A karácsonyi készülődés sokrétű. A csoportszobát, folyosót, öltözőt feldíszítettük ünnepi díszbe. A készülődés, várakozás része, hogy a szívünket, lelkünket is feldíszítsük. Így a csoport mindennapjait is így terveztem. Sokat beszélgettünk arról, hogy ki, mivel és hogyan tud jó cselekedeteket végrehajtani önzetlenül. Mert a kulcsszó ebben az önzetlenség. Akár az óvodában a társaival, akár otthon a családjával. Éppen ezért biztattam a gyerekeket arra, hogy legyenek jó szívűek, segítsenek másoknak, legyenek kedvesek, figyelmesek. Ezek apró kis jó cselekedetek, de ezektől mindannyian csak többek és jobbak leszünk. Mi ezt a témát így dolgoztuk fel, „láthatatlanul”. Észrevétlenül csempésztük bele a mindennapokba a figyelmességet egymás iránt.
Boldogító jó cselekedetek
a sűrű decemberi iskolai programok közepette csupáán egy órát tudtunk szánni a témára. Sajnos az osztály karanténba is került (már másodjára ebben a tanévben), így nehezebben boldogulunk minden területen. A pandémia kapcsán beszélgettünk arról, hogy ki, hogyan segít(ett) embertársán. Megfogalmaztuk, hogy a jelenlegi vészterhes időkben még többet kell egymásért tennünk, hiszen sokszor embertársainkra vagyunk utalva. Természetesen szóba került az állatvédelem is, hiszen ők még kiszolgáltatottabbak, mint mi. Végül posztert készítettek tanítványaim.
December hónap az ünnepvárás időszaka, mely során a gyerekek a napok minden pillanatában olyan élményeket szereznek, amik segítik őket a szeretet ünnepének megélésére. Az adventi időszakban különös jelentősége van az egymásra való odafigyelésnek, segítségnek. A készülődés mellett felhívjuk a figyelmet mások segítésére, az önzetlen egymás felé fordulásra. Az óvodában több gyűjtés is folyt ebben az időszakban. Csokit gyűjtöttünk Bohóc doktoroknak, jótékonysági kupakgyűjtésben vettünk részt, mely több hónapig folyamatosan zajlik az óvodában. Emellett készültek a meglepetések, melyekkel a szülőket ajándékozták meg a gyerekek. Az ünnepvárás során sok dal, vers, játék, mese tette színesebbé a készülődést, majd közös ünneppel vártuk a karácsony eljövetelét. A mi közösségünkben ünnepváró gyertyagyújtás van, ezen a délelőttön az egész óvoda ünnepel, bevonva mindenkit. A gyerekek közös éneklése, verse mellett a felnőttek is kedveskednek műsorral az óvodásoknak, aminek helyszíne az aula, melyet közösen díszit a közösség az ünnepvárás időszakában.
A hónap Boldogságórái az ünnepvárás jegyében zajlottak.
Egy nagy feladat várt volna ránk, a mi osztályunk lett volna a Mikulás műsor szervezője, előadója az idei évben. Sajnos az egyre erősödő járvány miatt a műsor elmaradt. A gyerekek nagyon csalódottak voltak. De megbeszéltük, hogyan tudnánk szomorúságunkat örömmé varázsolni, más jót tenni helyette.
Karácsonyi manóink, amiket már novemberben elkezdtünk színezni a műsorra készülve, egész decemberben velünk maradtak, a hónap jelképévé váltak. A legszebbek az iskola galériáját díszítették. A manók szállították az ünnepi üzeneteket is.
Kis Mikulás figurákat is színeztünk. A gyerekeknek előre nem árultam el, hogy ezekkel díszítjük az alsós osztályok Mikulás csomagjait.
Hatalmas meglepetésben volt részem, mikor kolléganőm segítségével levelet írtak a gyerekek a Mikulásnak. Ezek nem a szokványos levelek voltak, nem arról szóltak, hogy milyen Mikulás ajándékot kérnek. Ezek igazi, őszinte Boldogságórás Mikulás-levelek lettek. Megírták a gyerekek, hogy mik voltak azok a jó cselekedetek, amikre büszkék lehetnek az idei évben, milyen célokat tűztek ki maguknak, mit sikerült megvalósítani, mi tette őket boldoggá. Nagyon büszke voltam rájuk!
Sokszor karácsonyi dallamok segítségével hangolódtunk az ünnepekre. A szeretteinkre gondolva pedig nem maradhatott el az ajándékkészítés sem.
A gyerekeknek öröm forrása volt az adventi faliújság. Minden nap, akinek a nevét kihúztuk, választhatott a kis ajándékcsomagocskák közül, amelyek kis jutalomcédulát is rejtettek. Aznap ez a tanuló valamilyen meglepetésben részesült.
Boldogságóránkon beszélgettünk a hónap ajánlott témáiról. Elmeséltem nekik a Trevi-kút legendáját, felolvastam „A befogadott nagyapa” című mesét is.
Az iskola udvarán eljátszottuk a „Befogadó fogó”-t.
A befogadásról legtöbbjüknek egy kutyus befogadása jutott eszébe, elmondták ezzel kapcsolatos élményeiket.
Eszünkbe jutott egy saját „örökbefogadós” élményünk is. Szeptemberben, a vakációról visszatérve az osztályban rátaláltunk egy nagy zsákra, amely nagyon útban volt. Benne a portól óvott kedves kis plüssállataink várakoztak sorsukra. Mivel tudtam, az idén már biztosan nem játszunk velük negyedikesként, felajánlottam, mindenki válasszon egyet, vigye haza, és év végéig viselje gondját, őrizze meg, hogy majd jövőre a kis elsősök épségben, tisztán visszakaphassák, megörökölhessék tőlük.
Tetszett nekik „egy növény örökbefogadása” lehetőség is. Elhatároztuk, hogy a téli szünetről visszatérve tavaszi virághagymát hajtatunk. Január hónapban megvalósítjuk ezt a feladatot. Kis csoportokat alakítunk, minden csoportnak lesz egy virághagymája, melyet nevelget. Vajon melyik csoport virága hozza meg legelőször a tavasz üzenetét?
Beszámolóm végén szeretném megköszönni a Boldogságórás Csapatnak az egész éves munkáját. Köszönjük, hogy ennyi jó élményben lehet részünk a programmal. Eredményes új évet kívánunk!
Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium
A gyerekek piros kartonból szíveket nyírtak ki.Erre ráírták a nevüket, és egy jó cselekedetet, amit a téli szünetben végrehajtanak. A szíveket befőttes üvegbe tettük, ez lett a mi Trevi-kutunk. A téli szünetről visszatérve megbeszéljük, hogy ki hogyan teljesítette a jótettét.
A decemberi témakört a „Kitárom a világom,mint egy virág kinyílok…” relaxációs gyakorlattal
vezettük be. Az éppen aktuális témánkhoz ,a madarak téli életéhez kapcsolódóan a jó cselekedetek
gyakorlását a kismadarak etetésével kezdtük. Kimentünk a csoportunk előtti fához és elhelyeztük a
madárkalácsot,ill. megetettük a kismadarakat. Beszélgettünk a madarak téli életéről ,és arról, hogy
miért fontos számukra a gondoskodás. Mindenki elmondhatta saját véleményét,gondolatát,majd
kitértünk arra is ki kivel,mikor és hogyan tett jót. Kivágtunk egy közös karácsonyfát. A díszekre
ráragasztották a gyerekek saját jelüket ,és rárajzolták annak a társuknak a jelét,akivel valami jót
tettek vagy aki jót tett velük,majd ráírtam jó cselekedetüket is. Megnyitottuk a „meseboltot” ,ahol
elmeséltem a „Szívem kertje” című történetet,amiben Amália történetét a gyerekek nagy átéléssel
hallgattak végig. Kérdéseimre ügyesen válaszoltak,megértették a mese tanulságát is.
Beszélgetéskor mindenki elmondhatta,hogy az utóbbi napokban milyen jó tettért dicsérték meg pl. a
szülei ,de a helytelen,rossz cselekedetekről is beszámoltak. Karácsonyra készülődve többen
jelezték,hogy miben segítenek otthon szüleiknek és hogyan próbálnak jót tenni. Kiszínezhették saját
angyalkájukat,ezt hazavihették megköszönve szüleiknek a sok gondoskodást,szeretetet.
Megtanultuk a „Boldog, boldog, boldogság…kezdetű versikét. Végül a boldogító jó cselekedetek
karácsonyfáját kitettük a „Boldog Óvoda” falára. Nagy buzgalommal készítették el a gyerekek
otthonra szánt karácsonyi ajándékukat,egy karácsonyfadíszt.
Jócselekedetekkel aranycsillagokat gyűjtöttünk a közös fenyőfánkra, így gyönyörű karácsonyfánk lett!
Decemberi beszámoló
Ebben a hónapban már előre készülődtünk a jó cselekedetekkel a karácsonyra, játékot küldtünk a rászoruló gyermekek részére. Beszélgettünk a család fontosságáról, a szeretet értékéről, arról, hogy hogyan mutathatjuk ki a szeretetünket másoknak. A gyerekek elmondták, mit segítenek odahaza, megbeszéltük, hogy minden nap valami apró jócselekedetet hajtanak végre. Nagy örömmel újságolták az előző napi tetteiket. Ennek kapcsán minden nap az a gyermek bonthatta ki az adventi naptárat, aki valamilyen jót cselekedett aznap.
A Boldogság Program e havi foglalkozása sajnos nem úgy sikerült, ahogy azt terveztem, ahogy a mindennapi életbe, úgy az óvodai életünkbe is beleszólt a COVID SARS 19 vírus. A csoportba járó gyerekek közül öten megfertőződtek, így a karácsony előtti időszakot karanténban töltötték a gyermekek, mindössze 2 gyermek maradt a hét közepére.
A foglalkozás során elvégeztük a relaxációs gyakorlatokat, ezeket mindig nagy örömmel hajtják végre a gyerekek, meghallgattuk a Bagdi Bella dalokat, és Boldog Dórával elmeséltük az Alma és a kerti manó című mesét is. Nagyon tetszett a mese, és nagyon élvezték a gyermekek a játékokat is.
A legjobban a kerti manó festékének elkészítése keltette fel a figyelmüket, kedvesen, finoman kenték be saját és társaik arcát is, de a figyelem fejlesztő játéknak is nagy sikere volt.
Lerajzoltuk a kerti manót és az almát, kiszíneztük a decemberi szimbólumot, és felragasztottuk a boldogság várához vezető lépcsősorra.
Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz. Érezted már?… Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés. Sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán. Egy jó szó, egy jó tett – és szinte megszédülsz… Érezted már?”
(Müller Péter)
Tagozatunkon a december hónap a „jó cselekedetekről” szól. Iskolánkba vendégek érkeznek, akik adományt, ajándékokat hoznak tanítványaink számára. A vendégeknek mi is apró ajándékkal kedveskedünk. Az idén, magunk készítette mézeskaláccsal vártuk testvériskolánk (EURÓPA 2000) képviselőit. Exc. Ft. Dr. Ternyák Csaba egri érsek
meghívása a Érseki magánkápolnába a legszebb Adventi ajándék volt 2021. december 10-én a
Prügyi Móricz Zsigmond Általános Iskolát képviselő diákjaink részére, ahová szintén tanítványaim mézeskalácsát (is) vittük ajándékba.
Karácsonyi hangulatot, illatot varázsoltak a gyerekek szegfűszeggel tűzdelt narancsokból, melyet meglepetésül készítettek a tagozaton tanító kollégáknak.
Elkészítettük a „A nap hőse” c. feladatot, melyet a tanterem ajtaján „publikáltunk”.
Zenehallgatás munkavégzés közben: Jó emberré csak a szívemmel válhatok