A jó cselekedetek áthatják mindennapjainkat, de igyekszünk minden alkalmat megragadni, hogy a gyermekek érezzék és tapasztalják a jó cselekedeteket.
Első ilyen alkalmunk az Idősek napjának megünneplése volt, ahol a nagymamákat, nagypapákat fogadtuk és köszöntöttük.
Második alkalommal a Városi nyugdíjas Klubban adtunk műsor Adventi időszakban, és ajándékkal kedveskedtünk.
Karácsony előtt egy Adventi barkácsdélutánra invitáltuk a Szülőket és Gyerekeket, ahol közösen karácsonyfa díszeket készítettünk, játszottunk, valamint táncházon is részt vehettek. A mulatság teázással és mézeskalács bulival zárult, amit a gyerekekkel közösen készítettünk.

Az adventi időszakban a boldogító jócselekedetekről minden gyerek szívesen mesélt. Megértették az egymásra való odafigyelés fontosságát, ennek jelentőségét az emberi kapcsolatokban. A változatos, boldogító jócselekedetek felsorolása után minden óvodás egy szivecske formájú lapra rajzolta meg az általa megvalósított jócselekedetet.

Az ünnepek mindig támogatást, segítséget nyújt a téma feldolgozásában. Izgalommal telve vártam, hogy vajon ebben az évben a legkisebbekkel, hogyan tudunk ebben a témában elmélyedni, elmélyülni. Segítségül hívtam Bella egyik dalát: Bagdi Bella „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” .
A dal, a zene mindig segít még a legkisebbeknek is, hogy ne tárgyakhoz kötődjenek a jó cselekedetek, hanem egymás szeretetére, odafigyelésére, támogatására.
Megbeszéltük a csoportbábunk segítségével, Babócával, hogy minden reggel amikor a kis Tulipán csoportosok megérkeznek a csoportba, köszönésképpen mondanak a szüleiknek: anyának, apának, nagyinak… valami szép gondolatot. Ezt persze eleinte mi mondtuk a kollégámmal, hogy mintát tudjunk adni: „legyen szép napod anya”, „azért adom ezt a sok puszit, hogy kitartson délutánig”, szeretet szívet rajzoltunk anya és a kisgyermek karjára is, és, ha ránéznek tudják, hogy napközben is gondolnak egymásra, „mosolygós napot kívánok!”…stb.
A szülők ezt a törekvésünket nagy örömmel fogadták, és kicsit alakítottunk a reggeli gyors leváláson is, hiszen, ha nyugodtan tudja ott hagyni a gyermekét, akkor Ő nyugodtan tud dolgozni, és ez a gyermeknek is és a szülőnek is egy megnyugvás. Mindennapi jó cselekedetünket természetesen Babóca bábunk is észreveszi és dallal jutalmazza jó cselekedeteinket!!!!

Az ünnepek mindig támogatást, segítséget nyújt a téma feldolgozásában. Izgalommal telve vártam, hogy vajon ebben az évben a legkisebbekkel, hogyan tudunk ebben a témában elmélyedni, elmélyülni. Segítségül hívtam Bella egyik dalát: Bagdi Bella „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” .
A dal, a zene mindig segít még a legkisebbeknek is, hogy ne tárgyakhoz kötődjenek a jó cselekedetek, hanem egymás szeretetére, odafigyelésére, támogatására.
Megbeszéltük a csoportbábunk segítségével, Babócával, hogy minden reggel amikor a kis Tulipán csoportosok megérkeznek a csoportba, köszönésképpen mondanak a szüleiknek: anyának, apának, nagyinak… valami szép gondolatot. Ezt persze eleinte mi mondtuk a kollégámmal, hogy mintát tudjunk adni: „legyen szép napod anya”, „azért adom ezt a sok puszit, hogy kitartson délutánig”, szeretet szívet rajzoltunk anya és a kisgyermek karjára is, és, ha ránéznek tudják, hogy napközben is gondolnak egymásra, „mosolygós napot kívánok!”…stb.
A szülők ezt a törekvésünket nagy örömmel fogadták, és kicsit alakítottunk a reggeli gyors leváláson is, hiszen, ha nyugodtan tudja ott hagyni a gyermekét, akkor Ő nyugodtan tud dolgozni, és ez a gyermeknek is és a szülőnek is egy megnyugvás. Mindennapi jó cselekedetünket természetesen Babóca bábunk is észreveszi és dallal jutalmazza jó cselekedeteinket!!!!

Boldogságóra – December: A jó cselekedetek gyakorlása

Az Adventi időszak jó alapot adott a téma feldolgozásához. A jó cselekedetek végrehajtása karácsony tájékán különösképpen nagyobb szerepet kap az emberek, családok életében. Mit jelent jót cselekedni? Erre válaszoltak a gyerekek. A jó és rossz közötti különbségeket ügyesen el tudták mondani, példákat is meséltek hozzá. Jobb adni, mit kapni, adni jó, adni öröm – kinek mit jelent ez? A gyermekek nagyobb része még kapni szeret, ami teljesen érthető az ő életkorukból adódóan.
A négy gyertya c. mese elmondása után, a gyerekek közösen zsírkrétával beszínezték a kartonra megrajzolt nagy fenyőfaformát, majd ráragasztották a saját jelükkel ellátott általuk előre kiszínezett csillag „díszeket”. Néhányan ajándékot is rajzoltak a fa alá, ezzel is jelképezve az „adni jó, adni öröm” érzését.

December hónap bővelkedett jó cselekedetekben. Igyekeztem tudatosan felfedezni az ünnepre hangolódás időszakában ezeket a jó tetteket. Szeretnék erre néhány példát felsorolni:

– Egyik alkalommal az utcán sétáltunk a gyerekekkel, amikor egy idős néni megállított minket, akit egyébként nem ismertünk. Nagy meglepetésünkre egy zacskó szaloncukrot nyújtott át nekünk. Hálánk jeléül énekeltünk és verseltünk a néninek, aki meghatódva hallgatott minket.
– Egyik kisfiú születésnapját tartottuk a csoportunkban. A tortáján volt egy szív alakú marcipán, ami mindenkinek nagyon tetszett. Sokan szerették volna ezt maguknak. A fiú mindenkinek egyenként adott egy-egy darabot a csoki szívecskéből. Örömmel tapasztaltam ezt a viselkedést társaival szemben.
– Rengeteg rajzot kaptam a gyerekeimtől napközben. A csodás alkotások egy részét hazavittem, egy részét a táskámba tettem. Amikor bevásároltam, vagy csak belenyúltam a táskámba, ezek a csodák a kezem ügyébe kerültek és mosolyt csaltak az arcomra.
– Intézményünk felajánlást is kapott egy ingatlanközvetítő irodától, akik játékokat gyűjtöttek a nehéz körülmények között élő gyerekeknek. Vöröskereszt bázisóvodaként ételcsomagot is szétosztottunk a családok között.
– Én is megpróbáltam kicsit jobban odafigyelni a környezetemben élőkre. Ha boltban jártam, szívesen vettem olyan élelmiszert, amit adományként felajánlottam. Továbbá évek óta feldíszítem a lépcsőházunk bejárati ajtaját. Szívből teszem. A szomszédjaim mindig hálásak ezért a szépségért és megköszönik az ünnepi dekorációt.

Fő feladatomnak tartottam, hogy ne vesszen el ennek az időszaknak a varázsa! Fontos volt számomra, hogy a gyerekek megértsék, nem a drága ajándékok számítanak, hanem a szeretet, egészség, béke, hála. Megbeszéltük, hogy mi énekekkel, versekkel és két ügyes kezünkkel tudunk jót cselekedni, szeretetet adni.

Óvodásaimmal lelkesen készülődtünk a téli ünnepekre. Vártuk a Mikulást és hagyományos karácsonyi műsorral is készültünk a szülőknek, amit néhány év elteltével személyesen is átnyújthattunk nekik. A kreativitás is nagy szerepet kapott mindennapjainkban: csoportunkat ünnepi díszbe öltöztettük, folyosónk faliújságjára is sok szép alkotás került, a gyerekek pedig egyedi ajándékokkal lepték meg szüleiket.

Természetesen a Boldogságórára kitűzött feladatainkat is megvalósítottuk. Az ünnepi dalok mellett gyakran szóltak Bagdi Bella dalai, Bezzeg Andrea meséjét is felolvastam a gyerekeknek. A tavalyi évhez hasonlóan csoportszobánk ajtajára készítettem egy adventi fenyőfát zöld borítékokból, melyben minden napra jutott egy-egy pozitív üzenet, a Boldogságórák megerősítő kártyáiból.

Az idei évben kolléganőm felmondott, így dajka nénimmel és pedagógus asszisztens segítségével teltek az év utolsó hónapjai. Csoportunk karácsonyfáját dadus nénimmel együtt díszítettük, akinek egy hatalmas öleléssel megköszöntem egész éves kitartó, segítőkész munkáját. Egyik délutánon pedig kollektívánk is összegyűlt egy kis karácsonyi vacsorára, ahová meghívtuk a nyugdíjas kolléganőinket is. Az intézményvezetőnk kedves szavakkal megköszönte egész éves munkánkat, együttműködésünket, ami jóleső érzéssel töltött el mindannyiunkat.

A mindennapi nehézségek ellenére szép évet zártunk. Boldog voltam, hogy sikerült meghitten együtt tölteni az ünnepeket. Jó érzés volt részese lenni a fent leírt pillanatoknak, jó cselekedeteknek.