Karácsonyi műsor előadása, karácsonyi hangulat, varázs megteremtése, a karácsonyi érzés közös megélése. Ehhez színvonalas előadás közös megtanulás és gyakorlása, amely a városi rendezvény és iskolai előadás kiemelkedő része volt.
Szárnyas tánc: „Hallelujah”
Betlehemes színdarab
Közös éneklés: „Minden karácsonykor van egy álmom …”
Közös karácsonyi zumba tánc: „Glee Jingle Bell”

A gyerekek nagyon kedvelték a decemberi témát, hiszen a jó cselekedetek szorosan kapcsolódnak a karácsonyhoz és a Mikuláshoz. Néhány jó cselekedetre felhívtam a figyelmüket, egy dobozból húzták ki az alábbiakat és fülébe súgtam a tanulóknak, hogy ezt a jó cselekedetet tegyék meg.(első osztályosok, még nem tudnak olvasni)
Ma ne árulkodj egy osztálytársadra sem! Segíts ma valamelyik tanító néninek!
Énekelj egy szép karácsonyi dalt az osztálynak! Ma ne vessz össze senkivel, ne mondj rosszat senkire! Kedveskedj valakinek (lehet több társadnak is) egy nagy öleléssel! Mondj bátorító szavakat ma legalább 3 osztálytársadnak! Mondj el egy szép verset a többieknek! Ma ne árulkodj egy osztálytársadra sem! Segíts ma valamelyik tanító néninek!
A rajzok is a ráhangolódást segítették elő. Angyalkát rajzoltunk, a mikuláscsizmát mozaik technikával készítettük el, rajzolás közben halk karácsonyi zene szólt.
Drámajátékkal is erősítettem a ráhangolódást és a jó cselekedetek gyakorlását. Az „Azt szeretem benned” játékhoz körben ültünk a szőnyegen és gurítottuk a labdát egymásnak. Akinek gurította a labdát, annak elmondta, hogy mit szeret benne. Beszélgetőkörben mindenki hírül adhatta, hogy milyen jó cselekedetet vitt végbe. A gyerekek kiválóan érezték magukat és a végén megölelték egymást szeretetük kifejezéseként.

December hónapban boldogságunkat fokozó jó cselekedeteket hajtottunk végre. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy karácsony, a szeretet ünnepének közeledtével még fontosabb, hogy kedvesek, nagylelkűek, segítőkészek, önzetlenek legyünk. „Jobb adni, mint kapni”, tartja a mondás. A jó cselekedetek gyakorlásához nem tehetségre, időre vagy pénzre van szükség, nem kell nagyszabásúnak, bonyolultnak lennie. Azzal, hogy boldoggá tesszük azt, akivel jót teszünk, ezáltal minket is jó érzés tölt el, amikor adakozunk.
Elkészítettük közösen egy csomagolópapírra ragasztva az osztály karácsonyfáját, majd elmondták, lerajzolták a hónapban megvalósított személyes jótetteiket, jó cselekedeteiket, valamint adventi naptárat is színeztek. Angyal a cipősdobozban c. mesét felolvasva a gyerekek lerajzolták saját jótevő angyalkájukat, illetve mit küldenének vele mások otthonába. Egymás között adventi kedvességkártyát húztak ki, 24-et, mivel 24 adventi nap van. A rajta lévő kihívást az adott napon teljesítették. Osztályunk csatlakozott a MosolyManók országos jótékony karácsonyi cipősdoboz akciójához is. A gyerekek szüleikkel közreműködve nagy lelkesedéssel választották ki használt, de jó állapotú játékaikat, hogy azokat a Máltai Szeretetszolgálat eljuttassa karácsonyra a rászoruló gyermekek számára, mosolyt varázsolva ezzel sok-sok gyerek arcára. Ahogy Teréz anya mondása szól: „Nagy dolgokat nem tehetünk, csak kicsiket nagy szeretettel.” Mézeskalácsot is sütöttünk, mellyel megvendégeltük iskolánk tanárait, dolgozóit is, megköszönve ezzel áldozatos munkájukat. Az utolsó tanítási napon pedig karácsonyi pulcsikba öltözve adventi jókívánságcédulák átadása kíséretében is megajándékoztuk egymást. Iskolánk angyalkái pedig elszállították a gyerekek osztálytársaiknak, felnőtteknek készített jókívánságaikat is.

A december a várakozás, az egymásra odafigyelés, a szeretetteljes cselekvések hónapja. Mi is kerestük az alkalmakat, hogy segíthessünk egymásnak, hogy jót cselekedhessünk. A hónap során különösen figyeltünk arra, hogy kedves szóval és bánásmóddal viselkedjünk másokkal, ezzel örömet okozva társainknak. Az ünnepre közösen készített karácsonyi dekorációval készültünk, majd minden gyerek segített az osztályunkat ünnepi hangulatba varázsolni. Már így vártuk a Mikulás bácsit, aki nagyon otthonosan érezte magát nálunk. Közben az első adventi gyertyagyújtásra készülődve átéltük a várakozás örömét. A versek, dalok tanulása mellett jutott idő minden nap egy kis apró meglepetés készítésére, ahogy a gyerekek személyes terében való elhelyezésére is. A kis „angyalkák” szorgosan lepték meg egymást, ezzel is fokozva a várakozás örömét. A közös programok során átélhettük, hogy nem csak az tehet boldoggá, ha segítséget, ajándékot kapunk, legalább olyan jó érzés másra odafigyelve, szeretettel és jó szándékkal örömet okozni társainknak. A hónap során olvastunk adventi meséket, néztünk karácsonyi filmeket, hallgattunk és tanultunk szebbnél- szebb karácsonyi dalokat. Az év utolsó boldogságóra alkalmán minden gyerek karácsonyfadíszt készítve lerajzolta ő mit kér a „Jézuskától” a fa alá, s ő mivel köszönti még valamelyik kis barátját az óév hátralévő napjaiban. A köszöntés lehetett egy szép rajz, egy szép szó…. A fontos szempont az volt, hogy a megajándékozott gyerek érezze mennyire fontos a kis társának. A „csodavárás” bennünk van, gyermeki lelkületünk sokáig megmaradhat, ha gyerekeinkkel újra és újra megéljük életünk legszebb, legmeghittebb pillanatait. ♥

A jó cselekedetek gyakorlása
Imádom a decemberi Boldogságórákat! Olyan meghitt és bensőséges minden. A szeretet és a tenni akarás hatja át ilyenkor az egész napközis életünket. Még a tanulást is, mert a ráhangolódás meditációi az önzetlenségről és az együttérzésről szólnak.
Számtalan játékot, gyakorlatot valósítottunk meg, nemcsak a Boldogságórákon, hanem a szabadidős napközis foglalkozásokon is.
Meghallgattuk és megtanultuk a hónap dalát. Elmeséltem Vágfalvy Emőke meséjét, melynek címe az „Angyal a cipős dobozban”. A következő naptól fogva sorban hozták a gyerekek a dobozokat, így bekapcsolódtunk az országos akcióba.
Beszélgető körben eljátszottuk a „Mit hoztál ma?”- játékot. Sok-sok pozitív dolog került a kosárba: bátorság, boldogság, lazaság, zsenialitás, okosság, dolgos kezek, dicséret, nevetés, adakozó kedv, zene szeretete és akaraterő.
Mondatokat alkottunk a segíts szó kezdőbetűivel. Szituációs játékot játszottunk kiscsoportban. Pl. Anya fáradtan ér haza a munkából. Miben tudnátok neki segíteni? Játsszátok el!
Milyen lehet más cipőjébe bújni? „ Ha a cipőm beszélni tudna” Mit mesélne?
Közös mesét is szőttünk. „ Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy 2. a osztály, akik az advent idején a jó cselekedeteket gyakorolták…” Kedves történetet alkottunk.
„Húzz egy cetlit, akinek a neve rajta van, menj oda hozzá és ajándékozd meg egy kedves mondattal!”
Olyan szólásokat, közmondásokat, idézeteket kerestem, melyek a jó cselekedetekhez kapcsolódnak. Kétfelé osztottam az osztályt, a csapat egyik felénél az idézetek eleje, a másik felénél a vége volt és meg kellett keresni a párokat. Majd párban megbeszélték az adott idézet jelentését.
Megválasztottuk a nap hősét, aki a legtöbb jó cselekedetet végezte el azon a napon. Minden nap valaki húzott a kosárból egy jó cselekedetet, amit végre kellett hajtania és másnap beszámolnia a többieknek. Természetesen járt hozzá egy csoki, amit mindfulness gyakorlatként tudatosan kellett megenni.
A szülőkkel kézműves délutánon apróságokat készítettünk a karácsonyi vásárra.
Helyi gyűjtésbe is bekapcsolódtunk. Tartós élelmiszerek felajánlásával, amit nehéz körülmények között élő családok kaptak meg.
Úgy érzem a foglalkozásokon megélték a gyerekek, hogy mit jelent a figyelem, a törődés, egy kedves mosoly, egy szeretettel kimondott dicsérő szó a másiknak.
Rendkívüli hónap volt, sok pozitív érzelemmel. Köszönöm a program alkotóinak a sok ötletet!