A decemberi boldogság óránk bevezetéseként meghallgattuk a hónap dalát és megbeszéltük a jócselekedetek gyakorlásának fontosságát. Példákat gyűjtöttünk, miként tudunk kedvességgel, nagylelkűséggel, együttérzéssel jócselekedeteket véghez vinni az iskolai közösségben és a családunkban.
Karácsony közeledtével a foglalkozás elején mézeskalácsokat sütöttünk és díszítettünk. A derűs munka végeztével Vándor Tündérekké változtunk és körbe állva, együtt mozogva ébredtünk. A Tündéreknek szárnyuk is van, ezért mindenki készített magának két, saját ízlésére díszített szárnyat. A gyerekek nagy örömmel vágtak, rajzoltak és próbálgatták szárnyacskáikat, közben a hónap dalát hallgattuk.
Az elkészült szárnyakban elmeséltük, eljátszottuk az Iskolás Vándor Tündérek történetét. A történet végén, a szegény ember családjában nagylelkűen befogadták a vándor Tündéreket és a foglalkozás kezdetén megsütött, kidíszített mézeskalácsokkal meg is vendégelték őket. Végül a Tündérek, Tündértáncot jártak a szegény ember családjánál és bőséggel megjutalmazták őket.
A hangulatos foglalkozás után a tanulók, még a délutáni napköziben is fel-fel vették a szárnyaikat és boldogan mentek haza megmutatni és jócselekedetet gyakorolni.
Boldogító jó cselekedetek
Az 1.b osztályos Menő Manók egy papírból készült karácsonyi szelfi keretet készítettek. Ezeket egymásnak segítve készítették el, közben beszélgettünk, ki mivel fogja tölteni a téli szünetet.
Adni jó!
Az ünnep közeledtével igyekeztünk a mindennapjainkba beépíteni a karácsonyi csodavárás örömét. Erre ez a korosztály még igen fogékony, ezért minden pillanatát próbáltuk megragadni a témának. Ennek első lépcsőfokaként fogadtuk a mikulást, a gyerekek saját uzsonnáikból ajánlottak fel neki finom falatokat. Ez az önzetlen gesztus nagyon megható volt. Rajzokat is készítettek, melyet paravánokra tűztünk fel, hogy ha jön a nagyszakállú örömmel láthassa mennyire vártuk őt. Osztályunkban lévő családokra igaz, hogy közel áll a sütés-főzés öröme, mely generációkon átívelő tevékenység. Régebben volt lehetőségünk osztályszinten mézeskalácsot sütni. Mivel már ez nem lehetséges, más módot kellett kitalálni a tradicionális finomság megalkotásához. Megbeszéltük a receptúrát, a hozzávalókat, és aki már a családjában segített, az elmesélte, hogy melyik munkafázisban vett részt. Sok kedves élmény napvilágra került. Ekkor jött az ötlet, hogy ezeket az élményeket zárjuk üvegekbe, hogy bármelyik pillanatban felidézhessük. Ekkor közbe lépett a technika ördöge, és más megvalósítást követelt. Így kerültek befőttjeink osztálytermünk ajtajára, ahol egész nap megcsodálhatjuk azokat.
Utolsó héten meglepetésként ért bennünket, hogy egyik kis tanítványunk gondolt ránk, és a valóságban is meglepett bennünket friss, illatos mézeskaláccsal, amelyet családjával készített. Jó volt látni a kis arcát, hogy mekkora örömet okozott neki ADNI, mert ADNI JÓ!
„Aki rendszeresen jó cselekedeteket hajt végre, az tartósan boldogabbá válik.’’- ezzel a gondolatébresztő idézettel indítottam a témát. Beszélgettünk arról, hogy az élet számtalan területén találkozhatunk jó cselekedetekkel. Ki-ki a maga életéből hozott példákkal is alátámasztotta, hogy jó dolog jót tenni másokkal. Minél több embernek segítünk, annál jobban érezzük, hogy teljes az életünk. Közösen megnéztünk egy rövid videót a jó cselekedetek témakörében, majd egymás nevét kihúzva egy-egy jókívánságkártyára írtak üzeneteket a gyerekek és adták át egymásnak.
December a várakozás, az ajándékozás hónapja. A jó cselekedetek adásában és kapásában éljük meg az advent időszakát. A karácsonyra készülődés során megszülettek a jókívánság képeslapjaink, melyek az alkotók kreatív, önálló tervezésével és szeretetével készültek el.
Jármi-Papos-Őr Általános Iskola Őri Bibó István Tagintézménye
Az év utolsó hónapjában a Jó cselekedetek gyakorlásáról beszélgettünk a gyerekekkel. Fontos, hogy átérezzék, hogy ezeknek milyen jelentősége van a mai világunkban. Megállapítottuk, hogy ezeknek az örömteli jótéteményeknek nem kell bonyolultnak lennie, hiszen jobb adni, mint kapni. A segítségnyújtás, a segítőkészség, az együttérzés, az önzetlenség boldogabbá tesz bennünket és a boldogságfokozás hatékony eszköze. Aki szívből, szeretettel humánusan segít, az mindig elnyeri méltó jutalmát, mint a mesében. Ezért csatlakozott osztályunk a Mosoly Manók országos, karácsonyi jótékonysági akciójához is. A kezdeményezéssel, a megajándékozott gyermekeknek szóló kedves üzenetekkel a rászoruló gyerekek karácsonyát igyekeztünk szebbé, varázslatosabbá tenni.
Összegyűjtöttük a jó cselekedetek pozitív hatásait is:
• Ha kedvesek, nagylelkűek vagyunk valakivel, akkor elfogadóbbak, megértőbbek leszünk, és jobb lesz a közérzetünk is.
• Amikor segítünk valakinek és látjuk a nehézségeit, akkor sokkal jobban értékeljük azt, amink van.
• A jó cselekedetek gyakorlása fejleszti a hasznosságunk érzését is.
• Ilyenkor kapcsolatba kerülünk másokkal, hálásak nekünk és barátságokra is szert tehetünk.
Elkészítették a gyerekek a Jobb Veled a Világ Képeslapot is. Mindenki olyan gyereknek, aki valamiért nehéz időszakon megy keresztül, kifejezve ezzel, hogy mellette vannak, együttéreznek vele. A jócselekedetivity-t nagyon élvezték, jó érzéssel mutogatták el a jócselekedeteket. Erdős Sándor az Egérke új háza c. versében pedig azt figyelték meg, hogyan kapcsolódik a verses mese a jócselekedetek témájához. Beszélgettünk arról is, hogy milyen jócselekedeteket tehetünk a természetes környezetünk szépségének megóvása érdekében. A Mesélj még nekem! feladatnál pedig körmesét alkottunk.
Az év utolsó tanítási napján jótevő angyalkaként, manóként mindenki megajándékozta egymást, örömet szerezve ezzel a karácsony közeli időszakban. Ezen a délelőttön kicsit elcsendesedtünk, jobban odafigyeltünk egymásra, beszélgettünk, énekeltünk, játszottunk. Ünnepi karácsonyi műsorunkkal pedig örömet szereztünk szeretteinknek, a meghívott vendégeknek.
Csodapókjaimmal az Adventi időszakban gyönyörű karácsonyi kézműves dolgokat készítettünk. December 1-jén titkos húzással Mindenki őrangyallá, illetve védetté vált. Igyekeztek a társaikkal csupa jó cselekedetet elkövetni. A gyerkőcök szíve áhitattal telt meg míg a szorgos kezek alkottak. Az elkészült apróságokat az idősek otthonába vittük el, ahol nagy örömmel fogadták.
Áldott karácsonyi ünnepeket kívánnak a Csodapókok 😀
-Relaxáció:” Dagasztás” -Mese:Szívem kertje (Boldogságóra könyv 105.oldal)
– Szituációs játék: Boldogságóra könyv 107.oldal -Színező:Munkafüzet 33.oldal -Zárókör:”Ma milyen jó cselekedetet hajtottál végre?”
Végre elérkezett a december, a kedvenc hónapunk. Megannyi program, az ünnepi készülődéssel járó örömteli feladatok, és a boldogító jócselekedetek. A hónapot természetesen az önként vállalt iskolai faliújság elkészítésével kezdtük, közben többször meghallgattuk a hónap dalát. Felidéztük azokat a helyzeteket, amikor társainkkal, családtagjainkkal, barátainkkal jót cselekedtünk: miért tettük és mit éreztünk közben. A jócselekedet-láncot mi inkább alkotás közben játszottuk, mert azt tapasztaltam, hogy ilyenkor jobban megnyílnak a gyerekek. Megalkottuk a mi rövid versikénket is:
A jócselekedet egy jó dolog!
Én teszek mással jót,
ami nekem is jó.
Adok is, kapok is,
Örömet, szeretetet is.
Játszottunk Titkos Angyal játékot: kitaláltuk, hogy ünnepi díszbe öltöztetjük a mosogató konyha előterében lévő kis helyiséget is, ahol gyakran megfordulnak a gyerekek és felnőttek egyaránt. Igaz, hogy a falon van egy szép tábla, de olyan üres, olyan sivár. A gyerekek örömmel készítették a kis angyalkákat, gyertyákat, rénszarvasokat, csengőket. Majd kilopództunk óvatosan és feldíszítettük a „gazdátlan” helyet.
Volt a hónapban szülinaposunk is, akinek közösen sütipecsétes kekszet sütöttünk. A havi feladatok közül mindenkinek a képeslapkészítés tetszett a legjobban, így hát arra esett a választás. A gyerekek örömmel ajándékozták oda iskolai és iskolán kívüli barátjuknak.
A gyerekeket már úgy vártam, hogy előre kivágott szíveket tűztem ki a csoportszobába, mindenkinek a saját jelével. A reggel folyamán fel is fedezték, de akkor még csak annyit mondtam nekik, hogy később elárulom, hogy miért vannak ott a szívek. A boldogságórát az ünnepekhez kapcsolódóan egy beszélgetéssel kezdtem: megbeszéltük, hogy hamarosan itt a karácsony, ami a szeretet ünnepe és ilyenkor egyre több angyalka szálldos körülöttünk, azt figyelve, hogy mennyire vagyunk jók. Majd az angyalokhoz hasonlítottam a tündéreket, akiket szintén a jó tulajdonságaikról ismerünk. Így elsőként a Tündér-melegedő feladattal vezettem be a témát, mintha mi is jó tündérek lennénk. Majd elmondtam a gyerekeknek, hogy a Boldogságvárhoz vezető következő lépcsőt csak akkor tudjuk megmászni, ha jó cselekedeteket gyűjtünk. Csengettyűjével megérkezett közénk Boldog Dóra, aki segítségével a Boldogságmondóka után elmeséltem a Szívem kertje című mesét. A mese után eljátszottuk a szituációs feladatokat: ki, hogyan tudna segíteni az anyukájának, ha sok dolga van, hogyan vigasztalnánk meg a síró csoporttársunkat és mit tennénk, ha óvó néninek fájna a feje.
Színeztünk angyalkákat is, amiből karácsonyi képeslap készült.
Majd már az előre kivágott szívekre került sor. Ismertettem velük, hogy az lesz a feladat, hogy tegyenek jót a társaikkal és annak az ovis társuknak a jelét bele fogom rajzolni a szívbe, akivel jót tettek. A cél, hogy minél több mindenkivel tegyenek jót és pár nap múlva a legtöbb jelet gyűjtő kisgyerek elnyeri a Jószívű címet.
Emellett készítettem egy Jóesés táblát is, amin fel voltak sorolva jó cselekedetek képekkel együtt: türelmesen várok sorban álláskor, szorgalmasan pakolok, nem leszek mogorva senkivel, megvigasztalok valakit, aki szomorú, figyelek a társaimra, játszom valakivel, akivel nem szoktam. A képek köré hópelyheket ragasztottam, amit elneveztem jóság hópelyheknek. Amibe akkor került be valakinek a jele, ha a felsorolt jó cselekedetek közül teljesítette valamelyiket.
Minden nap megbeszéltük ebéd előtt, hogy ki, kivel tett jót és milyen jó cselekedete volt. Rajzoltam a jeleket a szívekbe és a hópelyhekbe is. Az utolsó napon pedig átadásra került a Jószívű cím. Még mindenki felsorolta az aznapi jó cselekedetét, így sikeresen megmászhattuk a negyedik lépcsőt is.