A foglalkozás kezdetén a beszélgető körbe ültünk, ahol beszélgettünk néhány percben arról, hogy mi is az advent, mit tudnunk mi tenni, milyen jó cselekedeteket tehetünk otthon és az óvodában. Képek közül ki is válogattuk a jó cselekedeteket, s felhívtam figyelmüket arra, hogy otthon mit tehetnek. Ezután közös mézeskalács sütésbe kezdtünk. Együtt adagoltuk a hozzávalókat, gyúrtuk, majd szaggattuk a formákat. A sütés után pedig meggyújtottuk az adventi koszorúnkon a gyertyákat és elénekeltük az adventi hírnök című dalt.

Az Adventi időszakhoz jól illeszkedik ez a téma. A nagycsoportosokkal már nagyon jól feldolgozható a jócselekedetek boldogító ereje. Az adventi koszorúnkat körbe ülve, a resztoratív-kör módszerével nagyon sokat beszélgetünk arról, hogyan lehet jót tenni egymással, szüleinkkel, a felnőttekkel. Valamint arról is, hogy saját magukra milyen hatással van, ha segítenek, ha jót tesznek. Nagyon ügyesen megfogalmazták gondolataikat, érzéseiket, ezáltal fejlődött szókincsük, beszédkészségük. Ösztönzőleg hatott a csoportra, hogy a jó tettekért pici papír szívecskéket kaptak, így Karácsonyra felépült jócselekedetekből a Boldogság-vára. Egész héten nagyon figyeltek egymásra, és igyekeztek sok örömet szerezni a társaiknak, apró kis figyelmességekkel. A családot is bevontuk a programba, sokan segítettek a szüleiknek tevőlegesen is, valamint szófogadással is örömet szereztek, ezt Bezzeg Anna: Szívem kertje című meséjével is ösztönöztük. Öröm töltött el bennünket, élmény volt hallgatni a jó tetteiket. Elkészítették a szeretet ajándékát: egy szívecske alakú karácsonyfadíszt, ezzel a kreatív munkával átélhették azt az érzést: „hogy nemcsak kapni, hanem adni is jó”, valamint családi kapcsolataikat is erősítették.
Azt hiszem, hogy az ünnepre hangolódás mellett nagyon sok élménnyel gazdagodtak a gyerekek, amelyek a csoportkohéziót is erősítették. Az érzelmi intelligencia fejlődése szempontjából is fontos volt ez a hét, hiszen az is tudatosodott a gyermekekben, hogy : nem csak azt tesszük boldoggá, akinek jót teszünk, hanem az saját magunkra is jó hatással van, ha boldogabbá tesszük az embereket.

December a karácsonyi készülődés jegyében telt.
1. Fenyőfa formát díszítettünk zsírkréta segítségével. Szívesen vettek részt a gyermekek a tevékenységben, mindenki egyéni elképzelés alapján öltöztette fel a karácsonyfáját. Az elkészült munkákat zöld temperával festettük le, a zsírkrétás részek jó kis kontrasztot alkottak. Kísérletezhettek is a gyerekek, hogy sötétebb vagy világosabb színű legyen a karácsonyfájuk, több festéket használva erősebb lett a szín, kevesebbel pedig világosabb. Sok szép alkotás született, melyet a folyosón helyeztünk el, hogy mások is gyönyörködhessenek benne.
2. Beszélgettünk a családról, arról, hogy kik tartoznak a családba, kikkel élnek együtt, nevezzék meg őket. Megkérdeztem tőlük, hogy ki miben szokott segíteni otthon, a lányok leginkább az édesanyjuknak szoktak segíteni, a fiúk pedig az édesapjuknak. Kértem őket, hogy hozzanak fényképeket a családjukról. Fontosnak tartjuk a család szerepét az óvodai nevelésben, fontos, hogy az összetartozás fogalmát ne csak értsék a gyerekek, hanem érezzék is. Sajnos a mai modern életünkben a családi viszonyok megváltoztak, ezért igyekszünk a családi kapcsolatokat erősíteni. A karácsonyra való készülődés számtalan lehetőséget kínált a gyermekek érzelmi fejlesztésére.
3. Karácsonyváró hangulatunk folyamatosan erősödött, izgatottan számoltuk a napokat, hogy hányat kell még karácsonyig aludni. Gondolatban már díszítettük a karácsonyfát, ehhez készítettünk barátságfüzért különböző színű papírcsíkok segítségével. Az egyik papírcsíkból hurkot formáltunk, majd összeragasztottuk. Ezután a hurokra újabb papírcsíkot fűztünk és ennek a két végét is összeragasztottuk. Nagyon jó volt látni mennyire lelkesen dolgoznak a gyermekek, percről percre hosszabb és hosszabb lett a füzér. A lányok és a fiúk külön csapatban készítették a füzéreket, szinte versenyeztek, hogy kié lesz a hosszabb.
4. Illatos téli dekorációt is készítettünk, nem kellett más hozzá, mint narancs és szegfűszeg. A szegfűszeget belenyomkodtuk a narancsba, finom illatával igazi karácsonyi hangulatot varázsolt.
5. Ajándékkal is készültünk az óvoda dolgozóinak, mézeskalácsot sütöttünk, leginkább szív-alakút, a „Boldogító jócselekedetek” jelét. Természetesen nekünk is jutott belőle, melyet jóízűen el is fogyasztottunk. 🙂
6. A boldogságóra tevékenységet relaxációval kezdtük: „Repül a karom, ha akarom, ha nem akarom.” Ezután körben állva fogtuk egymás kezét és jobbra-balra dülöngéltünk a „Jó emberré csak a szívemmel válhatok…” című zene lüktetésére.
Beszélgettünk a földön található különböző fajtájú fákról: gyümölcsfák, örökzöldek, egyéb fák. Fa és bokor közötti különbségekről.
„Miért van szükség fákra?” Sok madár, valamint egyéb állat is a fákat választja lakhelyéül.
„Milyen madarakat ismertek?”
„Hogyan gondoskodunk róluk?”
„Miért számít ez jó cselekedetnek?
A „Szívem kertje” című mese élményszerű bemutatásával, úgy érzem örömteli állapotot sikerült megteremtenem. A mese után a jó cselekedetek jelét készítették, színezték ki a gyermekek és annak adhatták oda, aki a legkedvesebb a számukra. A foglalkozást a „Boldog vagyok…” című dal többszöri meghallgatásával zártam.

Nem telt tétlenül a hónap, de minden percért megérte!
Mesés, Boldog Új évet kívánunk Mindenkinek! 🙂

Pillangó csoport

Óvodásaimmal december hónapban elkészítettük a jócselekedetek karácsonyfáját.
A hónap elején, adventi készülődésünk kezdetén, a gyermekekkel beszélgettünk arról, hogy mit jelent jót cselekedni és miért jó, jót tenni. Színes csíkokat vágtunk origami papírból l, ezek mindegyike egy-egy jó cselekedetet jelképezett. A csíkok sokszínűsége pedig a jó cselekedetek sokféleségét jelenítette meg – mert beszélgetésünk során „megállapítottuk’ , hogy nagyon sokféleképpen tehetünk jót. Kezdésként minden gyermek mondott egy jótettet, választott egy papírcsíkot hozzá és láncszemet ragasztott belőle a fenyőfára. A fánkat minden héten elővettük és a színes láncok formájában újabb jócselekedetek kerültek fel rá, így a hónap végére szép, színes lett és roskadozott a jótettektől, amelyeket feljegyeztünk és igyekeztünk, igyekszünk megvalósítani.
A gyermekek örömmel, jó érzésekkel díszítették ezt a karácsonyfát, mint ahogy – ezt is megbeszéltük – jócselekedeteket is jó érzés „elkövetni”.