A decemberi foglalkozást zenehallgatással és relaxálással kezdtük. Megbeszéltük, hogy miért jó, ha segítünk valakinek, miért jobb adni, mint kapni. Gyógyító szívecskéket készítettünk, és odaadtuk annak, akinek örömet szeretnénk okozni. Összepároztattuk anyának a zoknikat, végül megépítettük a Boldogságvár kertjét. A foglalkozás zárásaként Bagdi Bella: Boldog vagyok című dalára táncoltunk.

„Jónak lenni jó” mottóval indítottuk el a decemberi boldogságprogramunkat.
Megbeszéltük, hogy mi számít pozitív, jó tulajdonságnak és a szituációs játékokkal megtapasztaltuk, hogy önmagunk is boldogabbak leszünk, ha jót cselekszünk valakivel. Elmeséltem a Szívem kertje című mesét, majd átbeszéltük a hozzátartozó kérdéseket. Őszíntén elmondták, hogy szoktak nem jó dolgokat is cselekedni. Felidéztünk olyan meséket, amikben megjelentek az emberi jó cselekedetek (Márton legendája, Öreg néne őzikéje, Boribon beteg stb.). Ezeket a meséket a hét folyamán elmeséltem diafilm segítségével.
Az ágyazó oldalára korán reggel felraktam a jelükkel ellátott angyalkákat. Nagyon kíváncsiak voltak, hogy vajon miért kerültek oda, de türelmesen kivárták a foglalkozást, melyen átbeszéltük a jelentőségét. Ahogy megtudták, hogy erre gyűjthetik azon társaik jeleit, akikkel valami jót tettek, egyből elindult a jócselekedetek áradata (játékot levenni, vizet tölteni, megdicsérni a másik építményét stb.). Jó látni, ahogy egyre több kis jelecske megjelent az angyalkákon.

A decemberi hónapunk a Jó cselekedetek gyakorlásáról szól.
A foglalkozásunkat a Fújj, fújj ….relaxációval kezdtük. Körbeadtuk a boldogságmacinkat, közben szeretetünkkel öleltük macinkat.
Ezekután a Tündérmelegedőben elvégeztük azt a gyakorlatot, amit a tündérek csinálnak minden reggel mielőtt egy jó cselekedetből álló naphoz hozzákezdenek. Nagyon ügyes volt minden kis sünistündér.
A hónap dalára: „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” ra jót, boldogan táncoltunk, mozogtunk.
Az előző napon meghallgatott mesét: a Szívem kertje mesét felidéztük, beszéltünk Amália kalandjairól.
Az Óvodás Vándor Tündérek mesében, interaktív játékkal követtük a mese történetét.Figyelmesen, ügyesen követték a feladatokat.
Beszélgettünk arról hogy mi jót is tudunk tenni, miben segíthetünk társainknak, szüleinknek.
A foglalkozás befejezése képpen a gyerekek megépítették közösen azt a tündérfalut, amelyben csodák történnek mindennap!

2022. december

Jó cselekedetek hónapja

A múlt héten már el kezdtünk gyűjteni a „szegény” gyerekeknek, a családok bevonásával, a helyi Karitász felhívásnak eleget téve, öt gyereknek próbáljuk szebbé tenni a Karácsonyát. Ez már évek óta hagyomány csoportunkban, az óvodánkat is képviseljük evvel, hiszen az újságban az óvoda neve szerepel, amikor beszámolót írnak a Karitász tevékenységéről. Nagyon szép ajándékok gyűltek közös erővel, ma be is dobozoltuk őket. Mivel részt veszünk az Állatvédelmi témahéten, így most összekötöttem a jó cselekedetek hetével a csoportban. Ma volt a ‘Minden ami kutya!’ nap. Nagyon sok kutya plüss, játék, könyv, még póló is érkezett. Építettek a kutyusoknak házat, etették, itatták, játszottak velük. Volt, amikor Ők voltak kiskutyák. Reggeli után mindet a nagy asztalra kipakoltuk, sorba néztük milyen sok minden gyűlt össze. Közben énekeltük a „Kutyát kérek, kiskutyát!..” dalt Gryllus Vilmostól. Megbeszéltük miért, és miért pont ma. Beszélgettünk a kutya tartásról, hogy mire van szüksége a gyerekeknek, és mit jelent ha betegek. Minek örülnek a legjobban. Meséltem nekik a felelőtlen állattartókról, azokról, akik bántják az állatukat, a menhelyről, annak fontosságáról. Nagyon figyeltek, érdekes volt számukra. A játékok elpakolása után mindenki kutyussal a kezében ülhetett le. Ma Mikulás bábbal motiváltam, hiszen Ő nagyon figyeli a jó cselekedeteket. Elmondtam, hogy most evvel is fogunk foglalkozni, meg a Mikulás is jön holnap, meg a csoportunk még fellép az oviban, úgyhogy nem fogunk unatkozni. Kérdeztem tőlük, mik azok a jó cselekedetek, mivel tudunk jót cselekedni, és kértem is tőlük, hogy holnap mindenki elmeséli nekem, mi jót tett ma este a szüleinek, testvéreinek. Fogunk a héten ajándékot készíteni, és a fellépés is egy fajta ajándék, mert meglepjük a többieket a műsorunkkal. Pásztohy Panka: Lili és Pitypang című meséjét meséltem, a könyve gyönyörű illusztráció volt hozzá. Utána még az állatorvos munkáját is megemlítettük, ahhoz is kaptunk mára egy jó kis könyvet. A Mikulás figyel minket, most pont a polcon is, báb formájában. Az udvaron a Mancs őrjárat mese után szabadon hős mentő kutyust játszottak néhányan. A folyosón a kisasztalra kihelyeztem egy tálkát, tele szívecskével, mellé írtam, hogy „Cselekedj ma valami jót, és vigyél magaddal egy szívecskét, hogy emlékezz rá!”
A keddi nap a Mikulás várásról szólt igazán. Persze a gyerekek otthon már megtalálták az ajándékokat az ablakukban, azt mesélték örömmel, és izgalommal. Azért a cicákról sem feledkeztek meg, mert szinte mindenki hozott. Könyv is karkötő is előkerült otthon. Amikor beszélgettünk a cicákról, azért érezhető volt, hogy róluk nem tudnak annyit, mint a kutyusokról. Mit esznek, mit ihatnak, milyen az orruk, karmuk, bajszuk, viselkedésük. A Kacor királyt meséltem nekik, ahol azért jobban kiütközött a tulajdonságaik közül, hogy ők nem olyan simulékony állatok, mint a kutyák, hamarabb megsértődnek, és lustábbak is. De persze ennek ellenére nagyon szeretjük őket, és ugyanúgy vigyázunk rájuk, mint a kutyikra, és magunkra, meg a szeretteinkre. A macska karmát sem ismerték abból a szempontból, hogy ők be tudják húzni, a kutyák nem.
Ma karácsonyi ajándékot is el kezdtük készíteni a gyerekekkel, amit jó cselekedetből, minden családnak, és a szegény gyerekeknek is csinálunk. Igyekeztek szépen ragasztani, mindenkinek fontos volt a megerősítés, hogy jót csinálnak. Meg kellett mondani mindenkinek, hogy tegnap otthon milyen jó cselekedetet hajtott végre tudatosan. Nagyon cukik voltak, még porszívóztak is. Mire végeztünk a beszélgetéssel, várt minket a Mikulás, mentünk is énekelni, átvenni a csomagot. Utána sütiztünk, táncoltunk Mikulás zenére: Alma zenekartól, és amikor Bella „Jól csak a szívemmel láthatok dalát hallgattuk, lefeküdtek a szőnyegre. Ma a kisasztalra új ajándék, rénszarvas került, a szöveg ugyan az: Cselekedj ma valami jót, és vigyél magaddal egy rénszarvast, hogy emlékezz rá!”
A szerda az izgalmak napja volt, na meg nyuszi nap. Ma mindenki manós ruhában érkezett, piros, zöld színt vett magára két kivétellel mindenki. A fellépésünkhöz gondoltam ezt az öltözéket, hiszen Mikulás után, Karácsony előtt ez volt kézenfekvő. Délelőtt a csomagolással, és az ajándék kártya készítésével foglalkoztunk, a legtöbben meg az érkező nyusziknak készítettek lakhelyet. Nagyon aranyos nyuszik érkeztek ma, és a főpróba után meg is beszéltük a tudnivalókat róluk. Mit esznek, hogy rágcsálók, mikor alszanak, milyen gondozást igényelnek, mire kel figyelni velük kapcsolatban, a karmukkal, fogukkal, milyen a fülük, mekkorák, stb. A nyusziról már nem tudtak annyi mindent elmondani. Sok újdonságot mondtam nekik evvel kapcsolatban. Mivel szorított az idő, még néhány szót ejtettünk a jó cselekedetekről, hogy például az is az, hogy ma műsorral vendégeljük meg a többi kisgyereket. A fellépésnél sokan megijedtek a nagy tömegtől, de ennek ellenére ügyesek voltak. Ebéd után az ajándékokat útra eresztettük, egy kedves anyuka elvitte a plébániára. Holnap adják oda a rászorulóknak. A folyosón ma kis fenyő formát vihettek haza, akik jót cselekedtek.
Csütörtök a teknős napunk volt, élő teki is látogatott el hozzánk, kettő is. Egész délelőtt velünk voltak, szemmagasságban, bárki megnézhette, amikor csak akarta. Aki még nem volt kész a Karácsonyi ajándékával, megcsinálta, sokan színezőt készítettek, hogy haza vihessék. A reggeli után nekiláttunk a mézeskalács sütésnek. Szinte mindenki részt vett, három kicsi kivételével. Egyre üyesebbek. Amikor elkészült, kis szívecske formába tettük, és az óvoda néhány dolgozóját megkínáltuk, azokra gondoltunk, akik nem csoportban dolgoznak. A teknőssel foglalkoztunk ma, megfoghatták, megnézhették, letettük a padlóra is, és kiderítettük, hogy a teknősök nem is lassúak, igen gyorsan tudnak szaladni. Megbeszéltük mit eszik, mit csinálnak a hidegben, hogy mire jó a páncél, és igazából hogyan működik. A mesében bölcsnek, okosnak ábrázolják őket. Tehát jó tulajdonságokkal rendelkeznek. Meghallgattuk a teknős dalt Gryllus Vilmostól. A folyosón ma kisrókát lehetett elvinni, ha jót cselekedtek.
A pénteki nap sikerült a legizgalmasabbra, hiszen a megtervezett, és véletlenek közbenjárásával három élő állatka is volt ma csoportunkban. Reggel Miron érkezett tacsi kutyusával, érdekesség képpen leírom a nevét: Masni. A cukiságán kívül még arra is sor került, hogy beszélgessünk Masni egészségéről, hiszen már túl van két műtéten, és vár rá még egy. Megetették, juti falatot osztottak neki, és egyszerűen csak élvezték, hogy ott volt. A dadus nénink elmaradt nyuszi látogatása is ma lett bepótolva, így Folti is velünk volt, ő egész nap. Nagyon nyugodt nyuszi, a nyitott ajtón sem akart kijönni, simogatni lehetett, és láthatták mit eszik. A mai mese volt Bezzeg Andrea meséje a Szív kertje, ami a tankönyvben van. Nagyon tettszett a gyerekeknek, és éppen vége lett, mikor a betervezett kutyus, Zsuzsi megérkezett. Évek óta törzs vendég nálunk, hiszen ide jártak kis gazdái a csoportba. Zsuzsi tanított kutya, sok trükköt, feladatot ismer. A gyerekek is tudták vele játszani, juti falattal mindent megcsinált. Itt főleg azt láthatták, hogy érdemes a kutyákkal foglalkozni, mert értelmes, tanulékony állatok. Összefoglaltuk a heti jó cselekedeteinket, a programokat, és feltettük a negyedik lépcsőfokra a szívet, ami ennek a jelképe. Gyümölcs mellé mézeskalácsot is kapott mindenki.
Tartalmas, izgalmas hetünk volt, tele szívet simogató érzésekkel, tevékenységekkel.

A decemberi időszak kedves időszak mindannyiunk számára. Év végéhez közeledve jól esik kicsit elcsendesedni, és egymásra figyelni. A jó cselekedetek gyakorlása remek téma ebben az időszakban.
A gyerekek szívesen meséltek az otthon végzett segítségnyújtásról, de ügyesen észlelték, hogy az óvónénik minek örülnek, ha segítenek nekik a gyerekek.
A foglalkozás legjobb pillanata, a segítő angyalkák elkészítése volt. Papírból kivágott angyalkákat színeztek ki, és egy kedves személynek adták át, akinek segíteni szerettek volna valamiben.
A tevékenységnek értékes pillanatai voltak, a gyermeki segítségnyújtásnál kevés meghatóbb pillanat van.