A csoportom szülei még nem láttak Boldogságóra bemutatót. Hogy konkrétabb fogalmuk legyen a tevékenységről, ezért úgy gondoltam, hogy ezt a decemberi boldogságórát nyitottá teszem és meghívom erre a csoport szüleit. A téma: „A boldogító jócselekedetek gyakorlása” volt, amelyet összekapcsoltam a karácsonyvárás témájával, élményével. A 25 fős csoportból 13 gyerek és a hozzájuk tartozó családtag (anya, apa, testvér) volt jelen. A szülők érdeklődve, kíváncsian várták a foglalkozást.
A tervezésem során elgondolkodtam azon, hogy hogyan tegyem motiválttá a gyermekeket és a szülőket erre a témára és akkor jött a dajka nénimmel folytatott társalgás, hogy a debreceni Gyermekklinikára lehet játékokat és plüss figurákat felajánlani karácsonyi ajándékként. Felhívást intéztem a gyermekek és aztán a szüleik felé, hogy aki tud, az ajánljon fel egy plüss játékot a beteg gyermekeknek. A kérésemre legalább a csoport gyerekének kétharmada ajánlott fel plüss figurákat, amelyet a tevékenység kezdetén megköszöntem nekik.
A foglalkozás elején azt kérdeztem a gyermekektől, hogy az óvodások, vagyis ők, hogyan szoktak otthon jócselekedeteket végezni? Az anyukájuk vagy az apukájuk miért szokta őket megdicsérni? Olyan válaszok születtek, hogy rendet teszek a szobámban, vigyázok a kis testvéremre vagy segítek az anyukámnak süteményt sütni. Valamint azt kérdeztem, hogy milyen érzés jót cselekedni? Úgy összegeztem nekik, hogy természetesen ez jó érzés és ezért teszünk jó dolgokat másokért.
Aztán egy keresztcsatorna fejlesztő gyakorlatot végeztünk. Utána ülve meghallgattuk és együtt énekeltük „Bagdi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatok…” kezdetű dalát. Ezt követően a csoportom jelenlevő tagjai karácsonyi verseket és dalokat adtak elő a szülőknek. Ezt követte a magyar népmese, a „Melyiket a kilenc közül?”
Ezután következett a kézműves foglalkozás a szülőkkel, közben szólt a csendes, ünnepi hangulatot idéző karácsonyi dallam. Három karácsonyfadíszt készítettünk. Az első technika az volt, hogy bébiételes üvegre dekupázs ragasztóval ragasztottunk karácsonyi szalvétát. A második technika, hogy fehérre lefestett fenyőtobozból készítettünk manót és a harmadik pedig kávékapszulából csengőt. A gyermekek és a szülők közösen dolgoztak. Mindenki kipróbálta mind a három technikát. Öröm volt látni, hogyan mélyülnek el a gyermekek és az anyukák a közös tevékenységben. Egymást segítve készítették a karácsonyfadíszeket. A családias légkörben nyugalom, meghittség és szeretet uralkodott.
Egy – két szülő süteményt is hozott és a gyermekek a végén azt kóstolgatták. A szülőket pedig meleg teával kínálgattuk.
A hozzátartozóknak pedig egy kivágott fenyőformára pozitív gondolatokat írtam és ezekből választhattak búcsúzóul. Mindenki nagyon jól érezte magát, néhány gyermek haza sem akart menni.
Most először tartottam közös Boldogságórát a szülőkkel és annyira felemelő érzés volt számomra, hogy elhatároztam, hogy lehetőség szerint minden évben megszervezem ezt a tevékenységet.
Boldogító jó cselekedetek
A Maci csoport ügyes kezű kisgyermekei mézeskalácsot sütöttek az óvónénik segítségével. A mézeskalácsot szépen becsomagoltuk és megajándékoztuk a faluban élő egyedülálló idős embereket, akik nagyon örültek a kedves ajándéknak. Sokat énekeltük a Szálljatok le, szálljatok le karácsonyi angyalok kezdetű dalocskát, amit a gyermekek ének közben mozgással is kísértek. Örömmel díszítettük fel együtt a csoport karácsonyfáját, közben karácsonyi dalokat hallgattunk.
Rózsahegyi Kálmán Általános Iskola és Kollégium
Beszélgettünk a jó cselekedetek fontosságáról, egymásra irányítottuk a figyelmet. Megbeszéltük minden nap használjuk a mosoly erejét, és kiemelten segítjük egymást az iskolában és otthon is. Meghallgattuk a hónap dalát, majd szerepjátékot játszottunk. Párbeszédként:
-Meg van már gyújtva az adventi gyertya?
-Még nem!
-Akkor tessék, itt a gyufa és gyújtsátok meg!
Az órát ismételten a hónap dalának meghallgatásával kezdtük, majd beszélgettünk arról, mik is azok a jócselekedetek, hogyan tudunk a másiknak jót, örömet szerezni, milyen kis apróságokkal.Kinek mivel. Végig vettük a családok tagjait, mivel is szerezhetünk örömet. Egy kis odafigyeléssel, segítéssel, kedves szóval. Nemcsak kapni jó, hanem adni is. Ezt a gyerekek mondták ki a beszélgetést követően. Azt tapasztaltam, hogy mióta benne vagyunk a programban, a gyerekek sokkal jobban odafigyelnek a másikra. Három jelenetet játszottak el. Ők találták ki, én csak a 4 kulcsmondatot írtam fel a táblára, hogy minek kell benne lennie. Az első csapat énekkari próbát játszott el, ahol a karmesternek hiányzott a kottatartója, majd készségesen segítettek neki azt odaadni. A második csapat egy karácsonyi családi életképet mutatott be, ahol a család minden egyes tagja jelen volt. Az anyára fektették a hangsúlyt, hiszen ő a családösszetartó kapocs. A harmadikban az egyik gyerek olvasott a másiknak egy mesét, majd jött egy harmadik, aki éppen labdázni szeretett volna. A foglalkozás végét beszélgetéssel zártuk, melyik szerepben mi volt a jócselekedet, esetleg mivel lehetett volna másképpen, máshogy, mással kifejezni a jót. Több megoldást is találtak a gyerekek. Hagytam, hogy maguk jöjjenek rá a jó megoldásokra. Közkívánatra meditációval fejeztük be az órát.
Az órát ismételten a hónap dalának meghallgatásával kezdtük, majd beszélgettünk arról, mik is azok a jócselekedetek, hogyan tudunk a másiknak jót, örömet szerezni, milyen kis apróságokkal.Kinek mivel. Végig vettük a családok tagjait, mivel is szerezhetünk örömet. Egy kis odafigyeléssel, segítéssel, kedves szóval. Nemcsak kapni jó, hanem adni is. Ezt a gyerekek mondták ki a beszélgetést követően. Azt tapasztaltam, hogy mióta benne vagyunk a programban, a gyerekek sokkal jobban odafigyelnek a másikra. Három jelenetet játszottak el. Ők találták ki, én csak a 4 kulcsmondatot írtam fel a táblára, hogy minek kell benne lennie. Az első csapat énekkari próbát játszott el, ahol a karmesternek hiányzott a kottatartója, majd készségesen segítettek neki azt odaadni. A második csapat egy karácsonyi családi életképet mutatott be, ahol a család minden egyes tagja jelen volt. Az anyára fektették a hangsúlyt, hiszen ő a családösszetartó kapocs. A harmadikban az egyik gyerek olvasott a másiknak egy mesét, majd jött egy harmadik, aki éppen labdázni szeretett volna. A foglalkozás végét beszélgetéssel zártuk, melyik szerepben mi volt a jócselekedet, esetleg mivel lehetett volna másképpen, máshogy, mással kifejezni a jót. Több megoldást is találtak a gyerekek. Hagytam, hogy maguk jöjjenek rá a jó megoldásokra. Közkívánatra meditációval fejeztük be az órát.
Az órát ismételten a hónap dalának meghallgatásával kezdtük, majd beszélgettünk arról, mik is azok a jócselekedetek, hogyan tudunk a másiknak jót, örömet szerezni, milyen kis apróságokkal.Kinek mivel. Végig vettük a családok tagjait, mivel is szerezhetünk örömet. Egy kis odafigyeléssel, segítéssel, kedves szóval. Nemcsak kapni jó, hanem adni is. Ezt a gyerekek mondták ki a beszélgetést követően. Azt tapasztaltam, hogy mióta benne vagyunk a programban, a gyerekek sokkal jobban odafigyelnek a másikra. Három jelenetet játszottak el. Ők találták ki, én csak a 4 kulcsmondatot írtam fel a táblára, hogy minek kell benne lennie. Az első csapat énekkari próbát játszott el, ahol a karmesternek hiányzott a kottatartója, majd készségesen segítettek neki azt odaadni. A második csapat egy karácsonyi családi életképet mutatott be, ahol a család minden egyes tagja jelen volt. Az anyára fektették a hangsúlyt, hiszen ő a családösszetartó kapocs. A harmadikban az egyik gyerek olvasott a másiknak egy mesét, majd jött egy harmadik, aki éppen labdázni szeretett volna. A foglalkozás végét beszélgetéssel zártuk, melyik szerepben mi volt a jócselekedet, esetleg mivel lehetett volna másképpen, máshogy, mással kifejezni a jót. Több megoldást is találtak a gyerekek. Hagytam, hogy maguk jöjjenek rá a jó megoldásokra. Közkívánatra meditációval fejeztük be az órát.
Az órát ismételten a hónap dalának meghallgatásával kezdtük, majd beszélgettünk arról, mik is azok a jócselekedetek, hogyan tudunk a másiknak jót, örömet szerezni, milyen kis apróságokkal.Kinek mivel. Végig vettük a családok tagjait, mivel is szerezhetünk örömet. Egy kis odafigyeléssel, segítéssel, kedves szóval. Nemcsak kapni jó, hanem adni is. Ezt a gyerekek mondták ki a beszélgetést követően. Azt tapasztaltam, hogy mióta benne vagyunk a programban, a gyerekek sokkal jobban odafigyelnek a másikra. Három jelenetet játszottak el. Ők találták ki, én csak a 4 kulcsmondatot írtam fel a táblára, hogy minek kell benne lennie. Az első csapat énekkari próbát játszott el, ahol a karmesternek hiányzott a kottatartója, majd készségesen segítettek neki azt odaadni. A második csapat egy karácsonyi családi életképet mutatott be, ahol a család minden egyes tagja jelen volt. Az anyára fektették a hangsúlyt, hiszen ő a családösszetartó kapocs. A harmadikban az egyik gyerek olvasott a másiknak egy mesét, majd jött egy harmadik, aki éppen labdázni szeretett volna. A foglalkozás végét beszélgetéssel zártuk, melyik szerepben mi volt a jócselekedet, esetleg mivel lehetett volna másképpen, máshogy, mással kifejezni a jót. Több megoldást is találtak a gyerekek. Hagytam, hogy maguk jöjjenek rá a jó megoldásokra. Közkívánatra meditációval fejeztük be az órát.
Az órát ismételten a hónap dalának meghallgatásával kezdtük, majd beszélgettünk arról, mik is azok a jócselekedetek, hogyan tudunk a másiknak jót, örömet szerezni, milyen kis apróságokkal.Kinek mivel. Végig vettük a családok tagjait, mivel is szerezhetünk örömet. Egy kis odafigyeléssel, segítéssel, kedves szóval. Nemcsak kapni jó, hanem adni is. Ezt a gyerekek mondták ki a beszélgetést követően. Azt tapasztaltam, hogy mióta benne vagyunk a programban, a gyerekek sokkal jobban odafigyelnek a másikra. Három jelenetet játszottak el. Ők találták ki, én csak a 4 kulcsmondatot írtam fel a táblára, hogy minek kell benne lennie. Az első csapat énekkari próbát játszott el, ahol a karmesternek hiányzott a kottatartója, majd készségesen segítettek neki azt odaadni. A második csapat egy karácsonyi családi életképet mutatott be, ahol a család minden egyes tagja jelen volt. Az anyára fektették a hangsúlyt, hiszen ő a családösszetartó kapocs. A harmadikban az egyik gyerek olvasott a másiknak egy mesét, majd jött egy harmadik, aki éppen labdázni szeretett volna. A foglalkozás végét beszélgetéssel zártuk, melyik szerepben mi volt a jócselekedet, esetleg mivel lehetett volna másképpen, máshogy, mással kifejezni a jót. Több megoldást is találtak a gyerekek. Hagytam, hogy maguk jöjjenek rá a jó megoldásokra. Közkívánatra meditációval fejeztük be az órát.
Decemberben, advent idején hangsúlyossá válik a jó cselekedetek gyakorlása.Nagycsoportban már különbséget tudnak tenni aközött,hogy mi a dolguk és mi a jó cselekedet. Egymásnak segíteni, jót tenni, jó dolog. A képeslapok készítése közben lehetőség adódott a beszélgetésre: kinek készíti, miért neki, milyen közös élményeik vannak, miért őt választotta stb. Érdekes volt hallgatni őket, hiszen az ő korcsoportjuk már szóban is meg tudja fogalmazni az érzéseiket, gondolataikat, véleményt tudnak formálni. Az elkészült képeslapokkal először megajándékozták egymást, majd a csoportszoba egy jól látható helyére kerültek.
Székesfehérvári Kossuth Lajos ÁLtalános Iskola
Kis csoportokban készítették a gyerekek a képeslapokat. Igyekeztek az osztály életéből venni a példákat. Így végül egészen személyes „üzenetek” születtek.