A decemberi hónap a jó cselekedetek jegyében telt. A gyerekek egész évben gyűjtötték a műanyag kupakokat a beteg gyerekek javára, amit most juttattunk el a gyűjtőhelyre, örömet szerezve ezzel is. Társaikra és környezetükre is odafigyelve sok segítséget nyújtottak egymásnak is.
Boldogító jó cselekedetek
A csoportban mindenki megírta cipőjének történetét, és a sok ötletből született meg közös fogalmazásunk, amely egy lábbeli jó cselekedeteiről szól:
Egy cipő jótettei
Cipőmet tavaly kaptam a szüleimtől. Egy hideg téli napon vásároltuk, amikor leesett a hó. Szerettem volna kimenni szánkózni, de nem jött fel a lábamra a régi hótaposóm. Ez a barna és fehér színű, fűzős lábbeli rám mosolygott, és én rögtön őt választottam. Már akkor örömet okozott, és azóta is sok jót cselekedett velem.
Mivel bundás, mindig jó melegen tartja a lábamat, sőt bármekkora eső vagy hó esik, soha nem hagy cserben, mert vízhatlan. Nem szereti, ha sárba lépek, de még az is lepereg róla.
Cipőm bárhová elvisz, ahová én akarom. Például minden nap elvisz az iskolába, és haza is hoz. Nagyon kényelmes, így jólesik benne a gyaloglás. Sokszor megmentett már az eleséstől, még a jeges úton is biztonságban tart, mert redős a talpa.
Egyszer beálltam benne focizni, de nem árulta el szüleimnek! Igen jól viselte a megpróbáltatásokat, sőt még a győzelemhez is hozzásegített: vele lőttem a mindent eldöntő gólt.
Még akkor sem panaszkodott, amikor belerúgtam egy kőbe, amitől kicsit megsérült. Nem szidott meg, és én enélkül is tudtam, hogy rosszat cselekedtem.
Mostanában a próbák miatt a tánchoz is megjött a kedve, ez engem is felvidít.
Mindig nagyon hálás érte, ha kitisztítom, csak úgy ragyog! Ilyenkor nekem is jobb érzés belebújni. Szeretem ezt a lábbelit, remélem, még sokáig velem marad. Sajnos eljön az idő, amikor kinövöm, de sosem felejtem el, hogy mennyi mindent köszönhetek neki.
5.a osztály boldogságcsoportja
„A legjobb módja a boldogságnak az, ha másoknak szerzünk örömet.”
(Mark Twain)
Valóban így van ez! Ha valaki segített már egy másik emberen, az tudja, milyen jóleső érzés tölti el akkor a lelket.
Boldogságóráinkon arról beszélgettünk, hogy a nagylelkűségünk, segítőkészségünk, kedves szavaink és tetteink nemcsak másokat tesznek boldogabbá, hanem bennünket is.
Ilyen kérdésekre kerestük a választ:
– Miért boldogítanak a jó cselekedetek?
– Hogyan cselekedhetünk jót magunknak és másoknak?
Természetesen ebben a hónapban még inkább odafigyeltünk arra, hogy jobbak legyünk, minél több jótettet hajtsunk végre!
Ennek a része volt karácsonyi műsorunk és az ajándékok, amiket a gyerekek szüleiknek, nagyszüleiknek készítettek.
A járványhelyzet miatt karácsonyi műsorunkkal sajnos nem mehettünk el a közeli idősek otthonába, de az arról készült videófelvételt elküldtük, hogy megörvendeztessük lakóit a szeretet ünnepén.
Bárczi Gusztáv Ált. Isk., Szakiskola , Készségfejlesztő Iskola és EGYMI
A jó cselekedetek átszőtték az egész hónapunkat. Nemcsak az iskolában, hanem otthon is igyekeztek a gyerekek valamilyen jó cselekedetet véghez vinni. Minden nap megbeszéltük, kinek és mit segítettek .
December – a Mikulás- és a Karácsonyvárás hónapja – számtalan lehetőséget kínált a „Jó cselekedetek gyakorlására”. A gyerekek ugyan olyan izgalommal várták a Mikulást, mind bármely más évben, bár idén nem jöhetett be közénk, de az ablakunkból jól láttuk amint megtölti a kis csizmákat. Verseinkben, dalainkban gyakran előfordult az ajándékozás, az öröm a boldogság. Hangsúlyossá tettük a „Jobb adni, mint kapni” elvet. Ennek fényében rajzokat készítettünk a Mikulásnak. Nap, mint nap megbeszéltük, ki milyen apró jó cselekedetet tett otthon, vagy az óvodában. A következő héten ajándékokat készítettünk a családtagok számára: angyalkákat színeztünk, mézeskalácsot sütöttünk, mécsest készítettünk poharakból. Nem csak csoportszobánkat díszítettük folyamatosan, hanem a lelkünket is igyekeztünk ünnepi díszbe öltöztetni. Hétről-hétre körül álltuk az adventi koszorút egy-egy újabb gyertya meggyújtásakor. Az adventi naptárunkat nap mint nap izgatottan bontogattuk ki. A kismadarakat is minden nap megajándékoztuk eleséggel. Megtöltöttük és kihelyeztük az udvarra a madáretetőket, közben sokat beszélgettünk arról, milyen fontos, hogy gondoskodjunk a madarakról a téli időszakban, amikor nehezen találnak élelmet. Holle anyó című mesénk is a jócselekedetről szólt. Sajnos a vírus miatt karácsony előtti héten karantén alá helyezték óvodánkat, így az ünneplés, az öröm, az ajándékozás elmaradt. Jövőre újra találkozva mindent bepótolunk.
Karitáció Egészségügyi Szociális és Kulturális Alapítvány 2008 óta működteti a Gyógyító Bohócdoktorok Betegségelűző Csapatot, melynek célja, hogy beteg, sérült gyermekek számára a sokszor kínokat jelentő betegségeket, a sokszor állandó fájdalmakat jelentő kezeléseket felváltsa élményekre, nevetésre, vidámságra, ezáltal terelve a gyerekeket a gyógyulás felé. A programok a klinikák, kórházak, rendelő intézetek számára ingyenesek. A vidám bohócdoktor vizit végén rendszerint ajándékozás és szeretet honol. Az ajándékozáshoz járultunk hozzá az osztállyal. Könyveket és csokit gyűjtöttünk. A csomagot 2021.12.21-én adtuka át a bohocdoktorok képviselőjének.
Beszélgető kör alkalmával a jó cselekedetek fontosságáról, lelki erősítő hatásairól beszélgettünk. Közeledik a Karácsony, a szeretet ünnepe. Ebből az alkalomból képeslapot készítettünk szeretteinknek.
Jót cselekedni màsokkal az egyik legjobb, legfelemelőbb érzés a világon, így volt ez a csoportunkban is, amikor A kis girbe görbe fenyőt dramatizàltuk el a karàcsonyi műsorunkon. Ezt a fenyőt senki sem szerette senki sem akarta, de az erdő àllatai megsajnálták és közösen összefogva feldíszítették, és igazi karàcsonyfàvà varàzsoltàk. Érezték ezen mesén keresztül, hogy milyen jó közösen adni és milyen jó segíteni màsokon. Adni jó! Àldott Karàcsonyi ünnepeket kívánunk!❤️❤️❤️🎄🎄🎄
A gyermekekkel közösen elkészítettük az adventi kalendáriumot. Minden naphoz egy mese és egy színező járt, amit kibontottak a gyermekek, hazavittek és a családok bevonásával elolvasták a mesét. Minden nap más gyermek húzott a kalendáriumból.
Együtt megnéztük a Más cipőjébe bújva című kisfilmet. Elmondtuk, mit éreznénk egymás cipőjében. Nem volt könnyű bevallani, hol szorít a cipőnk. Mindannyiunkat szorít valahol, mégis jó, hogy nem más cipőjét viseljük.