Az adventi készülődés időszakában elkészítettük díszeinket a falu karácsonyfájára,segítettünk feldíszíteni. Sütöttünk mézeskalácsot, melyet szeretettel kínáltunk társainknak, iskolánk dolgozóinak.
Boldogító jó cselekedetek
A decemberi Boldogságfoglalkozásunk keretein belül a gyerekekkel közösen mézeskalácsot gyúrtunk, nyújtottunk, szaggattunk, díszítettünk és kóstoltunk a gyerekek nagy örömére.A közös tevékenykedés és játék hálával és boldogsággal töltötte el őket.
Hatodikos osztályommal arról beszélgettünk, hogy miért jobb adni, mint kapni. Mindenki rakott egy kis cetlit az adventi kalendáriumunkba, amit hajlandó megtenni egy emberért az osztályban, vagy a közösségért. A következő órán elolvassuk a cetliket és megbeszéljük.
Zakladna Skola s VJM Alapiskola Fülekpüspöki
Karácsonyra hangolódva angyalkát színeztünk, aki a családokba szeretetet, békességet, boldogságot, örömöt, egészséget, hitet, reményt és jókívánságokat visz. Minden kedves csoportnak áldott, békés, örömteli , meghitt karácsonyt kívánunk sok szeretettel!
Decemberi hónapunk témája a jócselekedetek. Kötetlen beszélgetéssel kezdtük az órát, ki, milyen jócselekedetet tett már vagy tapasztalt-e már ilyet. Hamar előkerült a Mikulás és a karácsony fogalma, az adományozásról és a cipősdoboz akcióról is szó esett. Az Angyal a cipősdobozban mesének már a címe is felkeltette a gyerekek érdeklődését. A mese végének megismerése előtt próbálták kitalálni kik is lehetnek a dobozban és miért is kerülhettek oda. A mese után arról beszélgettünk, hogy ők hogyan tudnának segíteni gyermektársaikon, ki, mivel tudna hozzájárulni ahhoz, hogy minden gyermeknek boldog karácsonya legyen. A rajzkészítésnek is úgy kezdtek neki, hogy ajándékba tudják majd adni kis barátjuknak vagy testvérüknek.
A tevékenységet a Bagdi Bella: Boldog vagyok c. dal meghallgatásával kezdeményeztem, mely felkeltette a gyermekek érdeklődését.
A Téli erdő történetét meséltem el, majd a beszélgetést kezdeményeztem a meséről, a szereplőkről, arra motiváltam őket, hogy érezzék át a szereplők érzéseit, mit érezhetnek a segítségre szorulók, és mit érezhetnek a segítséget nyújtók. Megfogalmazták többen is, hogy jobb adni, mint kapni. Elmondták, hogy ki milyen jócselekedetet hajtott már végre, hogyan segítenek otthon. Az „ajándékozós” játékokkal szerettem volna arra rávilágítani, hogy nem csak tárgyi dologgal lehet jó cselekedetet tenni, hanem egy mosollyal, öleléssel, simogatással, csiklandozással, puszival, egy kedves szóval is. A tevékenység zárásaként a „jó cselekedetek” angyalkáját színezhették, majd vágták ki.
Solymári Óvoda-Bölcsőde, Napsugár Óvoda
Mi mással is kezdhettük volna a boldogító jó cselekedetek témáját, mint azzal, hogy jót teszünk.
Az időszakban éppen aktuális a madarak etetése, ezért a tündérek szívmelengető bemelegítése után zsírgolyókat készítettünk a gyerekekkel: tálba szórtuk a magokat, a bátrabbak kézzel lapátolták a zsírt, összegyúrtuk és mosolygó szilikonformába nyomkodtuk, hogy a madarak biztosan elmosolyodjanak, ha meglátják. Egy kis hűtés után már ki is tudtuk nyomkodni és etetőbe helyezni az udvarunk kis vendégeinek. Fontos megemlítenem, hogy ez a szülőkkel közös jó cselekedet volt. Önzetlenségüknek hála, olyan sok eleség gyűlt össze, hogy később is lesz mivel dolgoznunk.
Magunkat ünnepelve a hónap dalára úgy táncoltunk, mint ahogy a szív dobog: körbe álltunk, belépkedtünk összehúzódva, majd kilépkedtünk vissza a körbe.
A következő alkalmon játékos beszélgetőkörben meséltük el egymásnak, hogy mi jót tettünk aznap. Majd megismerkedtünk egy szomorú kisegérrel, aki nem szeret óvodába járni, mindenkitől fél és nincsenek barátai. Ismét a tündérek segítettek. Megmutatták neki a szupererejét, ahogy minden gyereknek is. Ez igazán őszinte, ragyogó örömöt festett a kicsi arcokra. Büszkén mutogatták egymásnak a szupererő kártyáikat.
A témát a Bretter Worldians Foundation animációjával zártuk, amely annyira elvarázsolta a gyerekeket, hogy újra megnéztük. A filmecske után 3 féle szimbolikájú színezőből választva színezhették ki a világot a szívből jövő jó cselekedetekre gondolva: sugárzó szeretettel, szívindákat növesztve szerteszét, vagy a szív ajándékát adva. Hiszen „Jó emberré csak a szívemmel válhatok”…
Karácsony közeledtével az előkészületi időszak is kezdetét vette. Díszítgetjük, szépítgetjük osztálytermünket, szobánkat, hogy az ünnep méltó fogadtatásban részesüljön. A szép külsőnél azonban van valami, ami sokkal fontosabb, amivel nagyobb örömet tudunk okozni a környezetünkben élőknek is! Megajándékozhatjuk egymást egy kis odafigyeléssel, törődéssel, kedvességgel is. Ezek többet jelenthetnek, mint a szépen becsomagolt ajándékok. Adventi kihívásunk, hogy szűkebb és tágabb környezetünkben vegyük észre a kínálkozó lehetőségeket, amikor jót tehetünk. Osztálytársak, szülők felé apró gesztusokkal, segítségnyújtással többet adhatunk mindennél. Max Lucado Különleges ajándék c. meséjét néztük meg és játszottuk el. Megtanultuk, hogy adottságainkkal, tehetségünkkel örömet szerezhetünk másoknak és jobb előzékenyen adni, mint elvárni. A jócselekedetek nemcsak másokat tehetnek boldoggá, hanem minket, magunkat is.
A tevékenységet a Bagdi Bella: Boldog vagyok c. dal meghallgatásával kezdeményeztem, mely felkeltette a gyermekek érdeklődését.
Elmondtuk a Boldog mondókát, amely kihagyhatatlan a Boldogságórákról.
A Téli erdő történetét meséltem el bábelőadás formájában. A mese meghallgatása után beszélgetést kezdeményeztem a meséről, a szereplőkről, arra motiváltam őket, hogy érezzék át a szereplők érzéseit, mit érezhetnek a segítségre szorulók, és mit érezhetnek a segítséget nyújtók. Megfogalmazták többen is, hogy jobb adni, mint kapni. Elmondták, hogy ki milyen jócselekedetet hajtott már végre, a szegény gyerekeknek való ajándékozást mondták többen is, hogy a már nem használt játékaikat odaadják a rászoruló gyermekeknek. Ezek a gondolatok a családból jönnek, mely nagy boldogsággal töltött el.
Az „ajándékozós” játékokkal szerettem volna arra rávilágítani, hogy nem csak tárgyi dologgal lehet jó cselekedetet tenni, hanem egy mosollyal, öleléssel, simogatással, csiklandozással, puszival, egy kedves szóval is. Nagy lelkesedéssel játszották, többször is helyet változtattunk, hogy minél több gyermekkel kapcsolatba kerüljenek.
Ezután jóságos manókká változtunk. Lerajzolták a jelüket, majd a Mikulás zsákjába tettük azokat. Mindenki húzott egy jelet és annak a gyermeknek lett a „jóságos manócskája”. Jót kellett cselekedniük, de úgy, hogy ne legyen feltűnő. Később megbeszéltük, hogy ki, kinek a manócskája volt. Többen komolyan vették és próbáltak kapcsolatba lépni és jó cselekedetet tenni a kihúzott gyermek számára, valakinek nem sikerült, nem volt motivált. A tevékenység zárásaként a „jó cselekedetek” angyalkáját színezhették, majd vágták ki.
December hónap mindig is a pihenés, a békés családi együttlétek, a karácsonyi készülődés időszaka volt. Ennek függvényében havi Boldogságóra foglalkozásaink témája a Boldogító jócselekedetek elnevezést kapta.
Foglalkozásaink alkalmával igyekeztünk főként arra fókuszálni, milyen boldogságot okozhat számunkra az, ha valakinek segítünk és önzetlenek vagyunk. Hogy másoknak adni, gyakran többet jelent, mint kapni. Hogy tárgyak helyett gyermekként egy csomó dolgot tudnak egymásnak és szeretteiknek nyújtani: örömöt, segítőkészséget, szeretetet, önzetlenséget.
Különböző játékos feladatokon keresztül együtt gyűjtöttünk példákat arra, hogy kedvességgel és nagylelkűséggel milyen jócselekedeteket tudunk véghezvinni az osztályközösségeken belül.
A közös programjaink során megfigyeltük, hogy a gyermekek lényéhez nagyon közel áll a jó tettek gyakorlása. Végig nyitottak, érdeklődők voltak, odafigyeltek egymásra, így sikerült igazán elmélyülniük a havi témánkban.
Nagyon jó volt látni, hogy december havában is nagy örömként élték meg diákjaink a Boldogságórai tevékenységeiket, miközben átérezték a jó cselekedetek boldogságfokozó hatását is.