Karácsony közeledtével az előkészületi időszak is kezdetét vette. Díszítgetjük, szépítgetjük osztálytermünket, szobánkat, hogy az ünnep méltó fogadtatásban részesüljön. A szép külsőnél azonban van valami, ami sokkal fontosabb, amivel nagyobb örömet tudunk okozni a környezetünkben élőknek is! Megajándékozhatjuk egymást egy kis odafigyeléssel, törődéssel, kedvességgel is. Ezek többet jelenthetnek, mint a szépen becsomagolt ajándékok. Adventi kihívásunk, hogy szűkebb és tágabb környezetünkben vegyük észre a kínálkozó lehetőségeket, amikor jót tehetünk. Osztálytársak, szülők felé apró gesztusokkal, segítségnyújtással többet adhatunk mindennél. Max Lucado Különleges ajándék c. meséjét néztük meg és játszottuk el. Megtanultuk, hogy adottságainkkal, tehetségünkkel örömet szerezhetünk másoknak és jobb előzékenyen adni, mint elvárni. A jócselekedetek nemcsak másokat tehetnek boldoggá, hanem minket, magunkat is.

December hónap mindig is a pihenés, a békés családi együttlétek, a karácsonyi készülődés időszaka volt. Ennek függvényében havi Boldogságóra foglalkozásaink témája a Boldogító jócselekedetek elnevezést kapta.
Foglalkozásaink alkalmával igyekeztünk főként arra fókuszálni, milyen boldogságot okozhat számunkra az, ha valakinek segítünk és önzetlenek vagyunk. Hogy másoknak adni, gyakran többet jelent, mint kapni. Hogy tárgyak helyett gyermekként egy csomó dolgot tudnak egymásnak és szeretteiknek nyújtani: örömöt, segítőkészséget, szeretetet, önzetlenséget.
Különböző játékos feladatokon keresztül együtt gyűjtöttünk példákat arra, hogy kedvességgel és nagylelkűséggel milyen jócselekedeteket tudunk véghezvinni az osztályközösségeken belül.
A közös programjaink során megfigyeltük, hogy a gyermekek lényéhez nagyon közel áll a jó tettek gyakorlása. Végig nyitottak, érdeklődők voltak, odafigyeltek egymásra, így sikerült igazán elmélyülniük a havi témánkban.
Nagyon jó volt látni, hogy december havában is nagy örömként élték meg diákjaink a Boldogságórai tevékenységeiket, miközben átérezték a jó cselekedetek boldogságfokozó hatását is.

Az erények és erősségek rendszere témában négy kulcsfogalomhoz gyűjtöttünk kifejezéseket: Bölcsesség, lelkesedés, mértékletesség, emberség. Az ünnepek közeledtével most ez utóbbit állítottuk középpontba. Mi az emberség? Létezik –e ma még emberség? Az emberek hite egyénenként és életszakaszonként változhat, de szeretetre, gondoskodása és társas intelligenciára minden embernek szüksége van.
Mit jelent a következő idézet? „Önmagával tesz jót a szeretet embere, a kegyetlen pedig saját magának árt.” (Példabeszédek könyve) A gyerekek szerint, aki jót cselekszik maga is jobb emberré válik. A gonosz embert a sorsa is előbb-utóbb utoléri, tehát az élet visszaköszön ránk. Elég sok negatív történés ér minket, a mai kor emberét is. A „kisember” sokszor érzi, vonszolja az élet, nincs ráhatással az őt körülvevő folyamatokra. Naivnak tűnő kérdést tettem fel: Vajon egy ember is tehet azért, hogy jobb legyen a világ?

Két foglalkozáson egy filmet tekintettünk meg Trevorról, egy 11 éves fiúról, akinek nincs könnyű élete. A gyerekek közben egy hiányos szöveget kaptak, amely a film tartalmára és összefüggéseire késztette figyelni őket. A főszereplő anyja alkoholista, két műszakban dolgozik, nem sok minőségi időt tudnak együtt tölteni. Az apja már rég elhagyta őket, de időnként visszatér balhézni. Az iskola új tanára, Eugene azt a feladatot adja, hogy tegyenek valami jót a világgal. Trevor befogad egy hajléktalant, aki emlékezik a jóra, amit vele tettek és tovább is adja. Megment egy hídról leugrani készülő nőt. Az édesanya, Arlene érzelmi kötődést alakít ki a tanárral, Eugennal, de a nő kész visszafogadni volt férjét. Ez feldühíti Eugenet, akinek az anyja szintén visszafogadta a bántalmazó, alkoholista apját. Eugene elmagyarázza, hogy a sebhelyei abból származnak, amikor apja bántotta. A film nyitójelenetében egy későbbi szívességről van szó, amelyben egy férfi autót ajándékoz egy Los Angeles-i újságírónak. A történet előrehaladtával Chris visszavezeti a szívességek láncolatát Trevor iskolai projektjének eredetéig. Arlene megbocsát saját anyjának, Gracenek. Trevor anyja kibékül a nagyival, aki tovább adja a jót. A hajléktalan Grace segít egy bandatagnak megszökni a rendőrség elől. A bandatag ezután megment egy asztmás lányt, a lány apja pedig Chrisnek adja az új autóját. A történetben egy feladatból országos szintű mozgalom lett. A film számomra is meglepő hatással bírt. A csengő megszólalt, de senki sem mozdult.

Boldogságórán a film által kiváltott érzelmekről és a film tanulságáról beszélgettünk. A gyerekek hamar megértették, hogy a jó cselekedetet általában nem közvetlenül tudjuk meghálálni, hanem úgy, hogy továbbadjuk. A főszereplő film végi drámájának „szükségszerűsége” megosztotta az osztályt, volt, akik nem így fejezték volna be a filmet, sajnálták a kisfiút. Talán, arra történt utalás, hogy néha a dolgok túlmutatnak önmagunkon: úgy tűnik, megbukunk, vagy veszteseként végezzük, de cselekedeteink másokat is formálhatnak vagy inspirálhatnak… A gyerekek azonosultak a szereplők élethelyzeteivel és átérezték vívódásaikat.
Ünnepi montázst készítettünk: a szeretet pillanatait ragasztottuk fel egy karácsonyfára. Egy -egy díszen jó cselekedetek köszöntek ránk: cipősdobozos adományozás, gyógyítás, a nélkülőzők felé fordulás, beteg állatok megsegítése, érzelmi támasz nyújtása. A következő bibliai idézettel zártuk a foglalkozást és ezzel kívánunk áldott ünnepeket mindenkinek: „Ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.”

Nézzünk körül, biztosan találunk valakit, aki hiányt szenved valamiben!