Ebben a hónapban minden téren ki tudtunk teljesedni, hiszen bővelkedtünk a jó cselekedetekben. A téma bevezetéséhez jó alapot nyújtott az adventi időszak. Az Almát szedj, ügyesedj mondókát hamar megtanulták a gyerekek, a ráhangolódásunkat minden esetben ezzel kezdtük. A két mese meghallgatása – Szívem kertje és az Alma és a kerti manó – megérintette a gyerekeket, szépen visszaadták a tanúságot. December 1-én az adventi 24 kis ajándéktáska Boldog Dóra és Szilárd társaságában érkezett a csoportunkba, melyet mindennap megkapott valaki. Ezen a napon volt a kolléganőm születésnapja és megbeszéltük a gyerekekkel, hogy az első napon ő kapja meg az ajándékot, hiszen ez az ő napja. Amikor megérkezett dolgozni, leültettük magunk közé és közösen elmondtuk, hogy miről szól ez a hónap és milyen terveink vannak, mit szeretnénk megvalósítani. Átadták a gyerekek a kis ajándéktáskát, pozitív, dicsérő szavak kíséretében, amikor is minden gyermek egyénileg köszöntötte. Meghatódottságát látva a gyerekek még inkább átérezték, milyen jó érzés adni és kapni is. A városunk főterén a nagy karácsonyfa mellett minden óvodának volt egy kis karácsonyfája, melyet a gyerekek munkáival és a gyerekekkel közösen kellett feldíszíteni. Ezzel is örömet tudtunk szerezni, aki kilátogatott a térre, hogy megcsodálja a karácsonyfánkat. Családi program is volt, boldogan számoltak be a gyerekek, hogy együtt nézték meg, többnyire vasárnapi napokon. A télapó is ellátogatott hozzánk, ez is boldogság volt, hogy bejött a csoportunkba és mindenkinek személyesen adta át a csomagot. Mézeskalácsot készítettünk, ebben aktívan részt vettek a gyerekek. Mindenki elkészítette a kis süteményes csomagot, melyet hazavitt, így szerezve örömet a család minden tagjának. A csoportunkba járó gyerekek és szülők jóvoltából részt vettünk a Békés Megyei Könyvtár „Mosolycsomag” cipős doboz akcióban, mellyel nehéz sorsú gyermekeket támogattunk. A saját játékaikból is ajánlottak fel a gyerekek adományokat, de a szülők is nagyon sok tárgyi felajánlással segítettek megtölteni a dobozokat. Együtt utaztunk el a könyvtárba és 14 dobozt vittünk. Kis videót is készítettünk erről az eseményről, melyet a csoportunk facebook oldalán megosztottunk a szülőkkel is. „Kedves Szülők! Boldogság Programunk decemberi témája a „Jó cselekedetek gyakorlása”. Hálás témát dolgozunk fel. Öröm volt átélni, hogy a gyerekek mennyire azonosulni tudtak azzal az érzéssel, hogy milyen jó másoknak ajándékot adni. Fogadjátok szeretettel kis videónkat!” – ezzel is hangolódtunk a közelgő karácsonyra. A csoport fenyőünnep zárta ezt a hónapot. Mindenkinek eredményekben, sikerekben és egészségben gazdag, boldog új évet kívánok magam és a Csibe csoportos gyerekek nevében is!

A múlt hónap végén kezdtünk ismerkedni a hangulathőmérővel. Zöld mosolygós, sárga egykedvű és piros szomorú fejeket lamináltunk, erre csíptették fel a gyerekek minden reggel a jelükkel ellátott facsipeszeket aszerint, hogy milyen kedvvel érkeztek az oviba. Én is választottam jelet magamnak, és én is „csipeszeltem”
Az első héten minden reggel, akinek kedve volt hozzá, elmondhatta, hogy miért választotta az a fejet, amire a jelét tette. Ezekben a beszélgetésekben én is elmondtam, milyen volt a hangulatom érkezéskor. Figyeltem arra, hogy mindhárom érzelemre kapjanak mintát, lássák, hogy pl. szomorúak (mérgesek) is lehetünk. Hallhatták a gyermekek, hogyan mesélem el az okokat, tanácsot kértem tőlük, hogy mit kellene tennem ahhoz, hogy legközelebb elkerüljem a haragot, ne legyek mérges. A téli ünnepekhez közeledve egyre inkább az volt az érzésem, hogy azt fogalmazzák meg örömnek a gyerekek, ha pl. kapnak valamit, vesznek nekik valamit (játékot). Ezért a reggeli beszélgetésekben szándékosan részletesebben meséltem el, hogy milyen érdekes és szép volt, hogy pl. a téli hűvös hajnalon madarak beszélgetését hallottam; hogy mennyire tetszett a kocsi szélvédőjére hullott színes falevél; hogy a fiam korábban ment el otthonról, mint én, és indulás előtt készített nekem egy finom teát; stb.
Néhány nap múlva nagyon kedves szösszenetet mondott el egy kisfiú: Azért indult jól a napja, mert az édesanyja az arcát simogatva ébresztette.
Nagyon tanulságos egyéni beszélgetések is kerekedtek. Volt, aki nem akart beszélni arról, hogy miért jött szomorúan reggel, ezt természetesen tiszteletben tartottam.
Úgy látom, hogy a gyerekeknek igényük van az effajta figyelemre is, szívesen beszélnek az érzéseikről. Ahogyan múltak a napok, egyre többet, egyre részletesebben beszéltek az érzéseikről, egyre pontosabban fogalmaznak.
Két rövid beszélgetés:
1:
o Miért voltál szomorú reggel?
o Mert Anya veszekedett velem.
o Miért? Mi történt?
o Szaladgáltam az üvegpohárral.
o Mit gondolsz, miért nem akarta Anya, hogy szaladgálj?
o Azt mondta, hogy elesek, és megsérülhetek.
o Hát, igen, ez így van. Szerinted miért volt Anya mérges?
o Mert szaladgátlam.
o Igazából azért volt mérges, mert nagyon megijedt. Tudod, Anya nagyon szeret téged, és nem akarja, hogy bajod essen. Ezért szólt rád. Mit gondolsz, mit lehetne tenni, hogy Anya ne legyen mérges?
o Háát, nem kell szaladgálni a pohárral. 😊
2:
Könnybe lábadt szemmel érkezik a kisfiú.
o Oh, jajj! Mi történt? Elmondod?
o A szülők tényleg akkor jönnek a gyerekekért, amikor végeznek a munkájukkal?
o Igen, persze. De mi a baj?
o Azért vagyok szomorú, mert Anya nem jön értem délben, itt kell aludnom az oviban.
o Hát, sajnos ezt nem tudjuk megoldani, de mondd, hogyan segítsünk neked, hogy elmúljon a szomorúságod?
o Háát, itt szeretnék ücsörögni az öledben.
o Ezen ne múljon, maradj itt, amíg gondolod.

Ilyen előzményekkel tehát az érzelmeket jól feldolgoztuk, átléphettünk a jó cselekedetekre, ennek a hónapnak a témájára.
Újból elővettük a Baráti segítség c. mesét. (A kis mókusnak a barátai segítenek a téli eleséget az odúba szállítani.) Arról beszélgettünk, hogy a kis mókus mit érezhetett, amikor a barátai segítettek neki, felidéztük, hogy volt-e olyan saját élményük, amikor nekik segítettek. Röviden megnéztük, hogy ezt az érzést hol érzik, milyen színű lehet. (Ilyen játékot játszottunk már a „mérgesség” a düh kapcsán)
Következő napon a tornakarikákkal játszottunk. A földre elhelyezett karikákba kellett beállniuk, olyan színűbe, amilyen színt hallottak, vagy mutattam. A cél az volt, hogy segítsenek egymásnak a megfelelő karikába bejutni, és ott bent is maradni. Hasonló logika alapján, mint Pingvinek a jégtáblán drámajátékban.
Újabb beszélgetésben arról volt szó, hogyan tudunk segíteni egymásnak. Rengeteg ötlet felmerült: Megkeresni az elveszett plüsst; segíteni a játékok összeszedésében; megvigasztalni, ha szomorú; felsegíteni, ha a másik elesett; játszani vele, ha egyedül van… stb.
Azért, hogy láthatóbbá váljon az a sok segítség, amit felsoroltak, nagyobb méretű szivecskéket készítettem kartonból, (egyik oldalán a gyerek jele, másik oldala karácsonyi csomagolópapírral bevont) erre szalagot rögzítettem. Amikor egy jó cselekedet megtörtént, felragasztunk egy csillagot a szalagra. Karácsony előtti utolsó napon ezt a szivecskét haza lehet majd vinni.
Az első napon csak két gyermek akart ebben részt venni, de ahogy múltak a napok, egyre több szívecskére volt szükség, egyre több csillag került a szalagokra. Karácsonyig csillagzápor várható 😊
2021.12.10.

Óvodánkban az ünnepek előtti időszakban több csoport, gyermek karantén alatt volt, így a Kis virágok a Katica csoportos okkal együtt dolgozták fel játékosan a hónap témáját.

A decemberi hónapot az óvodában is a készülődés, az adventi hangulat szőtte át. Igyekszünk ilyenkor a csoportszobákat, az ablakokat, az udvart is alkalomhoz illően kidíszíteni, ezzel is mélyítve a gyerekek vágyakozását. Már a Mikulás bácsi eljövetelére is lelkesen barkácsoltuk az ablakdíszeket, az óvodások kiscsizmákat, télapókat készítettek a faliújságra és szorgalmasan tanulták a verseket, énekeket. Nem hiába, hiszen eljött hozzánk is, jól megrakott pottonnyal és dicséretekkel a sok kedves készülődésért. A Katica csoport idén a szokásos csoki adventi naptár mellett egy “élményes adventi naptárt” is nyitogathatott, amiben apró kis meglepetések lapultak, amiket az oviban lehetett megvalósítani. Az volt a célunk, hogy a gyerekek megtapasztalják, nem csak ajándéknak lehet örülni, hanem például egy irodalátogatás, egy tea készítés a többieknek, egy akadálypálya építés is rejtegethet izgalmakat.Nagy tetszést aratott a gyerekek körében és mivel karantén miatt kevesen jártak oviba, megbeszéltük, hogy januárban maradhat ez a motiváció és tovább folytatjuk.
A szülők egyetértésével közösen készítettünk egy fordított adventi naptárat is, ami azt jelentette, hogy két hátrányos helyzetű gyermeknek játékokat, kis apróságokat gyűjtöttünk a gyerekek segítségével, amit otthonról hoztak. Ezeket két feldíszített cipős dobozba tettük és eljuttattuk a családokhoz. Mi így próbáltuk szebbé tenni a karácsonyukat. Ezúton is gyakoroltuk a jó cselekedeteket.
Az óvoda szülői szervezete is minden évben készül óvodánk alapítványának támogatására. Ebben az időszakban, adventi vásárt rendeznek, általuk készült díszekkel. Sok szülő segít az elkészítésben, az árulásban és természetesen lelkesen vásárolnak is, a jó ügy érdekében. Igazi jó cselekedet hajtanak vége, amiért igazán hálásak vagyunk.
A gyerekek mindezek által, érzelmileg már fel voltak készülve a következő boldogságóra foglalkozásra. Mivel több csoport is karanténba került, sokan megbetegedtek így az utolsó héten egy közös foglalkozást szerveztünk a Kisvirág és a Katica csoportosok részére. Az ajánlott mesét a gyerekek ismerték, mindkét csoport ősszel hallgatta. Szívesen játszották el a kerti manó szerepét: a képzeletbeli éretlen almát gyorsan pirosra festették. Nagyon tetszett nekik, egymás arcára piros pozsgát festeni, mindenki egyből felvidult. Meg is hallgattuk a Jól csak a szívemmel láthatok dalt Bellától, volt aki csukott szemmel átszellemülve hallgatta. “Arra gondoltam, hogy a családommal állok a karácsonyfa körül…”…”Arra gondoltam, hogy anyát mennyire szeretem…”….”Arra gondoltam, hogy milyen kedves a Jézuska, hogy elhozta nekünk a vonatot…biztos látta, hogy mi is jól viselkedtünk”…- a gyerekek így fogalmazták meg gondolataikat. Elővettünk egy fa karácsonyfa díszt, és vágott papírcsíkokkal jeleztük a jó cselekedeteket. Aki a nap folyamán bármi kedvességet tett, figyelmet fordított, annak felkerült a szalagja a karácsonyfára. A Kisvirágos fiúk igazán udvariasan viselkedtek, kedvesen kérdeztek, a játékokat elpakolták. A közös játékban is nagyon figyelve, szorgalmasan vettek részt. A Katicák igyekeztek a többieknek megmutatni minek hol a helye, szívesen terítettek, dajka nénik munkáját igyekeztek könnyíteni. Akinek volt kedve húzhatott kis kártyát, és teljesíthette a rá írt kis feladatot: pl.: játszom olyan valakivel akivel nem szoktam, megvigasztalom aki szomorú, segítek elpakolni. Cserébe kis jutalom matricát kapták, amin dicsérő szavak voltak kis képpel: Szuper vagy! Így tovább! Szép munka! Szabadidőben almás színezőt vettünk elő, és almafüzért készítettünk a karácsonyfára. A nagycsoportos gyerekek önállóan vágták ki az almaformát és ragasztó segítségével, az általuk választott helyre ragasztották a füzéren. Közösen a karácsonyfára helyeztük és még egyszer meghallgattuk a dalt, körbeállva a karácsonyfát. Összegeztük az együtt töltött napot, és sokan megfogalmazták milyen jó volt együtt játszani a másik csoporttal, a Kisvirágosok szerint: “egész jól megszoktuk már ezt az új helyet”. Örültünk ennek a szeretetteljes légkörnek, otthonra is békés boldog ünnepeket kívántunk egymásnak ölelés kíséretében. Mindannyian ezzel a jelmondattal mentünk el a téli szünetre: “jó emberré csak a szívemmel válhatok”. Kívánunk mindenkinek egészséget, szeretet, békét a jövő évre!

December – Karácsony hava, az Advent, a várakozás hónapja – idén is számtalan lehetőséget kínált a „Jó cselekedetek gyakorlására”.
A hónap a Mikulásvárással indult. Megismerkedtünk szent Miklós legendájával, kiemelve emberszeretetét, segítőkészségét. A gyerekek boldogan „írtak” rajzoltak a Mikulásnak. Rajzaikban megjelentek boldog életeseményeik pillanatai csakúgy, mint vágyaik, kívánságaik. Idén se jöhetett el személyesen a Mikulás, de azért mindenki fényesre tisztította cipőjét, csizmáját, abba rakta rajzát, melyeket aztán az óvoda ablakaiba helyeztünk. A csoportszobában énekeltünk, verseltünk, majd miután meghallottuk szánjának csengőjét, izgatottan indultunk el „lábainak nyomait” követve. A gyerekek boldogan mesélték, hogy már otthon is járt náluk a Mikulás, akit süteménnyel, tejjel vártak, s ajándékot hozott nekik.
A hónap elején közösen elkészítettük „Jó cselekedet karácsonyfánkat”, megbeszéltük, milyen cselekedetekkel szerezhetnek kis jégvirágokat a karácsonyfára tűzött, jellel ellátott szalagocskáikra. Minden nap leültünk, megbeszéltük ki, miért ragaszthat egy-egy kis csillogó jégvirágot a szalagocskájára
Ajándékok készítésével teltek mindennapjaink: az újrahasznosítás jegyében műanyagkupakokból készítettünk a családtagok számára. Mézeskalácsot sütöttünk, melyet a karácsonyi ünnepség után nap, mint nap közösen fogyasztottunk; megajándékoztuk velük az óvoda dolgozóit, az óvodánkba járó logopédust és fejlesztőpedagógusokat.
Hétről hétre énekelve álltuk körbe az adventi koszorút, melyen egy-egy gyertya meggyújtásával érzékeltettük az idő előrehaladását, az ünnep közeledését. Karácsonyi műsorunkat a szülők online ajándékként kapták meg: a nagyok meghitt gyertyafényes tánca után közös versmondással, majd a kicsik önfeledt manótáncával hangolódtunk az ünnepre.
Jó cselekedetek gyakorlására biztattuk a szülőket is, akik felajánlásaikkal csatlakozhattak a városunkban idén is meghirdetett “Egy doboznyi szeretet” jótékonysági akcióhoz. Így szeretet-dobozaikkal a rászoruló gyermek karácsonyát tehették szebbé.
Eljátszottuk az „Almát szedj, ügyesedj…!”játékot, elmondtuk a mondókát, eljátszottuk a figyelem-fejlesztő futójátékot. Többször is elmeséltem Az alma és a kerti manó meséjét, mely után mindenki boldogan készítette el a kerti manó festékét. A játékidőben almákból karácsonyfa díszeket készítettünk, melyekkel az óvodai karácsonyfát is díszítettük, és mindenki készíthetett a családi karácsonyfára is.
Remélem, hogy a hónap során végzett sok-sok tevékenység által sikerült gyakoroltatni a proszociális viselkedést, és bízom benne, hogy hatása nem csak karácsonyig tartott, hanem sikerül átmentenünk az újévre is!

Boldogságóra
Dátum: 2021.12.30.

A Pillangó kiscsoporttal a szönyegen körben ülve egyszerüen beszélgettünk arról, hogy mi is számít igazán jó cselekedetnek, hogyan tudunk segíteni szüleinknek, családunknak, ovis társainknak és ezáltal a jó cselekedetektől hogyan érezzük magunkat. Például otthon segítünk a rendrakásban, az oviban egymásnak odaadjuk a játékokat, segítünk felvenni, ha valami leesett, megvigasztaljuk, aki szomorú. Mindenki készített egy kis karácsonyfát és megbeszéltük azt is, hogy nem csak ezen az ünnepen kell szeretnünk, odafigyelnünk egymásra, hanem mindenkor. A kis karácsonyfákat az öltözőben kitettük a faliújságra is, hogy a szülők megnézhessék azokat. A relaxációs gyakorlataink a “Fújj-fújj”, “Napimádás” voltak. Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok dalát a vizuális tevékenység közben hallgattuk meg többször is, majd a Szívem kertje címü mesével zártuk a boldogságórát.

A decemberi hónapot az óvodában is a készülődés, az adventi hangulat szőtte át. Igyekszünk ilyenkor a csoportszobákat, az ablakokat, az udvart is alkalomhoz illően kidíszíteni, ezzel is mélyítve a gyerekek vágyakozását. Már a Mikulás bácsi eljövetelére is lelkesen barkácsoltuk az ablakdíszeket, az óvodások kiscsizmákat, télapókat készítettek a faliújságra és szorgalmasan tanulták a verseket, énekeket. Nem hiába, hiszen eljött hozzánk is, jól megrakott pottonnyal és dicséretekkel a sok kedves készülődésért. A Katica csoport idén a szokásos csoki adventi naptár mellett egy „élményes adventi naptárt” is nyitogathatott, amiben apró kis meglepetések lapultak, amiket az oviban lehetett megvalósítani. Az volt a célunk, hogy a gyerekek megtapasztalják, nem csak ajándéknak lehet örülni, hanem például egy irodalátogatás, egy tea készítés a többieknek, egy akadálypálya építés is rejtegethet izgalmakat.Nagy tetszést aratott a gyerekek körében és mivel karantén miatt kevesen jártak oviba, megbeszéltük, hogy januárban maradhat ez a motiváció és tovább folytatjuk.
A szülők egyetértésével közösen készítettünk egy fordított adventi naptárat is, ami azt jelentette, hogy két hátrányos helyzetű gyermeknek játékokat, kis apróságokat gyűjtöttünk a gyerekek segítségével, amit otthonról hoztak. Ezeket két feldíszített cipős dobozba tettük és eljuttattuk a családokhoz. Mi így próbáltuk szebbé tenni a karácsonyukat. Ezúton is gyakoroltuk a jó cselekedeteket.
Az óvoda szülői szervezete is minden évben készül óvodánk alapítványának támogatására. Ebben az időszakban, adventi vásárt rendeznek, általuk készült díszekkel. Sok szülő segít az elkészítésben, az árulásban és természetesen lelkesen vásárolnak is, a jó ügy érdekében. Igazi jó cselekedet hajtanak vége, amiért igazán hálásak vagyunk.
A gyerekek mindezek által, érzelmileg már fel voltak készülve a következő boldogságóra foglalkozásra. Mivel több csoport is karanténba került, sokan megbetegedtek így az utolsó héten egy közös foglalkozást szerveztünk a Kisvirág és a Katica csoportosok részére. Az ajánlott mesét a gyerekek ismerték, mindkét csoport ősszel hallgatta. Szívesen játszották el a kerti manó szerepét: a képzeletbeli éretlen almát gyorsan pirosra festették. Nagyon tetszett nekik, egymás arcára piros pozsgát festeni, mindenki egyből felvidult. Meg is hallgattuk a Jól csak a szívemmel láthatok dalt Bellától, volt aki csukott szemmel átszellemülve hallgatta. „Arra gondoltam, hogy a családommal állok a karácsonyfa körül…”…”Arra gondoltam, hogy anyát mennyire szeretem…”….”Arra gondoltam, hogy milyen kedves a Jézuska, hogy elhozta nekünk a vonatot…biztos látta, hogy mi is jól viselkedtünk”…- a gyerekek így fogalmazták meg gondolataikat. Elővettünk egy fa karácsonyfa díszt, és vágott papírcsíkokkal jeleztük a jó cselekedeteket. Aki a nap folyamán bármi kedvességet tett, figyelmet fordított, annak felkerült a szalagja a karácsonyfára. A Kisvirágos fiúk igazán udvariasan viselkedtek, kedvesen kérdeztek, a játékokat elpakolták. A közös játékban is nagyon figyelve, szorgalmasan vettek részt. A Katicák igyekeztek a többieknek megmutatni minek hol a helye, szívesen terítettek, dajka nénik munkáját igyekeztek könnyíteni. Akinek volt kedve húzhatott kis kártyát, és teljesíthette a rá írt kis feladatot: pl.: játszom olyan valakivel akivel nem szoktam, megvigasztalom aki szomorú, segítek elpakolni. Cserébe kis jutalom matricát kapták, amin dicsérő szavak voltak kis képpel: Szuper vagy! Így tovább! Szép munka! Szabadidőben almás színezőt vettünk elő, és almafüzért készítettünk a karácsonyfára. A nagycsoportos gyerekek önállóan vágták ki az almaformát és ragasztó segítségével, az általuk választott helyre ragasztották a füzéren. Közösen a karácsonyfára helyeztük és még egyszer meghallgattuk a dalt, körbeállva a karácsonyfát. Összegeztük az együtt töltött napot, és sokan megfogalmazták milyen jó volt együtt játszani a másik csoporttal, a Kisvirágosok szerint: „egész jól megszoktuk már ezt az új helyet”. Örültünk ennek a szeretetteljes légkörnek, otthonra is békés boldog ünnepeket kívántunk egymásnak ölelés kíséretében. Mindannyian ezzel a jelmondattal mentünk el a téli szünetre: „jó emberré csak a szívemmel válhatok”. Kívánunk mindenkinek egészséget, szeretet, békét a jövő évre!