Relaxáció, szabad mozgás zenére. Mesére hívó mondóka, mesegyertya gyújtása. Mese: Szívem kertje. Hozzá tartozó feladatlap színezése. Zene: Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok. Záró beszélgetés: mi tetszett ma a legjobban a foglalkozáson?

A „Szívem kertje” elmesélése után tanulgattuk a benne található versikét, majd beszélgettünk a témával kapcsolatban. A hét folyamán figyeltük, hogy ki mikor tett valami jót a másiknak/másikkal. Célunk az volt, hogy mindenkiről elmondhassuk, hogy „jószívű”. (Az elején többnyire én hívtam fel a figyelmüket erre, de aztán hamar ráéreztek a gyerek is). A hónap dalát többször is meghallgattuk, játék során becsempésztem a karácsonyi énekek közé is.
Mindenkinek örömteli, sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok jómagam és a csoportom nevében!

A hónap témája a Boldogító jócselekedetek, amelynek egyes elemeit az adventi időszakba teljes mértékbe bele tudtuk építeni. Decemberben sokat beszélgettünk arról, hogy miként tudunk együtt készülni az ünnepekre. Beszélgetőkör kialakításával a gyerekek elmondhatták érzéseiket, gondolataikat. Megkérdeztem tőlük, hogyha egy kívánságuk lenne, mi lenne az. Örömmel hallgattam, hogy több gyermek gondolt a családjára, kisállatára, barátjára a kívánsága megfogalmazásakor.
Amikor pedig azt kérdeztem, hogy mit kívánnának a csoportjuknak, akkor az egyik kisfiú azt fogalmazta meg, hogy díszítsük fel a szívünket kedvességgel, szeretettel. Így a csoportunk életében ezt lett a hónap mottója.
December minden egyes eseményét átjárta a jócselekedetek gyakorlása. Lehetőségünk volt elmenni a közeli Állatkertbe, ahol a gyerekek nagy örömmel etették az állatokat.
Luca napján, a hagyományokat szem előtt tartva, a Napsugarakkal egy kis műsorral készültünk, így csoportról csoportra járva adtuk elő a “kolyolásunkat”. Luca búzát is ültettünk, amelynek növekedését azzal segítettük, hogy mindennap locsoltuk és szép szavakkal “kényeztettük”. Így nem csoda, hogy karácsony előtt mindenki búzája óriási lett.
Emellett sokat kreatívkodtuk, ugyanis a gyerekekkel közösen készítettünk a szüleiknek egy kis karácsonyi meglepetést.
A hónap a lecsendesedésről, megnyugvásról, ráhangolódásról szólt. Úgy vélem, sikerült a gyerekeknek átélni az ünnep csodáját, a jócselekedetek örömét.

Közösen a csoporttal készítettünk két szeretet karácsonyfát, melynek festése közben beszélgettünk arról, hogy mi számít jó cselekedetnek, mivel tudunk segíteni otthon anyáéknak vagy itt az oviban a társainknak vagy óvónéninek, miért jó adni. A jó cselekedet által hogyan érezzük magunkat. A gyerekek nagyon jó példákat mondtak: otthon segítünk a takarításban, pakolásban, itt az oviban megosztjuk egymással a játékokat, átadjuk egymásnak, megvigasztalni egymást, óvónéninek odavinni valamit, amit kér. A kész karácsonyfák megcsodálásakor megbeszéltük, hogy nem csak ezen az ünnepen kell szeretnünk egymást és odafigyelni egymásra, hanem máskor is, a hétköznapok során is. Mézeskalácsot is díszítettünk, amelyet mindenki kipróbált, majd elmondhatták, hogy amit készítettek azt kinek ajánlják, kinek készítették és miért neki adná. A díszítés közben többször is meghallgattuk Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát.