Ebben a tanévben teljesen összefonódott a novemberi és decemberi két téma: családi kézműves délutánt szerveztünk, közös ajándékkészítéssel, teázással, sütizéssel vidám pár órát szereztünk magunknak. A szülők még napokig emlegették, milyen jól sikerült, a gyerekek pedig nagyon büszkék voltak, hogy ők is tanítgathatták a szüleiket. A karácsonyi ajándékozást is már novemberben megalapoztuk, az adventi ajándékok is jótettek voltak. A gyerekek érezhetően érzékenyebbek lettek a jótettek hatásaira. Természetesen ajándékot is készítettünk, amit majd otthon átadhatnak.
Boldogító jó cselekedetek
Pécsi Illyés Gyula Általános Iskola
Képeslapokat készítettek a gyerekek , hogy jobb kedvre derítsék szomorú társukat. Kedves mondataikkal erősíteni akarták önbizalmát, pozitív hozzáállását a problémáinak megoldásában.
A boldogító jócselekedetek témakörében dolgoztunk decemberben. Bizony dolgozni kell azon, hogy igényünk legyen arra, hogy jót tegyünk másokkal, ezáltal teszünk jót magunkkal is. A gyerekeket erre próbáltam rávezetni. Mit teszünk másokért? Tehetünk-e még többet? Mi az, amit nem tettünk eddig, de másnak ezáltal könnyebb, jobb lesz az élete? Általunk. Ennek jegyében indítottunk. A fókusz most erre helyeződött. Jöttek az ötletek. Csokit gyűjtöttünk a rászoruló gyerekeknek. Egyre többen mondtak le a sajátjukról, mások javára, mert boldoggá tette őket. Egymásnak apró rajzokat, szavakat csempésztek, megdicsérték egymás ruháját, haját. Olyan gyereknek is voltak a párja, akiknek nem szoktak. Barátkoztak, játszottak olyan társaikkal, akikkel egyébként nem.
Verset írtunk, műsort adtunk, kedveskedtünk, jó példával jártunk mások előtt. Madáretetőt készítettek, melybe madáreleség került. Fát ültettünk, jót tettünk a természettel és magunkkal.
Kiterjesztettük a jócselekedeteket otthonra is, a szülők nagy örömére.
Hatalmas változás ez, ami nem korlátozódhat csupán erre az egy hónapra. Ötletládát nyitottunk, melybe folyamatosan érkeznek a jobbnál jobb ötletek, amelyekkel a jócselekedetek számát növelhetjük. Magunkat és a világot így jobbá tehetjük!
„Amit adsz, azt kapod vissza!”
December hónapban a Boldogító jó cselekedetek témakörében, arra fókuszáltunk, hogy mik azok a dolgok, amik jó és helyes cselekedetnek számítanak, és melyek azok, amik nem. Minden pillanatban próbáltunk erre oda figyelni, és felhívni egymás figyelmét ezekre a dolgokra. Törekedtem arra, hogy a gyermekek megértsék, hogy ha jót cselekednek társaikkal, másokkal, akkor ők is boldogabbnak érzik magukat tőle. Egy idő után, ha tudatosan törekszenek erre, már nem is kellesz odafigyelniük, mert a szívük úgy is megsúgja, hogy hogyan kell jól cselekedniük.
Boldogságóránk kezdetekor relaxációs gyakorlatot végeztünk, ami az „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” volt.
A relaxációt követően mesére hívogattam őket Boldog Dóra mondókájával, és elmeséltem nekik a kézikönyvben található, Bezzeg Andrea-Szívem kertje című mesét. A mesét követően gondolkodtató kérdéseket raktam fel számukra, melyek a könyvben szerepelnek. A kérdések által szépen kikerekedett a mese mondanivalója, és a jó cselekedetek fogalmának tettekkel és gesztusokkal való kifejezése.
A mesét követően meghallgattuk Bagdi Bella- Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát, és kitaláltuk, hogy amikor a dal elcsendesedik, megállítom, akkor minden gyermeknek oda kell mennie legalább egy társához, és olyat kell cselekednie vele, amiről azt gondolja, hogy az biztosan jól fog esni társának, így például egy ölelés, egy simogatás, egy mosoly stb. Egy- két gyerek kicsit megilletődött a játék elején (ők picit visszahúzódóbbak), de hamar megérezték, hogy milyen jó érzés, ha egy társuk megöleli őket, és a dal végére már ők is mosollyal várták, hogy ki lesz a következő, aki oda megy hozzájuk (kezdeményezni még nem mertek). Annyira tetszett nekik a játék, hogy ugyan ezzel a módszerrel kérték, hogy hallgassuk meg Bagdi Bella- Ha boldog vagy című dalát is.
Elcsendesítés képen meditáltunk egy kicsit, amikor is vissza repítettem őket a kertbe, és különböző jó cselekedeteket hajtottunk végre.
Az óra zárásaként minden gyerek a saját munkafüzetében dolgozhatott, elvégezve benne néhány feladatot, ezzel is mélyítve az újonnan szerzett tapasztalatokat, érzéseket.
A hónap során a gyerekek elkészítették angyalkáikat, és megajándékozták vele szüleiket, hogy megköszönjék szeretetüket, gondoskodásukat.
A december, a szeretet ünnepére való készülődés nagyon mozgalmasan telt boldogságcsoportunk számára. Mi is gondoskodtunk arról, hogy jó cselekedeteinkkel szebbé tegyük a várakozás időszakát.
Elsőként egy kis Mikulás-ünnepség keretében egymást örvendeztettük meg. A legnagyobb ajándékot nem a csomag jelentette, hanem a vers, amelyből ki kellett találnia mindenkinek, hogy neki íródott. A gyerekek megható, érzelmekkel teli írásaiból az is kiderült, hogy jól ismerik egymást.
Az egyik boldogságórán karácsonyi díszbe öltöztettük osztálytermünket, feldíszítettünk egy olyan karácsonyfát is, amire nem díszeket, égősort tettünk, hanem olyan érzéseket, amelyekre mindnyájunknak nagy szüksége van nem csak karácsonykor, hanem egész évben.
Szeretetüzenetünket elsőként a Szülőknek adtuk át: ünnepi műsorral leptük meg Őket, majd minden kisgyerek átadta a szeretteinek készített üdvözlőlapot, a hála szavaival.
A hónap legnagyobb jó cselekedete, hogy osztályunk ellátogatott a Landorhegyi úti Idősek Gondozóházába. Karácsonyi műsorral és kis ajándékkal készültünk, hogy szebbé tegyük az idős, beteg, sokszor magányos emberek számára a szeretet ünnepét. Az előzetes beszélgetések során a gyerekek megértették, hogy az otthon lakói számára sokat jelentenek ezek a találkozások, így fejezzük ki törődésünket és megbecsülésünket irántuk.
Az utolsó tanítási napon került sor az iskolai karácsonyi ünnepélyre, amelyben a mi boldogságcsoportunk tanulói is szerepeltek, majd a 3.-osokkal közösen – egy „szeretet-dallal” elbúcsúztattuk az idei esztendőt.
A hónap végén kiürítettük a „Hála-ládá”-t is, a köszönőleveleket eljuttattuk a címzettekhez. Hogy miért?
„A legjobb módja a boldogságnak az, ha másoknak szerzünk örömet.”
(Mark Twain)
Szép ünnepet, boldog új esztendőt kívánunk Mindenkinek!
Az Izsákos5.a és Mariann néni
Decemberi boldogságóránkon, illetve egész hónapban, sőt a teljes Adventi időszakban, a magunkra és másokra való odafigyelés, a szeretetünk kimutatása, mások segítése és az ajándékozás örömének átélése voltak a tevékenységeink megszervezésének alapja.
– Rendet tettünk a csoportunkban
– Ünnepi díszbe öltöztettük a termünket
– Sütit sütöttünk a Télapónak, az ajándékokért, köszönet képpen
– Fenyődíszeket készítettünk mindannyiunk örömére
– Ajándékokat készítettünk a szülőkkel közösen a családtagoknak
– Mindezek közben pedig énekszóval, zenehallgatással, versekkel és mesékkel öltöztettük ünneplőbe lelkünket is.
Munkálkodás közben pedig egyre több „jó-pihe” került fel a hófelhőnkre.
December hónapban a boldogító jó cselekedeteket vettük át az osztállyal. Szokás szerint meghallgattuk a hónap dalát. Átbeszéltük, mit jelentenek a jó cselekedetek. Feldolgoztuk Az egérke új háza című verses mesét, különböző játékos feladatokat. Sok apró ötlet jutott eszünkbe, így karácsony közeledtével, amellyel megörvendeztethetjük egymást, a szülőket, a betanító tanárokat. Sok apró dísztárgyat, ajándékot gyártottunk, köztük a képeslapot is. Örömmel veszem észre, hogy a szív, a szeretet, az öröm, az önzetlen adás mindig jelen van a diákok válaszában, ötletében.
A gyermekekkel átrendeztük a termet, székekkel körbe ültünk. Ismét babzsákot vettem elő, melyet odadobtunk a másiknak aki elmondta, hogyan érzi magát. Miután mindenkire sor került, önkéntes alapon meg lehetett osztani egy tapasztalatot, amikor jót cselekedtek másokkal vagy éppen velük. Megbeszéltük, miért jó adni, miért okozhat ez örömöt.
Ezután az osztályból megkértem a lányokat, akik szeretnek kézműveskedni, hogy az előre megírt kartont (a kalendárium alapját) fessék ki, ragasszanak rá matricákat.
Az osztály többi tagjával addig összegyűjtöttünk és leírtunk különböző jócselekedeteket, amiket a hónapban szeretnének megcsinálni. Az ötletelés és kivitelezés közben karácsonyi zenék szóltak.
Az utolsó tanítási napon megbeszéltük tapasztalatainkat.