A december hónap különösen alkalmas a kedvesség, az önzetlen adakozás, a szeretet kifejezésére. Az egymás segítése, segítségnyújtás a kisebbeknek, vagy a csoportban dolgozó felnőtteknek folyamatosan megjelent a mindennapjainkban. Vegyes csoport vagyunk, így az 5 kiscsoportos gyermeknek a nagyobbak szívesen segítenek kérés, vagy figyelmeztetés nélkül is. Vannak testvérek a csoportban, a nagyobbak azonnal a kisebb segítségére sietnek, ha szükséges. Egy közös színezéssel készítettük el a „Jóesés” táblánkat, ahol jól látszik, hogy a hópelyhek száma inkább a nagycsoportos gyermekeknél nőtt meg jelentősen, hiszen ők azok, akik már önzetlenül tudják magukból adni a jót. Eddig is segítettek a dadus néninek a tízórai előkészítésében, az ebéd körüli tevékenységekben, a lefekvés előtti feltételek megteremtésében, ez a tábla azonban még jobban inspirálta őket.
A karácsonyi ajándék készítése a szülőknek egy újabb pozitív impulzus volt a gyerekek számára, hiszen meglepni, örömet okozni minden gyermek szeret. Ebben a szellemben nevelődnek a Breki csoportban,a pedagógiai asszisztens és dajka néni is teljesen magáénak érzi a Boldogságórák tematikáját, szeretettel, egyéni odafordulással, a gyermekek jól- létét előtérbe helyezve neveljük , szeretjük őket.
Sajnos a betegségek a csoportunkat sem kímélték, még a dajka nénink is betegállományba került, így egy szívecskés képet küldtünk neki, hogy gyorsabban gyógyuljon. A gyerekek hatalmas empátiával, szeretettel küldték a kezükkel formált szívet, és a dadus néninek is nagyon jól esett, hogy szeretettel gondolunk rá, és mihamarabb várjuk vissza közénk. Biztos vagyok benne, hogy ezek a gesztusok a gyermekekben is nyomot hagynak, és a későbbiekben előjönnek, belsővé válnak.
Az ajánlott mese helyett a Bogyó és Babóca Karácsonyi történetét néztük meg közösen, abban is az önzetlen segítés, a jót – tevés a fő mondanivaló. A gyermekeink nagyon szépen meg tudták fogalmazni a konklúziót, a segítségadás, a meglepetés, ajándékozás témájában.
A hónap tematikája, és a saját tematikánk, az óvodai programok összehangolt, egymással megtámogatott részeit alkalmaztam a hónap során.

December hónap boldogság témája a Jó cselekedetek gyakorlása voltak. Decemberben az adventtel, az ünnepvárással kapcsolatosan sokat beszélgettünk a szeretet fontosságáról. Az adventi koszorú gyertyáinak meggyújtásakor mindig elénekeltük az “Ég a gyertya ég, el ne aludjék, a szeretet a szívünkben ki ne aludjék” dalt. Sajnos a létszámunk a folyamatos megbetegedések miatt lecsökkent, így kis létszámban valósítottuk meg a boldogság foglalkozást. A relaxációs gyakorlat és a hónap dala meghallgatása után elkészítettük a képeslapokat, és az otthon lévő beteg csoporttársaknak is üzentünk a facebook csoporton keresztül. Így mindenki részesült a “jó cselekedetekben”.

„Jót tenni jó!!” volt e hónapi szlogenünk, vagy mottónk.
Az adventi időszak és a karácsony közeledte még jobban nagyobb hangsúlyt kapott ez a jelmondat és a gyerekekhez nagyon közel álltak a napi jó cselekedetek, amelyet mindig valami aprósággal jutalmaztuk, aki a legtöbb jót tette a csoportban.

A december a lecsendesedés, a várakozás, a szeretet hónapja. A csoportunkban is ebben a szellemben teltek hétköznapjaink. Boldogságóra foglalkozásaim, – nagy örömömre – várt tevékenység a csoportban. Most a tündér melegedő gyakorlattal hangolódtunk, mely érzelmileg sikeresen megadta a Varró Dániel: Mese című művének előadásához a kellő figyelmet.
Mellékesen megjegyzem, hogy a macskagrófkisasszony szó, nyelvtörőnek sem utolsó. Nagyon jókat mosolyogtunk a kimondása során…. 🙂
Aztán beszélgettünk a műről, majd általában a kedvességról, jóságról,adakozásról a gyerekekkel. Ez a beszélgetés adta az apropót ahhoz a közös tevékenységhez, melyet az egész héten végezhettek a gyerekek, ki ki kedve és hangulata szerint. Gyönyörű, hatalmas közös karácsonyfa került ki a kezeink alól, mely a csoportszobánkat díszíti azóta is.
Akinek volt kedve, az képeslapot is készíthetett ajándékba. Nagyon szép alkotások születtek, miközben Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát hallgattuk.