A Karácsony közeledte jó alkalom volt feldolgozni a boldogító jó cselekedetek témáját, hiszen a szeretet ünnepe arról is szól, hogy hogyan tudunk másoknak örömet okozni. Beszélgetések során elmesélték a gyerekek, hogy ők miben szoktak segíteni szüleiknek, nagyszüleiknek és testvéreiknek. A segítségnyújtás örömének átélését a csoportszoba ünnepi dekorációjának elkészítésével és elhelyezésével igyekeztem biztosítani számukra. Játszottuk a zoknipárosítós játékot csoportosan és egyénileg versengéses formában is. Örültek saját maguk és egymás sikerének is egy- egy verseny után. A könyvben szereplő mese feldolgozása jó alapot nyújtott a témával kapcsolatos ismeretek feldolgozásához és a benne rejlő érzelmek átéléséhez. A mindennapi mozgások alkalmával a gyerekek hatalmas mozgásigényét kívántam kielégíteni a tevékenységekben rejlő képességfejlesztési lehetőségek megvalósítása mellett. Törekedtem az irodalmi és zenei anyag esztétikus feldolgozására a megfelelő élmény átadása érdekében. A jó cselekedetek jelének kiszínezésével, ami a szív, a téma által szerzett új ismeretek elmélyítése volt a célom, valamint az esztétikus munkavégzésre ösztönzés.

A téma Boldogságóráját az „Égig érő fa vagyok…” relaxációval kezdtük. Az ünnepre való készülődés hangulatával telítődve természetesen mindenki fenyőfa (karácsonyfa) volt.
A csoport kis fáját közösen feldíszítettük. Beszélgettünk arról, mi mindent kapunk karácsonyra, és arról is, hogy hogyan okozhatunk másoknak örömet. A hónap dalát: Jó emberré csak szívemmel válhatok…a testrészeinkre mutogatva énekeltük el.
A szomszéd csoportos gyerekeket és az óvoda dolgozóit megkínáltuk az általunk készített mézeskaláccsal. Ez a gyerekeket örömmel és jó érzéssel töltötte el. Megtapasztalták, hogy munkájukkal, igyekezetükkel mások számára jó cselekedeteket tudnak végezni.
Elmeséltem Devecsery Gábor: Cinegekarácsony c. meséjét. A mese szép példa arra, hogy sok kis állat összefogott azért, hogy jót cselekedjenek a kis cinegével. A gyerekekkel mi is helyeztünk ki eleséget, az óvoda melletti parkban levő közösségi madáretetőben.
Adventi családi délutánunkon a gyerekek szüleikkel együtt készítettek ajándékot a családtagoknak, nagyszülőknek.
Több gyermek elhozta kedvenc karácsonyi mesekönyvét, amiből alvás előtt is olvastam nekik. Egy kislány mindennap kikészítette nekem a széket az ágyak mellé, hogy ott olvassak nekik. Ez számomra igazán önzetlen jó cselekedet volt.

A december a jó cselekedetekről szólt a pillangó csoportban. Már a hónap elejét azzal kezdtük, hogy elkészítettük a “jószívű “szívecskéket mindenki számára, amelybe az egész hónap során gyűjtötték a gyerekek azoknak a gyerekeknek a jelét, akik bármiben jó cselekedeteket, segítséget nyújtottak a számukra. Hónap végén végignéztük ki szerepel a legtöbb szívecskén. Szűlők jelét is felrajzolták a gyerekek, hiszen az adventi nyíltnapunkon ők is az óvodában töltöttek egy napot. Nagyon tetszett ez a gyerekeknek, hiszen ilyen óvodai projektben szülők nem vesznek részt máskor. A Mikulás ünnepség, a karácsony, madárkarácsony önmagában is összehozza és egymáshoz közelebb hozza a csoport tagjait, de ismét nagy kohéziós erővel bírt Bagdi Bella : Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalának hallgatása, később a közös éneklés. Az adventi mindennapokat Boldog Dóra és a karácsony napjához szánkózása tette még varázslatosabbá azon az adventi naptáron, amit a gyerekek készítettek Boldog Dóra számára. Élvezték a gyerekek a segítségnyújtás szituációs játékot is. A decemberi meghitt, nyugodt, békés mindennapok nagyon jót tettek a gyerekek egymásra figyelésének, a csoport kohéziós erejének erősítésében.

Jótett helyébe jót várj!
Fontos számunkra, hogy jótetteket képviseljünk, annál is inkább, mert személyes példamutatásunk hatást gyakorol gyermekeinkre. A Boldogságóra program mindegyik témáját szeretjük, de a” jó cselekedeteket” talán a legjobban. Adventi készülődésünket ez határozta meg. A közös adventi gyertyagyújtások mindig egy picit közelebb vittek bennünket egymáshoz. Sokat beszélgettünk a szeretet ünnepéről, ki hogyan készül az ünnepre, fontosak a jó cselekedetek.
December 6. közeledtével Szent Miklós történetével ismertettük meg a gyerekeket. Más jótevő emberekről, mint pl. Szent Mártonról és Assisi szent Ferencről is beszélgettünk. /Kik voltak, mi fűződik a nevükhöz…stb. Mindezeket az ismereteket mesék segítségével plántáltuk gyermekeink lelkébe./ A várva várt napon a gyerekekhez eljött a Mikulás….Rajzokkal és angyalkákkal mi is megajándékoztuk a Mikulás Bácsit. A hagyományokat őrizve december 13- án búzát vetettünk, majd mézeskalácsot sütöttünk. A búzával és a mézeskaláccsal megajándékozták szüleiket a gyerekek.
Egy másik napon szívesen hallgattuk meg újra Bagdi Bella Jó emberré csak a szívemmel válhatok című dalát. A közös tánc után kézműves tevékenységre hívtam a gyerekeket. Részben osztott Kiscsoport lévén igyekeztem leegyszerűsíteni a feladatokat. Pár középső csoportos kisgyerekkel karácsonyi képeslapot készítettünk, amit családjaiknak ajándékoznak a fa alatt. A kicsik jobbára firkarajzokkal töltötték meg a lapot, de nagy szeretettel és igyekezettel tették azt. /Segítettem őket az „alkotásban”. /A jótevő angyalkák is elkészültek. A feladatot imádták a gyerekek, nagyon motiválta őket. Kartonból készült az angyalka sablonja, amit fonaltekerős technikával öltöztettünk fel. Ez az angyalka mindegyikük karácsonyfáját díszíti otthon. Feltett kérdéseimre aranyos válaszok születtek. Pl.: „Az angyalka szeretetet és jóságot vigyen mindenkihez!”
Nagyon szeretjük a madarakat, így a madáretetők feltöltéséről sem feledkeztünk el. Gondoskodunk róluk, hiszen télen nem találnak ennivalót. Figyelemmel kísérjük van-e magocska az etetőben, szükség szerint pótoljuk.
Karácsony közeledtével szeretetdobozt ajándékoztunk egy szerényebb körülmények között élő, csoportunkba járó kisfiúnak. Otthonról hozott dolgokkal és sok szeretettel töltöttük meg a kis dobozt, hogy örömet szerezzünk.
Úgy érzem, hogy tartalommal teli, szép hónapot tudhatunk magunk mögött. A közösen végzett jó cselekedetek gazdagították a pici kis lelkeket.

Ebben a hónapban a Boldogító jó cselekedetek témát dolgoztuk fel csoportjainkban. A katica csoportban mindenki lerajzolta a saját segítő angyalkáját s megbeszélték, kinek miben szokott ez az angyalka segítségére lenni. A Napocska csoportban a Mikulást segítő műhelyben cipős dobozba rajzolhatták, vagy készíthették el a segítő angyalkáikat a gyerekek melybe a szülőket is bevonták az óvónénik hiszen a cipős dobozokat otthonról hozták a gyerekek, s volt aki már otthon kivágta, elkészítette sítő angyalkáját.A kisebbek jó cselekedetként óvónénik segítségével mézeskalácsot sütöttek az Adventi ráhangolódás idején mellyel szüleiket ajándékozták meg.Minden csoportban meghitt Karácsonyi műsorral kedveskedtek a gyerekek szüleiknek ezzel kívánva boldog , áldott ünnepeket nekik.

Beszélgetőkör- mi az a jócselekedet?
Mesére hívó mondóka.
Mese: Angyal a cipősdobozban.
Cipősdobozos ajándékok átvétele a jótevőktől.
Együtt játszás az ajándékozó iskolásokkal.
A legnagyobb boldogság a sugárzó gyermekarcok látása.

A mai boldogságóránkon azt a feladatot adtuk a gyerekeknek, képzeljenek el valakit, aki valamiért nehéz időszakon megy keresztül, vagy mostanában nehéz neki, esetleg valamiért szomorkodik. Megbeszéltük, hogy mindenkinek jól esik tudni, hogy nincs egyedül és néha egy kis szeretetteljes gesztus is segíthet széppé tenni a napot. A beszélgetés végén képeslapot készítettünk, amit az elképzelt személynek ajándékozhatnak, jelezve ezzel, hogy mellette vannak. Folytatásként a Boldogító jó cselekedet színpadán a jó cselekedetekről színházi előadást nézhetett meg Boldog Dóra! Olyan jelenetet, helyzetet, amiből egy kicsit jobban megérthetik, hogy miért is boldogít minket, ha jót teszünk másokkal! Végül, a boldogságóra zárásaként meghallgattuk Várfalvy Emőke: Angyal a cipős dobozban c. meséjét.