Boldogító jócselekedetek
A lányok két program keretében is kollégistatársaik javára dolgoztak. Az első alkalom egy adventi program volt. Hagyományosan egy fiúkollégium diákjaival közösen (kb. 10-10 fő) készítettek két adventi koszorút, egyet-egyet mindkét kollégiumnak, ami nálunk a társalgó asztalát díszíti, így mindenki gyönyörködhet benne.
A másik esetben sok órán át készítették a lányok a 8,5 kg mézeskalácsot a karácsonyi ünnepség utáni fogadásra. Nem volt könnyű megállniuk, hogy ne egyék meg, amit készítettek. De ismét ott lebegett a szemük előtt, hogy a többieknek készítik ajándékba.
Így két jótettet is végrehajtottak a lányok. Majd mivel 3 hét, így 3 csoportfoglalkozásunk volt decemberben, és az egyik az adventi koszorúkészítéssel, a másik a mézeskalácssütéssel telt, a harmadik héten az Önbizalomóra végén átgondoltuk a jócselekedetek gyakorlásának érveit.
Boldogító jó cselekedetek
Nagykárolyi 1-es számú Napköziotthkon / Grădinița cu Program Prelungit nr. 1 Carei
A boldogságóra e havi témáját a Luca hét keretén belül valósítottam meg, amikor is a gyerekekkel elkészítettük a boldogság bájítalát. A bájítal elkészítése során a gyerekeknek kis poharakba szódabikarbónát raktam. Ezt követően minden gyerek választott egy üvegcsét, amibe egy bizonyos színű tempera volt vízben feloldva. Egy pipetta segítségével ebből a vízből cseppentet a szódabikarbónás pohárba, jól elkeverte, s jöhetett is a varázslat, mivel minden gyerek poharába cseppegtettünk ecetet. Emellett olyan bájítalt is készítettünk, amely során lelaminált üstökbe kellett a megadott alapanyagokat tegyék a számoknak megfelelően. Egy másik asztalnál pedig a „Jobb veled a világ!” keretekbe szeretettel megtelt bájítalos üvegeket színeztek.
Decemberben arra figyeltünk, hogyan tudnánk valakinek segíteni, a jó cselekedetek boldogító erejére fókuszáltunk. Nemcsak arra figyeltünk, hogy boldoggá tesszük azt, akivel jót teszünk, hanem azt is megfigyeltük ránk milyen jó hatással van, ha segítünk valakinek, ha önzetlenek vagyunk, ha adunk vagy adakozunk. Decemberben az osztályom tanulói számos adakozási akcióba kapcsolódtak be: a menhelyen élő kutyáknak gyűjtöttünk adományokat, játékokat gyűjtöttünk városunk óvodásainak. Apró figyelmességgel leptük meg egymást karácsonyra. Egész decemberben megpróbáltunk figyelmesebbek lenni, még inkább odafigyeltünk egymásra. Megállapítottuk, hogy a jócselekedetek boldoggá tesznek minket! Megfogadtuk, hogy ezentúl figyelünk arra, hogy ott tegyünk jót, ahol éppen vagyunk!
Lackfi János szavai jutottak eszünkbe a boldogító jó cselekedetek gyakorlása során: „…ha valaki elkezd jót csinálni, az is ragadós. Akivel jót tettem, az jót tesz majd mással. És a jóság elindul, és körbecsoszogja, körbeszökdécseli, körbeszáguldja a világot…”
Decemberi hónapunk tele volt sok-sok meglepetéssel, ajándékozással.
Ellátogatott óvodánkba a gyerekek barátja a jóságos Télapó, aki megajándékozta, gyerekeket sok finomsággal. Az óvodások énekszóval és meleg teával köszönték meg a látogatást.
A meglepetések sorozata ajándékcsomagok készítésével folytatódott. A gyerekek közösen a szüleikkel csomagokat készítettek szerényebb anyagi helyzettel rendelkező gyerekek számára.
Csoportunk egy ünnepváróról ajándékozta meg a szülők, közösen hangolódtuk a szeretet ünnepére.
Kántálással zártuk az ünnepkört, amikor is az óvoda szomszédságában lévő Kálvin-központ munkatársainak énekeltek az óvodások.
Így próbáltuk átadni a gyerekeknek, hogy a karácsony szépségét nem az ajándékok nagyságával kell mérnünk, hanem egy olyan ajándékkal, amiből mindenki részesülhet, amit mindenki adhat, ez pedig a SZERETET.
Szeretettel,
a gyerekek és az óvó nénik: Holló Éva Andrea és Sógor Melinda Ágota
Boldogító jó cselekedetek
Órakezdő relaxációként a „Puha meleg, felengedek, meleg vagyok, elolvadok” gyakorlatot választottam, majd meghallgattuk Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát.
A téma bevezetéseként kiszíneztük a munkafüzetben található rajzot és „Adok nektek valamit játékot játszottunk” ajándék dobozok segítségével.
A téma feldolgozásaként a Szívem kertje mesével ismerkedtünk meg, majd kérdések segítségével beszélgettünk a történetről és arról is, hogy Mivel okozhatnék örömöt? Mi számít jócselekedetnek? Mit jelent ez nekem?
Minden meg van? a munkafüzetben található feladatlapra megrajzoltuk, kiszíneztük, hogy mi mindenre van szüksége egy jótevőnek?
Készítettünk karácsonyi ajándékot, karácsonyfadíszt, mellyel az óra lezárásaként jókívánság kíséretében megajándékoztuk egymást és az iskolánk dolgozóit. Végül együtt énekeltük a hónap dalát, mozgással kísérve.
Decemberi boldogságóránkat a hónap dalával indítottuk, ezt követően elmeséltem Várfalvy Emőke: Angyal a cipősdobozban című meséjét. A mesét értelmeztük, majd megbeszéltük, hogy mi jobb, adni, vagy kapni? Kreatív feladatként JÓTEVŐ ANGYALKÁT készítettünk csillogó dekorgumiból. A szoknyájához karton szívet kötöttünk, amelynek egyik oldalára azt írták rá a gyerekek, hogy ők mit szeretnének kapni egy cipősdobozba, a másikra pedig azt, hogy mit küldenének vele mások otthonába. Nem csak tárgyakat írtak rá a tanulók. Több szívecskére az került, hogy szeretetet küldenének. A kreatívkodás után megtekintettük „A legcsinosabb óriás” című kisfilmet, majd megbeszéltük, hogy mit jelentenek a filmben történtek. Az óra zárásaként a jótevő angyalkákat kihelyeztük az osztályunkban levő fűz ágra, amelyek szép díszei lettek osztálytermünknek. Nagyon jóhangulatú óra volt, kisdiákjaim igazán mély érzésekről tettek tanúbizonyságot!
Adventi időszakban mindig megszépül kicsit a világ! Ilyenkor nem csak a hóra, a télre, a fényre, a békére, a csendre várakozunk. Barátságot, önzetlen gondoskodást, segítő kezet nyújtunk társainknak. Ezt tettük mi is hiszen angyalkázós játékot játszottunk az elmúlt időszakban. A mikulásnak is megírta minden gyerek, hogy milyen jó cselekedtet adott és kapott. Néhányat ki is csempésztünk a neki címzett borítékokból és megosztottuk kapott örömeinket egymással. Elolvastam Várfalvy Emőke: Angyal a cipősdobozban című meséjét. Előkerült saját cipősdobozunk is. Sikerült megtöltenünk jó cselekedetekkel. A jó cselekedetek összekötnek minket, hiszen érezzük, hogy egy közösséghez tartozunk, amelyben egymástól függünk, és együtt kell működnünk. A beszélgetőkör során érveket is összegyűjtöttünk a jó cselekedetek gyakorlása mellett. Megszületett a hónap jelmondata Jót tenni jó! Majd meghallgattuk és közösen énekeltük a hónap dalát. Adventi kalendáriumunkat rég kapott képeslapokból készítettük el. Aztán a képzelet szárnyai ellátogattunk egy havas házikóba, ahol mindenki egy kedves emberrel találkozott, akitől valaha sok-sok jót kapott. Majd saját képeslapot készítettünk, amelyre egy jó cselekedetet rajzoltunk le. El is küldtük a Jobb Veled a Világ bolygóra! Egy titkot is elárulhatok: A postázásban a Mikulás és rénszarvasai is segítettek!
A decemberi hónap nálunk valóban sok jó cselekedetről szólt.
Boldogságórán beszélgettünk arról, hogy miért jó érzés adni, illetve jót tenni másokkal. Egy érdekes paralimpiáról szóló történet meghallgatása kapcsán felelevenítettünk egy korábbi közös emléket. Néhány éve az osztály tanulói is részesei voltak iskolánk valamennyi diákjával együtt egy internetes beszélgetésnek Pásztory Dóra aranyérmes paralimpikonnal, aki a szomszéd faluban nőtt fel, ma pedig Amerikában él. Az online bejelentkezése során sok érdekességet mesélt az életéből, amire a gyerekek még most is emlékeztek. Utána valamennyien elkészítették a „saját jó cselekedeteiknek virágát”. Rajzolás közben mindenki magára gondolt, és azokat a dolgokat írta be a szirmokba, amikkel saját magának tudná a legjobbat tenni. Közben meghallgattuk a „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” című dalt. Az óra végén mindenki készített egy „Jobb veled a világ” pálcikát, amelyeket belehelyeztünk egy vázába és az tantermünk dísze lett.
Ebben a hónapban sok jó cselekedetünk volt osztályszinten is. Testvérosztályunkkal, az elsősökkel közösen mézeskalácsot sütöttünk iskolánk konyháján, amiket díszítettünk is. A közös munka a kicsikkel jókedvben telt, tudtunk beszélgetni és egymásnak segíteni.
Iskolánk bekapcsolódott a MosolyManók jótékonysági akcióba. Közülünk is többen készítettek és hoztak otthonról ajándékcsomagokat, amelyeket rászoruló gyerekeknek juttattunk el.
Karácsonyhoz közeledve osztályunk ellátogatott a településünkön lévő Caritasba, ahol idős nénikkel közösen barkácsoltunk. Nagyon nagy szeretettel fogadtak bennünket, sokat beszélgettünk velük munka közben. Segítettünk egymásnak és a végén mindenkinek lett egy papírhengerből készített díszes kis karácsonyfája, amely a közösen eltöltött délelőttre emlékeztet bennünket.
Egymást is megleptük a téli szünet előtt egy kis karácsonyi csomaggal. Nem az ajándék értéke számított, hanem a „jó adni” – érzés. Saját készítésű dolgok is kerültek a meglepetéscsomagba. Már korábban kihúztuk a neveket, amiből megtudtuk, hogy ki kinek fog majd ajándékot adni. Mindenki várta a napot, hogy átadhasssa a kis csomagját az egyik osztálytársának. Ezen a délelőttön is nagyon jól éreztük magunkat. Jó érzéssel mentünk haza, hisz előttünk a téli szünet, a karácsony a családjainkkal és a jól megérdemelt pihenés.
Ajándékot kapni jó, de adni ajándékot, szeretetet talán még jobb. Ezt karácsonykor lehet a legjobban gyakorolni. Mi ezt tettük ma.
Ajándékot kapni jó, de adni ajándékot, szeretetet talán még jobb. Ezt karácsonykor lehet a legjobban gyakorolni. Mi ezt tettük ma.