Minden évben osztályunk a minket tanító tanárokat megajándékozza saját készítésű karácsonyi ajándékkal és képeslappal. Nagy szeretettel készítettünk idén mécseseket és szerkesztettünk számítógéppel képeslapot, amivel az utolsó tanítási napon kívántunk kellemes ünnepeket az iskola dolgozóinak.
Boldogító jó cselekedetek
Szerencsés vagyok, hiszen nagyon jólelkű gyermekek vannak az osztályomban. Viszont az adventi időszakban minden évben ráerősítünk, hogy mivel is tehetnénk másnak jót, hogyan tudnánk örömet szerezni. Idén is így történt. Minden gyertyagyújtásnál húztak egy jó cselekedetet, melyet egyenként olvastunk fel az osztályban, beszéltünk róla, s tartották be, tették meg.
A tevékenységet bemelegítő mozgással kezdtük, az „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…”, majd „Inga-inga, lendül jobbra, balra…” mondókákkal. Bemutattam nekik Boldog Dórát, aki szeret jól cselekedni és örömet okozni másoknak. Ezután mesére invitáltam a gyerekeket a „Kerekerdő kalandra hív téged…” című verssel. Elmeséltem Egérke piros szegélyes kék kabátja című mesét bábok segítségével. Beszélgettünk a gyerekekkel, hogy mi volt a történetben a jó cselekedet, ki vitte véghez. Megbeszéltük, hogy ki szeret jobban adni, mint kapni, illetve kapni, mint adni. Ezután minden felnőtt dolgozónak készítettünk karácsony alkalmából egy angyalkát és az utolsó nevelési napon át is adták őket a gyerekek, aminek a dolgozók nagyon örültek. Így a gyerekek át tudták élni az adakozás örömét, ami az ő arcukra is mosolyt csalt.
Bevezetésként meghallgattuk Várfalvy Emőke: Angyal a cipős dobozban című meséjét. Majd mindenki elképzelte és lerajzolta a saját jótevő angyalkáját és elmondták egyenként hogy mire vágynának mit hozzon a jótevő angyalka a cipős dobozba. Azt is megfogalmazták mit küldenének másoknak.
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Ált. Isk. Csonkahegyhát, 1. osztálya
Siófoki Széchenyi István Általános Iskola Kiliti iskolarész
Decemberi boldogságóránkat színezéssel és a hónap dalának meghallgatásával indítottuk. Először az ADVENT szó jelentéséről, majd arról beszélgettünk, hogy mit érzünk, amikor jót cselekszünk. Felolvastam néhány mondatot és megkértem a gyerekeket, hogy amelyiket igaznak érzik magukra, azoknál emeljék fel a kezüket. Pl. Amikor jót cselekszem, magamat is jobbnak látom. / … elterelődik a figyelmem a saját problémáimról. / …barátokra találok. stb. Ezután megnéztük az „Ilyen világot szeretnénk mindannyian” c. kisfilmet, amit a következő idézettel vezettem be: „A jó cselekedet nem vész el a világban, és egyszer visszatér hozzád.” A film után elmondták a gyerekek, hogy ők milyen jó cselekedeteikre emlékeznek, majd a „Mit hoztál ma?” c. játékot játszottuk a szőnyegen. A következő órán arról beszélgettünk, hogy vannak olyan emberek, akiknek különösen nehéz ilyenkor, ünnep idején. Szóba kerültek a betegek, az árvák, az idős és magányos emberek. Mi kiknek tudnánk örömet szerezni, hogyan tudnánk felvidítani őket? Mivel kiderült, hogy az egyik kisfiú testvére is kórházban van, úgy döntöttek a gyerekek, hogy a gyerekosztályt lepjük meg egy kis figyelmességgel. Mindenki egy kedves rajzot készített, majd megfogalmaztunk mellé egy levelet is. Borítékba tettük és elküldtük a kórházba, ahol a többi karácsonyi adomány mellé került. Reméljük sikerült egy kis mosolyt csalni a beteg gyerekek arcára!
Beszámoló
Boldogságóra: 4. Boldogító jócselekedetek
Időpont: 2023. december 1.-21.
Résztvevők: 3. osztály
A december hónap teljes egészében a jócselekedetek téma jegyében telt el. A karácsony közeledtével nagyon sokat beszélgettünk a jó cselekedetekről, a segítségnyújtásról. Az idei év sokkal jobban ráirányította a figyelmet egymásra, s az emberi kapcsolatok fontosságára. Az idei évben is tanultunk verseket, amit a falut járva egyedül élő idős embereknek szavaltak el a gyerekek. Ebben az évben is meghívást kaptunk a Nyugdíjas Klubban ténykedő aktív nyugdíjasoktól. Kis műsorunkkal szívesen látogattuk meg őket. is. Az idei évben a Nagyváradi János: Csendes éj című megható történetet is felolvastuk nekik. A hónap során zenehallgatás nemcsak a karácsonyi dalokra, hanem a hónap dalára is kiterjedt. Jó cselekedeteket rajzban is elkészítették a gyerekek, hiszen iskolán kívül mindenkinél ez máshogy nyilvánult meg. A decemberben végzett tevékenységek során a tanulóink megtanulhatták, hogy az elfogadás, segítségadás, kapcsolattartás, boldogság, jó cselekedet, jóság, nagylelkűség, kedvesség, támogatás során még értékesebb emberré válhatunk.
Szakosné Biczó Marianna (tanítónő, Pókaszepetki Festetics Kristóf Általános Iskola)
A decemberi hónapban az apró kis meglepetések és a jó cselekedetek (4. lépcsőfok) időszakát éltük meg a csoportommal, melynek kiteljesedése az egyik legszebb ünnepünk (karácsony) köré formálódott. Már a Mikulás érkezését megelőző napokban felmerültek a gyerekekben a jóság, a kedvesség, az ajándékozás gondolatai, így mindennapjainkat az egymás iránti tisztelet, barátság és az apró örömök szerzése határozta meg. Minden évben a Mikulás „kis manócskái” az adventi manósapkákba elrejtenek valamit, (most hópihét-mikulással) jellel ellátva így, ha kihúzzuk a jelet, barchobázva megtudhatjuk, kinek hoztak ajándékot a barátaink. Az idén a Mikulás bácsi küldött nekünk levelet is, melybe arra kérte a gyerekeket, hogy jók legyenek, jeget, havat, ne egyenek (ez egy versike, amit mindennap elmondtunk a gyerekeknek, a végére megtanulták és együtt mondtuk) Ez az izgalmas játék nagyon felkeltette az érdeklődésüket. „Az ajándékozó karácsonyi manók titkos élete”- története rávilágított a tiszta szeretet és az önzetlen cselekedetek meglétére. Kértem, hogy ők is keressenek, végezzenek olyan cselekvéseket, amivel a másiknak örömet tudnak szerezni. Nem csak egymást, hanem engem is megleptek egy-egy rajzzal, színezéssel, mézzel-egészséges életmód, barátságkarkötővel, ceruzával (mert soha nem találom a sajátomat), becsomagolt almával…-mind kedves volt a számomra. De a legbüszkébb mégis az egyik kiscsoportos kisfiúmra vagyok, aki kijelentette, hogy ő most már nem fog sírni az óvodában, mert meglátja a Mikulás. (azóta, ha belép a csoportunkba, tényleg nem sír…)-apróságok, nagydolgok-imádnivaló jócselekedetek. Mikulás-tornával próbáltuk az egészséges életformánkat fenntartani, valamint naponta fogyasztottunk gyümölcsöket, amit a figyelmes szülőktől kaptunk. Sajnos a betegség megtizedelte a csoportunkat, de töretlenül készítettük és díszítettük a karácsonyfánkat és a mézeskalács-sütire (szeretetsüti-szív küldi szívnek szívesen) mintákat rajzoltunk csupa szeretetből, majd megajándékoztuk vele az egész óvodát és a családunkat, így hálálva meg nekik a sok önzetlen segítséget, kedvességet és a barátságukat. A fenyőünnepi gyermekműsorral kívántunk békés boldog karácsonyt és egészségben gazdag új esztendőt mindenkinek!!!
Kedves Boldogságórás tagok!
Sok mindent kaptam a pozitív gondolkodást szorgalmazó, a „jobb veled a világ” szemléletet sugalló csoporttól, így nagyon hálásan köszönöm, hogy veletek együtt gondolkodhatok, veletek együtt lehetek. Kívánok mindannyiunknak békés, meghitt ünnepeket!
Üdvözlettel: Tariné Varga Edit
A Boldogságóra Alapprogram december havi témája a boldogító jó cselekedetek volt.
“A jó cselekedet nem vész el a világban, és egyszer visszatér hozzád.”
A diákok feladatául azt adtuk, hogy képzeljenek el valakit, aki valamiért nehéz időszakon megy keresztül, vagy mostanában nehéz sora van. Készítsenek képeslapot, amit az elképzelt személynek szeretnének ajándékozni, jelezve ezzel, hogy mellette vannak a nehézségekben.
Tanulóink a képeslapjaikon szívmelengetőbbnél szívmelengetőbb módon fogalmazták meg jókívánságaikat, megerősítésüket, szeretetüket.
Három éves gyerekekkel még nehéz volt elméleti síkon megértetni a téma lényegét. Sokat beszélgettünk arról, hogy segíteni miért jó, kinek van rá szüksége. Mivel egyre többen próbálkoznak a szív-forma rajzolásával, ezért előre rajzolt szívecskéket színeztek a gyerekek és átadták valamelyik társuknak. Ez egyfajta szociometria is lehetett volna, ha nem kiscsoportról beszélnénk. Öröm volt látni, hogy mindenkinek volt valami jókívánsága a pajtásához. Minden hónapban igyekszem az ő kis gondolatvilágukhoz igazítani a feldolgozandó témákat, melyekről a végén mindig sikerül beszélgetnünk.