Az advent időszakában az egymásra figyelés a „jóság” nemcsak az óvodában, hanem a családok életében is kiemelt figyelmet kap. A szeretet, az összetartozás, a segítségnyújtást még jobban hangsúlyozzuk az évnek ebben az időszakában. Luca búzát ültettünk, mézeskalácsot készítettünk, és a gyermekek a szüleiknek is készítettek ajándékot. Nagy örömmel és izgalommal várták már a Karácsonyt, ami arra volt jó, hogy átéljék adni ugyanolyan jó mint kapni.

ADNI JÓ! Ez a gondolat vezérelt minket az ünnepre hangolódás heteiben. Ezt a szellemiséget kívántuk bevinni az óvoda mindennapjaiba, a gyerekekkel való közös munkába, hiszen az adventi várakozás időszaka az egymásra való odafigyelésről is szól. Környezetünkben nagyon sok olyan intézmény van, amelybe hátrányos helyzetű családok gyermekei járnak, akik ugyanúgy szeretnék megélni az ünnep örömét, akárcsak tehetősebb társaik, de sajnos nincs rá lehetőségük. Apró ajándékokkal, általunk készített mézeskalácsokkal igyekeztünk szebbé tenni számukra az ünnepet.

„Jót tenni jó. Nem csak azért, mert másoknak jót teszünk vele, hanem azért, mert mi is boldogabbak leszünk tőle.”
A „Visszajött a répa” című mese már ismert volt a gyerekeknek. Először plüss állatokkal elmeséltem, beszélgettünk arról mit is jelent jót tenni: 2,5-3 éves macikáim a saját kommunikációs szintjükön elmondták, hogy jót cselekednek, amikor megvigasztalják a szomorú barátaikat, vagy amikor otthon segítenek takarítani.
Örömmel töltött el, hogy értették a „jó cselekedet” értelmét.
Beszélgetés után el is játszottuk a történetet – nagyon lelkesek voltak, mindenki szeretett volna szereplőként részt venni a mesében. Visszahúzódó gyermekek is örömmel vállaltak szerepet, bár nekik nehéz volt az állatok megszólaltatása, de a mozdulataikkal kifejezték a mese történetét.
„Jó emberré csak a szívemmel válhatok” – dal megalapozta a témát, táncoltunk rá, elmutogattuk a szövegét – a nap folyamán többször meghallgattuk.
Lezárásként felragasztottuk a piros szíveket a negyedik lépcsőfokra.

December számtalan lehetőséget kínált a „Jó cselekedetek gyakorlására”. A gyerekek nagy izgalommal várták a Mikulást, csoportunk „Jézuskáját” akik minden évben eljönnek hozzánk. Verseink, dalaink az ajándékozás, az öröm, a boldogság, és a meghitt családias hangulatról szóltak.
Beszélgettünk miért jobb adni, mint kapni, miért okoz örömet ha másoknak segítünk, és bennünk ez a „segítés” milyen érzést vált ki. Ajándékokat készítettünk a családtagok számára, átadtuk egymásnak a „szeretet fényét”.

Ebben a hónapban a boldogító jó cselekedetek volt a témánk. Karácsonyra készülődve nemcsak arra figyeltünk, hogy bennünket mi tesz boldoggá, arra is, hogy milyen hatással van ránk, ha mi segítünk vagy adakozunk valakinek. A gyerekekkel együtt díszítettük fel a csoportunkat, karácsonyi dalokat verseket tanultunk.

Decemberi témánk „A boldogító jó cselekedetek”. Fésűs Éva: Neszepisze szánkózni megy című meséjével kezdtük a téma feldolgozását. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy kapni jó, de adni még jobb. Mert másoknak örömet szerezni sokkal jobb érzés, mint amikor mi kapunk. Ezután elkészítettük közösen a gyerekekkel a csoportunk Adventi Karácsonyfáját.