Jó cselekedetek
A decemberi boldogságórát a tornateremben kezdtük. A befogadó fogó című játékot addig játszottuk, amíg minden tanulóra rákerült a sor a fogó és a menekülő szerepében is. A játékkal megalapoztuk az óra további jó hangulatát. Az osztályteremben meghallgattuk és elénekeltük a hónap dalát. Figyelmesen végighallgatták „A befogadott nagyapa” című kínai népmesét. Megbeszéltük az örökbefogadás lényegét, majd készítettünk egy „örökbefogadható” listát. Sorra vettük azokat a dolgokat, amelyeket az osztályban örökbe fogadhatnak a tanulók. A listára felkerült egy osztálytársuk neve is, akire végül a választásuk esett. A nevét feltették a táblára, majd sorra elmondták, hogy miben fogják őt segíteni. Az óra második felében elkészítették a tanulók a jó cselekedetek karácsonyfáját. Felidéztük közösen, ki milyen jót cselekedett a héten, majd ennek megfelelően felragasztották a fára a kis díszeket. A téli szünetig még folytatjuk a díszítést. Karácsonyi jókívánságokkal fejeztük be az órát.

Sajnos az év utolsó hónapja elég kaotikus volt csoportunk számára.
Két kisgyermeknél és családjuknál is felütötte fejét a Covid, emiatt a csoport egyik fele karanténban volt, majd négy nap elteltével jött a „csere” és a csoport másik fele került karanténba.
A téma feldolgozása így családias hangulatban történt meg…
Sajnos így nagycsoportra egyre többször előfordul, hogy a gyerekek kritizálják egymást, ha valami nem úgy sikerül, ahogy eltervezték. Sokat beszélgettünk arról, hogy vajon ilyen esetekben mit érezhet az, akit gúnyolnak, és vajon hogyan érezné magát a „gúnyoló” fordított helyzetben. Egész évben fontos ez a téma, napi szinten foglalkozunk vele, de most teljesen ráfókuszáltunk a segítségnyújtás, egymásra figyelés, pozitív megközelítés gyakorlására.
Szerencsések vagyunk, mert az ablakunk előtt sok cinkét figyelhetünk meg, ahogy eleségért jönnek a madáretetőhöz. Éppen ezért választottam a Repül a madár… relaxációs gyakorlatot, majd indiánszökellés következett, hogy a gyerekek is megpróbálják, milyen is lehet repülni.
A csoportba visszaérve párt keresett magának minden kisgyerek, majd kezdődhetett a labirintus meghódítása. Babzsákból építettük fel, sok-sok kanyarral. A párok egyik tagjának bekötöttük a szemét, majd társának át kellett vezetnie őt a labirintuson szóbeli utasításokat adva, hogy merre kell haladni. Jó volt látni, hogy a gyerekek automatikusan megfogták egymás kezét, ezzel is segítve társukat. Persze a labirintusból kijutva szerepcsere történt…
A kézikönyvben található „Szívem kertje” című mese telitalálat volt! A mese utáni beszélgetésben több kisgyermek önkéntelenül, de őszintén bevallotta, hogy bizony otthon milyen keveset segítenek, és rádöbbentek, hogy ez így nincs jól. Igyekeztem rávezetni őket arra, hogy egy-egy apró cselekedet elég ahhoz, hogy a szüleinknek, testvérünknek örömet okozzunk, és ezáltal mi is jobban érezzük magunkat.
Ennek gyakorlására kitaláltam a „Kedveskedő pincérek” nevű játékot. Az utolsó három napban mindig kihúzták a gyerekek egy társuk jelét, akinek megterítettek ebédnél. Odaadó figyelemmel végezték feladatukat, ami azt is eredményezte, hogy a délelőtti játékidőben is nyitottak aznapi „vendégük” felé.
Bízom benne, hogy a jövő évben végre mindenki minden foglalkozáson jelen tud lenni és ezt a kusza időszakot magunk mögött hagyhatjuk!

A Ficánka kiscsoporttal resztoratív kör keretében beszélgettünk arról, hogy mi is számít igazán jó cselekedetnek, hogyan tudunk, mivel tudunk segíteni szüleinknek, családunknak, ovis társainknak és ezáltal a jó cselekedetektől hogyan érezzük magunkat. Például otthon segítünk a rendrakásban, az oviban egymásnak odaadjuk a játékokat, segítünk felvenni, ha valami leesett, megvigasztaljuk, aki szomorú, vigyázunk a környezetünkre, mivel tél van, gondoskodunk az éhező kismadarakról és figyelemmel kísérjük őket. Elkészítettük a szeretet karácsonyfáját és mindenki felsorolta közben, hogy kinek ajánlott rá díszt és megbeszéltük azt is, hogy nem csak ezen az ünnepen kell szeretnünk, odafigyelnünk egymásra, hanem mindenkor. A relaxációs gyakorlataink a „Fújj-fújj”, „Napimádás”, „Rongybabává válok, csak pihenni vágyok…” voltak. Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok dalát a vizuális tevékenység közben hallgattuk meg többször is. Jó cselekedet meseként a Mese a kicsi kézről című történetet ismertük meg.

A Ficánka kiscsoporttal resztoratív kör keretében beszélgettünk arról, hogy mi is számít igazán jó cselekedetnek, hogyan tudunk, mivel tudunk segíteni szüleinknek, családunknak, ovis társainknak és ezáltal a jó cselekedetektől hogyan érezzük magunkat. Például otthon segítünk a rendrakásban, az oviban egymásnak odaadjuk a játékokat, segítünk felvenni, ha valami leesett, megvigasztaljuk, aki szomorú, vigyázunk a környezetünkre, mivel tél van, gondoskodunk az éhező kismadarakról és figyelemmel kísérjük őket. Elkészítettük a szeretet karácsonyfáját és mindenki felsorolta közben, hogy kinek ajánlott rá díszt és megbeszéltük azt is, hogy nem csak ezen az ünnepen kell szeretnünk, odafigyelnünk egymásra, hanem mindenkor. A relaxációs gyakorlataink a „Fújj-fújj”, „Napimádás”, „Rongybabává válok, csak pihenni vágyok…” voltak. Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok dalát a vizuális tevékenység közben hallgattuk meg többször is. Jó cselekedet meseként a Mese a kicsi kézről című történetet ismertük meg.