Két játékot készítettünk az elsősöknek. Kellemes időtöltés volt elkészíteni, örömmel adtuk át, s reméljük, hogy örömmel fognak játszani vele.
Boldogító jó cselekedetek
A decemberi jócselekedetek témakörét szélesre tártuk az intézményünkben. Mivel a három boldogságórás csoportból kettőbe 5-6 éves korú gyermekek járnak, úgy gondoltuk, hogy életkoruknál fogva ők már alkalmasak egy nagyobb horderejű jótékonykodásra is. Legelső és legfontosabb feladatom az alapos, átgondolt szervezés volt, mivel az elgondolásunkat több lépcsőből kellett felépítenünk. Felvettük a kapcsolatot a Csökkentlátók Otthona vezetőjével, hogy szeretnénk az otthon lakóit a gyermekek által készített ajándékokkal, kis műsorral meglepni. Örömmel fogadták kezdeményezésünket. Ezt követte a Boldogságóra megtartása, ezt is különlegessé tettem, meghívtam a szülőket, lássanak bele munkánk jótékony, pozitív hatásába, másrészt legyenek részesei ennek a csodás jócselekedetnek a gyermekeikkel együtt.
A szülők köszöntése után Boldog Dóra az Adventről beszélgetett a gyermekekkel, ami egyúttal a téma ráhangolódását is segítette. A gyermekek beszámoltak arról, hogy sokat segítettek anyukáiknak a mézeskalács sütésben, így Prof. Dr. Bagdi Emőke „Dagasztás” relaxációs gyakorlatát választottam folytatásnak, melybe bevontam a szülőket is. Ezután szintén a szülőkkel közösen Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok dalára mécses, és az adventi gyertyák fénye mellett ringatóztunk. Az elcsendesedés, a gyertyák fénye kellőképpen előkészítette a mesehallgatást, melyet még a koshi hang megszólaltatása is fokozott. Ilyen varázslatos, nyugalmat árasztó hangulatban adtam elő a Suszter manói című népmesét. A meséből nagyon jól kiérezték a gyermekek az adni-kapni, egymáson segíteni, jót cselekedni varázsszavak fontosságát. A mese előadása után nagyon élményszerű beszélgetés zajlott, kidomborítva, hogy milyen jóérzés, ha jó szívvel adunk, ha jót cselekszünk. Ezt követően javasoltam, hogy most a szüleikkel közösen készülhetnek egy nagyon nemes jócselekedetre: ajándékot készíthetnek a Csökkentlátók Otthona lakóinak. Kiemeltem, hogy miért nehéz az ott élők élete, és milyen szép dolog örömet vinni a mindennapjaikba, főleg karácsony előtt. Míg a szülők-gyermekek munkálkodtak, karácsonyi énekeket hallgattunk, énekeltünk.
Másnap a nagyszülők érkeztek óvodánkba, ekkor a szülők-gyermekek által előre megsütött, felajánlott mézeskalácsot díszítették unokáikkal. Ezeket a süteményeket is meglepetésnek szántuk az Otthon lakóinak.
Bár a gyermekekkel műsorral is készültünk, a látogatás, sajnos a nagy számú megbetegedés miatt elmaradt, az ajándékokat a szülői munkaközösség vezetője vitte el, adta át.
Annak ellenére, hogy nem tudtunk személyesen jelen lenni az ajándékok átadásánál, nagyon sikeresnek éltem meg ezeket a napokat. Hálával, boldogsággal telt meg a szívem-lelkem, hogy több családot is be tudtam vonni, örömmel, aktívan fogadták kezdeményezésünket. Hálásak voltak a Boldogságágóra élményeiért is, a nagyszülők szintén boldogan fogadták a meghívást, ők is támogatói voltak a szívből jövő jócselekedeteknek.
Adventi napi feladataink között már szerepelt egymás segítése, szívességek, kedves gesztusok/ cselekedetek.
Most viszont mindenki írt egy „teljesítendő dolgot” egy cetlire.
Begyűjtöttem és mindenki húzott egyet. A rajta lévőt kell teljesíteni.
Pl. Segíts Apukádnak.
Engedj be mindenkit a játékba!
A Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalt meghallgattuk a gyermekekkel közösen. Majd a relaxációs gyakorlat következett: Éled a virágom, hervad a virágom játék. Ez nagyon tetszett a gyerekeknek. Aztán leültünk a szőnyegre, és Boldog Dóra érkezett hozzájuk, beszélgettünk, ki mit szokott otthon segíteni. Nagyon örültem, hogy többen is elmondták: „Anyának segítek vinni a szatyrot, ha megyünk haza”, „Segítek anyának rendet rakni”, „Mamánál szoktam sokat segíteni neki”. Megbeszéltük, hogy itt az óvodában is tudunk egymásnak is, a dajka néninek is segíteni, azt is megbeszéltük, hogy miben. Ezután egy mesét meséltem nekik: B.Radó Lili: A három fenyőfa c. meséjét. A mese végén megbeszéltük, hogy melyik fa, hogyan segített a kiscinkének. Ezután egy játékot játszottunk. Cipőválogatót. A „rosszcsont manók” összekeverték a cipőtöket. Mindenki keresse meg a sajátját, és segítsetek egymásnak, ha ő nem találja, vagy nem tudja felvenni. Jó volt látni, hogy a gyermekek egymásnak sokat segítettek. Készítettek a gyermekek társaiknak egy-egy szép szívecskét, amit boldogan adtak át egymásnak, ölelés, puszi társaságában. A szülőknek pedig angyalkát színeztek, amit délután szintén nagy örömmel adtak át anyáéknak. A foglalkozás zárásaként a szívecske jeleket is felragasztották a 4. lépcsőfokra. Ebben a hónapban többször is tudatosítottam bennük a segítségadás, a jó cselekedetek fontosságát. Több alkalommal tapasztaltam, hogy például segítettek egymásnak a csapot elzárni, a cipőt megkeresni, játékot a helyére tenni, szívesen jelentkeztek olyan feladatokra, amikor a dajka néninek kellett valamiben segíteni.
A hónap témája a boldogító jó cselekedetek így karácsony közeledtével talán még aktuálisabb. Rövid ráhangolódás után a pozitív gyerek kártyával játszottunk, megerősítettük erősségeinket, majd elolvastuk a hónap témájához kapcsolódó mesét. Az adventi várakozás időszaka nagyon jó volt a jócselekedetek gyakorlására. Már az első gyertyagyújtáskor megterveztük, hogy hétről hértre milyen jócselekedeteket szeretnénk megvalósítani, mire figyelünk jobban, kinek, mivel segítünk. A mese meghallgatása után megbeszéltünk, hogyan sikerült megvalósítani jócselekedeteinket és megfigyeltük, hogy hogyan tudjuk felismerni, hogy kivel, hogyan tehetünk jót, mivel vesszük észre.
Meghallgattuk a Jó emberré csak a szívemmel válhatok c. dalt, majd megbeszéltük a munkafüzet feladatait, végül segítő angyalokat rajzoltunk.
A 7.o. a „Jobb veled a világ! Nem vagy egyedül!” feladatot választotta. Mindenki írt, rajzolt a képeslapjára valami kedveset családtagjának, barátjának, amellyel szeretetét, segítőkészségét fejezte ki irányába. A tanulók hazavitték alkotásaikat és odaadják a címzettnek.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
December a Télapó eljöveteléről, a karácsonyi készülődésről, az ünnepvárásról és az ajándékok készítéséről szólt. A gyerekek elkészítették saját angyalkájukat szüleiknek, családtagjaiknak, valamint ajándékot vásárolhattak az iskolai Adventi vásárban. Az utolsó héten megnéztük „A karácsony megmentése” című rajzfilmet. Öröm volt látni a gyerekek arcán a készülődést, és hogy mennyire élvezettel töltötték el a napokat.
A december nagy izgalomban telt el. Nagyon várták a gyerekek az ünnepek, az ajándékozás miatt. Sok olyan történetet, verset hallgattunk, kisfilmet néztünk meg, amelyek az ünnepre való felkészülésben nagyon hasznosak voltak.
Elkészült a fenyődísz óriásszínezőnk, amit azok a gyerekek színezhettek, akik aznap valami jót cselekedtek. Öröm volt számomra, hogy a színezőt minden nap több gyerek is körülállta. Mindig megbeszéltük, hogy milyen jócselekedetet, örömet szereztek aznap valakinek.
December hónapban több órán is foglalkoztunk a hónap témájával.
Minden foglalkozásunk relaxációs gyakorlattal kezdődött és leginkább az irka-firka nevűvel, mert ez a gyerekek kedvence.
Megismerkedtünk a jó emberré csak a szívemmel válhatok című Bagdi Bella dallal, amit már kívülről is tudnak énekelni a gyerekek. A dal első meghallgatása után minden gyerek elmondta, hogy mi jutott eszébe a dal hallgatása közben és hogyan érezte magát.
Bezzeg Anna: Szívem kertje című mesét is feldolgoztuk, dramatizáltuk, valamint lerajzoltuk Amáliát is, ki hogyan képzelte el a kislányt.
A munkafüzet feladatai közül segítettünk a macinak és gyógyító szíveket készítettek a gyerekek, az otthon gyógyuló osztálytársaiknak, mert a fél osztály beteg sajnos.
Az órákat pedig dallal, énekléssel zártuk. A Bagdi Bella: Boldog vagyok című dal mellett ilyenkor még 1-2 másik dal is elszokott hangzani.
Ez a téma nagyon jó alkalmat adott a meghitt beszélgetésre a karácsony közeledtével. A foglalkozást A suszter manói című mesével indítottuk. A cselekmény és a szereplők segítségével megismertünk olyan fogalmakat, mint az önzetlen segítség, a jótékonyság… Elmélyítettük a jó cselekedetek mindennapi szükségességét. A gyerekeknek nagyon tetszett a történet, több okból is. A legfontosabb, hogy nekünk van egy saját Manónk is (az egyik kisfiút szólítjuk így), aki szintén aprócska, szeretetreméltó, segítőkész, kedves. A saját kis történetek elmondása, meghallgatása után elkészítettük a mi karácsonyfánkat. Olyan díszeket tettünk rá, amelyeket a gyerekek készítettek. Ráírták, vagy rajzolták azt a jó cselekedetetet, amellyel már okoztak örömet másnak ( és ezáltal maguknak is), vagy szeretnének megtenni, illetve örömet adó gondolatokat, tetteket. A rajzok elkészítése alatt a hónap dalát hallgattuk meg többször is.Feldíszítettük a mi kis fánkat ezekkel a díszekkel. Jó érzésekkel zártuk az órát. Békés, boldog karácsonyt mindenkinek!