Ebben a hónapban számtalan alkalom adott arra lehetőséget, hogy gyakoroljuk a boldogító jó cselekedeteket. A karácsonyra való készülődés közben sokat beszélgettünk a gyerekekkel arról, hogy kinek hogyan készül a családja az ünnepekre. Itt alkalom nyílt arra is, hogy megbeszéljük ki is tartozik a családba. Óvodánkban hagyomány, hogy mézeskalácsot sütünk a gyerekekkel együtt. A nyugdíjas dolgozókat megajándékoztuk az általuk készített mézeskaláccsal. Szüleiknek saját kezükkel készített ajándékkal kedveskedtek. Ezen felül a kutyamenhely számára is gyűjtöttünk. Ebben a kezdeményezésben csoportunk szülei lelkesen vettek részt. Nagycsoportosaink minden évben műsorral kedveskednek az óvodába járó gyerekeknek. Ilyenkor összegyűlünk a fenyőfa körül, énekelünk, verselünk, majd megkapják a csoportok a karácsonyi ajándékaikat. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy a szünetben mivel tudnak szüleiknek segíteni. Például rendet tesznek a szobájukban játék után, segítenek anyukájuknak teregetni stb. Úgy gondolom elültettük a magokat. A hasznosság érzése fontos a jó cselekedetek gyakorlásakor.
Boldogító jó cselekedetek
December hónap a jó cselekedeteké volt az osztályunkban. Kissé eltértünk a boldogságórák javasolt tevékenységeitől (melyek közül azért többet meg is valósítottunk), ám mégis a jó cselekedetek,apró figyelmességek, szeretetteljes percek jellemezték ezt az időszakot. Az Angyal a cipősdobozban című mesét megismerve számos kedves kis rajz készült arról, ki hogyan képzeli a saját angyalkáját. Arról, hogy ki mit kérne tőle karácsonyi ajándékképpen, hosszasan beszélgettünk. Arra a következtetésre jutottunk, hogy nem a tárgyi, kézzelfogható ajándékok a leglényegesebbek, nem ezek okozzák az igazi örömet. A Nem vagy egyedül! projektben a gyerekek daganatos osztálytársuknak készítettek csecsebecséket, amit egy újrahasznosított, ünnepi díszbe öltöztetett cipősdobozban küldtünk el a kislánynak. Szerveztünk film klubot a jó cselekedetek témában, melyben számos kedves,elgondolkodtató, érzékenyítő kisfilmet néztünk meg. Ezek többnyire nem voltak számunkra ismeretlenek, mert a továbbképzésem idején örömmel mutattam meg a gyerekeknek, sőt, szüleiknek, és azóta bármikor szívesen nézzük újra őket. Az alábbi kisfilmet is a kedvenceink között tartjuk számon.
Játszottunk Activity-t, amivel az önzetlen örömszerzés, figyelmességek fontosságát hangsúlyoztuk. Játékélményt is rendhagyóan szereztünk egymásnak. Mi játékbörzét szerveztünk, így a gyerekek saját -használaton kívüli- játékai találtak új gazdákra. Hiszünk abban, hogy a jó cselekedeteink valóban nem vesznek el,sőt, egyszer viszontlátjuk őket.
Sombereki Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
A hónap utolsó témája a jó cselekedetek volt. Egész hónapban igyekeztünk jó dolgokra törekedni, továbbra is odafigyelni egymásra. Gyűjtöttünk rászoruló gyerekek számára, a testvérosztállyal mézeskalácsot sütöttünk. Vendégségben voltak nálunk az óvodások, akikkel közösen barkácsoltunk Mikulásra. Készítettünk ajándékot a szülőknek. Szerepeltünk az iskolánk karácsonyi műsorán. Ennyi jó cselekedet után remélem örömmel várják majd a gyerekek a karácsonyt.
Boldogító jó cselekedetek
A decemberi boldogságórákat az adventi készülődés és a várakozás öröme kísérte. Egész hónapban arra törekedtek tanulóim, hogy apró figyelmességekkel tegyék boldogabbá, örömtelivé saját és társaik, tanáraik, nevelőik hétköznapjait. Apró ajándékot készítettek a családjuknak, a Télapónak, a velük foglalkozó felnőtteknek. Már hagyomány az osztályban, hogy karácsony előtt ajándékkal lepjük meg egymást.
Az ajándékkészítés közben többször is meghallgattuk a hónap dalát. A munkafüzet feladatai közül néhányat megoldottunk. Az „Angyal a cipősdobozban” című mese feldolgozása után lerajzolták saját jótevő angyalkájukat. Megbeszéltük, ki mit szeretne kapni egy ilyen cipősdobozban és mit küldene másoknak. Képeslapot írtak egy osztálytársuknak, aki betegség miatt nem tudott részt venni a karácsonyi ünnepélyen és az ajándékátadáson az osztályban. A képeslapot és az ajándékokat is eljuttattuk Dávidhoz, hogy érezze, gondolunk rá és hiányzik nekünk.
Úgy érzem, sikerült megvalósítanunk, hogy jó cselekedetek sorával zárjuk az évet.
Ez a hónap az adakozásról, és az ünnepre való felkészülésről szólt. Beszélgettünk arról is, hogy hálásnak kell lennünk, mert nem mindenkinek olyan boldog az ünnep. Közös döntés alapján az idősek otthonába helyeztünk el, „letéphető” hirdetést. Illetve az iskola előtt a szülők számára. Ezt a kis hirdetést az osztályteremben is elhelyeztük, azzal a szándékkal, hogy ha valakinek szüksége van megértésre, szeretetre stb., az az óra folyamán bármikor letéphet egyet, ám nem csak magának, de az osztálytársa számára is, mert tényleg senki sincs egyedül, és figyelnünk kell egymásra is.Decemberben egy esti hópehelykereső akció keretében megtapasztaltuk, hogy együtt sok mindenre képesek vagyunk. A gyermekek izgatottan keresték a parkban elhelyezett hópelyheket elektromos mécsesek, majd zseblámpák segítségével. A jótékonyságot a gyerekek itt is gyakorolták, a megszerzett hópelyhekből önzetlenül adtak olyannak, akinek rosszabbul sikerült a „vadászat”. A hópelyhek később hazakerültek, valószínű épp most is egy-egy karácsonyfát díszítenek.Végül tettünk egy ún. Szeretetkört a falunkban, amikor egy apró ajándékkal kívántunk kellemes ünnepeket a lakóknak, amit a gyerekek nagy èlvezettel vártak. Köszönjük szépen az eddigi feladatokat, amikkel színesítitek a hétköznapjainkat! Kívánunk nagyon sok boldogságot a következő évre az egész Boldogságóra csapatnak!
A Karácsony közeledte jó alkalom volt feldolgozni a boldogító jó cselekedetek témáját, hiszen a szeretet ünnepe arról is szól, hogy hogyan tudunk másoknak örömet okozni. Beszélgetések során elmesélték a gyerekek, hogy ők miben szoktak segíteni szüleiknek, nagyszüleiknek és testvéreiknek. A segítségnyújtás örömének átélését a csoportszoba ünnepi dekorációjának elkészítésével és elhelyezésével igyekeztem biztosítani számukra. Játszottuk a zoknipárosítós játékot csoportosan és egyénileg versengéses formában is. Örültek saját maguk és egymás sikerének is egy- egy verseny után. A könyvben szereplő mese feldolgozása jó alapot nyújtott a témával kapcsolatos ismeretek feldolgozásához és a benne rejlő érzelmek átéléséhez. A mindennapi mozgások alkalmával a gyerekek hatalmas mozgásigényét kívántam kielégíteni a tevékenységekben rejlő képességfejlesztési lehetőségek megvalósítása mellett. Törekedtem az irodalmi és zenei anyag esztétikus feldolgozására a megfelelő élmény átadása érdekében. A jó cselekedetek jelének kiszínezésével, ami a szív, a téma által szerzett új ismeretek elmélyítése volt a célom, valamint az esztétikus munkavégzésre ösztönzés.
A téma Boldogságóráját az „Égig érő fa vagyok…” relaxációval kezdtük. Az ünnepre való készülődés hangulatával telítődve természetesen mindenki fenyőfa (karácsonyfa) volt.
A csoport kis fáját közösen feldíszítettük. Beszélgettünk arról, mi mindent kapunk karácsonyra, és arról is, hogy hogyan okozhatunk másoknak örömet. A hónap dalát: Jó emberré csak szívemmel válhatok…a testrészeinkre mutogatva énekeltük el.
A szomszéd csoportos gyerekeket és az óvoda dolgozóit megkínáltuk az általunk készített mézeskaláccsal. Ez a gyerekeket örömmel és jó érzéssel töltötte el. Megtapasztalták, hogy munkájukkal, igyekezetükkel mások számára jó cselekedeteket tudnak végezni.
Elmeséltem Devecsery Gábor: Cinegekarácsony c. meséjét. A mese szép példa arra, hogy sok kis állat összefogott azért, hogy jót cselekedjenek a kis cinegével. A gyerekekkel mi is helyeztünk ki eleséget, az óvoda melletti parkban levő közösségi madáretetőben.
Adventi családi délutánunkon a gyerekek szüleikkel együtt készítettek ajándékot a családtagoknak, nagyszülőknek.
Több gyermek elhozta kedvenc karácsonyi mesekönyvét, amiből alvás előtt is olvastam nekik. Egy kislány mindennap kikészítette nekem a széket az ágyak mellé, hogy ott olvassak nekik. Ez számomra igazán önzetlen jó cselekedet volt.
Decemberi hónap a boldogító jócselekedetekről szólt. A hónap elején meglátogatta az osztályunkat a Jóság manó, aki eldugta az osztályba járó gyerekek neveit az adventi naptárba és elhozta számunkra az adventi kihívásokat is. Naponta teljesítettünk egy kihívást és kihúztuk egy gyermek nevét, akivel aznap csak jó dolgot lehetett tenni. Előre engedni, segíteni neki, első lehetett a sorban, megölelni stb. A kihívások is egy-egy jó cselekedethez kötődtek. Nemcsak az osztályba járó gyerekekre gondoltunk, hanem a nehéz sorsú gyerekekre is. Csatlakoztunk a cipősdoboz karácsonyi akcióhoz, amelyben az osztály kis manói 17 csomaggal járultak hozzá, hogy még szebb legyen az ünnep. Ezt követően mindenki megrajzolta az angyalkáját, aki egy olyan ajándékot hozott, amit nem lehet pénzért megvenni. Ezekből a szavakból elkészítettük az osztály karácsonyfáját.
A december a jó cselekedetekről szólt a pillangó csoportban. Már a hónap elejét azzal kezdtük, hogy elkészítettük a “jószívű “szívecskéket mindenki számára, amelybe az egész hónap során gyűjtötték a gyerekek azoknak a gyerekeknek a jelét, akik bármiben jó cselekedeteket, segítséget nyújtottak a számukra. Hónap végén végignéztük ki szerepel a legtöbb szívecskén. Szűlők jelét is felrajzolták a gyerekek, hiszen az adventi nyíltnapunkon ők is az óvodában töltöttek egy napot. Nagyon tetszett ez a gyerekeknek, hiszen ilyen óvodai projektben szülők nem vesznek részt máskor. A Mikulás ünnepség, a karácsony, madárkarácsony önmagában is összehozza és egymáshoz közelebb hozza a csoport tagjait, de ismét nagy kohéziós erővel bírt Bagdi Bella : Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalának hallgatása, később a közös éneklés. Az adventi mindennapokat Boldog Dóra és a karácsony napjához szánkózása tette még varázslatosabbá azon az adventi naptáron, amit a gyerekek készítettek Boldog Dóra számára. Élvezték a gyerekek a segítségnyújtás szituációs játékot is. A decemberi meghitt, nyugodt, békés mindennapok nagyon jót tettek a gyerekek egymásra figyelésének, a csoport kohéziós erejének erősítésében.