Reggel jó tündérekké változtunk, „tündértornát” végeztünk: tenyerünket összedörzsöltük, az arcunkra tettük, belepislogtunk, aztán az ujjaink közt kikukucskáltunk, majd át masszíroztuk az arcunkat, leráztuk a kezeinket, és tündértapssal zártuk a gyakorlatot. Megbeszéltük, hogy a jó tündérek segítenek az embereknek és most mi is azt fogunk. A gyerekek nagyon figyelték egymást és mikor valakinek segítségre volt szüksége, mindig akadt egy lelkes vállalkozó, aki besegített. Feltörölték a kiömlő vizet, összeszedték a kiborult Legót, kibontották egymásnak a joghurtot… A Boldogságóra klubban láttam, hogy elismerésképpen lehet fenyőfát készíteni a segítők jelével ellátott szívecskével, amire ráírtuk, mit is tett. Ez még nagyobb lelkesedést okozott, büszkén mutatták szüleiknek az elismeréseket.
Egy beteg kislánynak is gyűjtünk kupakokat, mert nehezen gyógyítható betegségben szenved. Egy kollégánk hívta fel rá a figyelmünket és kérte a segítségünket. Volt, aki egész szatyor kupakot hozott!
Végül azt kértem a gyerekektől, hogy otthon is folytassák a „tündérkedést” és segítsenek a karácsonyi készülődésben szüleiknek is. A szülőktől azt kértem, hogy töltsék fel nekünk a képeket. Eleinte csak várakoztunk, aztán megjelent az első kép, és azt követően sorban a többi! Sok ügyes jó tündér jár a mi csoportunkba!