A gyerekeket már úgy vártam, hogy előre kivágott szíveket tűztem ki a csoportszobába, mindenkinek a saját jelével. A reggel folyamán fel is fedezték, de akkor még csak annyit mondtam nekik, hogy később elárulom, hogy miért vannak ott a szívek. A boldogságórát az ünnepekhez kapcsolódóan egy beszélgetéssel kezdtem: megbeszéltük, hogy hamarosan itt a karácsony, ami a szeretet ünnepe és ilyenkor egyre több angyalka szálldos körülöttünk, azt figyelve, hogy mennyire vagyunk jók. Majd az angyalokhoz hasonlítottam a tündéreket, akiket szintén a jó tulajdonságaikról ismerünk. Így elsőként a Tündér-melegedő feladattal vezettem be a témát, mintha mi is jó tündérek lennénk. Majd elmondtam a gyerekeknek, hogy a Boldogságvárhoz vezető következő lépcsőt csak akkor tudjuk megmászni, ha jó cselekedeteket gyűjtünk. Csengettyűjével megérkezett közénk Boldog Dóra, aki segítségével a Boldogságmondóka után elmeséltem a Szívem kertje című mesét. A mese után eljátszottuk a szituációs feladatokat: ki, hogyan tudna segíteni az anyukájának, ha sok dolga van, hogyan vigasztalnánk meg a síró csoporttársunkat és mit tennénk, ha óvó néninek fájna a feje.
Színeztünk angyalkákat is, amiből karácsonyi képeslap készült.
Majd már az előre kivágott szívekre került sor. Ismertettem velük, hogy az lesz a feladat, hogy tegyenek jót a társaikkal és annak az ovis társuknak a jelét bele fogom rajzolni a szívbe, akivel jót tettek. A cél, hogy minél több mindenkivel tegyenek jót és pár nap múlva a legtöbb jelet gyűjtő kisgyerek elnyeri a Jószívű címet.
Emellett készítettem egy Jóesés táblát is, amin fel voltak sorolva jó cselekedetek képekkel együtt: türelmesen várok sorban álláskor, szorgalmasan pakolok, nem leszek mogorva senkivel, megvigasztalok valakit, aki szomorú, figyelek a társaimra, játszom valakivel, akivel nem szoktam. A képek köré hópelyheket ragasztottam, amit elneveztem jóság hópelyheknek. Amibe akkor került be valakinek a jele, ha a felsorolt jó cselekedetek közül teljesítette valamelyiket.
Minden nap megbeszéltük ebéd előtt, hogy ki, kivel tett jót és milyen jó cselekedete volt. Rajzoltam a jeleket a szívekbe és a hópelyhekbe is. Az utolsó napon pedig átadásra került a Jószívű cím. Még mindenki felsorolta az aznapi jó cselekedetét, így sikeresen megmászhattuk a negyedik lépcsőt is.

A decemberi elcsendesedésben sokkal könnyebb ráhangolódni az ajándékozás örömére.
Óvodánkban évek óta hagyomány, hogy Mikulásra meglepjük a kicsiket. Az ajándék készítése során a gyermekek átélhették, hogy milyen jó másokat „meglepni” , másoknak örömet szerezni.Reméljük, hogy a gyermekek megtapasztalták, hogy nem mindig az ajándék nagyságán van a hangsúly, és az adás öröme néha nagyobb, mint a kapás öröme. Természetesen a nagyok sem maradtak ki az ajándékozásból, hiszen az adventi koszorún minden gyermeket várt egy apró ajándék. Ők még jobban átélhették a várakozás izgalmát, hiszen nem tudhattuk ki kerül sorra, mivel a jeleket úgy húztuk ki.
Érzelmeiket azonosították, sokat fejlődött érzelmi életük.
Áldott Békés Karácsonyi Ünnepeket, és Boldog Új Évet kívánunk mindenkinek!

Légy kedves!

„…Ne múljon el a varázslat, engedd élni szívedben!
Hinni a csodában, meseszép világban…” (Okosodó)

Decemberi foglalkozásunk során, Lackfi János: „Igazi mese a Mikulásról” című történetét dolgoztuk fel a gyerekeknek. A szívmelengető mese arról szól, hogyan lett Szent Miklós minden adakozó, minden ajándékhozó ember példaképe. A mesék nagyon közel állnak a gyerekek szívéhez, és ezáltal próbáltuk rávezetni őket, hogy milyen egyedi dolog jónak lenni. Ahogy Lackfi János is megírta a jóság ragadós, ha valaki elkezdi, akkor elindul és körbejárja a világot, hiszen Szent Miklós is segített, akinek csak tudott. Reméljük, hogy a történet által közelebb kerültek a gyerekek ahhoz az érzéshez, hogy „jónak lenni jó”.
A mese bemutatását követően megkérdeztük a gyerekektől, hogy mi jut eszükbe, ha azt hallják: „jó cselekedet”. Csoportunk egyik kislánya L. a következőt mondta: „Jó cselekedet, ha valakit szeretünk… és abban a pillanatban fel is állt a székéről és megsimogatta az egyik társa arcát.
A tevékenységet egy kézműves foglalkozással zártuk le.
December 5-én a gyermekekben fokozódott az izgalom, mivel ilyenkor látogatja meg őket a jóságos, öreg Mikulás. A mi óvodánkba is betekintett a gyerekek nagy örömére.
December 6-án az óvodások meg is köszönték egy-egy gondolattal azt a sok-sok ajándékot, amit a kaptak a jóságos Mikulás bácsitól.

Szeretettel,
a gyerekek és az óvó nénik: Holló Éva Andrea és Sógor Melinda Ágota

A boldogító jó cselekedetek témáját ebben a hónapban relaxációs gyakorlattal kezdtük. A hintaszék nevű játék segítségével optimális atmoszférát biztosítottunk a foglalkozáshoz. A barátságos légkör megteremtését támogatta a Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dal, melyet szívesen hallgattak a gyerekek. A hónap témája erősítette az ünnepre való ráhangolódást. Örömmel vettek részt a hónap feladatának elvégzésében, mindent elkövettek, hogy jutalomhópehelyben részesüljenek, amit felragaszthattak a kijelölt helyre. A családoknak is kedveskedtünk karácsonyi mesedramatizálással, amely tovább erősítette a gyermekekben azt az érzést, hogy milyen jó adni. A téma feldolgozását szituációs játékok segítették, valamint a témához kapcsolódó mesék, versek.

“Mézeskalács illat terjeng
tésztát gyúrnak kettesben
Karácsonyfa díszítéshez;
sok-sok mézes szív legyen.”

( Kurczina Teréz: Mézeskalács részlet)