Tobi manó meséjén keresztül az optimizmusról beszélgettünk. Saját kezük lenyomatával készítettünk optimista szemüveget, amit ha felvettek, pozitívan látták a világot, és elmesélték saját gondolataikat a témával kapcsolatban.
Az optimizmus gyakorlása
A témafeldolgozását relaxációs gyakorlattal kezdtük, Domborítunk mint a cica…. utánzó mozgás segítségével jól átmozgattuk magunkat. Közös ének és tánc alkalmával memorizáltuk a Pozitív gyerek vagyok című dal szövegét. Beszélgető kör keretén belül, smiley-kal ismerkedtünk, ami az optimizmus szimbóluma is. Mindenki arcán kifejezte a boldogságot és szomorúságot. Varázstükörben minden gyermek beletekintve megosztotta társaival, mit lát szépnek magán. Elkészítették varázs szemüvegeiket, melyeken keresztül csodálatosabb a világ. Egyénileg színezték, díszítették. Közös tánccal zártuk a témát.A munkafüzet feladatlapjai segítségével a családi körben történő közös élménygazdagodás biztosítottá vált.
A témánk az ősz hatása az állatokra volt, így a sünis javaslatot használtuk. Először az var találkozót játszottuk el, majd beszéltünk arról, hogy melyik állatok szoktak elbújni, és mire kell figyelni, ha avart látunk. Felhívtam a figyelmüket arra, hogy nem szabad az avart elégetni, mert lehet, hogy süni van alatta. Nagy hangsúlyt fektetünk az állatok szeretetére való nevelésre és az újrahasznosításra, természetes anyagok használatára. A kukorica morzsolás után meghagytuk a kukorica szemeket, azzal kiraktuk az előre megrajzolt sünit. Annyira szeretnek festeni, hogy megkérdezték, mikor festhetik ki ezt. Következő napon erre is biztosítottam nekik lehetőséget. Nagyon tetszett neki a Tódi törpe varázsszemüvege című mese is. Igaz a sok kiscsoportos még nehezen üli végig a meséket.
Vörösmarty M. Általános Iskola
Az első relaxációs mese annyira tetszett a gyerekeknek, hogy hagyományt teremtettünk belőle. Relaxáció, mese, megnyugvás.
Vörösmarty M. Általános Iskola
A gyerekeknek mesét olvastam fel, majd megpróbáltunk a mese hangulatához kapcsolódó, hétköznapi történéseket gyűjteni, feleleveníteni.
A mi kis csapatunk is a sünikék történetén keresztül kukkantott be az optimizmus világába.
A lyukak lassan eltűntek a színes papír foltokkal, amelyekre optimista kijelentéseket írtak a gyerekek.
Nagy élvezettel vetettük bele magunkat a játékba, a megismerésbe és a felismerésbe, hogy milyen jó és fontos optimistán szemlélni a minket körülvevő világot. Élveztük, hogy sündisznókká változhattunk, játszva tapasztaltunk, tanultunk.
Nem volt könnyű dolgunk! Bizony az optimizmust is “ gyakorolni” kell. Nem megy az csak úgy magától, és ez most be is bizonyosodott. Kire hallgassunk, az angyalra vagy az ördögre?! Megpróbáltuk, és néha az ördög erősebb volt, de azon leszünk, hogy angyal kerekedjen felül!
Ám ha jópár év múlva a diákok felpattintják az időkapszula fedelét, azért örömmel olvassák majd gyermeki énük optimizmusát!!