Októberben az optimizmus témával foglalkoztunk. Ez az alkalom különleges volt, mert a Mentálhigiénés világnappal kötöttük össze, ami az óvodai programunknak fő része, így minden csoportban ezen a napon megvalósultak a Boldogságóra foglalkozások.
Aznap reggel lágy zenével és gyertyafénnyel vártuk a szülőket és a gyerekeket. Majd távozásukkor meleg kávét/teát és motivációs üzeneteket kaptak.
A gyerekekkel a délelőtt folyamán Bagdi Bella zenéit hallgattuk és táncoltunk rá.
Majd tízórainál vicces szendvicseket készítettünk és az ünnepi asztalnál fogyasztották el.
A foglalkozást a relaxációs gyakorlattal kezdtük. Az almát szedj, ügyesedj… nevű gyakorlat jól átmozgatta a gyerekeket.
Majd meghallgattuk a Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dal, ami annyira tetszett a gyerekeknek, hogy összekapaszkodva hallgatták a dalt.
Közben megérkezett hozzánk Boldog Dóra is, akinek a gyerekek nagyon örültek. Eljátszottuk közösen a Szomorú és boldog játékot. Ezután elmeséltem nekik a Tódi törpe varázsszemüvege c. mesét. A mese után feltettem nekik pár kérdést és örömmel láttam, hogy megértették a mese mondanivalóját, és megint nagyon jó gondolataik voltak.
Eljátszottuk, hogy milyen az, ha feltesszük a varázsszemüveget, ez annyira tetszett nekik, hogy a nap folyamán maguktól is mondták, hogy most felveszik a varázsszemüveget. Ez jó módszer volt arra is, hogy egy-egy problémahelyzetet másképp oldjunk meg (dacos reakciónál, szomorúság miatt síró gyermeknél, empatikus hozzáállás segítésénél).
Ezután közösen elkészítettük a Boldogság- virágunkat, amikre ráírtam a gyerekek által mondott mondatokat (” Akkor vagyok boldog, ha közösen főzünk, sütünk anyával”, Akkor vagyok boldog, ha együtt játszunk a szüleimmel.”).
A gyerekekkel pedig megbeszéltük a végén, hogy tanítsák meg a szüleiknek a varázsszemüveg használatát.

A gyerekeknek egy körbeszélgetés alkalmával elmeséltem Az optimista kisbéka c. mesét, majd ennek kapcsán megbeszéltük mit jelenthet a szó, hogy optimizmus, majd arra próbáltunk rájönni konkrét példákon keresztül, hogy az ő életükben mi az amit pozítvabban lehet időnként szemlélni. ezután elkészítettük varázsszemüvegünket, majd végigsétáltunk a falu főutcáján és igyelztünk meglátni mindenben a szépet és a pozitívat. Az optimista köszönés a következő lett: „Az élet csupa szépség és mi vidám óvodások vagyunk.” Amikor visszajöttünk a sétáról közösen megbeszéltük milyen apró csodákat fedeztünk fel a szemüvegünkön keresztül és meghallgattuk a témához kapcsolódó „Pozitív gyerek vagyok” c. Bagdi Bella dalt.

A havi témánkat relaxációs gyakorlattal indítottuk:” Napra forog a napraforgó!” Beszélgető kör keretén belül a közös tánc és éneket követően – Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalára – saját példákat összegyűjtve magát az optimizmus fogalmát részletesebben feldolgoztuk. Tükörben mindenki magát megtekintve pozitív, szép tulajdonságokat sorolt fel, mely segíti gyermekeink pozitív énképét és önbizalmát egyaránt. Megismerkedtünk az optimizmus jelével a mosolygás smile-val s ehhez kapcsolódóan egy interaktív játékot játszottunk Szomorú Szilárd és Boldog Blanka segítségével. Minden szem ragyogó s boldogságot sugárzóvá vált a játék alatt. Ezt követően bábjáték következett, melynek szereplőit a gyermekek is megeleveníthették. A témához tartozó feladatlap segítségével további képességeket fedezthettünk fel, mire is képesek még. Zárásképp a közös tánc nem maradhatott el.

Boldogságóra program 2. hónapjának a témája az optimizmus gyakorlása,
valamint az ölelés világnapja
A gyerekek érdeklődve várták e heti programunkat Boldog Bettivel. Megváltoztattam a Boldog Bettire a Síkbáb nevét, mert Blanka nevű kislány van a csoportban, és azt gondoltam ez elterelné a gondolataikat. Szomorú Szilárd pedig narancssárga lett az ősz egyik színe. A csoportba kiírt őszi kincseket több gyermek hozott: gesztenyét, nagyon szép makkot, naspolyát, csipkebogyót, préselt leveleket, ágakat, kicsi diókat. A csoport felnőtt dolgozóitól is kaptunk terméseket és leveleket: napraforgót szárával, kalappal, sokféle csodás leveleket. A mindennapos testnevelés során a kör alakítást dallal kezdeményeztem, a relaxációs gyakorlatokat ügyesen megpróbálta mindenki leutánozni, majd mindenki húzhatott a kalapból narancssárga vagy citromsárga kártyát és oda kellett állnia ahová meghatároztam előre. Arcvonalba álltak a gyerekek egymással szemben, dajka néni segített. E tevékenységhez kapcsolódóan terveztem a vidám és a szomorú arckifejezések beazonosítását, utánzását játékosan, hozzá a megfelelő testtartás kapcsolását. A gyerekek legyenek képesek felismerni társuk érzelmi állapotát a mimika és a gesztusai alapján. Legyenek képesek felvidítani társukat. Most segítségre volt szükségük a társ megnevettetése feladatál, mindenki csak mosolygott a szomorúakra. Felnőttek mutattuk hogyan, milyen mozdulatokkal lehet vidámságot varázsolni társaink arcára. Majd lefeküdtek a szőnyegre, meghallgattuk a Pozitív gyerek vagyok c. dalt, figyelniük kellett a szöveget, majd beszélgető körben az optimizmusról és a pozitív hozzáállásról beszélgettünk. Milyen olyankor az érzésünk. Holtidőben elmeséltem Kamukáresz-szindróma című mesét, mely az ölelés világnapjához és a pozitív érzelmekhez is kapcsolódik. Bővíti a gyermekek szókincsét, könnyebben fogják hozzá kapcsolni érzelmeikhez. Szabad játék időben csendesen játszottak a felajánlott játékjavaslatokkal, örömmel matattak a lemorzsolt kukoricában. Közösen az asztalnál megállapításokat tettünk, próbáltam a játék során őket kivárásra ösztönözni és pozitívan megerősíteni a tudásukat, ösztönözni az újabb próbára.
Volt, aki olyan terméseket, hozott, amit erdeinkben gyűjtött erdész apukájával. Ő átéléssel mesélt, míg a többiek hallgatták. Hoztak csipkebogyót, vad citromot, kökényt. A gyerekek az ölelés világnapján a vers és a beszélgetésen keresztül legyenek képesek érzéseik felismerésére, megfogalmazására. Az ölelés erejét használják a mindennapokan.
Több gyermek hozott még gyönyörű színű és különböző fajtájú leveleket. Mindenkinek adtam egy matricát a szorgosságáért, megdicsértem őket, kifejeztem örömömet, és hálámat nekik, majd simogattam és öleltem őket, ki hogyan fogadja a felnőtt közeledését.
Legyenek optimisták, ne adják fel hamar, ha sikertelenség éri őket. Mindig segítsék és támogassák egymást! Kiemelem a gyermekek erősségeit és arra építek!!
Az anyanyelvi játékok és a beszédfejlesztés során nagyon ügyesek voltak, figyelmük néhány gyermek kivételével tartós és fenntartható volt. Kíváncsiságuk megfelelő. A mese meghallgatása során érdeklődéssel figyeltek, követte mindenki a mese menetét, sorrendjét. Szomorúság-boldogság ellentétes szavakhoz kapcsoltuk az érzelmeinket, arcunk mimikai játékát. Számláltuk a lábaikat. Mutattuk a mennyiségeket az ujjainkon. Megszámoltuk összesen mennyi szereplő volt.
A hét utolsó napján az érkező gyerekekkel és dajka nénivel leveleket nyomtunk ki kinyomóval, fazekakba gyűjtöttük. ÉRZELMI NEVELÉS: A mesében az együttérzés megláttatása, testvéri szeretet kihangsúlyozása. Szabad játékidőben barna színű filc sünivel hívtam fel a gyerekek kíváncsiságát a kézimunkázásra. Előre kivágott karton sünik köré barna fonal tekerése, majd őszi levelek ragasztása. Ezek után a süninek szem és száj rajzolása. A kész saját süninek név adása, kirakása a csoportszoba előtti szekrényre a nagy levél kupac avarba.

Boldogságóránkon meghallgattuk a “Pozitív gyerek vagyok” Bagdi Bella dalát, majd elkészítettük az optimista szemüvegünket. Megtanultuk a „varázsigét” is hozzá, mely így szólt: Van nekem egy szemüvegem, ha felteszem azt, szebbé válik minden benne, amit megmutat! Elképzeltük, hogy ha a varázsszemüveg felvesszük, megláthatjuk a rossz dolgokban is a jót! Tettünk egy optimista sétát, ahol az optimista szemüveg segítségével a jó és humoros dolgokat vettük észre. Az optimista köszönés játékkal új köszöntési módot találtunk ki, amelyek szintén vidámságot, jó hangulatot hoztak a csoport életébe.