Ebben a hónapban a gyerekekkel a jó cselekedeteket és az apró örömöket helyeztük szem elé, ezért ezeket egy adventi naptár keretében bontakoztattuk ki. A naptárban minden nap más-és más téma,cselekedet került elő ,ezáltal vált izgalmassá és örömtelivé a várakozás mind a gyermekek és felnőttek számára. A tél beköszöntésével az itt maradt madarak védelméről, etetéséről és a számukra kihelyezett etetők fontosságáról beszélgettünk a gyermekekkel. Témánk közzé tartozott még a család szeretete és a segítségnyújtás is. A gyerekekkel közösen karácsonyfa díszeket készítettünk, melyeket hazavihettek a családtagjaiknak,majd a karácsonyfájuk díszévé válhatott.
Boldogító jó cselekedetek
Ebben a hónapban a gyerekekkel a jó cselekedeteket és az apró örömöket helyeztük szem elé, ezért ezeket egy adventi naptár keretében bontakoztattuk ki. A naptárban minden nap más- és más téma, cselekedet került elő, ezáltal vált izgalmassá és örömtelivé a várakozás, mind a gyermekek és felnőttek számára. A tél beköszöntésével az itt maradt madarak védelméről, etetéséről, számukra kihelyezett etetőkről beszélgettünk. Témánk közzé tartozott még a család szeretete és a segítségnyújtás is. A gyermekekkel közösen karácsonyfa díszeket készítettünk, melyeket hazavihettek a családtagjaiknak, majd a karácsonyfa díszévé válhatott.
Ebben a hónapban a gyerekekkel a jó cselekedeteket és az apró örömöket helyeztük szem elé, ezért ezeket egy adventi naptár keretében bontakoztattuk ki. A naptárban minden nap más- és más téma, cselekedet került elő, ezáltal vált izgalmassá és örömtelivé a várakozás, mind a gyermekek és felnőttek számára. A tél beköszöntésével az itt maradt madarak védelméről, etetéséről, számukra kihelyezett etetőkről beszélgettünk. Témánk közzé tartozott még a család szeretete és a segítségnyújtás is. A gyermekekkel közösen karácsonyfa díszeket készítettünk, melyeket hazavihettek a családtagjaiknak, majd a karácsonyfa díszévé válhatott.
Ebben a hónapban a gyerekekkel a jó cselekedeteket és az apró örömöket helyeztük szem elé, ezért ezeket egy adventi naptár keretében bontakoztattuk ki. A naptárban minden nap más- és más téma, cselekedet került elő, ezáltal vált izgalmassá és örömtelivé a várakozás, mind a gyermekek és felnőttek számára. A tél beköszöntésével az itt maradt madarak védelméről, etetéséről, számukra kihelyezett etetőkről beszélgettünk. Témánk közzé tartozott még a család szeretete és a segítségnyújtás is. A gyermekekkel közösen karácsonyfa díszeket készítettünk, melyeket hazavihettek a családtagjaiknak, majd a karácsonyfa díszévé válhatott.
Az Adventi időszak számos lehetőséget adott a téma feldolgozására. A mesék versek dalok mind a segítőkészségről, ajándékozásról szóltak. A gyerekek is készültek az ünnepre és szüleiknek, egymásnak ajándékokat készítettek. Természetesen Ők is kaptak ajándékot melynek nagyon örültek. Az Óvoda Karácsonyfáját a gyerekek és szülők segítségével díszítettük fel. Mindenki hozott egy fehér fenyőfadíszt amit feltett a fenyőfánkra.
Városunkban történt felhíváshoz csatlakozva, az otthon már nem használt játékaikat a gyerekek behozták az Óvodába, amelyeket továbbítottunk a gyűjtő helyre, a sok ajándék bízunk benne hogy a legjobb helyre kerültek.
A jócselekedetek gyakorlása korábban is bevett szokás volt az óvodánkban, az idén viszont még nagyobb, és másfajta hangsúlyt, értelmet adtunk neki.
Az első gyertya gyújtásakor megtartottam a foglalkozást, a „Puha meleg, felengedek…., majd a Kitárom a világom…relaxációs gyakorlatok után elmondtam Bezzeg Andrea Szívem kertje meséjét. A „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” dal meghallgatása után beszélgetést kezdeményeztem a mese tartalmáról, majd a jó cselekedetek gyakorlásának lehetőségeiről. Közös tervet készítettünk, melybe igyekeztünk minden gyermek elképzelését beleépíteni. Megállapodtunk ajándékok készítésében, állatokról való gondoskodásban, óvodán belüli és otthoni jócselekedetek lehetőségeinek gyakorlásáról. Minden kisgyermek számára készítettünk egy kis papírzacskót, melybe jócselekedeteik jutalmául egy kanálka lisztet kaptak, melyet karácsony előtt hazavittek és belesüthettek az ünnepi kalácsba, süteménybe. Terveinkről a szülőket is tájékoztattam, a jócselekedetek gyakorlását nekik is figyelmükbe ajánlottam.
Minden reggel beszélgetőkör keretében meséltek a gyermekek az otthoni jócselekedetükről, uzsonna után pedig az oviban történteket beszéltük meg. Folyamatos volt az ajándékok készítése is: az első héten a legkisebbeknek készítettünk Mikulás ujjbábot, közös éneklés során leptük meg vele őket. A második héten azoknak a felnőtt dolgozóknak készült az ajándék, akik kevesebb odafigyelést kapnak ilyen téren az intézményben: titkár, konyhai dolgozók. A harmadik héten a középsősök számára teremtettünk karácsonyi hangulatot közös verselés-, énekléssel és az ajándék átadásával. Közben folyamatosan készültek családjaik számára is az ajándékok, valamint minden gyermek készített egy angyalkát, melyet annak adtak át, akiknek szerettek volna örömet szerezni (családtag, barát, óvó néni).
A jócselekedet gyakorlásához fontosnak tartottam a gyermekek érzékenyítését a meséken keresztül is: úgy állítottam össze a heti anyagokat, hogy a segítségnyújtás, a jócselekedetek ilyen formán is megérintsék a kis lelküket (Segítség, sok a hó, Mimi és a Mikulás mulatság, Karácsony a faodúban, Melyiket a kilenc közül?).
A beszélgetőkör alkalmainál kezdetben „csak” beszámoltak a gyermekek arról, hogy milyen meglepetéseket, örömet szereztek családtagjaiknak, mi volt az otthoni jócselekedetük. Később kértem őket, figyeljék meg, mit éreznek, amikor látják, hogy örülnek szüleik, nagyszüleik, testvéreik. A legszebb válaszok a következők voltak: „Jó embernek érzem magam”, Érzem, hogy szükség van rám”, „Melegséget éreztem a testemben” . Ezekről a szép gondolatokról, illetve az óvodai jócselekedetekről tájékoztattam a szülőket, többen is beszámoltak róla, hogy otthon közösen is gyakorolták a jócselekedeteket, adományok gyűjtését, rászoruló emberek megsegítését.
Bár a Covid kicsit megnyírbálta terveinket, elképzeléseinket, ennek ellenére úgy érzem, így is sikerült a gyermekek lelkébe elültetni azokat a kis csírákat, mellyel végig tudtuk a nehézség ellenére is vinni lelkesedésünket.
Decemberi Boldogságóránk : Jó cselekedetek gyakorlása
A foglakozásunkat az „Égig érő fa vagyok” relaxációs gyakorlattal kezdtük. Ezt követően „Mondj egy jó cselekedetet” beszélgetős játékkal folytattuk, melyet a „Boldogság szív” zenére történő körbe adásával tettem élvezetesebbé. A gyermekek szeretik az ilyen jellegű adogatós játékokat- motivációként fejtik ki hatásukat. A játék megkezdése előtt örömmel idézték fel pozitív emlékeiket az őszi boldogságóránkhoz kapcsolódód falevél adogató játékkal kapcsolatban.
A játékot követően Boldog Dóra mondókájával , mesehallgatásra hívtam a gyermekeket. A mese bemutatását élőszavas előadásban valósítottam meg, teret adva a gyermeki fantázia kibontakozásához, belső képi megjelenéséhez. Holle anyó történetében a a szorgos és a lusta lány viselkedése kapcsán beszélgettünk a jó cselekedetekről. Arról, hogy a hétköznapokban milyen jó cselekedetekkel okozhatunk örömet szüleinknek, barátainknak és melyek azok a jó cselekedetek, amelyek nekünk jelentenek örömet, amelyek minket töltenek fel boldogsággal.
A Foglalkozás zárásaként lehetőséget adtam a „jó cselekedetek angyalai”-nak a elkészítésére , melyeknek fontos szerep jutott a csoportszoba dekorációjában is.
Természetesen most sem maradhatott el, a hónap dala: Bagdi Bella : Jól csak a szívemmel…
Decemberi Boldogságóránk : Jó cselekedetek gyakorlása
A foglakozásunkat az „Égig érő fa vagyok” relaxációs gyakorlattal kezdtük. Ezt követően „Mondj egy jó cselekedetet” beszélgetős játékkal folytattuk, melyet a „Boldogság szív” zenére történő körbe adásával tettem élvezetesebbé. A gyermekek szeretik az ilyen jellegű adogatós játékokat- motivációként fejtik ki hatásukat. A játék megkezdése előtt örömmel idézték fel pozitív emlékeiket az őszi boldogságóránkhoz kapcsolódód falevél adogató játékkal kapcsolatban.
A játékot követően Boldog Dóra mondókájával , mesehallgatásra hívtam a gyermekeket. A mese bemutatását élőszavas előadásban valósítottam meg, teret adva a gyermeki fantázia kibontakozásához, belső képi megjelenéséhez. Holle anyó történetében a a szorgos és a lusta lány viselkedése kapcsán beszélgettünk a jó cselekedetekről. Arról, hogy a hétköznapokban milyen jó cselekedetekkel okozhatunk örömet szüleinknek, barátainknak és melyek azok a jó cselekedetek, amelyek nekünk jelentenek örömet, amelyek minket töltenek fel boldogsággal.
A Foglalkozás zárásaként lehetőséget adtam a „jó cselekedetek angyalai”-nak a elkészítésére , melyeknek fontos szerep jutott a csoportszoba dekorációjában is.
Természetesen most sem maradhatott el, a hónap dala: Bagdi Bella : Jól csak a szívemmel…
Sajnos egy nagyobb betegséghullám miatt, a csoportunk létszáma nagyon lecsökkent, így csak hat gyermekkel tudtuk a Boldogságóra soron következő témáját megvalósítani.
A karácsony közeledtével a gyermekekben egyre inkább megerősödik a „Mit kérek a Jézuskától?” érzés éscsak sorolják a különböző játékokat, tabletet, telefont. Úgy gondolom, hogy ez az időszak az egyik legideálisabb arra, hogy a gyermekekben felkeltsük az „Adni jobb, mint kapni!” érzését, mely örömforrásként a pozitív énkép formálását segíti elő. Resztoratív körben rávilágítunk a család és a barátok fontosságára, azok megbecsülésére, értékelésére. Bezzeg Andrea: Szívem kertje című meséjével, annak megbeszélésével a gyermekek önálló gondolatai is szépen megfogalmazódtak ebben a témában. Sok-sok példát mondtak a jó cselekedetre.
Csoportosan is tettünk jót.
A dajka néninek segítettünk a takarításban. A lányok a babákat és a babakonyhai eszközöket, a fiúk pedig az autókat és a kockákat tisztították meg alaposan. A gyerekek nagyon örültek, hogy segíthettek és büszkén állapították meg, hogy milyen szépek lettek a játékok. Többen mondták, hogy otthon is segítenek majd anyának.
Mindenki készített színes papírszíveket, melyet odaadhatott a barátjának ajándékba. Sok szivecske készült még otthonra a családtagoknak is, melyeket majd a karácsonyfára akasztanak.
„Az az igazi boldogság, amikor másokat boldoggá teszünk.”
Az adventi időszakban lehetőség volt a jó cselekedetekre. A hónap elején megbeszéltük, hogy ki milyen jó cselekedetet tud végrehajtani és kinek vagy kiknek tud örömet okozni. Fontos tudatosítani a gyerekekben, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogy mi szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Fontos a mosoly, a jó szó, egy kedves gesztus, egy ölelés.
Meghallgattuk a hónap dalát, és megbeszéltük, hogy a örömet okozni jó.
Mi lettünk a kis angyalkák. Mindenki kiszínezett egy angyalkát, és titokban megleptünk vele egy osztályt. Nagyon lelkesek voltak és izgultak, hogy nehogy kiderüljön a titok.
A téma feldolgozására Oscar Wilde: Az önző óriás meséjének a feldolgozását választottam, kicsit átalakítva, egyszerűsítve az elsős gyerekeknek. A történet jeleneteit gyurmával jelenítettük meg, amelynek címe: Az óriás, aki megtanult szeretni.
Csoportokat alkottunk, és mindenki elkészítette a választott formát. Lelkesek, együttműködőek és segítőkészek voltak a gyerekek.
Első jelenet: Volt egyszer egy óriás, akinek csodaszép kertje volt. Egy napon elutazott a barátjához és üresen maradt a kertje.
Második jelenet: Az iskolából hazatérő gyerekek minden nap bementek és vidáman játszottak a gyönyörű kertben. Nagyon boldogok voltak.
Harmadik jelenet: Egy napon hazatért az óriás, aki nagyon mérges lett, hogy a kertjében játszanak a gyerekek, akik ijedtükben elszaladtak. A kert gazdája nem engedte, hogy más is gyönyörködjön a kertjében, ezért egy hatalmas falat épített a kert köré. A gyerekek minden nap ellátogattak, de bejutni nem tudtak. Beköszöntött a tél. A kertben hideg szél fújt, fagyott és üres volt minden. A falon kívül beköszöntött a tavasz, de a kertben továbbra is a fagy és a hideg uralkodott. Az óriás sokszor eltűnődött, vajon miért van nála még mindig tél, mikor a falon kívül már süt a nap és nyílnak a virágok. Továbbra is önző maradt és nem engedett be senkit a kertjébe.
Negyedik jelenet: Egyik reggel madárcsicsergésre ébredt a kert gazdája. Kinézett az ablakon, és különös dolgot látott. Minden fán ült egy gyermek, ami annyira boldog lett, hogy rögtön virágba borult. Csupán egy fa volt még kopasz, mert a kisgyerek nem tudott felmászni a fára. Hirtelen egy nagyon furcsa érzés árasztotta el az óriás szívét. Felengedett a szíve körüli fagy. Mosolyra húzta a száját, odament a gyermekhez és óvatosan feltette rá, ami rögtön virágozni kezdett.
A gyerekek annyira aggódtak az óriásért, hogy azon a reggelen találtak egy rést a falon, és bejutottak a kertbe. Az óriás megértette, hogy szeretet nélkül nem jó élni, és kitárta a szívét feléjük. Lebontotta a falat és újra megnyitotta a kertjét. Ettől a naptól kezdve együtt játszott a gyerekekkel, akik megtanították szeretni. Az óriás boldog és hálás volt a gyerekeknek, akik megmentették őt a magánytól és a szomorúságtól.
A történet megjelenítésével szerettem volna megértetni, mennyire fontos, hogyan bánunk mással. Fontos, hogy tegyünk valami jót, okozzunk örömet, hisz előbb vagy utóbb minden belefektetett energia megtérül. Legyünk hálásak és adjunk egy mosolyt.
Ajándékot készítettünk az idősek számára, majd a helyi szociális otthon lakóinak énekeltünk az utcáról karácsonyi dalokat, ezzel is örömet okozva az idős embereknek.
„Nagy dolgokat nem tehetünk, csak kicsiket nagy szeretettel.” (Teréz anya)