A témát körüljáró órát relaxációs gyakorlatokkal kezdtük. Ezután körbe ültünk, ahogy szoktunk, és beszélgetni kezdtünk. Mi számít jó cselekedetnek? Erre a kérdésre csupa olyan válasz érkezett, amely azt takarja, hogy másokkal jót teszünk. Pl.: átadjuk a helyünket a buszon a rászorulóknak, segítünk szüleinknek, tanárainknak, stb. A témát tovább boncolgatva arra próbáltam rávezetni őket, hogy nem csak az számít jó cselekedetnek, ha valakivel jót teszünk, hanem magunkra is gondolnunk kell, saját magunkért is tartozunk jó cselekedetekkel. Például pihenéssel, egészséges táplálkozással, olyan dolgok keresésével, ami boldoggá tesz minket. Utóbbiból azonban arra jutottunk, hogy ha másokkal cselekszünk jót, az fog minket is boldoggá tenni, vagyis a boldogító jócselekedetek sora egy körforgást képez önmagunk és környezetünk között.
Végül megpróbáltuk összegyúrni a magunk és mások örömére tett cselekedeteinket, amelyeket a srácok a „Mit tehetsz?” feladatban gyűjtöttek össze.

A foglalkozáson az volt a célunk, hogy iskolánk minden tanulóját meglepjük egy aprósággal. A csoport a gofriszívecskék mellett döntött. Közösen összeadott hozzávalókból kevertük, majd sütöttük meg a sütit. A gyerekek megkenték, díszítették azokat, majd társaik nagy örömére, szünetben végigkínálták társaikat.