A havi program feldolgozást az optimista szemüveg elkészítésével indítottam. A szabd játék ideje alatt kiszínezték, díszítették a gyerekek, majd segítséggel kivágták, és, hogy tartós legyen, le is lamináltuk gyorsan. Dorka és Vili megérkezésekor elmondták a gyerekeknek, hogy mit is jelent az optimizmus, és, hogy nekik van olyan szemüvegük, amibe ha belenéznek, máris szebb, jobb lesz a világ, és az a helyzet, amiben benne vannak. Ekkor árultam el a gyerekeknek, hogy amit ők készítettek, az is ilyen optimista szemüveg. Mindenki megkapta a saját szemüvegét, és bele is néztek. Megtanultuk a varázsigét is, és beszélgettünk arról, hogy hogyan tudjuk jóra fordítani a történteket. Egy középső csoportos kislányunk nagyon szépen megfogalmazta, hogy amikor először jött óvodába, akkor még szomorú volt, azt gondolta, hogy nem jó itt lenni, aztán később, mikor megismerte a gyerekeket, már szeret ide járni. Nagyon jóleső érzés volt ezt hallani, hogy ilyen hamar beépül a szemléletmód. A fejlődési szemléletmód témából a „Minden nehéz volt, mielőtt könnyűvé vált” játékot kezdeményeztem, beszélgettünk arról, hogy milyen helyzetben érezték azt, hogy először nehéz volt, majd hogy vált könnyűvé. A biciklizés, felöltözés, hintázás, rajzolás példák kerültek elő. Személyre szólóan érősítettem bennük, hogy a gyakorlások által lettek képesek rá. Folytattuk a fejlődési szemléletmódú nyújtás gyakorlattal mozgattuk meg magunkat, majd a kitartás erőssége feladattal folytattuk. Itt is egy nagyon pozitív élményt kaptam, ugyanis a kérdéseket végi vettem, a gyerekek sorra végezték is az adott utasításnak megfelelően. Azonban az „Aki össze szokta pakolni maga után a játékait” feladatra is mindenki feltette a kezét. Mivel a szülőktől tudom, hogy ez otthon nem így van, ezért megállítottam a játékot, és kértem, hogy most mindenki tegye a szívére a kezét, csukja be a szemét, és gondolja végig ezt a kérdést. Amikor kinyitották a szemüket, újra megkérdeztem a gyerekeket, hogy őszintén, csak az a kisgyerek tegye fel a kezét, aki TÉNYLEG elpakol otthon… Bizony, voltak, akik nem emelték fel a kezüket. Nagyon megdicsértem őket is, hogy őszinték voltak. A foglalkozás levezetése a mezítlábas pakolás volt, amikor elkezdtem szétszórni a játékokat, döbbenten kérdezték is, hogy most mit csinálok? Mondtam, hogy most én rosszalkodom. Nagyon értették a viccet, és örömmel vették le a zoknijukat, hogy össze tudják szedni a szétszórt tüske elemeket. Mindenkinek nagy élmény volt a Boldogságóra, nekem különösen pozitív visszajelzés volt, hogy így előjöttek az élmények, az őszinteség.

A Boldogságóra program 2. hónapjának témája az optimizmus gyakorlása. A gyerekek már nagyon várták, hogy Boldog Dóra ismét hozzon nekik valami játékot, mesét, zenét. A múlt heti témánk kapcsán színekkel, anyagokkal foglalkoztunk és akkor merült fel bennünk, hogy Dóra számára készítsünk egy ülőalkalmatosságot. Filc anyagból mindenki kiválasztotta az ő kedvenc színét, majd kis négyzeteket vágtunk, összeragasztottuk és végül kis hintát alkottunk belőle. A mesét már ebben csücsülve indította el Dóra.
Szomorú Szilárd és Boldog Dóra játékánál érdekes volt látni, ahogy egymást is figyelik a gyerekek, utánozzák egymás gesztusait. A játék után hallgattuk meg Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát, nem is egyszer, mert olyan nagy vidámság kerekedett, hogy a legtöbben táncra perdültek. Az is kiderült, hogy két ovisunknál otthon is hallgatják Bagdi Bella dalait.
Az optimizmus szót nem ismerték a gyerekek. Több „esetet” felsorolva értették meg a lényegét, majd már ők is tudtak az életükből példát mondani. Az optimista szemüveg nagy sikert aratott. Elkészítésénél több formát kínáltunk fel, és a színes kartonokból is mindenki maga választott. Vágás után filccel kedvükre díszíthették.

A gyerekekkel kiszíneztük az általuk választott optimista szemüveget, majd ezt a szemüveget kivágtuk és összeragasztottuk. A szemüveg elkészítését követően a gyerekek felidéztek olyan negatív eseményeket, amelyeket velük történtek meg, majd felvették a szemüveget és megpróbálták meglátni a helyzetek jó oldalát is.

Napoleon szóhasználatából kiindulva: ” Az a szó,hogy lehetetlen, nem szerepel a szótáramba!”úgy gondolom, hogy az óvodai élet egyik legalapvetőbb feladatai közé tartozik kialakítani, megalapozni az optimizmus fogalmát, elmélyülni benne, érvényesíteni.
Az optimizmus gyakorlása érdekében többször is hallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát, miközben elkészítettük a csoport Optimista szemüvegét, belekukkantottunk a mindent is szépnek, elfogadónak látó kaleidoszkopunkba és nagy örömmel, lelkesedéssel készítettük el a csoport Varázspárna-kuckóját ,ahol bármikor „elbújhatunk”, elcsendesedhetünk, megpihenhetünk, kipanaszolhatjuk magunkat, megoldásokat találhatunk egy -egy felmerülő problémára.
A hetünket vídám hangulatban zártuk, a csoport hangszert ragadott a kezébe és örömmel buliztak a „Jól érzem magam boogie „című Bella dalra:).

Az optimizmus hónapjában is örömmel köszöntötték és ölelték át Boldog Dórát a gyerekek. Az „Almát szedj ügyesedj, szőlőt szedj ügyesedj” relaxációval készültünk fel a második „erőpróbánkra”, majd a Pozitív gyerek vagyok című dal hallatán vidám táncra perdültünk. A téma bevezetésében Szomorú Szilárd és Boldog Blanka segítettek, jót játszottunk velük és kipróbáltuk, átéltük az érzelmeket. A hónap meséjét (Tódi törpe varázs szemüvege) meghallgatták a gyerekek, közben ők is felvehették kipróbálni a varázs szemüveget és elmondtuk a varázsmondókát is. Ezt követően picit beszélgettünk és Boldog Dóra kérésére varázsgömbbe rajzolta le mindenki, min változtatna a világban. Zárásként egy kis tükröt is körbe adtak egymásnak a gyerekek és mindenki elmondhatta Ő miben a legjobb. Ez volt csak az igazi „erőpróba”! -Úgy gondolom, hogy többször is elő fogjuk venni ezt a kis tükröt még a jövőben, mert sokat adott ez a gyakorlat a gyerekeknek. Végül a Boldogság várunk második lépcsőfokát is megrajzoltuk és kifesthették a gyerekek.