Sajnos a mai világ nem igazán gyakorol jó hatást az emberekre, ezért sokan fásultak, életuntak, csak robotként élik a világukat. Pedig ezen csakis mi emberek tudnánk változtatni. Ha már gyermekeinket is így nevelnénk, hogy mindig mindenben meglássa a szépet, a jót is, akkor a jövőjük is más lenne.
Ebben a hónapban megtanultuk, hogy milyen jó dolog kedvesnek, nagylelkűnek, jónak lenni, mert általa mi is jobban érezzük magunkat, a kedvünk is jobb lesz. Jónak lenni jó!
Volt egy olyan eset a csoportban, ahol az egyik kisfiút ki akarták közösíteni. Bár nem tudták megfogalmazni, hogy ennek miért. Ekkor leültünk a szőnyegre, közösen meghallgattuk Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát. A gyerekek elgondolkodtak, csak azt kérdezték: Hogyan láthatunk a szívünkkel? Elmagyaráztam, példákat hoztam nekik, hogy a szívünkkel az érzéseinken keresztül látunk. Ne csak a külsőségeket vegyék észre az embertársaikban, azt, hogy az a kisfiú miért úgy viselkedik, ahogy. Amikor érezzük, hogy oda kell menni a másikhoz, mert lehet egyedül érzi magát, szomorú, fel kell vidítani. Akkor is jót cselekszünk, ha csak meghallgatjuk. Nem szabad a külső alapján ítélni. Mindig mindenkivel kedvesnek kell lenni. „Ha barátok leszünk, játszunk vele, akkor nem lesz szomorú!”-mondogatták a csoportban a fiúk. Nagyon édesek voltak!
Volt egy olyan eset is, amikor a nagy hidegben az egyik kislánynak nem volt kesztyűje, és csoporttársa ezt látván másnap hozott neki, mert nem szerette volna, ha megfázik a keze. A két kislányt felvilágosítottam, hogy ez szintén egy jó cselekedet volt. Nagyon megdicsértem kedvessége és jószívűsége miatt. És még számos jó cselekedetet beszéltünk meg a gyerekekkel, amit ők is nap, mint nap meg tudnak tenni. Csak figyelmesnek kell lenni, és meg fogják látni.
Készítettünk „Jószíveket”, csak mi mézeskalácsból. Minden gyermek formálhatott kedvére mézeskalácsokat, amit ki is díszítettek, és karácsonyra hazavitt szüleiknek az öröm, a szeretet, a köszönet jeleként.

December van. A gyerekek számára a legjobban várt hónap. Hiszen ilyenkor jön a Mikulás, az Angyalka és Szilveszter is egy jó buli.
A hónap során beszélgettünk Szent Miklósról, aki püspök révén, úgy lett a mi jó Mikulásunk, hogy segített másokon, jót cselekedett másokkal, így minden évben rá emlékezve jók vagyunk, jót cselekszünk, hisz a Miklás bácsi leselkedik az ablakon.
De nem csak azért kell jót cselekedni, mert leselkedni, és mert sok ajándékot várunk, hanem mert a jóság jót szűl, adni jó, jót tenni jó, hiszen úgyis annyi rossz van ebben a világban.
Angyaljárás, Jézus születése, Isten egyszülőtt fiát adta nekünk ajándékba, hogy jót tegyen velünk, eltörölje a mi sok bűnűnk.
Bár kint nem hull a hó, és nem havas a táj,mégis mi a j(h)óesést idézzük, gyakoroljuk, minden apró jótett egy kis hópehely, minden apró jótett talán egy újabb jótettet szül, minden apró jótett egy ajándék a léleknek, minden apró jótett Isten arcára mosolyt varázsol.
Jót teszünk, hogy jól legyünk.

Az idei jócselekedetek gyakorlása hónapot is megpróbáltuk tartalmasan, egymásra odafigyelve, és kicsit lelassulva tölteni a Mese csoportban. Év vége közeledtével mindig feltornyosulnak a feladatok. Ajándékokat készítünk, sütit sütünk, és gőzerővel készülünk a karácsonyi műsorra. Úgy örülök neki, hogy a boldogságóra mindig egy kis odafigyelést csempész ezekbe a napokba is. Beszélgettünk mit jelent az, hogy jócselekedetek. Miért örülünk és vagyunk boldogok, amikor a másikkal jót teszünk? A gyerekek személyes tapasztalataikat osztották meg, például, hogy jól esik nekik, mikor anyának segíthetnek otthon a terítésnél és anya ezért őket megdicséri. Elmeséltem nekik a Szívem kertje havi mesét, utána átbeszéltük a mesét és a végén lévő kérdéseket is. Még karácsony előtt a gyerekek kihúzták egymás jelét, és elmagyaráztam nekik, hogy akinek a jelét húzták annak a valakinek lesznek a jóságos manói egészen karácsonyig. Volt aki a másiknak kis rajzot készített, volt aki egész nap kedveskedett a másikkal. Nehéz volt rájönnöm ki-kinek a jóságos manója, olyan ügyesen titokban csinálták a gyerekek, de sikerült 1-2 gyerkőcöt kifaggatnom kivel tett jókat. A hónap zenéjének hallgatása közben készítettünk a szomszéd kiscsoportnak apró ajándékot, ezeket egy jó szó vagy egy ölelés kíséretében át is adtuk a kicsiknek. Meghatóan ölelték egymást át és köszönték meg a készített ajándékokat. A mi csoportunk is kapott a kicsiktől apróságot, ez nekünk is nagyon jólesett. Nálunk ez már hagyomány, hogy a két csoport készít egymásnak ajándékot minden évben karácsony előtt. Hiszen bármennyire is sok a dolgunk, bármennyire is kevés időnk van, egymás odafigyelésére, egy jó szóra, egy kedveskedésre, egy ölelésre mindig legyen idő! Különösen karácsonykor. Erről kell szóljon a karácsony igazán. Megteremteni az óvodai intézményben is azt a bensőséges, meghitt és szeretetteljes hangulatot, amit otthon is szeretnénk. Úgy érzem nekünk sikerült. Boldog ünnepeket és sikerekben, egészségben gazdag új évet kívánnak a Gézengúzos ovisok! 🙂 Jobb veletek a világ! <3

Ezt a témát egy vegyes csoportban dolgoztam fel. A tervezett napra nagyon sok lett a beteg gyerek. Kevés gyermekkel tudtunk játszani. Leegyszerűsítettem a tervezett tevékenységeket mert a húzó ovisok nem voltak jelen. A szokásos „lazítással” és meghitt zenével kezdtük a téma feldolgozását, melyet már nagyon jól ismernek és élveznek a kicsit. Ezt követően Boldog Dórát hívtuk segítségül, aki „beszélgetett” a gyerekekkel, majd a szokásos mondókánkat követően meséltem nekik. Meglepően helyes válaszokat kaptam a mesét követően a kérdéseimre. A gyerkőcöknek tetszett a mese, jó volt látni az kis érdeklődô tekintetüket. Ezután olyan feladatokat választottam mely komplex volt számukra. Egy színezőt kaptak, ahol a jó cselekedeteket kellett kiszínezni majd a tevékenységet angyalkák kidíszítésével zártuk, melyeket egy nagy kartonra ragasztottunk. Véleményem szerint sikerült a gyerekeknek átadni amit terveztem számukra.

Ez a hónapunk a szeretetről, egymásra figyelésről és a jócselekedetekről szólt.
Készítettünk a csoportszobánk ajtajára egy ” Jócselekedetetek fáját „. Ez egy fenyőt ábrázolt úgy, hogy körökből állt a fa,melyen minden körön egy- egy gyerek jele volt látható. Ennek a fának az volt a szerepe , hogy figyelmeztet minket arra, hogy melyik kisgyerek az,aki a legtöbb boldogságot szerzi a csoportban. Aki valamilyen formában a társainak vagy éppen a felnőttekenk örömet, bolodgságot vagy mosolyt csal az arcára,kap egy kis díszt , melyet felragaszthat a jelével ellátott körre. Szünet előtt megszámoljuk, hogy kinek van a legtöbb és ő lesz a csoprtunk ” Jóságos manója”.
Bemutató foglalkozást tartottam az óvodavezetőinek, melyen bepillantást nyerhettek a mi kis Bolodogságóráinkból.
Szeretet-körünket a Gyere, ülj le csendesedj versikével kezdtük, mely segítségével ráhagolódtunk a napra és megalapoztuk a társakhoz való pozitív viszonyt.
Majd a ” Hangulathőmérő ” segítségével a különböző érzelmeineket elfogadtuk.- Jellel ellátott csipsz segítségével a gyerekek kiválaszthatják, hogy milyen hangulatban érkeztek az óvodába / boldog, mérges, szomorú/és felrakhatják a csipeszüket az adott érzelmet ábrázoló smile-ra.
Készítettem egy adventi naptárt a bemutatóra, melyet Bolodog Dóra hozott el a gyerekeknek és elmesélte,hogy mi található benne . 24 kis ablakocska volt a naptárban 24 feladattal. A gyerekek minden feladat megoldásával /számolás, verselés, közös játék, logikai feladatok, kalácssütés, éneklés, kérdezz- felelek játék/ boldogabbá varázsolták Dórát és persze saját magukat is. Ízgatottan várták , hogy mi lesz a következő feladat.
Dóra az utolsó feladat teljesítése után megköszönte, hogy itt lehetett.Elmondat, hogy nagyon boldoggá tették a gyerekek, jókat játszottak , énekeltek, verseltek együtt. Meghitté varázsolták az ünnepi készülődését,hiszen részt vehetett a csoport karácsonyfájának feldíszítésénél.
Végül készítettek a gyerekek szüleiknek egy karácsonyi ajándékot.