségre, az egymásra való odafigyelésre, ez az igazi együttműködés alapja. Idekapcsolódóan megnéztük az elsősökkel az „Alex és Leó meséi” sorozatból „A jó tett helyébe jót várj! című epizódot, ami szintén az egymás segítéséről való tettekre bíztatott mindnyájunkat. Ugyanebből a sorozatból az ünnepekhez kapcsolódóan „A karácsonyi mese” címűt is végig néztük, amihez illusztrációkat készítettünk rajz órán „Alex és Leó karácsonyfája” címmel. Adománygyűjtéshez mi nem „Trevi-kutat” készítettünk, hanem csatlakoztunk az Angyalbatyu elnevezésű programhoz, aminek keretében cipősdobozokba becsomagolt ajándékokat gyűjtöttünk rászoruló gyermekek számára. Ez már évek óta hagyomány nálunk, így a tettünk idén is kedves csomagokat eredményezett, amikkel reméljük, hogy sok családnak szerzünk örömet. A gyerekekkel a családtagjaiknak is készítettünk apró ajándékokat, hiszen a saját kezűleg készített dolgok a „legszívhezszólóbbak”. A nagyobbak tortapapírból készült csipke háttérre készítettek barna színű kartonból mézeskalácsházikót, amit filccel színeztek és hópihékkel díszítettek. Az elsősökkel pedig angyalkákat, ajándékkísérő kártyákat és 3D-s mini karácsonyfákat alkottunk fénymásolt sablonok segítségével, amiket mindenki kedvére dekorálhatott. Megbeszéltük, hogy kapni jó, de adni még jobb, főleg, ha az ajándékozást a szeretet, az önzetlenség és az összetartozás érzése hatja át. A bensőséges hangulatot alkotásaink közepette meghitt karácsonyi dalok hallgatása, videók nézése biztosította.
„Jól csak a szívével lát az ember”… a Tulipán csoportban.
Ebben a hónapban sokat foglalkoztunk a segítő, és támogató viselkedéssel. Mivel tudunk segíteni, kinek tudunk segíteni. Mit jelent számunkra a segítségadás.
Jó érzés, ha kapunk valamit, de szerettük volna, hogy megtapasztalhassák a gyerekek, hogy még jobb érzés adni.
A csoporton belül is vigasztaljuk, aki szomorú, segítünk a Dajka néninek, de beszélgettünk, hogy mit lehetne még.
Kerestünk egy olyan kutya menhelyet, akik civil szerveződésűek, nem kapnak városi támogatást, és nem is tudják magukat reklámozni, de mindig nagy szükség van a támogatásra, a támogatókra.
Nagy örömmel fogadták a mi megkeresésünket, és olyan sikeres volt az adománygyűjtés, hogy kialakult a menhely és közöttünk egy megállapodás.
Relaxációként ebben a hónapban többször is alkalmaztuk azért szeretlek, mert…..c. relaxációt. Van 1 fő SNI, 3 fő BTMN, és 1 fő ADHD gyermekünk. Vannak nehéz napjaink, amikor muszáj éreztetni mindenkivel, magunkkal, az érintett gyermekkel, a többségi gyermekkel, a szülőkkel, hogy mindenkit szeretünk. Kell a pozitív megerősítés, hogy mindenkit úgy fogadunk el, amilyen. Nagyon szeretik a gyerekek ezt a közös relaxot.
Decemberre vállaltuk, hogy minden napunkba csempészünk egy-egy jó cselekedetet. Osztályunk nagyszerűen teljesítette a kihívást! Boldoggá tett bennünket, hogy többet figyeltünk egymásra, másokra és családunk tagjaira. Közben elkészítettük a mi jó cselekedetek karácsonyfánkat is.
Salgótarjáni Szakképzési Centrum Táncsics Mihály Szakgimnáziuma
,,A karácsony nem rólunk szól, hanem arról, hogy szeretetet adunk; azt adjuk a másiknak, ami neki fontos.” L. Stipkovits Erika
Mi, a Salgótarjáni Táncsics Mihály Technikum 9. NYA osztályának tanulói vagyunk. Iskolánk hagyományos karácsonyi programját visszük tovább, örömmel. Ez a „Cipősdoboz akció”, mellyel a városi autista iskola kis diákjait leptük meg. A gyerekek boldogan fedezték fel a színes karácsonyi ajándékokat, kiválasztották saját maguk számára a legkedvesebbet, melyet haza is vihettek. Hatalmas örömmel bontották ki a plüssjátékokat, játékautókat, könyveket, kirakós játékokat és a tanulást segítő eszközöket. Meghatódva néztük a kisgyerekek arcán a fülig érő mosolyt, mely apró könnycseppeket csalt a szemünkbe. Hatalmas nagy élmény volt, talán életünk egyik legnagyobb és felejthetetlen élménye…
Az elmúlt időszakban az összevonások miatt nagyon sok időt töltött együtt a Katica és a Maci csoport, ezért a “Jó cselekedet karácsonyfáját” is közösen alkottuk!
A témához kapcsolódóan mi kéz lenyomatokból festettük a közös karácsonyfát és a jó cselekedeteinkkel -ujjnyomatokkal- díszítettük!
Mivel a szülők nem jöhetnek be az óvodába, a bejárati ajtót díszítettük az alkotásunkkal!
Nagyon élvezte mindenki ezt a közös alkotást, büszkén nézegették a gyerekek és a szülők is! ❤️🎄
Az elmúlt időszakban az összevonások miatt nagyon sok időt töltött együtt a Katica és a Maci csoport, ezért a “Jó cselekedet karácsonyfáját” is közösen alkottuk!
A témához kapcsolódóan mi kéz lenyomatokból festettük a közös karácsonyfát és a jó cselekedeteinkkel -ujjnyomatokkal- díszítettük!
Mivel a szülők nem jöhetnek be az óvodába, a bejárati ajtót díszítettük az alkotásunkkal!
Nagyon élvezte mindenki ezt a közös alkotást, büszkén nézegették a gyerekek és a szülők is! ❤️🎄
Jó cselekedeteink
A foglalkozást a „Lemegy a nap, lankad a kéz és az Almát szedj ügyesedj” ráhangolódó relaxációs gyakorlatokkal kezdtük. Beszélgető körrel folytattuk a boldogságóránkat. Megbeszéltük, kinek, mit jelent a boldogság. megkérdeztem, hogy milyen jó tettet hajtottak végre? A gyerekek válaszai: „Segítettem a barátomnak öltözni, elpakoltam mások után, segítek anyukámnak a sütésben…” Ezt követően elmeséltem nekik a Szívem kertje című mesét, majd a munkafüzetben található, „Segíts anyának” című zokni párosító feladatot végeztük el. A beteg csoporttársaknak szíveket készítettek a gyerekek, a szülőknek pedig angyalkát, hogy azzal köszönjék meg szüleik szeretetét. Befejezésül meghallgattuk Bagdi Bella hónap dalát.
Decemberben számot vetettünk jó cselekedeteinkről.
Megbeszéltük, hogy mik is azok a jó cselekedetek. Majd átgondoltuk ebben az évben ki milyen jó tettet hajtott végre.
Megállapítottuk, hogy nemcsak decemberben kell ezekre koncentrálni, hanem egész évben.
Az iskolában számos gyűjtő akcióban részt vettek a gyerekek. Gyűjtöttek rászoruló gyerekeknek plüssöket, menhelyi kutyáknak eledelt. Viszont szerencsére az iskola falain kívül is számos példát mutattak. Segítettek szüleiknek, időseknek.
Ezeket a példaértékű cselekedeteket rajzban mondták el.