Jót tenni – annyi, mint – jónak lenni
„Adjál akkor is, ha kevés van neked is, adjál akkor is, ha neked is szükséged lenne rá, adjál akkor is, ha neked nem adtak, adjál akkor is, ha a szavaknál többre van szükség – és közben észrevétlenül a reménység emberévé leszel.”
Pál Ferenc
Ünnep közeledtével boldogságóránk keretein belül a jócselekedetek fontosságáról beszélgettünk. A gyerekek tapasztalták már, hogy milyen jó dolog kapni. A segítségnyújtás, a jócselekedet mégsem volt mindenki számára természetes. A foglalkozás végére azonban mindannyian megértették, hogy “Jónak lenni jó”. Arra buzdítottam őket, hogy tegyünk próbát: jócselekedeteink abból származzanak, hogy jók vagyunk. Ezen felbuzdulva ajándékcsomagok gyűjtésébe, készítésébe fogtunk. Egy hét leforgása alatt több, kisebb csomagra való édességet, játékot, színezőt gyűjtöttünk össze és csomagoltunk be rászoruló gyermekek számára.
Boldogító jó cselekedetek
Az egész december az ünneplésről, a szeretet megfogalmazásáról és az egymásról odafigyelésről szólt.
A gyerekek nemcsak csokival töltött adventi kalendáriumot kaptak, hanem a Boldogság tankönyvben található jótékony cselekedeteket tartalmazó adventi kihívást is elindítottuk. A gyerekek örömmel vettek benne részt.
Megállapítottuk, hogy nemcsak kapni jó, hanem adni is.
A képeslapokat valós személyeknek készítették el végül, több alkotás is született minden gyermeknél.
Nőtincsi Vár-Lak Óvoda és Bölcsőde
Boldogító jó cselekedetek a mi óvodánkban
A 4. Boldogságóránk fő támája a Boldogító jó cselekedetek voltak. Az adventi időszakban nagyon jól illeszkedett ez a téma, hiszen az egész hónapunkat felölelte. A téma megkezdéséhez Bagdy Emőke relaxációs gyakorlatai közül választottam. Majd Bagdi Bella egyik kedvenc számukra táncoltak. Megbeszéltük, hogy kinek, hogyan tudunk jó cselekedettel segíteni. Csuda jó ötletek születtek. Elbáboztam a szívem kertje c. mesét, ami nagyon tetszett a gyermekeknek. Játékos feladatként mindenki lerajzolta saját boldogságkertjét. Majd közösen ajándékokat készítettünk a szülőknek és az óvoda dolgozóinak.
A hónapban Luca napján pogácsát is sütöttünk, apró örömként a másik csoportot vendégségbe hívtuk. A gyermekek megtanulták, hogy hogyan kell pogácsát szaggatni, ami hatalmas öröm volt számukra.
A másik jó cselekedetünk, hogy szülőket hívtunk meg az óvodánkban, hogy gyermekeikkel együtt éljék át az együttlét örömét kézműveskedés közben. Jó volt látni, hogy, mennyire élvezték a szülők ezt a délelőttöt.
Hálás vagyok a csoportomért és azért, hogy a Boldogságórákat átadhatom nekik.
„Jóesés”
A hónap dalával Bagdi Bella : ” Jó emberré csak a szívemmel válhatok” kezdtük a foglalkozást.
„Tündér – melegedő ” gyakorlatokat végeztük a gyerekekkel.
Eljátszottuk az „Óvodás Vándor Tündérek ” című mesét .
„Zárókör-beszélgetőkör ” Mi az ,amiben a te tündéred különleges ,milyen jó cselekedeteket szeret legjobban adni, és mit szeret kapni?
„Jóesés” jó cselekedetekből jópelyhek.
Az óra elején megbeszéltük, miért jó jónak lenni. Ezután játszottunk Adok nektek valamit! játékot. Megbeszéltük, hogy kinek hogyan lehet örömet okozni. Elkészítettük a kezdőbetűk üzenetét, majd karácsonyfa díszeket készítettek a jó cselekedeteikből, amikkel feldíszítettük a karácsonyfát.
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
Cselekedj jót és boldog leszel!
December hónapban a Paralimpia című történetet meséltem el a tanulóknak. Ezután beszélgetést kezdeményeztem, és elmondták, hogy ők is segítettek volna az elesett társuknak is verseny befejezésében. Meséltek az adakozásról, többen megunt játékaikat adják kisebb gyerekeiknek, mások pedig a cipősdoboz akcióban is részt vesznek.
A hónap legjobb cselekedete, hogy új tanuló érkezett az osztályba és segítenek neki a beilleszkedésben.
A jócselekedetekhez sorolható még, hogy meglátogattuk Mikulás napján a testvérosztályunkat, akik másodikosok. Vittünk nekik ajándékot és közösen énekeltünk, verset mondtunk.
Elmeséltem a gyerekeknek a szívem kertje mesét, s a nagyokkal felelevenítettük a Boldogság,boldogság…mondókát,amit már tavaly megtanultunk. Beszélgettünk arról,hogy kinek mivel tudunk örömet okozni,hogy boldog legyen ?! Pl.a szüleinknek a házimunkában: portörlés,porszívózás, mosogatás,ruhák összehajtogatàsa, zokni pároztatás, sepregetés, ezekben szoktak segíteni. Vagy az oviban a kisebbeket megvigasztalni,játszani azzal,aki hívja társasozni, a kicsiknek segíteni felvenni a bakancsot, kifordítani a ruhákat.
A mesét és a beszélgetést körben ülve a szőnyegen voltunk, a gyerekek a szeretet jeleként építettek tüzet, s a beszélgetés közben ” melegedhettünk ” a szeretet tüzénél. Ezután a szeretet szívét kiszíneztük, a szív hátuljára pedig a nagyobbak a barátaik jeleit rárajzolták. Azután egymásnak adták a szíveket, van akinek négy szívecske is összegyűlt,négy baráttól.
Játszottunk egy játékot, körbe adva a jóságos télapót. Amelyik gyereknél megállt a zene elhallgatásakor,annál a gyereknél elmondtuk milyen jót tettünk vele az elmúlt napokban, és ő kivel tett jót a csoportban, és mit. A gyerekeknek nagyon tetszett ez a játék. Ezután relaxációs zenére megbeszéltük ,hogy jobb adni,mint kapni , ennek a jelentését , jelentőségét. Majd a gyerekek karácsonyfát rajzoltak pont összekötőn , és odaadták annak a gyereknek a rajzukat,akinek szerették volna, de megkellet indokolniuk,miért annak a gyereknek adták. Feltöltődtek a foglalkozás alatt, így még nagyobb örömmel várhatják a karácsonyt.
Szikszai György Református Óvoda és Általános Iskola
Advent ideje van. Készülünk a karácsonyi ünnepre. Az osztályban egymást megajándékoztuk. A szülőknek is készítettünk ajándékot.
A foglalkozást játékkal kezdtük: a térfelek vitája. A terem egyik fele igen, a másik a nem álláspontot képviseli. Középre helyezkednek, akik nem tudnak az adott kérdésben döntésre jutni. Az állítások: Jobb adni, mint kapni./ Minden egyes ember ugyanannyira képes jót cselekedni./ Az én segítségem, csepp a tengerben, úgysem ér sokat./ Örömet okoz, ha segítek másnak./ Ha segítek, viszont várom a segítséget./ Csak ösztönösen segítek és nem várok semmi viszonzást érte./ Az emberekből kihalt az emberiség.
Közeleg a karácsony, ideje a külvilág zajától, a napi küzdelmektől befelé fordulnunk, családunkra, embertársainkra gondolunk. A jócselekedetek hónapjában a segítőkészségről beszélgettünk. Vajon fontos –e és miért, hogy segítsünk másokon? Minden gyerek és felnőtt is tud emlékeket idézni, amikor segített valakin. A tanulókat arra kértem, hogy kategóriákban gondolkodva gyűjtsünk példákat emberi segítségnyújtásra. Fizikai segítség / lelki támogatás. Fizikai: Idős embernek a táskáját, kosarát átvette./ Otthon segít a házimunkában, ha anya sokat dolgozott. Lelki: osztálytársát, barátját vigasztalta, amikor szomorúság érte.
Közösségünkben szokott gondot okozni, ha a beteg nem kapja meg a leckét. Vajon, sokan miért nem tudják a másik helyzetébe képzelni magukat, milyen rossz, ha távol kell maradni és lemarad valaki az anyaggal. Arra végképp nem gondolnak néhányan, ha ők lesznek betegek, majd nekik sem fotózzák le a füzetben a vázlatot? A gyerekeket arról próbáltam meggyőzni, hogy közösségi életünk fennmaradását támogatja minden segítő tevékenység.
Elmeséltem, hogy az állatvilágban is gyakori a társas támogatási forma, amely egészen az önfeláldozásig terjedhet. A segítőkészség ráadásul kedvezően hat ki testünk állapotára. A következő kérdésre tehát egyértelmű a válasz: “A kedvesség megtérül? “- Igen! Segíteni nem csak szűkebb környezetünk tagjain lehetséges: több segítő szervezet is hirdet segítő kampányokat: a Magyar Vöröskereszt, a Máltai Szeretetszolgálat és a Katolikus Karitász talán a legismertebbek. A jócselekedetek tárháza feladatban olyan kis feladatokat adtunk magunknak a közel jövőre, amelyet könnyen teljesíteni tudunk. A gyerekek az otthoni gesztusokat választották leginkább: kávé főzés anyának, süti készítése, mamának takarítani, de volt, aki régi játékát ajánlja fel egy rászorulónak.
A foglalkozást egy történettel zártam. Forrás: https://hasznaldfel.hu/az-elveszett-penz-egy-tortenet-a-jo-cselekedetek-erejerol/
“Élt a környékünkön egy kedves idős hölgy, aki még évekkel ezelőtt elveszítette a férjét. Nem sokkal később újabb csapás következett be az életében: lánya, veje és két unokája tragikus hirtelenséggel meghalt egy autóbalesetben. A néni egy nagy bérház egyik szűk lakásában lakott egyedül, és kevés nyugdíjából próbált megélni valahogy.
Egyik nap, amikor hazafelé tartottam az iskolából, a bérház kapuján egy hirdetést vettem észre.„Elvesztettem 2000 forintot, aki megtalálta, legyen szíves hozza fel az 5. emelet 2.-be, mert a kevés nyugdíjamból ételt is nehezen tudok venni.”
Nem sokat gondolkodtam: bementem a házba, fel az 5. emeletre, kivettem a tárcámból 2000 forintot, és becsöngettem. Amikor a néni meglátott kezemben a pénzzel, kicsordultak a könnyei, és meghatódva így szólt: „Te vagy ma a tizenkettedik ember, aki feljött hozzám a 2000 forinttal. Nagyon köszönöm!” Mosolyogva elbúcsúztam tőle, majd a lifthez léptem. Még utánam szólt az ajtóból: „Lányom! Azt a hirdetést vedd le kérlek, mert azt sem én raktam ki.”
A MosolyManók adománygyűjtő akcióhoz osztályunk is csatlakozott, játékokkal és könyvekkel segítve rászorulókat. Reméljük, sikerül mosolyt varázsolni a gyermekarcokra!
Ne felejtsük: A legkisebb gesztus is lehet valaki számára komoly segítség! Jó cselekedetekkel mások életét könnyítjük meg, ugyanakkor saját életünket is szebbé tesszük!
Végül felragasztottuk díszeinket egy barna kartonra és készítettünk egy mézeskalács házikót, ezzel kívánunk boldog karácsonyt mindenkinek!