December a jó cselekedetek hónapja. A gyerekek saját kis zsetonjaikkal rakták teli a mi kis „Trevi-kutunkat”. Mivel még nem tudnak írni, ezért mindenki mondott egy-egy jó cselekedetet amit karácsonykor, az ünnepek alatt fog teljesíteni. A szünet után majd megbeszéljük ki hogyan valósította meg a jó cselekedetét. A kincseket beváltottuk gyömölcsre , amivel mindenkinek örömet okoztunk.
Boldogító jó cselekedetek
Ezt az időszakot nagyon szeretjük, mert az ünnepvárás jegyében telik. Sokat készültünk a karácsonyi műsorra: dallal, verssel, kis színdarabbal, csengettyűzéssel. A mézeskalácsaink sütéséhez jó cselekedetekkel gyűjtöttünk „jóságlisztet” egy befőttes üvegbe. Ajándékokat készítettünk szeretteinknek!
Sajnos az év utolsó hónapja elég kaotikus volt csoportunk számára.
Két kisgyermeknél és családjuknál is felütötte fejét a Covid, emiatt a csoport egyik fele karanténban volt, majd négy nap elteltével jött a „csere” és a csoport másik fele került karanténba.
A téma feldolgozása így családias hangulatban történt meg…
Sajnos így nagycsoportra egyre többször előfordul, hogy a gyerekek kritizálják egymást, ha valami nem úgy sikerül, ahogy eltervezték. Sokat beszélgettünk arról, hogy vajon ilyen esetekben mit érezhet az, akit gúnyolnak, és vajon hogyan érezné magát a „gúnyoló” fordított helyzetben. Egész évben fontos ez a téma, napi szinten foglalkozunk vele, de most teljesen ráfókuszáltunk a segítségnyújtás, egymásra figyelés, pozitív megközelítés gyakorlására.
Szerencsések vagyunk, mert az ablakunk előtt sok cinkét figyelhetünk meg, ahogy eleségért jönnek a madáretetőhöz. Éppen ezért választottam a Repül a madár… relaxációs gyakorlatot, majd indiánszökellés következett, hogy a gyerekek is megpróbálják, milyen is lehet repülni.
A csoportba visszaérve párt keresett magának minden kisgyerek, majd kezdődhetett a labirintus meghódítása. Babzsákból építettük fel, sok-sok kanyarral. A párok egyik tagjának bekötöttük a szemét, majd társának át kellett vezetnie őt a labirintuson szóbeli utasításokat adva, hogy merre kell haladni. Jó volt látni, hogy a gyerekek automatikusan megfogták egymás kezét, ezzel is segítve társukat. Persze a labirintusból kijutva szerepcsere történt…
A kézikönyvben található „Szívem kertje” című mese telitalálat volt! A mese utáni beszélgetésben több kisgyermek önkéntelenül, de őszintén bevallotta, hogy bizony otthon milyen keveset segítenek, és rádöbbentek, hogy ez így nincs jól. Igyekeztem rávezetni őket arra, hogy egy-egy apró cselekedet elég ahhoz, hogy a szüleinknek, testvérünknek örömet okozzunk, és ezáltal mi is jobban érezzük magunkat.
Ennek gyakorlására kitaláltam a „Kedveskedő pincérek” nevű játékot. Az utolsó három napban mindig kihúzták a gyerekek egy társuk jelét, akinek megterítettek ebédnél. Odaadó figyelemmel végezték feladatukat, ami azt is eredményezte, hogy a délelőtti játékidőben is nyitottak aznapi „vendégük” felé.
Bízom benne, hogy a jövő évben végre mindenki minden foglalkozáson jelen tud lenni és ezt a kusza időszakot magunk mögött hagyhatjuk!
Decemberi hónapban egész korán elkezdtük a jó cselekedeteket és abba se hagytuk. Kezdtük a már szokásos cipősdoboz akcióba való bekapcsolódással. Idén 10 dobozt mi állítottunk össze az iskolai csomagok közül. A megunt, de még használható játékokból osztály csere-berét is rendeztünk. Majd a „Válts egy csokit mosolyra” című felhívás kapcsán 15 csokit küldtünk az Ágota Alapítványnak.
„Azért van az ünnep, mert nem lehet csoda nélkül élni” felhívás szlogenjüket is átvettük és próbáltunk minél több csodát varázsolni az iskolai életünkbe. Kezdve az adventi készülődéstől a luca búza ültetésünktől az adventi kalendáriumból való húzáson és a teremdekoráción át egymás megajándékozásáig, melynek során mindenki a maga készítette ajándékkal lepte meg a kihúzottját.
A legnagyobb kihívást a Trevi-kút megépítése jelentette. Szerencsére éppen ebben a hónapban foglalkoztunk az agyaggal technikaóra keretén belül. Sikerült az edényeinket, karácsonyi díszeinket ki is égettetni. Az építésben azonban csak kevesen tudtak részt venni. Az összeállítása pedig a tankonyhában történhetett, ahol néhány tanuló fért csak el. A többiek csak izgultak az építőkért. Többedszeri próbálkozás végén elkészült a szökőkutunk, melyet a karácsony szellemében díszítettük fel.
A hónap ajánlásai között szerepelt az örökbefogadás témája. Mi csoportunkban van egy kislány, akit örökbe fogadtak. A téma óriási lehetőséget adott mindenkinek arra, hogy jobban megismerje osztálytársát, átértékelje a meghitt családi közegét. Befogadó fogónkat a leírástól egy kicsit eltérve játszottuk. Többször Vikinket küldve előre.
Napról napra közelebb kerültünk egymáshoz. A meghitt légkörben való munkálkodást a vírus se nehezítette. Reméljük e szeretetteljes pillanatok a következő évre is átmenthetők. Mindenkinek boldogssággal teli új évet kívánunk.
A decemberi hónap a mi kis közösségünkben is az ünnepvárás jegyében telt. A közös mézeskalácssütéshez a „jóságlisztet” jó cselekedetekkel gyűjtöttük egy befőttes üvegbe. A karácsonyi műsorra sokat készültünk: dallal, verssel, kis színdarabbal, csengettyűzéssel.
A Ficánka kiscsoporttal resztoratív kör keretében beszélgettünk arról, hogy mi is számít igazán jó cselekedetnek, hogyan tudunk, mivel tudunk segíteni szüleinknek, családunknak, ovis társainknak és ezáltal a jó cselekedetektől hogyan érezzük magunkat. Például otthon segítünk a rendrakásban, az oviban egymásnak odaadjuk a játékokat, segítünk felvenni, ha valami leesett, megvigasztaljuk, aki szomorú, vigyázunk a környezetünkre, mivel tél van, gondoskodunk az éhező kismadarakról és figyelemmel kísérjük őket. Elkészítettük a szeretet karácsonyfáját és mindenki felsorolta közben, hogy kinek ajánlott rá díszt és megbeszéltük azt is, hogy nem csak ezen az ünnepen kell szeretnünk, odafigyelnünk egymásra, hanem mindenkor. A relaxációs gyakorlataink a „Fújj-fújj”, „Napimádás”, „Rongybabává válok, csak pihenni vágyok…” voltak. Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok dalát a vizuális tevékenység közben hallgattuk meg többször is. Jó cselekedet meseként a Mese a kicsi kézről című történetet ismertük meg.
A Ficánka kiscsoporttal resztoratív kör keretében beszélgettünk arról, hogy mi is számít igazán jó cselekedetnek, hogyan tudunk, mivel tudunk segíteni szüleinknek, családunknak, ovis társainknak és ezáltal a jó cselekedetektől hogyan érezzük magunkat. Például otthon segítünk a rendrakásban, az oviban egymásnak odaadjuk a játékokat, segítünk felvenni, ha valami leesett, megvigasztaljuk, aki szomorú, vigyázunk a környezetünkre, mivel tél van, gondoskodunk az éhező kismadarakról és figyelemmel kísérjük őket. Elkészítettük a szeretet karácsonyfáját és mindenki felsorolta közben, hogy kinek ajánlott rá díszt és megbeszéltük azt is, hogy nem csak ezen az ünnepen kell szeretnünk, odafigyelnünk egymásra, hanem mindenkor. A relaxációs gyakorlataink a „Fújj-fújj”, „Napimádás”, „Rongybabává válok, csak pihenni vágyok…” voltak. Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok dalát a vizuális tevékenység közben hallgattuk meg többször is. Jó cselekedet meseként a Mese a kicsi kézről című történetet ismertük meg.
Boldogító jócselekedetek
1. Relaxációs gyakorlat: „Villámlazítás”
2. Megbeszélés segítő kérdésekkel (Tankönyv 73. o.)
Mi számít jócselekedetnek?, Miért boldogítanak a jócselekedetek?, Ki, milyen jócselekedetet tett ma vagy ezen a héten?, Hogyan lehet jót cselekedni?, A jóság erősebbé tesz?, Mit jelentenek a következő közmondások: „Jobb adni, mint kapni.”, „A kedvesség megtérül.?, Milyen jócselekedetet kívánnál megtenni?, Mi az, amit megtennél, ha a legjobb barátod te magad lennél?
3. Képek
A tanulók körbe állják az asztalt, amelyen különböző képek vannak. Megbeszéljük, kinek mi jut eszébe a képek láttán.
Mi a közös a képekben?, Milyen címet adnátok nekik?
4. Jócselekedetek gyűjtése
A tanulók párban jócselekedetek gyűjtenek, melyeket felolvasnak, utána a tankönyv 84. oldalán található „50 jócselekedet lista” megbeszélése.
5. Fenyőfa+csillagok
Minden tanuló tesz egy csillagot a fára, amelyre ráírja, hogy mit kíván a többieknek az ünnepekre.
6. Zenehallgatás
Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok
7. Házi feladat
Teszt: Mennyire vagy segítőkész másokkal (tankönyv 75. oldal)
8. „Legyetek Angyalok!”
Iskolánk tanuló a Boldogkőváraljai Gyermekotthon lakóinak gyűjtöttek ruhát, játékokat, tartós élelmiszert, könyveket, melyeket becsomagoltak, majd eljuttattak az gyermekotthonba.
A december, az adventi várakozás mindig is sokat jelentett a számomra. Ilyenkor mindenki igyekszik jót cselekedni, mintha nem tehetné ezt egész évben. De valahogy a december és a karácsony az, ami mindenkit a jó cselekedetekre ösztönöz. Az iskolában fontos időszak ez, hiszen ki ne várná a Mikulást, illetve a Jézuskát/angyalkát? Ki ne szeretne ajándékot kapni? Mivel elsős-másodikos gyerekeket tanítok idén, ismét a hónap témájának a jelentését, magát a boldogító jó cselekedet szót jártuk körbe. Ki, mikor, kivel cselekedett már jót? Mi számít jó cselekedetnek? Az otthoni munka elvégzése vajon jó cselekedet, vagy kötelesség? Egy elsős-másodikos számára elég nehéz dolog azt megérteni, hogy mikor cselekszik jót. Ezért aztán megbeszéltük, hogy bármilyen kis dolog is jó cselekedetnek számít, ha az szívből jön. Idén véletlenül találtam rá egy olyan csoportra, ahol manókkal várják a karácsonyt, így arra gondoltam, én is viszek nekik egy manót, aki figyeli őket, hogy mikor cselekednek jót, viselkednek rendesen és megmondja a Mikulásnak, majd a Jézuskának. Huncutkának neveztük el a manónkat, aki minden reggel egy kis huncutsággal várta a gyerekeket. Huncutka az előző napi közös élményeket élte újra, és motiválta is a gyerekeket a jóra. A gyerekek azt is megértették általa, hogy mi a különbség a huncutkodás és a rendetlenkedés között. Érezhető volt az osztályban Huncutka varázsa, bár az első napokban volt néhány gyerek, aki egyáltalán nem hitt benne és a Mikulásban sem. Mindenki kedves, figyelmes, jószívű, segítőkész, udvarias lett. Igyekezett jól tanulni, hátha másnap az ő asztalán huncutkodik majd Huncutka.
Aztán eljött a búcsú pillanata. A Mikulás levelet írt, hogy várja vissza Huncutkát, és búcsúzzanak el tőle a gyerekek. Nehéz volt az elválás, sokan sírtak, annyira megszerették őt. Viszont ígéretet kaptak a gyerekek, hogy figyeli őket továbbra is, és néhanapján majd beugrik hozzájuk.
A december, az adventi várakozás mindig is sokat jelentett a számomra. Ilyenkor mindenki igyekszik jót cselekedni, mintha nem tehetné ezt egész évben. De valahogy a december és a karácsony az, ami mindenkit a jó cselekedetekre ösztönöz. Az iskolában fontos időszak ez, hiszen ki ne várná a Mikulást, illetve a Jézuskát/angyalkát? Ki ne szeretne ajándékot kapni? Mivel elsős-másodikos gyerekeket tanítok idén, ismét a hónap témájának a jelentését, magát a boldogító jó cselekedet szót jártuk körbe. Ki, mikor, kivel cselekedett már jót? Mi számít jó cselekedetnek? Az otthoni munka elvégzése vajon jó cselekedet, vagy kötelesség? Egy elsős-másodikos számára elég nehéz dolog azt megérteni, hogy mikor cselekszik jót. Ezért aztán megbeszéltük, hogy bármilyen kis dolog is jó cselekedetnek számít, ha az szívből jön. Idén véletlenül találtam rá egy olyan csoportra, ahol manókkal várják a karácsonyt, így arra gondoltam, én is viszek nekik egy manót, aki figyeli őket, hogy mikor cselekednek jót, viselkednek rendesen és megmondja a Mikulásnak, majd a Jézuskának. Huncutkának neveztük el a manónkat, aki minden reggel egy kis huncutsággal várta a gyerekeket. Huncutka az előző napi közös élményeket élte újra, és motiválta is a gyerekeket a jóra. A gyerekek azt is megértették általa, hogy mi a különbség a huncutkodás és a rendetlenkedés között. Érezhető volt az osztályban Huncutka varázsa, bár az első napokban volt néhány gyerek, aki egyáltalán nem hitt benne és a Mikulásban sem. Mindenki kedves, figyelmes, jószívű, segítőkész, udvarias lett. Igyekezett jól tanulni, hátha másnap az ő asztalán huncutkodik majd Huncutka.
Aztán eljött a búcsú pillanata. A Mikulás levelet írt, hogy várja vissza Huncutkát, és búcsúzzanak el tőle a gyerekek. Nehéz volt az elválás, sokan sírtak, annyira megszerették őt. Viszont ígéretet kaptak a gyerekek, hogy figyeli őket továbbra is, és néhanapján majd beugrik hozzájuk.