BOLDOGÍTÓ JÓ CSELEKEDETEK
Kicsi korunkban minket is arra neveltek a szüleink, hogy legyünk kedvesek, jó szívűek, segítőkészek, törekedjünk arra, hogy a környezetünkben élőknek örömet okozzunk és ha szomorkodnak megvigasztaljuk Őket. Az óvodában mi is ebben a szellemben neveljük a ránk bízott gyermekeket, nemcsak azért, mert a közösségi nevelés, a társas kapcsolatok alakításának legfőbb, legalapvetőbb fundamentuma, hanem azért is, mert ezáltal válnak boldog, kreatív felnőttekké, társasalmunk „hasznos” tagjaivá.
A foglalkozást közös bevezető relaxációs gyakorlattal kezdtük, azt játszottuk, hogy úgy indul a reggelünk, ahogy a Tündérek is kezdik napjukat, Tündér-melegítő gyakorlattal. Közben elhatároztuk azt is, hogy a Tündérekhez hasonlóan, egész nap jó cselekedetek végzésére törekszünk.
Majd megbeszéltük, azt is, hogy miért j, jót tenni és hogyha másokon segítünk az minket is jó érzéssel tölt el. Ezt követen elmeséltem az Óvodás Vándor Tündérek című mesét, és közösen felépítettük a mesebeli falut, ahol a Tündérek jó cselekedeteikkel varázsoltak boldogságot a szegény családok életébe.
Később Boldog Dóra is bekapcsolódott a játékunkba, és „elmondta”, hogy Ő, mi jót tett ma reggel. Ennek hallatára a gyerekek is kedvet kaptak, hogy elsorolják, Ők miképpen tudnak jót tenni. Miután mindenki elmondta, le is rajzoltuk 1-1 szívecske alakú rajzlapra. Végül meghallgattuk a hónap dalát és felhelyeztük a 4. lépcsőfokra a jócselekedetek szimbólumát, a piros szívet.

A boldogságórák 4.feladata: a „A boldogító jócselekedetek ”( 4hét-Adventi időszak)
Nagy izgalommal láttam neki ennek a jó témának a feldolgozásához, hiszen tudom, hogy minden kisgyermek jó valamiben, amit már a mindennapokban, illetve a tehetséggondozás (főleg zenei) gyakorlati alkalmazásával is megtapasztaltam és a mai napig is gyakorlom.
Főleg a hagyományokra épülő, a gyerekek által átélt ismeretekre alapoztam, mely mindig hangulatos és szívszorongató élményekkel teli történésekből álltak. Az „ünnepi varázslat” megteremtése főleg a dekorációban, az ízléses terítésben, a dalok, versek hangulatában, a játékeszközök igényességében mutatkozott meg, melyet saját használatra is alkalmazhattak. Az advent szellemisége, egymás iránti felelősség, figyelmesség értéke megsokszorozódott az adott feladatok által. (Mikulás bácsi kesztyűjének megkeresése, levélküldés Télországba, Mikulás szánjának díszítése, javítása, út-és kandalló építése, egymásnak és családtagoknak segítségnyújtás, mesegyárban a Manóknak az ajándékok csomagolásában és szállításban…stb) A pozitív megerősítések elhangzása mindennap aktívabbá és magabiztosabbá formálta a gyermekek érzelemvilágát. A „Jószívű cím” elnyerése cselekvésre sarkallta a gyerekeket, még ha néha volt is egy-két „kiskrampusz” közötük, akik csintalankodtak a többiekkel, nekik a „Mikulás bácsi mondja”-tornagyakorlatokat kellett végrehajtani huncutságukért. A szorgalmukért, jóságukért cserébe „szívnyakláncot” adtam a gyerekeknek a Fenyőünnepség napján. A „családi jócselekedetek naptára” megosztásával lehetővé tettem, hogy a szülők is részeseivé váljanak és ráhangolódhassanak e gyönyörű ünnep hangulatára. Az Adventi várakozás ideje alatt a karácsonyi manócskák minden éjjel a „manósapkába” (adventi naptárunk) rejtettek egy-vagy két óvodai jelet, melyet másnap egy ügyes kisgyermek vehetett ki a sapkából. A többieknek „barchoba” játék keretén belül kellett kitalálniuk, vajon kiket leptek meg ajándékkal a kismanók. Folyamatosan szellemültünk át manókká, rénszarvasokká, hóemberekké, télapókká, a családoktól kapott fejdíszek és ruhadarabok segítségével. A jócselekedetek, apró gesztusok jelen voltak mindennapjainkban és a beszélgetések alatt igyekeztünk megfogalmazni, hogy miért érdemes jónak lenni, jót cselekedni mindenkivel. A „Betlehemi jászolt” is közösen készítettük el, ahol elmeséltem Jézuska születését, kihangsúlyozva, hogy mekkora kincsnek számított a szülei és a pásztorok számára. A három király megjelenéséről, adományairól is beszélgettünk, ezzel (érzékenyítve) felhívva a gyerekek figyelmét a nehezebb sorsban élőkre. Az ajándékozás, „adni-kapni valamit a másiktól” fogalom átértékelődött. A feladatok elvégzése, egy jótett megtétele (otthon, oviban) lehetővé tette számukra, hogy tovább mehessenek a „Mikulás-házához”-a „Mikulás-mesevárához”: (Hétvári Andrea verse), ahol az ajándékok készültek. A „Télapóka juj, juj, juj”… mozgással kísért dalocska hangulata zenélésre és táncra ösztönözte a gyerekeket. Örömmel hallgattuk meg a „Szép nap, ölelj most át engem..” és a „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című Bagdi Emőke dalokat, ami megérintett engem és látva a gyerekeket összebújva, ringatózva még meg is könnyeztem. Nagyon sok érzelmi hatás ért bennünket. Az érzékenyítés kapcsán jó látni a gyermekeim arcán a meghatottságot, az együttérzést és a szeretetet. Biztos voltam benne, hogy amit célul tűztem ki, valóra válik karácsonyra: „a pici szívünk hatalmassá vált, mely tele lett jósággal, barátsággal, szeretettel, kedvességgel, együttérzéssel és sok-sok mosollyal.
Köszönöm nektek az eddigi segítséget, az összedolgozást. Nagyon boldog vagyok, hogy így is megtapasztalhatom óvodásaim kedvességét, a szülők lelkesedését és kollegáim pozitív véleményét.
Úgy érzem valami mást csinálok, pedig ugyanúgy végzem a dolgom, mint eddig!…és mégis más…több…és értékesebb.
Szívemből kívánok nektek Békés, meghitt Karácsonyi Ünnepeket és sikerekben gazdag Boldog Új Esztendőt, eredményes együttműködést a következő időszakra!
Tariné Varga Edit-óvodapedagógus