Jótett helyébe jót várj!
Fontos számunkra, hogy jótetteket képviseljünk, annál is inkább, mert személyes példamutatásunk hatást gyakorol gyermekeinkre. A Boldogságóra program mindegyik témáját szeretjük, de a” jó cselekedeteket” talán a legjobban. Adventi készülődésünket ez határozta meg. A közös adventi gyertyagyújtások mindig egy picit közelebb vittek bennünket egymáshoz. Sokat beszélgettünk a szeretet ünnepéről, ki hogyan készül az ünnepre, fontosak a jó cselekedetek.
December 6. közeledtével Szent Miklós történetével ismertettük meg a gyerekeket. Más jótevő emberekről, mint pl. Szent Mártonról és Assisi szent Ferencről is beszélgettünk. /Kik voltak, mi fűződik a nevükhöz…stb. Mindezeket az ismereteket mesék segítségével plántáltuk gyermekeink lelkébe./ A várva várt napon a gyerekekhez eljött a Mikulás….Rajzokkal és angyalkákkal mi is megajándékoztuk a Mikulás Bácsit. A hagyományokat őrizve december 13- án búzát vetettünk, majd mézeskalácsot sütöttünk. A búzával és a mézeskaláccsal megajándékozták szüleiket a gyerekek.
Egy másik napon szívesen hallgattuk meg újra Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát. A közös tánc után kézműves tevékenységre hívtam a gyerekeket. Részben osztott Kiscsoport lévén igyekeztem leegyszerűsíteni a feladatokat. Pár középső csoportos kisgyerekkel karácsonyi képeslapot készítettünk, amit családjaiknak ajándékoznak a fa alatt. A kicsik jobbára firkarajzokkal töltötték meg a lapot, de nagy szeretettel és igyekezettel tették azt. /Segítettem őket az „alkotásban”. /A jótevő angyalkák is elkészültek. A feladatot imádták a gyerekek, nagyon motiválta őket. Kartonból készült az angyalka sablonja, amit fonaltekerős technikával öltöztettünk fel. Ez az angyalka mindegyikük karácsonyfáját díszíti otthon. Feltett kérdéseimre aranyos válaszok születtek. Pl.: „Az angyalka szeretetet és jóságot vigyen mindenkihez!”
Nagyon szeretjük a madarakat, így a madáretetők feltöltéséről sem feledkeztünk el. Gondoskodunk róluk, hiszen télen nem találnak ennivalót. Figyelemmel kísérjük van-e magocska az etetőben, szükség szerint pótoljuk.
Karácsony közeledtével szeretetdobozt ajándékoztunk egy szerényebb körülmények között élő, csoportunkba járó kisfiúnak. Otthonról hozott dolgokkal és sok szeretettel töltöttük meg a kis dobozt, hogy örömet szerezzünk.
Úgy érzem, hogy tartalommal teli, szép hónapot tudhatunk magunk mögött. A közösen végzett jó cselekedetek gazdagították a pici kis lelkeket.
Boldogító jó cselekedetek
Az adventi időszakban igyekeztünk kicsit lecsendesedni, egy-egy osztályfőnöki óra vagy délutáni foglalkozás alkalmával rövid, karácsonyi videókat, kedves történeteket néztünk meg a gyerekekkel, ezzel is hangolódva az ünnepre, melyet mindenki annyira várt. Minden héten egy közös gyertyagyújtást is beiktattunk a hétköznapi rohanást megtörve, ezzel is közelebb kerülve karácsonyhoz. A boldogságóránkon mi más lehetett volna a téma, mint a karácsonyi előkészületek, illetve megkértem a gyerekeket, hogy mindenki meséljen kicsit, hogy ő otthon hogyan és miben segít a szüleinek. Utolsó napunkon pedig közösen töltöttük el az osztálytermünkben a karácsonyi ‘angyalkázós’ délelőttöt, amikor sor került egy-egy apró ajándék átadására. Végül egy közös gyertyagyújtással és egy fényképpel zártuk a napunkat a téliszünet előtt.
Atkári Petőfi Sándor Általános Iskola
Az egész hónap a szeretet jegyében telt, hogyan vidíthatunk fel másokat, hogyan szerezhetünk örömet? Sokat énekeltünk és sok ajándékot készítettünk társaknak, tanítóknak, szülőknek. Elolvastam Várfalvy Emőke: Angyal a cipősdobozban című meséjét a gyerekeknek. Beszélgettünk arról, hogy milyen ajándéknak örülnének a mesében szereplők, a saját családjuk, ők maguk. Hangsúlyoztuk, hogy a szívből, szeretettel adott apró meglepetések adnak a legtöbb örömet. 🧡
Ebben a hónapban a Boldogító jó cselekedetek témát dolgoztuk fel csoportjainkban. A katica csoportban mindenki lerajzolta a saját segítő angyalkáját s megbeszélték, kinek miben szokott ez az angyalka segítségére lenni. A Napocska csoportban a Mikulást segítő műhelyben cipős dobozba rajzolhatták, vagy készíthették el a segítő angyalkáikat a gyerekek melybe a szülőket is bevonták az óvónénik hiszen a cipős dobozokat otthonról hozták a gyerekek, s volt aki már otthon kivágta, elkészítette sítő angyalkáját.A kisebbek jó cselekedetként óvónénik segítségével mézeskalácsot sütöttek az Adventi ráhangolódás idején mellyel szüleiket ajándékozták meg.Minden csoportban meghitt Karácsonyi műsorral kedveskedtek a gyerekek szüleiknek ezzel kívánva boldog , áldott ünnepeket nekik.
Beszélgetőkör- mi az a jócselekedet?
Mesére hívó mondóka.
Mese: Angyal a cipősdobozban.
Cipősdobozos ajándékok átvétele a jótevőktől.
Együtt játszás az ajándékozó iskolásokkal.
A legnagyobb boldogság a sugárzó gyermekarcok látása.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde Nagykereki Tagóvoda
A mai boldogságóránkon azt a feladatot adtuk a gyerekeknek, képzeljenek el valakit, aki valamiért nehéz időszakon megy keresztül, vagy mostanában nehéz neki, esetleg valamiért szomorkodik. Megbeszéltük, hogy mindenkinek jól esik tudni, hogy nincs egyedül és néha egy kis szeretetteljes gesztus is segíthet széppé tenni a napot. A beszélgetés végén képeslapot készítettünk, amit az elképzelt személynek ajándékozhatnak, jelezve ezzel, hogy mellette vannak. Folytatásként a Boldogító jó cselekedet színpadán a jó cselekedetekről színházi előadást nézhetett meg Boldog Dóra! Olyan jelenetet, helyzetet, amiből egy kicsit jobban megérthetik, hogy miért is boldogít minket, ha jót teszünk másokkal! Végül, a boldogságóra zárásaként meghallgattuk Várfalvy Emőke: Angyal a cipős dobozban c. meséjét.
A kicsikkel a karácsonyi készülődés a szülőknek és gyermekeknek is nagy öröm volt. A szülőkkel közösen alkottak a gyerekek, mindenki aktív volt és segítőkész, szívesen segítettek egymásnak. Megajándékozták egymást saját készítésű alkotásokkal.
Jobb adni, mint kapni
A foglalkozást a jó cselekedet, önzetlenség, segítőkészség fogalmának megbeszélésével kezdtük.
Példákat kerestünk a saját életünkből , és az általunk ismert mese-, film-, olvasmányélményekből.
Megnéztük a Kőleves című népmesét, majd beszélgettünk a szereplők tulajdonságairól, a mese tanulságáról.
Advent-hez kapcsolódva a gyerekek általuk végrehajtható jó cselekedeteket fogalmaztak meg. Angyalkákat rajzoltunk, akik segítenek a jó cselekedetek végrehajtásában.
Fazekas József Általános Iskola
December, az adventi időszak, a karácsonyi várakozás ideje tele van a lehetőséggel, hogy jót cselekedjünk a körülöttünk élőkkel. Szinte minden napra jutott olyan programunk, amikor másoknak örömet okoztunk, így e havi boldogságóránk nem egy óra volt, amikor azt mondtuk, hogy most a havi témával foglalkozunk. Ezt a témát a mindennapokban éltük meg, igyekeztünk a hétköznapokban felfedezni a jótékonyság, az ajándékozás, a jótettek örömét.
A témát természetesen bevezettük hó elején egy beszélgetéssel. Tudatosítottuk, hogy milyen lehetőségünk van másoknak örömet okozni, és milyen hatással van ez a mi lelkünkre. A „kapni jó, de adni még jobb” gondolatot jártuk körül, közösen gondolkoztunk arról, hogy ha jót teszünk másokkal, az miért jó nekünk, miért leszünk attól mi is boldogabbak.
Egy korábbról ismert, nagyon szeretett és gyakran alkalmazott relaxációt dolgoztunk át kicsit. Írás órán rendszeresen használjuk ujjmozgatónak a „Kincset rejtek…” relaxációs gyakorlatot, most a témának megfelelően egy új sorral egészítettük ki: „Kincset rejtek, nem mutatom, kincset rejtek, megmutatom, kincset rejtek, NEKED ADOM!” Újabb beszélgetésre adott alkalmat a gyakorlat: milyen „kincseket” adhatunk egymásnak, kihangsúlyozva, hogy a kincs most elsősorban nem tárgy, hanem például a figyelmünk, a kedvességünk, a gondoskodásunk másokról.
Mi jót tettünk a hónapban, amihez hozzákapcsoltuk a „jócselekedet” fogalmát, és tudatosan átéltük ennek boldogságfokozó hatását?
– Mikulás műsorra táncot tanultunk, mellyel először megörvendeztettük a településünk óvodásait, majd az iskola tanulóinak csaltunk mosolyt az arcukra, miközben mi magunk is sok boldog és vidám percet éltünk át
– az adventi gyertyagyújtásra szintén osztályunk készült egy dalos-verses összeállítással, amivel meghitté tettük egész közösségünknek a várakozást
– a MosolyManó programban rengeteg cipősdobozt töltöttünk meg játékokkal, édességgel, hozzájárulva így a rászoruló gyerekek boldog karácsonyához, segítettünk a gyűjtésben és a csomagolásban is
– a településen élő Idősek karácsonyán ismét tánccal okoztunk boldog perceket az idős néniknek és bácsiknak
– adventi várakozásunkat áthatotta az „adni jó” érzése (az alábbiakban részletezem ennek mikéntjét)
– az utolsó tanítási napon kiemelkedő példát élhettünk át az önzetlen ajándékozásra: a településünkön él egy idős, német hölgy, aki – bár érdeke nem fűzi intézményünkhöz, se gyermeke, se unokája nincs, aki esetleg nálunk tanulhatna – iskolánk minden tanulóját megajándékozta egy édességből, gyümölcsből, apró kis figurából álló ajándékcsomaggal. Miért teszi mindezt évek óta? Mert az ajándékozás, pláne ha ennyire önzetlen, annak is boldogságot okoz, aki ad!
Az adventi várakozásunk, ami hagyomány osztályunkban, idén kiegészült egy újabb lehetőséggel, hogy jócselekedeteket hajtsunk végre. Minden évben december 1-jén elkezdjük a „húzást”, minden nap kihúzzuk egy kisgyerek nevét kis kosárkánkból, aki egy édességet kereshet az adventi naptárunkban, majd húz egy cetlit. Ezen a kis kártyán eddig számára volt csak „ajándék”: kihagyhatott egy házi feladatot, ő állhatott a sor elején, a barátja mellé ülhetett, stb. Tehát történt vele valami jó, aznap kiemelten figyeltünk rá, igyekeztünk boldoggá tenni. Idén azonban a kis kártyán dupla feladat volt: egyik ajándékot ő kapta, de mellette neki is lehetősége volt jót tenni valakivel: egy kiválasztott osztálytársát kiszolgálta az ebédlőben, elpakolt helyette, megmasszírozta a vállát stb. És milyen érdekes: a legtöbb kisgyereknek nagyobb öröm volt, amikor ő adhatott! Erről is beszélgettünk, hogy milyen jó érzés mosolyt csalni kis barátunk arcára, milyen boldogító adni!
A témát a munkafüzet színezőjével zártuk. A szívecskébe írtuk annak/azoknak a nevét akivel/akikkel jót cselekedtünk ebben a hónapban, akinek/akiknek örömet okoztunk. Ezzel a feladattal felidéztük, hogy mennyi-mennyi lehetőségünk van arra, hogy boldogabbá tegyük a körülöttünk élők mindennapjait, és igyekszünk ezt nemcsak a karácsonyi időszakban gyakorolni, hanem átvinni az újévre is, hiszen ebben a hónapban sokszorosan tapasztaltuk, hogy ha másokat boldoggá teszünk, mi magunk is boldogabbak leszünk!
A boldogító jó cselekedetek számomra nagyon kedves téma. Ebben a hónapban két szociális otthon idősei számára készítettünk ajándékokat. 108 db képeslapot készítettünk el, a gyerekek kitartóan, türelemmel, óriási lelkesedéssel festettek ujjbeggyel fenyőfákat, majd arany ujjbegy gömböcskékkel díszítették fel karácsonyfává. Hátuljukra egy vers és jókívánságaink kerültek, melyet megörökítettünk, s elküldtük az idősek számára. A visszajelzések alapján sikerült mosolyt csalni az arcukra, boldoggá tenni őket.
Közben megbeszéltük miért fontos gondoskodni másokról, az idősekről. Miért jó adni? Miért jó a magunk által készített ajándékkal meglepni másokat? Jobb érzés-e adni, mint kapni?
Óvodánkba viszonylag jobb körülmények között élő családok gyermekei járnak. Nekik nem egyértelmű az, hogy nem mindenki él ilyen körülmények között, hogy vannak családok, akik mások segítségére szorulnak. Nem csak tárgyi, anyagi eszközökkel segíthetünk ezeknek az embereknek, mert ebben az életkorban nincsenek meg a forrásaink ehhez, hanem a magunk módján is kedveskehetünk másoknak – akár egy képeslappal is. A fontos, hogy mi is tegyünk másokért, segítsünk másokon a lehetőségeinkhez mérten. Ebben erősítettük meg gyermekeinket az idősek megajándékozásával, illetve a cipősdoboz akcióval.