December hónapban az ” Angyalkák a cipősdobozban ” című feladattal tevékenykedtünk! A gyerekek először elmondták szóban, hogy mit szeretnének a Jézuskától és ők mit ajándékoznak a rászoruló gyerekeknek, ezek után lerajzolták. Nagyon élvezték ezt a feladatot is. Különösen jellemző a 2. c osztályomra, hogy nagyon szeretnek ajándékozni. A hónap dala is a kedvencünkké vált. Békés, Boldog, Meghitt Ünnepeket Kívánok Mindenkinek!
Szilvike néni!
Boldogító jó cselekedetek
Óvodásaink szocializációjának egyik célja a társakkal, felnőttekkel való pozitív kapcsolat kialakítása. A kívánatos eredmény eléréséhez szükséges – a születés által determinált temperamentum mellett – az érzelmi intelligencia minél magasabb szintre emelése, mely tanulható, fejleszthető képesség. A saját, majd mások érzelmeinek felismerése, azonosítása, megnevezése, szabályozása folyamatos tanulás. A mindennapok egyik célkitűzése egy elfogadó, szeretetteli légkör megteremtése, melynek ők is aktív részesei. Adni és kapni ugyanolyan öröm, melynek megtapasztalására a december különösen alkalmas. „Legyünk angyalkák, akik segítik, megajándékozzák a környezetüket!” Az ajándék lehet egy ölelés, udvarias gesztus, vigasztaló szó, barátságos kommunikáció, játékeszköz átadása, segítségnyújtás, stb. Az elkészített, és a csoportszobában kiakasztott angyalkák juttatják eszükbe nap, mint nap az éppen adódó lehetőségek kihasználását. Az otthoni karácsonyfára felakasztva pedig a családtagok felé áramló, tevékenységgel is kifejezett szeretet kinyilvánításának szimbolikájává válhat.
A gyerekkel a Boldogságóra keretein belül ma a Boldogító jó cselekedetek témát dolgoztuk föl. A foglalkozást egy relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd elmondtuk a tanult kis mondókánkat. Ez után kicsit megmozgattuk magunkat és táncra perdültünk a Boldogságóra dalaira. A gyerekeknek elmeséltem Amália kislány meséjét. A mese után eljátszottuk a kedvelt takarós játékunkat, melyhez egy mondóka is kapcsolódik: „Az erdőben, jártunk, keltünk egy gyereket elvesztettünk mond meg (pl.) Karcsi mond meg nekünk ki az, aki nincsen velünk.” A játék után pedig mindenki egy jó cselekedetként angyalkát készíthetett a szüleinek.
A hónap során elvégzett feladatok:
A boldogító jó cselekedetek hónapjában már december 1-én talpra állítottuk a folyosó egyik jól látható szegletében a karácsonyfánkat, mellé pedig egy kis asztalkára az adventi koszorú került. December 4-én pedig közös énekléssel meg is ünnepeltük az első gyertya lángra lobbanását. Ebből az alkalomból egy „Adventi kihívásra” hívtam az alsótagozat összes kis nebulóját: egy internetes csoportban találtam 24 db A/4-es lapra nyomtatható, színes feliratot, amikkel sorban, egymás után „kitapétáztam” az iskolai faliújságot. A feliratok pozitív üzeneteket, végre hajtandó jó cselekedeteket tartalmaztak/tartalmaznak, amelyek hozzájárulnak a csendes adventi várakozás meghittségének megteremtéséhez. A gyerekek azt kapták feladatként, hogy a számukra kedvező sorrendben és kedvük szerint próbálják teljesíteni az utasításokat, hogy általuk jobbá, kedvesebbé, türelmesebbé váljanak (Mosolyogj ma mindenkire; Legyél kedves valakivel! Beszélgess valakivel, akivel nem szoktál! Ölelj meg valakit! Tedd rendbe a társad padját!…stb.)
Idén az adventi kalendáriumunk is rendhagyóra, amolyan „boldogságórásra” sikeredett. Nem édességeket tettem a Mikulás alakú doboz fiókjaiba, hanem pozitív megerősítéseket írtam a „Pozitív gyerek vagyok” című kártyacsomag segítségével, amik a gyerekek önbizalmát hivatottak növelni (Céljaimat mindig elérem. Magabiztos vagyok. Egyedi és különleges vagyok. Bármi is történik velem az a javamat szolgálja. Mindig mindennek a jó oldalát nézem. Világomban minden teljes, egész és tökéletes. Szükség van rám és ezt észre is veszem… stb.) Minden kis fiókba az osztálynak szóló feladatok is kerültek, amelyekkel végig jártuk az adventi-karácsonyi ünnepkör legfontosabb eseményeit, hagyományait, szokásait, sokat énekeltünk, zenét hallgattunk, beszélgettünk. A gyerekek alig várták minden nap a „fióknyitást”, amit azzal tettem még izgalmasabbá, hogy a sorra kerülő tanuló nevét úgy húztuk ki aznap egy dobozból.
Csodás feladatként, igazi jócselekedetként vállaltuk idén a karácsonyi műsorban való szereplést, amiben ismert és kedvelt karácsonyi zenékkel, dallamos énekekkel, mozgással építettünk fel egy „élő betlehemet” a szállást kereső szent család, az angyalok, a pásztorok és a három királyok bevonulásával. A műsort mindenki örömére előadtuk a hagyományos falukarácsonyon és az „Adventi forgatag” elnevezésű jótékonysági iskolai délutánunkon is, ami sütivásárral, játszóházzal, táncházzal, meleg teával, a felnőttek számára forralt borral és kellemes együttléttel emelte az ünnep fényét és gyarapította iskolánk anyagi forrásait. Folyamatosan beszélgettünk arról és kiemeltük, hogy „jónak lenni mindig jó” és „kapni jó, de adni jobb”, hiszen ezek a mondások végig kísértek minket decemberben és kapcsolódtak a hagyományos ajándékgyűjtési programunkhoz is, aminek keretében csatlakoztunk az „Angyalbatyu” elnevezésű akcióhoz. A gyerekek a szüleikkel karöltve cipősdobozokba csomagoltak ajándékokat, amiket a rászoruló gyerekek számára juttattunk el a helyi önkormányzat segítségével. Ide tökéletesen kapcsolódott az „Angyal a cipősdobozban” című boldogságórás feladat (ez lett a főképünk), aminek apropóján mindenki elképzelte a saját segítő angyalkáját, és nyomtatott doboz sablonokra lerajzolhatta/írhatta, hogy mi lenne abban a cipősdobozban, amit ő kapna ajándékba. Mi a karácsonyi vágya, álma, mit szeretne a legjobban. Örültem, amikor a gyerekek nem csak anyagi javakat soroltak, hanem a legfontosabbak között említették a szeretetet, a megértést, az egészséget, a békességet, a kedvességet és a harmóniát. Ezeket szimbólumokkal ábrázolták a rajzaikon: szív, nap, felhő, pillangó, virág, hópihe.
December 15-e „a vicces karácsonyi pulóverek napja”. Ezt a napot már december 6-án, Mikulás napján elkezdtük ünnepelni az „Öltözz pirosba! című felhívásunkkal. Mindenki piros ruhában kellett, hogy megérkezzen az iskolába, sőt még Mikulás sapkát és egyéb, a napra jellemző szimbólumokat is magára rakhatott (hajpánt, sál, nyaklánc, karkötő… stb.). A gyerekek jelképes mikulás csomagot is kaptak, amiket tanítási óra ideje alatt a folyosón lévő cipőikbe rakott bele az elképzelt „Mikulás bácsi”, akit rengeteg elfoglaltsága miatt a pedagógiai asszisztenseink helyettesítettek.
A „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dal meghallgatása, eléneklése után pedig megbeszéltük/megértettük, hogy a legfontosabb, amit egymásnak adhatunk, az nem más, mint a szeretet, a jóindulat, a megértés, az egymásra való odafigyelés és a békességre való törekvés. Ennek jegyében, igazán tartalmasan teltek a decemberi boldogságóráink. Remélem, hogy mindenki sok pozitív gondolatot, meghittséget, kellemes élményeket és jó érzéseket visz haza a saját karácsonyfája alá.
A negyedik téma a boldogító jó cselekedetek volt a boldogságóra keretében.
Cél, feladatrendszer: A gyermekek, amikor jó cselekedeteket hajtanak végre, érezzék meg, hogy empatikusabbnak, és szerethetőbbnek látják magukat is, erősödik önbizalmuk, fokozódik boldogság érzésük!
Ebben az évben is pályáztunk a Mátrix közhasznú alapítvány által működtetett mesedoktorok „Szeretetcsoki” csokoládégyűjtő akciójához. Jelszó: Mindenki nyer, hisz adni örömteli dolog! Segítsünk együtt! A csoportok a közösségükben összegyűjtött csokikkal segítik az alapítvány fontos gyermek és családvédelmi tevékenységét. Megindult újra a gyűjtögetés, természetesen a szülőket is bevonva. Ennek tavaly már hatalmas „sikere” volt közösségünk számára, így most is nagyon sok felajánlás érkezett. A csomagot december közepén feladtuk, amit a gyermekekkel közösen csomagoltunk. Táblás csokik, kukorica pehely, plüss játékok, datolyák, vizuális eszközök. Természetesen rajzok is készültek. Boldogság volt látni csillogó szemüket, hogy milyen öröm, boldogság volt bennük, hogy ők is segíthetik a rászoruló, beteg gyermekeket. Játszottuk a „Jóságos manó” játékot! Mindez titokban történt. Ez azt jelentette, hogy egy kinevezett napon minden gyermeknek egy társának valami kedvezőt kellett cselekednie, de anélkül, hogy ez feltűnő lenne. Másnap megbeszéltük, hogy ki mit tapasztalt, milyen manó tettek születtek, ki kinek lehetett a manócskája . Ehhez nagy motiváló erő volt az is , hogy a Mikulást az idén két manó is elkísérte, továbbá megtekinthették a Suszter manói című bábelőadást is. Volt egy közös karácsonyi barkácsolás a szülőkkel. Manókat barkácsoltunk, amit otthon lelkesen folytattak, vittek az iskolákba is. Az egész téli időszakban nagy hangsúlyt fektetünk a madarak etetésére, itatására, a madarak karácsonyára, kiemelve ennek fontosságát. Ezért közösen a szülőkkel is készítettünk madáreleségeket. Drótra mogyorót, almát, mazsolát, szalonnát tűzdeltek, feldíszítették fenyőággal, karácsonyi szalagokkal. Hazavitték, és együtt kihelyezték az otthoni fákra, erkélyekre. Erről fotókat és vissza jelzéseket is kaptunk. Ezt másnap folytattuk kiegészítve azzal, hogy fenyőtobozra sertészsírt kentünk és apró magvakban megforgattuk azokat. Ezeket az Óvodánk előtt található madáretetőre kihelyeztük a gyermekekkel. Lelkesen készültek az ajándékok a családtagok, az óvoda dolgozói számára is. Angyalkákat, mézeskalácsot, manókat és szaloncukortartót készítettek. Elmeséltem Bezzeg Andrea: Szívem kertje című meséjét, majd beszélgetést kezdeményeztem a mese végén található kérdésekkel. A könyvben található egy szituációs játék ajánlás. „Ovis barátunk szomorkodik, mert otthon felejtette az alvókáját. Hogyan tudtok segíteni? ” Ez végig kísérte az egész hónapot, ami nem a könyv, hanem a gyermekek saját belső indíttatásából adódóan történtek. A gyermekek nap mint nap oda adták egymásnak az alvókáikat alvás idő elején azoknak, akik otthon hagyták vagy egyszerűen nem hoztak. A végén beindult egy láncreakció. Már mindenki más gyermek alvókájával aludt. Mindezt őszinte, tiszta szeretetből, hogy örömet okozzanak egymásnak. Közben az egyik Édesanya stressz oldó labdát készített mindenkinek. Ezt az ő Jézuskája hozta a gyerekeknek. Mindenki boldogan aludt vele. Még egy példa. Maradt két szem mogyoró a barkácsolásunkból, amit természetesen több gyermek szeretett volna megkapni. Oda adtam egy kislánynak és egy kisfiúnak. Ezt minden gyermek elfogadta, hiszen tudják, most ők, máskor meg más kapja meg. Nincs irigység. Ekkor szólt az egyik kisfiúm: „Nézd Évi néni! Adélka megfelezte velem az egy szem mogyoróját!” Kell ettől több??? „Elolvadtam.” Többször meghallgattuk Bagdi Bella: „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dalt. Minden gyermek megkapta a jó cselekedetek jelét, a piros szívecskét, amit haza is vittek. Boldogsággal a szívünkben köszöntünk el egymástól ebben az évben is, tele reménnyel, várakozással a jövőre nézve! Kellemes Ünnepeket kívántunk mindenki számára!
A decemberi hónap témája a boldogító jó cselekedetek. Ebben a hónapban tele vagyunk várakozással, ünnepekkel. A pillangó csoportban a téma kidolgozása úgy valósult meg, hogy a gyerekek meghallgatták a hónap zenéjét, majd beszélgettek arról, hogy miért jó ha jót teszünk másokkal. A csoport gyermekei gyűjtést szerveztek, mindenki bevihetett egy édességet és egy játékot, amit a szegény gyerekeknek szántak, amit behoztak egy cipős dobozban helyezték el, miután mindenki elhozta az adományát, továbbították a rászoruló gyerekeknek. A téma lezárása egy angyalka színezésével valósult meg. A katica csoportban úgy valósult meg a téma megvalósítása, hogy a gyerekek meghallgatták a hónap meséjét, majd megbeszélték a mese történetét. Megbeszélték, hogy milyen jó érzés másokkal jót tenni, a gyerekek kis műsorral készültek, amit az idősek otthonában előadtak. A gyerekek nem mentek el üres kézzel, saját kezűleg készítettek ajándékot, amit nagy szeretettel át is adtak az időseknek, szaloncukrot és mézes puszedlit is vittek ajándékba. A műsor után az idősek is meglepték a gyerekeket egy kis édességgel, a gyerekek nagy örömére. Megbeszéltük, hogy ha jót teszünk valakivel akkor jót várhatunk vissza is. A hónap dalát a gyerekek meghallgatták, közben a munkafüzet feladatát végezték el. A mókus csoportban is megtartották a boldoságórát. A csoport gyermekei megismerkedtek a hónap meséjével Bezzeg Andrea: Szívem kertje című mesével. A mese után megbeszélték a hallottakat. Mindenki elmondhatta, hogy milyen jó dolgokat csináltak meg, miben segítettek már. A csoport gyermekei a munkafüzet színezőjét színezték ki. A téma lezárásaként meghallgatták a hónap dalát Bagi Bella: Jó emberré csak a szívemmel válhatók. A maci csoport gyermekei is beszélgetéssel kezdték meg a boldogságórát, mindenki elmondhatta, ki milyen jó dolgot tett, milyen apróságot készített el. A gyerekek színeztek egy szívecskét, majd elmondták , hogy kinek készítették el és, hogy miért. A maci csoportban is meghallgatták a hónap dalát, meséjét. A süni csoportban a téma kidolgozása úgy valósult meg, hogy meghallgatták a hónap meséjét, majd közösen megbeszélték a meséhez tartozó kérdéseket. Ebben az időszakban nagyon sok jó cselekedeteket hajtottak végre. A csoport gyermekei az adventi koszorút is óvó nénik segítségével együtt készítették el nagy szeretettel. Közösen gyújtották meg a gyertyákat is. Minden csoportban nagy előkészületek voltak, a gyerekek a felnőttek segítségével elkészítették a mézeskalácsot a fenyőünnepségre a szülők részére. Minden csoportban ajándékot készítettek a gyerekek, a szülők részére nagy odaadással. A hónap sok örömmel és boldogsággal telt el.
Batthyány Lajos Általános Iskola Géza Fejedelem Tagiskolája
Közeledik a Karácsony és mi úgy várjuk a szeretet ünnepét, hogy szebbnél szebb ajándékot és karácsonyi díszt készítünk. Legutóbb a „hóember faluját” alkottuk meg és ez adta az ötletet, hogy képzeletben a falu összes házába bekopogtunk. Mindegyikben egy-egy másodikos lakott, akik szívesen látták az osztálytársaikat egy kis meghitt beszélgetésre. Megosztották egymással a közelmúlt jó cselekedeteit és megbeszélték, hogy miért is volt nagyon jó érzés önzetlenül segíteni egymásnak.
Fábiánsebestyéni Arany János Óvoda,Közművelődési Intézmény és Könyvtár
Mi az adventi naptárunkat nem édességekkel töltöttük meg, hanem naponta 1-1 feladattal, ami hozzájárult a mi és más csoportok boldogságához.PL. készítettünk ajándékot egymásnak, mézeskalácsot sütöttünk, amely ajándék lesz szüleinknek. Luca búzát ültettünk, csengőszóra meg kellett ölelni vkit, a szomszéd csoportot elhívtuk egy kis közös táncra és megvendégeltük őket mézeskaláccsal.
Az ajándékozás, az adni vágyás öröme fontos dolog mindannyiunk életében. Gyermekeink most tapasztalják meg, hogy miért is van jelentősége. Örömöt kiváltani valakiből fontos számukra, hiszen egyszer ők adnak, máskor ők kapnak. Nem feltétlenül tárgyi ajándékokra szerettük volna irányítani a figyelmüket. Egyre jobban értékelik és igénylik a dicséretet, simogatást, ölelést, vigasztalást. Szívesen bújtak bele a Mikulás, rénszarvas, manók szerepébe, vita nélkül megosztoztak ezeken a szerepeken.
Az adventi készülődést a gyermekekkel közösen végeztük. Egyszerű, általuk is megvalósítható díszeket készítettünk, (újrahasznosítottunk, kartondobozt, cipősdobozt) melyből még otthonra is jutott. Barkácsműhelyünkben cipősdobozból kandallót készítettünk, hópelyheket nyírtunk ablakunkra, új adventi koszorút barkácsoltunk a régi díszeinek felhasználásával és „mézeskalács díszt” óvodánk közös fájára. No és persze a nagy Titok projekt: meglepetésajándék készítése a családoknak. Nagy örömmel készültünk és közben jót beszélgettünk, ezáltal egy kicsit bepillanthattunk egymás családjának, karácsonyi készülődésébe.
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
A tanulókat arra kértem, hogy mondják el milyen jó cselekedeteket követtek el 0 2023-as tanévben. Utána azt is mondják el, hogy miben szeretnének fejlődni, milyen ígéreteket tesznek a 2024-es évre.