Ebben a hónapban jó cselekedetek boldogító erejére koncentráltunk. Nemcsak arra, hogy boldoggá tesszük azt, akivel jót teszünk hanem arra is, hogy milyen hatással van ránk, ha segítünk valakinek, ha adunk vagy adakozunk. Az adventi időszakhoz jól illeszkedik ez a téma, amit egész hónapban gyakoroltunk. A foglalkozásokat kezdő énekléssel indítottuk el. Témával kapcsolatos mesét ismertettem meg a gyerekekkel. Színeztünk, szituációs játékokat játszottunk. Angyalkát, gyógyító szívecskét, jóság manókat készítettünk. Egész hónapban mindenki nagyon jól érezte magát ezeken a foglalkozásokon.

A boldogîtó jócselekedetek keretén belül elolvastam a gyerekeknek a Szîvem.kertje történetet. Ezután beszélgettünk arról,mi a szeretet, a boldogsàg, akit szeretünk azokkal ,hogyan viselkedünk,miket segitünk stb.
Elénekeltük a Ha jó a kedved ….kezdetű dalt,melyet nagyon szeretnek.
A rosszaság kapcsán,a negatîv viselkedést,nem megfelelő cselekedeteket soroltuk fel. Kapcsoltuk a Luca napi boszorkányos játékunkhoz is , kédzitettünk boszorkányokat és angyalokat . Jóság sziveket diszitettek egyéni ötlet alapján,majd annak adták,akik a szivükhöz most a legközelebb állnak a csoportban és megpróbáltuk megindokolni is ,hogy miért annak a gyereknek adja a jóságszivet. A zokni pároztatót a munkafüzet alapján elvégeztük.
Beszélgettünk a tündérek, jóságos manók jó cselekedeteiről is.

A boldogító jó cselekedetek témakört óvodánk másik csoportjával közösen dolgoztuk fel. A novemberi témakörre alapozva (társas kapcsolatok ápolása) az óvoda kohézióját igyekeztünk fejleszteni.
A megszokott módon relaxációval indítottuk a tevékenységet. A relaxációnak köszönhetően a gyermekek elcsendesedtek, átszellemültek a Boldogság program további részéhez. A hónap dala ismét elnyerte a gyermekek tetszését.
Kolléganőm egy rövid mesével is kedveskedett a gyermekeknek, aminek a központjában a jó cselekedetek álltak. Ezt követően a szimulációs játékok következtek. Az óvó néni feje fáj, a gyermeki reakció szívet melengető volt, hiszen egy öleléssel próbáltak segíteni rajtam. Boldog Dóra ismét kibújt a boldogságvárból, hiszen egy újabb próba elé állította a gyermekeket. Jó cselekedetet kellett neki elmondani, amit már teljesítettek. Csak abban az esetben tehették fel a negyedik lépcsőfokra a színezett szívecskét, ha önállóan, összetett mondatban megfogalmazták a jó cselekedeteket. Akinek nehezebben ment, természetesen segítettünk.
A téma továbbadásaként a gyermekek hazavittek egy szívecskét, amit kiszíneztek, a szülőkkel pedig közösen jó cselekedetet hajtottak végre. Azt gondolom, hogy óvodánk az ünnepi időszakban a boldogságprogramnak köszönhetően még jobban átélhette az érzelmi nyugodtságot, az örömöt és a szeretet érzését.

A decemberi jócselekedetek témakörét szélesre tártuk az intézményünkben. Mivel a három boldogságórás csoportból kettőbe 5-6 éves korú gyermekek járnak, úgy gondoltuk, hogy életkoruknál fogva ők már alkalmasak egy nagyobb horderejű jótékonykodásra is. Legelső és legfontosabb feladatom az alapos, átgondolt szervezés volt, mivel az elgondolásunkat több lépcsőből kellett felépítenünk. Felvettük a kapcsolatot a Csökkentlátók Otthona vezetőjével, hogy szeretnénk az otthon lakóit a gyermekek által készített ajándékokkal, kis műsorral meglepni. Örömmel fogadták kezdeményezésünket. Ezt követte a Boldogságóra megtartása, ezt is különlegessé tettem, meghívtam a szülőket, lássanak bele munkánk jótékony, pozitív hatásába, másrészt legyenek részesei ennek a csodás jócselekedetnek a gyermekeikkel együtt.
A szülők köszöntése után Boldog Dóra az Adventről beszélgetett a gyermekekkel, ami egyúttal a téma ráhangolódását is segítette. A gyermekek beszámoltak arról, hogy sokat segítettek anyukáiknak a mézeskalács sütésben, így Prof. Dr. Bagdi Emőke „Dagasztás” relaxációs gyakorlatát választottam folytatásnak, melybe bevontam a szülőket is. Ezután szintén a szülőkkel közösen Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok dalára mécses, és az adventi gyertyák fénye mellett ringatóztunk. Az elcsendesedés, a gyertyák fénye kellőképpen előkészítette a mesehallgatást, melyet még a koshi hang megszólaltatása is fokozott. Ilyen varázslatos, nyugalmat árasztó hangulatban adtam elő a Suszter manói című népmesét. A meséből nagyon jól kiérezték a gyermekek az adni-kapni, egymáson segíteni, jót cselekedni varázsszavak fontosságát. A mese előadása után nagyon élményszerű beszélgetés zajlott, kidomborítva, hogy milyen jóérzés, ha jó szívvel adunk, ha jót cselekszünk. Ezt követően javasoltam, hogy most a szüleikkel közösen készülhetnek egy nagyon nemes jócselekedetre: ajándékot készíthetnek a Csökkentlátók Otthona lakóinak. Kiemeltem, hogy miért nehéz az ott élők élete, és milyen szép dolog örömet vinni a mindennapjaikba, főleg karácsony előtt. Míg a szülők-gyermekek munkálkodtak, karácsonyi énekeket hallgattunk, énekeltünk.
Másnap a nagyszülők érkeztek óvodánkba, ekkor a szülők-gyermekek által előre megsütött, felajánlott mézeskalácsot díszítették unokáikkal. Ezeket a süteményeket is meglepetésnek szántuk az Otthon lakóinak.
Bár a gyermekekkel műsorral is készültünk, a látogatás, sajnos a nagy számú megbetegedés miatt elmaradt, az ajándékokat a szülői munkaközösség vezetője vitte el, adta át.
Annak ellenére, hogy nem tudtunk személyesen jelen lenni az ajándékok átadásánál, nagyon sikeresnek éltem meg ezeket a napokat. Hálával, boldogsággal telt meg a szívem-lelkem, hogy több családot is be tudtam vonni, örömmel, aktívan fogadták kezdeményezésünket. Hálásak voltak a Boldogságágóra élményeiért is, a nagyszülők szintén boldogan fogadták a meghívást, ők is támogatói voltak a szívből jövő jócselekedeteknek.

A Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalt meghallgattuk a gyermekekkel közösen. Majd a relaxációs gyakorlat következett: Éled a virágom, hervad a virágom játék. Ez nagyon tetszett a gyerekeknek. Aztán leültünk a szőnyegre, és Boldog Dóra érkezett hozzájuk, beszélgettünk, ki mit szokott otthon segíteni. Nagyon örültem, hogy többen is elmondták: „Anyának segítek vinni a szatyrot, ha megyünk haza”, „Segítek anyának rendet rakni”, „Mamánál szoktam sokat segíteni neki”. Megbeszéltük, hogy itt az óvodában is tudunk egymásnak is, a dajka néninek is segíteni, azt is megbeszéltük, hogy miben. Ezután egy mesét meséltem nekik: B.Radó Lili: A három fenyőfa c. meséjét. A mese végén megbeszéltük, hogy melyik fa, hogyan segített a kiscinkének. Ezután egy játékot játszottunk. Cipőválogatót. A „rosszcsont manók” összekeverték a cipőtöket. Mindenki keresse meg a sajátját, és segítsetek egymásnak, ha ő nem találja, vagy nem tudja felvenni. Jó volt látni, hogy a gyermekek egymásnak sokat segítettek. Készítettek a gyermekek társaiknak egy-egy szép szívecskét, amit boldogan adtak át egymásnak, ölelés, puszi társaságában. A szülőknek pedig angyalkát színeztek, amit délután szintén nagy örömmel adtak át anyáéknak. A foglalkozás zárásaként a szívecske jeleket is felragasztották a 4. lépcsőfokra. Ebben a hónapban többször is tudatosítottam bennük a segítségadás, a jó cselekedetek fontosságát. Több alkalommal tapasztaltam, hogy például segítettek egymásnak a csapot elzárni, a cipőt megkeresni, játékot a helyére tenni, szívesen jelentkeztek olyan feladatokra, amikor a dajka néninek kellett valamiben segíteni.