A boldogító jó cselekedetek kapcsán készítettünk egy osztálykarácsonyfát papírból. A gyerekek tenyér lenyomatukkal szinesítették a fát. Beleírtuk a nevüket. Ha jó cselekedetet hajtottak végre egy csillogó szivecskét ragaszthattak a fán levő tenyérlenyomatukra. A karacsonyfát az ajtóra ragasztottuk igy mindig láthattuk. Mivel az osztály nagy százalékának fogalma sem volt mi az a jó cselekedet, így azt beszéltük meg, ha úgy érzi ő most jót tett, nekem szól, elmondja mit tett és elmondom ez annak számít e. Ha igen ragaszthatott szivecskét. A gyerekek nagyon szorgosan gyűjtötték, ragasztották. Minden gyerek kézlenyomatát több szivecske is diszitette.
Versenyt nem hirdettem, mert a cél a jó cselekedet volt. A legfonotsoabb célom az volt ,hogy tudják mit jelent és milyen érzés. Egyhangúan ma már azt érzik jobb adni, segíteni, mint kapni. 🙂
Boldogító jó cselekedetek
A boldogító jó cselekedetek kapcsán készítettünk egy osztálykarácsonyfát papírból. A gyerekek tenyér lenyomatukkal szinesítették a fát. Beleírtuk a nevüket. Ha jó cselekedetet hajtottak végre egy csillogó szivecskét ragaszthattak a fán levő tenyérlenyomatukra. A karacsonyfát az ajtóra ragasztottuk igy mindig láthattuk. Mivel az osztály nagy százalékának fogalma sem volt mi az a jó cselekedet, így azt beszéltük meg, ha úgy érzi ő most jót tett, nekem szól, elmondja mit tett és elmondom ez annak számít e. Ha igen ragaszthatott szivecskét. A gyerekek nagyon szorgosan gyűjtötték, ragasztották. Minden gyerek kézlenyomatát több szivecske is diszitette.
Versenyt nem hirdettem, mert a cél a jó cselekedet volt. A legfonotsoabb célom az volt ,hogy tudják mit jelent és milyen érzés. Egyhangúan ma már azt érzik jobb adni, segíteni, mint kapni. 🙂
Rimóci Szent István Általános Iskola
A gyerekek karácsonyi képeslapokat készítettek.
December hónapunk mottója:
„ Ahhoz, hogy valakinek szebbé tedd az életét, nem kell gazdagnak lenned. Elég, ha csak ott vagy, és törődsz vele. ”
Decemberben lezárult a MosolyManók ajándék gyűjtése. Sajnos a célunkat nem értük el, hogy túlszárnyaljuk az előző évi teljesítményünket, de jövőre…! Akkor is itt leszünk és mindent megteszünk, hogy a rászorulókon segítsünk, de nem csak így decemberben.
Az én célom, hogy a gyerekek tudjanak, akarjanak jót tenni és, mikor ők kapják el is tudják fogadni. Ennek a szellemiségében zajlott a decemberi hónapunk.
Ezen dolgozva a következő tevékenységeink voltak:
Rengeteget beszélgettünk mi is az a jó cselekedet, kinek és hogyan tudunk jót tenni, ehhez motivációs videókat néztünk, mely segítségével könnyebb volt körül járni a témát.
(https://www.youtube.com/watch?v=qnSxKcJwQ-o , https://www.youtube.com/watch?v=WKmZ3ipZar0&t=44s )
Játszottunk add tovább játékot, amikor egymás háta mögött állnak a gyerekek és rajzolnak valamit a másik hátára.
A másik változata, mikor üzeneteket súgtunk egymás fülébe és azt kellett tovább adni. Volt, olyan helyzet, amikor mókásra sikerült az átadás. Teljesen más lett az üzenet, mire az utolsó tanulóhoz ért.
Többször meghallgattuk a hónap dalát: Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok.
Itt kicsit beszélgettünk Saint Exupery: Kishercegéről. Aki a rózsájáért mindent megtett.
Volt olyan óraindító játékunk, amikor minden gyermek feje lent volt az asztalon és én vittem nekik egy jó cselekedetet. ( Pl.: megsimogattam a buksiját, a hátát, egy mondatot súgtam a fülükbe) Ez a játék is nagyon tetszett nekik.
Szituációs játékokban (Activity) is megjelenítettük, hogy kinek milyen segítségre van szüksége és, hogyan tud segíteni (Látássérült ember, kerekesszékes, osztálytárs, aki nem érti a feladatot, vagy nincs radírja…)
Ezt követően beszélgettünk arról, hogy az osztálytársainak, családtagjaiknak, idegeneknek hogyan tudunk mosolyt csalni az arcára egy jó cselekedettel.
Majd házi feladatként ( nem szoktam adni nekik ). Az volt a feladat, hogy öleljék meg az otthon lévő szeretteiket. Elmondásuk szerint volt olyan gyermek, aki- és akit nem szoktak megölelni.
Mikulás várásunk is rendkívüli volt, mert saját készítésű sütivel vártuk.
Ezen a napon az aznapi jócselekedetünk az iskola minden tanulójának mézeskalács készítése volt.
Majd jó cselekedet kuponokat készítettek osztálytársaiknak, tanáraiknak, barátaiknak, szeretteiknek.
Ismét egy tartalmas hónapot töltöttünk el egymással.
Az 1.b osztály tanulói a jó cselekedeteket tudtukon kívül már november hónapban elkezdték, amikor is a karácsonyi adománygyűjtő akciókba becsatlakoztak. A foglalkozást a Ha boldog vagy című dal éneklése indította, majd A szívem kertje című mese feldolgozása következett. Ekkor beszéltünk az adakozásról ami ismeretlen embertársak számára jó cselekedet, majd a közelebbi társak számára hogyan lehet jót cselekedni, miért is jó érzés ez. A munkafüzet feladatait kiszínezték, lerajzolták a kedvenc szuperhősüket, ez természetesen hosszadalmas beszélgetés követte. Ezután papírból készítettek a gyerekek angyalkákat, melyet egymásnak ajándékoztak a nap végén. Végül feltettük a lépcsőre a hónap jelét a szívet. A karácsonyi készülődés minden nap lehetőséget ad arra, hogy a segítségnyújtásról, a jó tettekről beszélgessünk.
A témához kapcsolódva idézetekkel és egy kedves történettel kezdtük el a decemberi boldogságóránkat. Erdős Sándor verses meséje az Egérke Új Házáról segítette a ráhangolódást.
Cselekedeteinket csoportosítottuk aszerint, hogy melyik jó és melyik nem. Példákat kerestünk az osztály hétköznapi életéből merítve. Megbeszéltük, hogy hogyan lehetne minden cselekedetünket jóvá tenni, úgy változtatni rajta, hogy az örömöt okozzon nekünk is és a társunknak is.
Jócselekedeteket gyűjtöttünk szóban és írásban is, melyből „megépítettünk” a 2.k osztály szeretetfáját.
A Süni csoport ajtaján ebben a hónapban egyre sűrűbb a hóesés a jócselekedeteket követően. Boldog Beával közös beszélgetőkör során, szinte mindenki el tudja mondani az otthoni és az óvodai jócselekedeteit (segítek mosogatni, elpakolom a ruháimat, megvígasztalom a síró kicsiket, segítek az öltözködésban…). A karácsonyi ráhangolódás során közös sütikészítést tervezünk. Először a diótörés a nagy feladat, melyet önként, örömmel végeztek. Ezzel is sokat segítve a dadusnéniknek. A diótörést befejezve segítünk a takarításban. A jópelyhek egyre szaporodnak ajtónkon. A sütemény az óvoda konyháján sült, mi közben figyeltük a sütőt, segítve a szakácsnénik munkáját, hogy nehogy odaégjen a sütink. A legnagyobb öröm és jócselekedet akkor ért minket, amikor az elkészült sütikkel megleptük a kiscsoportosokat. A mindenki karácsonyi ünnepségére meghívtuk a rokonainkat, ismerőseinket és kis falunk lakóit versekkel, dalokkal köszöntöttük.
Ebben a hónapban még nagyobb hangsúlyt fektettünk a jó cselekedetekre és az egymásra való odafigyelésre. Karácsony közeledtével egyre hangulatosabbá, meghittebbé váltak a mindennapjaink. Összeszokott csoportként már saját szokásaink, hagyományaink vannak. Sokat beszélgettünk a másokról való gondoskodásról, állatokra is kiterjedve, hiszen eben az időszakban sok-sok állat kerül a háztartásokba és nem sokra rá sajnos menhelyekre. A szívem kertje című mesét elolvastam nekik, kérésükre többször is, mert annyira tetszett nekik, az utána következő kérdésekre pedig nagyon ügyesen válaszolt pár gyermek. A jószívű címet is kihirdettük az utolsó héten, amit úgy lehetett elnyerni, hogy apróságokkal megsegítették egymást és minket felnőtteket is. Nehéz döntés volt, hiszen annyira igyekeztek többen is, hogy úgy döntöttem, hogy ezt állandóra bevezetem a csoportunkba, minden hónapban el lehet nyerni a címet. A kislányok szerették volna megajándékozni egymást is, így rajzoltak egymásnak csodás karácsonyi rajzokat, amit utána odaadtak egymásnak és természetesen senki sem maradt szép mű nélkül. Nagyon jó volt ezt a témát is körbejárni, új ötletekkel gazdagodhattam, mellyel a jövőben hatékonyabban tudok dolgozni, illetve továbbfejleszteni is tudom azokat.
Ebben a hónapban még nagyobb hangsúlyt fektettünk a jó cselekedetekre és az egymásra való odafigyelésre. Karácsony közeledtével egyre hangulatosabbá, meghittebbé váltak a mindennapjaink. Összeszokott csoportként már saját szokásaink, hagyományaink vannak. Sokat beszélgettünk a másokról való gondoskodásról, állatokra is kiterjedve, hiszen eben az időszakban sok-sok állat kerül a háztartásokba és nem sokra rá sajnos menhelyekre. A szívem kertje című mesét elolvastam nekik, kérésükre többször is, mert annyira tetszett nekik, az utána következő kérdésekre pedig nagyon ügyesen válaszolt pár gyermek. A jószívű címet is kihirdettük az utolsó héten, amit úgy lehetett elnyerni, hogy apróságokkal megsegítették egymást és minket felnőtteket is. Nehéz döntés volt, hiszen annyira igyekeztek többen is, hogy úgy döntöttem, hogy ezt állandóra bevezetem a csoportunkba, minden hónapban el lehet nyerni a címet. A kislányok szerették volna megajándékozni egymást is, így rajzoltak egymásnak csodás karácsonyi rajzokat, amit utána odaadtak egymásnak és természetesen senki sem maradt szép mű nélkül. Nagyon jó volt ezt a témát is körbejárni, új ötletekkel gazdagodhattam, mellyel a jövőben hatékonyabban tudok dolgozni, illetve továbbfejleszteni is tudom azokat.