Relaxáció, szabad mozgás zenére. Mesére hívó mondóka, mesegyertya gyújtása. Mese: Szívem kertje. Hozzá tartozó feladatlap színezése. Zene: Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok. Záró beszélgetés: mi tetszett ma a legjobban a foglalkozáson?

A „Szívem kertje” elmesélése után tanulgattuk a benne található versikét, majd beszélgettünk a témával kapcsolatban. A hét folyamán figyeltük, hogy ki mikor tett valami jót a másiknak/másikkal. Célunk az volt, hogy mindenkiről elmondhassuk, hogy „jószívű”. (Az elején többnyire én hívtam fel a figyelmüket erre, de aztán hamar ráéreztek a gyerek is). A hónap dalát többször is meghallgattuk, játék során becsempésztem a karácsonyi énekek közé is.
Mindenkinek örömteli, sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok jómagam és a csoportom nevében!

A hónap témája a Boldogító jócselekedetek, amelynek egyes elemeit az adventi időszakba teljes mértékbe bele tudtuk építeni. Decemberben sokat beszélgettünk arról, hogy miként tudunk együtt készülni az ünnepekre. Beszélgetőkör kialakításával a gyerekek elmondhatták érzéseiket, gondolataikat. Megkérdeztem tőlük, hogyha egy kívánságuk lenne, mi lenne az. Örömmel hallgattam, hogy több gyermek gondolt a családjára, kisállatára, barátjára a kívánsága megfogalmazásakor.
Amikor pedig azt kérdeztem, hogy mit kívánnának a csoportjuknak, akkor az egyik kisfiú azt fogalmazta meg, hogy díszítsük fel a szívünket kedvességgel, szeretettel. Így a csoportunk életében ezt lett a hónap mottója.
December minden egyes eseményét átjárta a jócselekedetek gyakorlása. Lehetőségünk volt elmenni a közeli Állatkertbe, ahol a gyerekek nagy örömmel etették az állatokat.
Luca napján, a hagyományokat szem előtt tartva, a Napsugarakkal egy kis műsorral készültünk, így csoportról csoportra járva adtuk elő a “kolyolásunkat”. Luca búzát is ültettünk, amelynek növekedését azzal segítettük, hogy mindennap locsoltuk és szép szavakkal “kényeztettük”. Így nem csoda, hogy karácsony előtt mindenki búzája óriási lett.
Emellett sokat kreatívkodtuk, ugyanis a gyerekekkel közösen készítettünk a szüleiknek egy kis karácsonyi meglepetést.
A hónap a lecsendesedésről, megnyugvásról, ráhangolódásról szólt. Úgy vélem, sikerült a gyerekeknek átélni az ünnep csodáját, a jócselekedetek örömét.

Közösen a csoporttal készítettünk két szeretet karácsonyfát, melynek festése közben beszélgettünk arról, hogy mi számít jó cselekedetnek, mivel tudunk segíteni otthon anyáéknak vagy itt az oviban a társainknak vagy óvónéninek, miért jó adni. A jó cselekedet által hogyan érezzük magunkat. A gyerekek nagyon jó példákat mondtak: otthon segítünk a takarításban, pakolásban, itt az oviban megosztjuk egymással a játékokat, átadjuk egymásnak, megvigasztalni egymást, óvónéninek odavinni valamit, amit kér. A kész karácsonyfák megcsodálásakor megbeszéltük, hogy nem csak ezen az ünnepen kell szeretnünk egymást és odafigyelni egymásra, hanem máskor is, a hétköznapok során is. Mézeskalácsot is díszítettünk, amelyet mindenki kipróbált, majd elmondhatták, hogy amit készítettek azt kinek ajánlják, kinek készítették és miért neki adná. A díszítés közben többször is meghallgattuk Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát.

Ebben a hónapban minden téren ki tudtunk teljesedni, hiszen bővelkedtünk a jó cselekedetekben. A téma bevezetéséhez jó alapot nyújtott az adventi időszak. Az Almát szedj, ügyesedj mondókát hamar megtanulták a gyerekek, a ráhangolódásunkat minden esetben ezzel kezdtük. A két mese meghallgatása – Szívem kertje és az Alma és a kerti manó – megérintette a gyerekeket, szépen visszaadták a tanúságot. December 1-én az adventi 24 kis ajándéktáska Boldog Dóra és Szilárd társaságában érkezett a csoportunkba, melyet mindennap megkapott valaki. Ezen a napon volt a kolléganőm születésnapja és megbeszéltük a gyerekekkel, hogy az első napon ő kapja meg az ajándékot, hiszen ez az ő napja. Amikor megérkezett dolgozni, leültettük magunk közé és közösen elmondtuk, hogy miről szól ez a hónap és milyen terveink vannak, mit szeretnénk megvalósítani. Átadták a gyerekek a kis ajándéktáskát, pozitív, dicsérő szavak kíséretében, amikor is minden gyermek egyénileg köszöntötte. Meghatódottságát látva a gyerekek még inkább átérezték, milyen jó érzés adni és kapni is. A városunk főterén a nagy karácsonyfa mellett minden óvodának volt egy kis karácsonyfája, melyet a gyerekek munkáival és a gyerekekkel közösen kellett feldíszíteni. Ezzel is örömet tudtunk szerezni, aki kilátogatott a térre, hogy megcsodálja a karácsonyfánkat. Családi program is volt, boldogan számoltak be a gyerekek, hogy együtt nézték meg, többnyire vasárnapi napokon. A télapó is ellátogatott hozzánk, ez is boldogság volt, hogy bejött a csoportunkba és mindenkinek személyesen adta át a csomagot. Mézeskalácsot készítettünk, ebben aktívan részt vettek a gyerekek. Mindenki elkészítette a kis süteményes csomagot, melyet hazavitt, így szerezve örömet a család minden tagjának. A csoportunkba járó gyerekek és szülők jóvoltából részt vettünk a Békés Megyei Könyvtár „Mosolycsomag” cipős doboz akcióban, mellyel nehéz sorsú gyermekeket támogattunk. A saját játékaikból is ajánlottak fel a gyerekek adományokat, de a szülők is nagyon sok tárgyi felajánlással segítettek megtölteni a dobozokat. Együtt utaztunk el a könyvtárba és 14 dobozt vittünk. Kis videót is készítettünk erről az eseményről, melyet a csoportunk facebook oldalán megosztottunk a szülőkkel is. „Kedves Szülők! Boldogság Programunk decemberi témája a „Jó cselekedetek gyakorlása”. Hálás témát dolgozunk fel. Öröm volt átélni, hogy a gyerekek mennyire azonosulni tudtak azzal az érzéssel, hogy milyen jó másoknak ajándékot adni. Fogadjátok szeretettel kis videónkat!” – ezzel is hangolódtunk a közelgő karácsonyra. A csoport fenyőünnep zárta ezt a hónapot. Mindenkinek eredményekben, sikerekben és egészségben gazdag, boldog új évet kívánok magam és a Csibe csoportos gyerekek nevében is!

A múlt hónap végén kezdtünk ismerkedni a hangulathőmérővel. Zöld mosolygós, sárga egykedvű és piros szomorú fejeket lamináltunk, erre csíptették fel a gyerekek minden reggel a jelükkel ellátott facsipeszeket aszerint, hogy milyen kedvvel érkeztek az oviba. Én is választottam jelet magamnak, és én is „csipeszeltem”
Az első héten minden reggel, akinek kedve volt hozzá, elmondhatta, hogy miért választotta az a fejet, amire a jelét tette. Ezekben a beszélgetésekben én is elmondtam, milyen volt a hangulatom érkezéskor. Figyeltem arra, hogy mindhárom érzelemre kapjanak mintát, lássák, hogy pl. szomorúak (mérgesek) is lehetünk. Hallhatták a gyermekek, hogyan mesélem el az okokat, tanácsot kértem tőlük, hogy mit kellene tennem ahhoz, hogy legközelebb elkerüljem a haragot, ne legyek mérges. A téli ünnepekhez közeledve egyre inkább az volt az érzésem, hogy azt fogalmazzák meg örömnek a gyerekek, ha pl. kapnak valamit, vesznek nekik valamit (játékot). Ezért a reggeli beszélgetésekben szándékosan részletesebben meséltem el, hogy milyen érdekes és szép volt, hogy pl. a téli hűvös hajnalon madarak beszélgetését hallottam; hogy mennyire tetszett a kocsi szélvédőjére hullott színes falevél; hogy a fiam korábban ment el otthonról, mint én, és indulás előtt készített nekem egy finom teát; stb.
Néhány nap múlva nagyon kedves szösszenetet mondott el egy kisfiú: Azért indult jól a napja, mert az édesanyja az arcát simogatva ébresztette.
Nagyon tanulságos egyéni beszélgetések is kerekedtek. Volt, aki nem akart beszélni arról, hogy miért jött szomorúan reggel, ezt természetesen tiszteletben tartottam.
Úgy látom, hogy a gyerekeknek igényük van az effajta figyelemre is, szívesen beszélnek az érzéseikről. Ahogyan múltak a napok, egyre többet, egyre részletesebben beszéltek az érzéseikről, egyre pontosabban fogalmaznak.
Két rövid beszélgetés:
1:
o Miért voltál szomorú reggel?
o Mert Anya veszekedett velem.
o Miért? Mi történt?
o Szaladgáltam az üvegpohárral.
o Mit gondolsz, miért nem akarta Anya, hogy szaladgálj?
o Azt mondta, hogy elesek, és megsérülhetek.
o Hát, igen, ez így van. Szerinted miért volt Anya mérges?
o Mert szaladgátlam.
o Igazából azért volt mérges, mert nagyon megijedt. Tudod, Anya nagyon szeret téged, és nem akarja, hogy bajod essen. Ezért szólt rád. Mit gondolsz, mit lehetne tenni, hogy Anya ne legyen mérges?
o Háát, nem kell szaladgálni a pohárral. 😊
2:
Könnybe lábadt szemmel érkezik a kisfiú.
o Oh, jajj! Mi történt? Elmondod?
o A szülők tényleg akkor jönnek a gyerekekért, amikor végeznek a munkájukkal?
o Igen, persze. De mi a baj?
o Azért vagyok szomorú, mert Anya nem jön értem délben, itt kell aludnom az oviban.
o Hát, sajnos ezt nem tudjuk megoldani, de mondd, hogyan segítsünk neked, hogy elmúljon a szomorúságod?
o Háát, itt szeretnék ücsörögni az öledben.
o Ezen ne múljon, maradj itt, amíg gondolod.

Ilyen előzményekkel tehát az érzelmeket jól feldolgoztuk, átléphettünk a jó cselekedetekre, ennek a hónapnak a témájára.
Újból elővettük a Baráti segítség c. mesét. (A kis mókusnak a barátai segítenek a téli eleséget az odúba szállítani.) Arról beszélgettünk, hogy a kis mókus mit érezhetett, amikor a barátai segítettek neki, felidéztük, hogy volt-e olyan saját élményük, amikor nekik segítettek. Röviden megnéztük, hogy ezt az érzést hol érzik, milyen színű lehet. (Ilyen játékot játszottunk már a „mérgesség” a düh kapcsán)
Következő napon a tornakarikákkal játszottunk. A földre elhelyezett karikákba kellett beállniuk, olyan színűbe, amilyen színt hallottak, vagy mutattam. A cél az volt, hogy segítsenek egymásnak a megfelelő karikába bejutni, és ott bent is maradni. Hasonló logika alapján, mint Pingvinek a jégtáblán drámajátékban.
Újabb beszélgetésben arról volt szó, hogyan tudunk segíteni egymásnak. Rengeteg ötlet felmerült: Megkeresni az elveszett plüsst; segíteni a játékok összeszedésében; megvigasztalni, ha szomorú; felsegíteni, ha a másik elesett; játszani vele, ha egyedül van… stb.
Azért, hogy láthatóbbá váljon az a sok segítség, amit felsoroltak, nagyobb méretű szivecskéket készítettem kartonból, (egyik oldalán a gyerek jele, másik oldala karácsonyi csomagolópapírral bevont) erre szalagot rögzítettem. Amikor egy jó cselekedet megtörtént, felragasztunk egy csillagot a szalagra. Karácsony előtti utolsó napon ezt a szivecskét haza lehet majd vinni.
Az első napon csak két gyermek akart ebben részt venni, de ahogy múltak a napok, egyre több szívecskére volt szükség, egyre több csillag került a szalagokra. Karácsonyig csillagzápor várható 😊
2021.12.10.