A foglalkozást kezdő relaxáció, közös éneklés, mese… mind mind megalapozta, a téma bevezetését. A „jószívű” cím elnyerése mindenkit egy-egy jó cselekedet végrehajtására sarkalt. A téma szorosan kapcsolódott Adventi időszak köréhez, mikor az elcsendesedés, a türelem, azon időszak, amikor még többet foglalkozunk a szeretettel, egymással, egymás megsegítésével. Nagycsoportos óvodásaink szívesen segítenek kis társaiknak az öltözködésben, és a leesett első havazásnál a hóember építésében is. Adventi naptárunkban minden egyes nap egy-egy jó cselekedet végrehajtása valósult meg. S ami nagyon fontos, hogy mindezt örömmel végezték a gyermekek.

December a jó cselekedetek hónapja. Készülődünk az ünnepekre, Mikulásra, Karácsonyra. Jobban figyelünk egymásra, magunkra. Beszélgetünk a türelemről, szeretetről, megértésről, segítségnyújtásról, az ajándékozás öröméről.
Az idei Adventi naptárunkat a Pozitív gyerek vagyok, kártyacsomag lapjai díszítik. Ebből húzunk minden reggel. Kedves vagyok, barátságos, segítőkész. A gyermekek nagy izgalommal várják, milyen lap jut aznapra. Délben megbeszéljük, hogy sikerült teljesíteni délelőtt az aznapi jó cselekedetet. Büszkén sorolják, hogy ki kivel, mivel tett jót.
Az idei évben a szülők számára is letölthető adventi élménynaptárt küldtem, hogy az otthonokba is eljusson a szeretetteljes együtt töltött idő fontossága.

2023. december: Jócselekedetek

A hetet meginet a folyosóra kitett feladatokkal kezdtem. A kisasztalon színes ceruza, ragasztó, Karácsonyi díszek, manók, Mikulás, rénszarvas színezők. A feladat,, hogy színezz egy díszt, és rakd fel a Szeretet-Hídra, mely a jócselekedetektől gyarapszik. A Szeretet-Híd piros-zöld szívecskékből kirakott dísz a folyosón keresztben, hogy a színek miatt Karácsonyinak tessenek. A nagy táblára szöveg kerül, remélhetőleg a felnőttektől, melyen a „Mi volt a mai napban a legjobb!” válaszok kerülnek. A Mikulás várás perceit, napjait éljük, így színező, kivágó várta ma őket. A múlt héten elkezdett négy rászoruló gyermeknek a dobozát töltögettük, hiszen így a hétvége után azért hoztak már többen is ajándékokat. Nagy volt az öröm, mikor nézegették, mik kerülnek a dobozokba. Egymást is kérdezgették, mit hozott, és mit lehetne még belerakni. A szőnyegre leülve rávezettem őket arra, hogy milyen hét is következik, természetesen Dóri segített ebben. A Szeretet ünnepének kitalálása után, már mindez könnyebben ment. Megkérdeztem ki mit cselekedett ma jót. Cukik voltak, mert először nem tudtak válaszolni, aztán mikor megkérdeztem, ki segített mosogatni, ruhát pakolni….stb. Akkor meg be nem állt a szájuk. Természetesen Verseltünk, és énekeltünk, hogy ne maradjuk szégyenben a Mikulás előtt, ha jön hozzánk, és verssel, beszélgetéssel Betleme, és Jézuska is szóba került (József Attila: Három királyok) A mese a Holle anyó volt, ez egyik kedvencem, jövő héten a Bábszínházban is megnézzük. Kihúztuk az Adventi negyedik ajándékot, és jócselekedet révén, a csúnyán elpakolt játékokat megigazítottuk.
A kedd reggel barkácsolással kezdődött, olyan színezőt hoztam, amiből Karácsony váró képeslapot lehetett kivágni, hajtogatni. Mindenki annak készítette, akinak szerette volna. Megkérdeztem a gyerekektől, mi jót cselekedtek tegnap délután, és este, vagy a mai napon. Sokan kezdték sorolni, hogy szépen elaludtak, vagy mesét néztek anyuval, vagyis rendesen viselkedtek, mosogattak, elpakolták a játékaikat…stb. Megkérdeztem, hog ymiért jó, jót tenni, mit éreznek ilyenkor? Nem tudtak rá válaszolni, illetve érdemben nem válaszoltak rá, ezért kitaláltam, hogy jó, akkor játszunk valamit. Mindenki jön velem, sétálunk az erdőben, és találtok egy kis nyuszit, akit valaki kidobott az erdőben, és magára hagyta. A nyuszi éhes, szomjas, fázik, és egyáltalán nem tudja mi történik vele. Hajoljatok le hozzá, simogassátok meg, szeretgessétek, és ha már nem fél, vegyétek ölbe. Akkor emeljétek fel, vigyétek haza. Készítsetek neki lakhelyet, legjobb a ketrec, amit berendeztek, ennivaló, széna, víz, alomtálca legyen benne. Ettessétek meg, simogassátok, játszatok vele. Most búcsúzzatok el tőle, tegyétek a ketrecbe, mondjátok neki, hogy eljöttök az oviba, addig legyen jó, és gyertek, üljetek le a szőnyegre. Na újra megkérdeztem, most mit éreztek, miért vol jó segíteni a kisnyuszin? Most már jöttek a válaszok: szeretem őt… szeretetet érzek,.. örömöt érzek, jó volt segíteni…a kisnyuszi is boldog,… mert örülök, és jól érzem magam… Akkor elmondtam, hogy nagyon jó érzés önzetlenül szeretni, másoknak szeretetet adni, mert ettől még jobb lesz a szívünk, és megtanulunk feltétel nélkül szeretni, amikor úgy is tudunk adni, hogy nem biztos, hogy kapunk érte ajándékot, csak szeretetet.Meghallgattuk Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok:: dalát.
Készültünk a holnapi Mikulás látogatásra, elővettem a Mikulás bábomat, hogy elmesélhesse a Mikulás igaz történetét. Ez a mese a finnországban élő Télapó meséje, a történet alapja a youtoube csatornán látott film, melyet kicsit azért biztosan átírtam mesélés közben, de nagyon tettszett nekik, meg is jegyezték, hogy ez nagyon szép volt. Ebéd előtt még egy kis ajándékot is kaptak, az óvoda jó néhány dolgozója előadta a Mikulás levese című előadást.
A szerda a Mikulásról, Mikulás várásról szólt. A lányok egy része a Mikulásnak és a Krampusznak kezedett el színezni, rajzolni, miután meglátták őket az ablakban, ahova beintegettek. Ezeket át is adták az ajándékuk átvételekor. A várakozás alatt hallgattunk egy kis Mikulás nótát, és építettünk Mikulás szánkót. Ennek nagyon örültek, sokáig játszották, hogy osztogatják az ajándékokat, rénszarvast is utánozták, ahogy húzzák a szánkót. Megkérdeztem tőlük, hogy kinek vinnéd az első ajándékot, ha te lennél az igazi Télapó? Jöttek a válaszok, hogy anyának, apának, a barátoknak, neked Andi néni. Mit hoznátok nekem, ha engem választotok? Mitill: „ Szeretetet!
Befejeztük az adományok becsomagolását, lefényképeztem őket a dobozokkal, közben meghallgattuk, és már énekelték is a Jó emberré csak a szívemmel válhatok dalt. Még táncoltunk egy kicsit, három dal is következett a CD-ről. Gyümölcsöt ettünk, Mikulást látogattunk, és ebéd után Mikulás kekszet kínáltunk, amit az egyik kedves Anyuka hozott a csoportnak.
Csütörtök a torna napja a tornaszobában. Míg gyülekeztünk, addig akik korábban jöttek, színeztek a Szeretet-Hídra díszeket. Jegesmedvét játszottunk, mindenki jégtáblát keresett magának a zsákmányszerzés végeztével, de a gonosz felmelegedés (Andi néni) elolvasztotta folyamat a jégtáblákat, ezért egy táblán egyre többen szorongtak. Nem süllyedt el senki, vigyáztak egymásra. Utána néhány gyermek egymás mellé feküdt hasra, egy valaki pedig keresztben hasalt rájuk. Az alsók egyszerre elkezdtek palacsintában (hossztengely körüli forgás) forogni, aki keresztben feküdt, pedig legurult rólukszépen lassan. Volt nevetés, sokan kipróbálták. A padon hason, háton fekvő, vagy csukott szemmel sétáló társukat a mellettük kétoldalt a földön közlekedő társaik húzták, támasztották, kísérték. Izgalmas volt, és ami jó volt, hogy annyira megbíztak tásrsaikban, hogy tényleg becsukták szemeiket, és hagyták azt is, hogy bokájukat fogva húzzák végig őket a padon, miközben nem láttak semmit maguk előtt, hiszen ha fel is emelték fejüket, hogy ne a plafont lássák, akkor is társaik háta takarta a kilátást. Senki nem adta fel. A reggeli után mézeskalácsot sütöttünk, nyújtották, szaggatták, közben énekeltünk, beszélgettünk. Mivel évek óta ekkora hó nem esett, így siettünk az udvarra, ahol több hóember is készült, nagy élmény volt.
Péntek természetesen a nagy hóesést meg kellett örökíteni fehér festékkel festve, örültem, mert még Marci is szívesen festett, pedig bajban van ha alkotni kell. A mese ma igaz mese volt, Jézus születését meséltem el nekik, próbáltam játékosan, kicsit humorosan, ahogy az állatok leheletükkel melegítették Jézuskát, hogy el tudják képzelni milyen az, amikor az istállóban valóban melegebb van, mint kinn. A pásztorok, három Királyok, üstökös, jászol, tömjén, mirha, arany, hódolat…szómagyarázattal megjelent. Dóritól elköszöntünk, összegezve a hetet, mi történt, mi jókat cselekedtünk. Felraktuk a jócselekedet jelét a negyedik lépcsőfokra, és végig mondtuk, addig milyen hónapokat csináltunk már végig. A jókedvünk fokozására, kívánságra a Pötty könyvet játszottuk végig. Udvaron fojtatódott a hóember készítés. Ebéd előtt az aulában közös Adventi koszorú gyújtás volt, a második gyertyát is meggyújtottuk. Megfogta mindenki a mellette állók kezét, és Szeretet-láncot alkottunk. Az Adventi hírnök, és a Kiskarácsony nagykarácsony dalokat énekeltük el közösen.
Áldott Karácsonyt mindenkinek!!

Ez a téma jól illeszkedik az adventi várakozás időszakához. A kezdő relaxációt követően meghallgattuk Bagdi Bella: „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” dalát. Ezután elmeséltem a gyerekeknek A suszter manói című mesét, majd beszélgettünk arról, hogy ki az aki már tett jót, mi volt az, kit dicsértek meg érte. A gyerekek többsége olyan jó cselekedetet mondott el, amit otthon csinált (segített anyukájának kiteregetni, rendet rakott a szobájában, teát vitt anyukájának, mikor beteg volt…). A boldogság várának következő lépcsőfokára úgy juthattunk fel, ha az óvodában átváltozunk jóságos kis manókká, és valakivel titokban jót teszünk. Egy díszes dobozból mindenki kihúzhatta egy csoporttársának a jelét, akivel jót tesz. Kértem a gyerekeket, hogy ne árulják el, kinek a jelét húzták ki. A legkisebbek ezt még nem tudták betartani, volt, aki a jel kihúzása után rögtön odament a csoporttársához és megsimogatta a fejét 🙂 A nagyobbak azonban gondolkodtak, mi lehetne a titkos jó cselekedet, közben készítettünk papír angyalkákat. A hét folyamán, aki jót tett, az a fülembe súghatta mit csinált. Volt olyan kislány, akinek otthon az anyukája segített kitalálni, hogy mi legyen a jó cselekedete.
A papír angyalok a gyerekek vállára ülve, kinéztek az ablakon és szóltak minden embernek, hogy legyenek kedvesek, segítőkészek, jószívűek.
Az angyalkákat hazavihették a gyerekek és odaadhatták szüleiknek, megköszönve a szeretetüket.