Az 1.b osztály tanulói a jó cselekedeteket tudtukon kívül már november hónapban elkezdték, amikor is a karácsonyi adománygyűjtő akciókba becsatlakoztak. A foglalkozást a Ha boldog vagy című dal éneklése indította, majd A szívem kertje című mese feldolgozása következett. Ekkor beszéltünk az adakozásról ami ismeretlen embertársak számára jó cselekedet, majd a közelebbi társak számára hogyan lehet jót cselekedni, miért is jó érzés ez. A munkafüzet feladatait kiszínezték, lerajzolták a kedvenc szuperhősüket, ez természetesen hosszadalmas beszélgetés követte. Ezután papírból készítettek a gyerekek angyalkákat, melyet egymásnak ajándékoztak a nap végén. Végül feltettük a lépcsőre a hónap jelét a szívet. A karácsonyi készülődés minden nap lehetőséget ad arra, hogy a segítségnyújtásról, a jó tettekről beszélgessünk.
Boldogító jó cselekedetek
A témához kapcsolódva idézetekkel és egy kedves történettel kezdtük el a decemberi boldogságóránkat. Erdős Sándor verses meséje az Egérke Új Házáról segítette a ráhangolódást.
Cselekedeteinket csoportosítottuk aszerint, hogy melyik jó és melyik nem. Példákat kerestünk az osztály hétköznapi életéből merítve. Megbeszéltük, hogy hogyan lehetne minden cselekedetünket jóvá tenni, úgy változtatni rajta, hogy az örömöt okozzon nekünk is és a társunknak is.
Jócselekedeteket gyűjtöttünk szóban és írásban is, melyből „megépítettünk” a 2.k osztály szeretetfáját.
A Süni csoport ajtaján ebben a hónapban egyre sűrűbb a hóesés a jócselekedeteket követően. Boldog Beával közös beszélgetőkör során, szinte mindenki el tudja mondani az otthoni és az óvodai jócselekedeteit (segítek mosogatni, elpakolom a ruháimat, megvígasztalom a síró kicsiket, segítek az öltözködésban…). A karácsonyi ráhangolódás során közös sütikészítést tervezünk. Először a diótörés a nagy feladat, melyet önként, örömmel végeztek. Ezzel is sokat segítve a dadusnéniknek. A diótörést befejezve segítünk a takarításban. A jópelyhek egyre szaporodnak ajtónkon. A sütemény az óvoda konyháján sült, mi közben figyeltük a sütőt, segítve a szakácsnénik munkáját, hogy nehogy odaégjen a sütink. A legnagyobb öröm és jócselekedet akkor ért minket, amikor az elkészült sütikkel megleptük a kiscsoportosokat. A mindenki karácsonyi ünnepségére meghívtuk a rokonainkat, ismerőseinket és kis falunk lakóit versekkel, dalokkal köszöntöttük.
Ebben a hónapban még nagyobb hangsúlyt fektettünk a jó cselekedetekre és az egymásra való odafigyelésre. Karácsony közeledtével egyre hangulatosabbá, meghittebbé váltak a mindennapjaink. Összeszokott csoportként már saját szokásaink, hagyományaink vannak. Sokat beszélgettünk a másokról való gondoskodásról, állatokra is kiterjedve, hiszen eben az időszakban sok-sok állat kerül a háztartásokba és nem sokra rá sajnos menhelyekre. A szívem kertje című mesét elolvastam nekik, kérésükre többször is, mert annyira tetszett nekik, az utána következő kérdésekre pedig nagyon ügyesen válaszolt pár gyermek. A jószívű címet is kihirdettük az utolsó héten, amit úgy lehetett elnyerni, hogy apróságokkal megsegítették egymást és minket felnőtteket is. Nehéz döntés volt, hiszen annyira igyekeztek többen is, hogy úgy döntöttem, hogy ezt állandóra bevezetem a csoportunkba, minden hónapban el lehet nyerni a címet. A kislányok szerették volna megajándékozni egymást is, így rajzoltak egymásnak csodás karácsonyi rajzokat, amit utána odaadtak egymásnak és természetesen senki sem maradt szép mű nélkül. Nagyon jó volt ezt a témát is körbejárni, új ötletekkel gazdagodhattam, mellyel a jövőben hatékonyabban tudok dolgozni, illetve továbbfejleszteni is tudom azokat.
Ebben a hónapban még nagyobb hangsúlyt fektettünk a jó cselekedetekre és az egymásra való odafigyelésre. Karácsony közeledtével egyre hangulatosabbá, meghittebbé váltak a mindennapjaink. Összeszokott csoportként már saját szokásaink, hagyományaink vannak. Sokat beszélgettünk a másokról való gondoskodásról, állatokra is kiterjedve, hiszen eben az időszakban sok-sok állat kerül a háztartásokba és nem sokra rá sajnos menhelyekre. A szívem kertje című mesét elolvastam nekik, kérésükre többször is, mert annyira tetszett nekik, az utána következő kérdésekre pedig nagyon ügyesen válaszolt pár gyermek. A jószívű címet is kihirdettük az utolsó héten, amit úgy lehetett elnyerni, hogy apróságokkal megsegítették egymást és minket felnőtteket is. Nehéz döntés volt, hiszen annyira igyekeztek többen is, hogy úgy döntöttem, hogy ezt állandóra bevezetem a csoportunkba, minden hónapban el lehet nyerni a címet. A kislányok szerették volna megajándékozni egymást is, így rajzoltak egymásnak csodás karácsonyi rajzokat, amit utána odaadtak egymásnak és természetesen senki sem maradt szép mű nélkül. Nagyon jó volt ezt a témát is körbejárni, új ötletekkel gazdagodhattam, mellyel a jövőben hatékonyabban tudok dolgozni, illetve továbbfejleszteni is tudom azokat.
Szent Gellért Katolikus Álltalános Iskola és Gimnázium
4.o.
Jobb vele a világ képeslap
December: A boldogító jócselekedetek
A decemberünk csodálatos, érzelmekben gazdag hangulatban telt. Nemcsak az én, hanem a gyerekek szívéhez is közelállt a jó cselekedetek gyakorlása. Hatalmas volt mindvégig a cselekvési kedv. Jobbnál, jobb ötleteik voltak. Nagyon sok gyakorlatot, feladatot oldottunk meg.
A boldog várakozás, az egymásra figyelés, a jó tett öröme jellemezte a Boldogságórákat.
Meghallgattuk Erdős Sándor meséjét „Egérke új házáról”. Megbeszéltük, hogy a mese hogyan kapcsolódik a jó cselekedetekhez. Varró Dániel meséjéről kiscsoportban képregényt készítettek a gyerekek.
„Valódi jótett” címmel, színezőt kaptak a hónap témájához. „Titkos segítő” játékot játszottunk, majd felsoroltuk és megrajzoltuk, hogy („Mire lesz szükséged a jó cselekedethez”) plakátot.
Voltak „befejezetlen mondatok” és készítettünk „szeretetláncot”. Feldíszítettük a „MI karácsonyfánkat”. A díszekre olyan értékek kerültek, mint mosoly, ölelés, kedvesség, önzetlenség, segítőkészség, meghallgatás, békesség, megértés.
Bekapcsolódtunk a „Mosoly manók adománygyűjtő programba”.
A Szupererő kártyával is megismerkedtünk.
Az ünnepre való készülődést megható módon zártuk az „angyalkás” játékkal. Mindenki kapott egy mézesbábot valakitől.
A csoport valamennyi résztvevője jól érezte magát a foglalkozásokon.
Úgy értékelem, hogy sokat javult a gyerekek egymáshoz való viszonya és pozitívan alakult a tanár- diák viszony is.
Mindezekért hála és köszönet a Boldogságóra program alkotóinak!
Bevezető beszélgetésünk során a decemberi hónap ünnepeit vettük sorra. A kedvesség, nagylelkűség, jószívűség fogalmait körbejárva a feladat 4 mondatát ismerték meg, majd kezdődött az ötletelés.
A decemberi foglalkozást a relaxáció követően azzal kezdtük, hogy a földre ragasztott „fenyőfa” köré ültünk. Arról beszélgettünk,hogy mit jelent nekünk a Karácsony, ki mit szeretne kapni, és hogy vajon melyik okoz nagyobb örömet, ha ajándékot kapunk, vagy ha adunk. Mivel tudjuk egymást megajándékozni? Hogyan tudunk jót tenni másokkal? Hogyan tudunk segíteni másokon?
A témára hangolódó beszélgetést követően mesével dolgoztuk fel a témát, majd különböző szituációs játékokat játszottunk el a nagyobb gyerekekkel.
A foglalkozás zárása ez alkalommal is a lépcsőn való továbbhaladás volt, majd elénekeltük a Boldog vagyok című dalt.