Az őszi szünet előtti héten az osztály tanulói boldogító montázsokat készítettek számítógépen, egyesével vagy párban. Az osztály egy része Word dokumentumban készített montázst a boldogító pillanatokról, vagy arról, hogy őt a zene boldogítja. Volt, aki a szünetre gondolva a szomorúságot és az örömet állította párba. A többiek Powerpoint bemutatót készítettek a nevetésterápiáról, vagy a bohócdoktorokról.
Az optimizmus gyakorlása
„A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét.” (Victor Hugo)
Az optimista ember minden helyzetben keresi a legjobbat. Ebből kiindulva beszélgettünk a negyedikes gyerekekkel az optimizmusról, arról, hogy ez mit is jelent az ő életükben. Változik-e valami, ha pesszimistán szemléli a világot vagy, mi történik akkor , ha optimista szemléletre vált. Észrevették a különbséget, és megállapították, hogy jobb lenne, ha mindenki észrevenné a jó dolgokat, vagy éppenséggel a rosszban meglátja a jót.
Nevetésversenyt rendeztünk, amikor az egyik csapatnak meg kell nevettetni a másikat, akik viszont megpróbálnak ellenállni a mosolygásnak is. Voltak, akik képesek voltak arra, hogy nem nevették el magukat. Elmondták, hogy szerintük, melyik volt a nehezebb: megnevettetni vagy nem nevetni a másikon.
Az október hónap meséje: Nekeresd térképen, amelyben megismerkedtek Vidámfalva és Szomorúfalva lakóival. A mese meghallgatása után el is játszottuk, hogyan találkozik a két falu lakossága, és mit is mondhatnak egymásnak.
Elkészítette mindenki a saját varázsszemüvegét, amelyen keresztül észreveszi a nehéz helyzetben a legjobbat és igyekszik optimistán gondolkozni. Ezt tudjuk, hogy nem olyan egyszerű, ezért ezt nap mint nap gyakorolni kell. A varázsszemüveget mindenki kidíszítette, és ráírhatta vagy rajzolhatta azt, ami őt boldoggá teszi.
Az óra végén pozitív megerősítést segítő mondatot mondtak egymásnak a gyerekek, azon társaiknak, akikről úgy gondolták szükségük lehet a megerősítésre.
„Mikor nem tudsz változtatni valamin, lásd meg benne a legjobbat!” (Mike Pearl)
Októberben a 10.A. osztállyal a hónap témáját, az optimizmust dolgoztuk fel, a kitartás erősségével együtt. Az órát beszélgetéssel indítottuk: miért fontos az optimizmus, mi a különbség a túlzott és a túl kevés optimizmus között. Hogyan kapcsolódik az optimizmushoz a kitartás? Miért fontos erősség a kitartás? A tanulók megfogalmazták, hogy sokat segít a mindennapokban, a problémák megoldásában, kezelésében, a társas kapcsolataikban. Hozzátették, hogy szerintük az optimizmushoz a humor is szervesen kapcsolódik. A kitartás elválaszthatatlan az optimizmustól, az egyik nem működik a másik nélkül. Ahhoz, hogy elérjék céljaikat, és leküzdjék nehézségeiket fontos a kitartás erőssége, amivel elmondásuk alapján kevésbé rendelkeznek. Az optimizmus segíthet abban, hogy kitartóbbak legyenek.
Az órán megnéztük a kitartásról szóló kisfilmet, valamint mindenki elkészítette saját optimista szemüvegét.
Október 24-én, az ENSZ világnapján, csoportunkban a téma az volt, hogy hogyan éljünk békességben egymással, mivel mind különbözőek vagyunk, mégis összetartozunk. A reggeli ráhangolódást és mesehallgatást követően, a gyerekekkel meglátogattuk az óvoda szomszédságában található római katolikus templomot. A templomnál a papbácsi fogadott minket, bemutatta nekünk a templomot, és beszélt a béke fontosságáról. Az óvoda udvarára visszaérkezve, mindenki megmutatta, hogy milyen színes kendőt hozott magával, ezt követően összekötöttük őket, ezzel is azt szemléltetve, hogy mindenki más, viszont mégis összetartozunk, majd a békéről énekeltünk. Később készítettünk egy plakátot, amelyen a színes kezek is azt mutatják, hogy bár különbözőek vagyunk, de összetartozunk, és békességben tudunk élni egymás mellett, viszont ezért, nekünk is tennünk kell.
Az első boldogovis foglalkozàst tartottam. Így ötvöztem a hàlagyakorlatot,és az optimizmust.
Érdeklődve figyelték,majd a bemelegítő,relaxàló feladatok után,a tükör előtt,mondták el a tàrsaikról a jellemzőket!
Beszéltünk a hàlàról,a feladatok megoldásáról. Készítettünk szemüvegeket, feladatokat. Jutalom sem maradt el,illetve az ölelés.
Az optimizmus gyakorlása 1. osztályban, a 3-6 éveseknek szóló kézikönyv alapján.
Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalával indítottuk októberi boldogságóránkat, majd kellemesen ellazultunk a „Meglengetem a karom, pedig nem akarom” relaxációval. Mivel 3.osztályos gyerekek még nem feltétlenül értik az optimista, pesszimista szavak jelentésének, így tisztáztuk azokat. Ezután megbeszéltük ki érzi magát optimistának, ki pesszimistának. Majd különböző helyzeteket értékeltünk optimista, illetve pesszimista szemszögből. Pl.: „Nem sikerült a matekdolgozatom”, vagy „A barátom nem jött este,pedig megígérte.” Kratív feladatként optimista szemüveget készítettük, amelyet a gyerekek kedvük szerint kidiszíthettek. Elmondtam a gyerkőcöknek, hogy ez egy varázsszemüveg, amelyet, ha felhúznak, meglátják a rossz dolgokban a jót. A gyerekek olyan eseteket meséltek el, amelyben valami rossz dolog történt velük. Feltették az optimista szemüveget, melynek segítségével „jóra fordították” azt, illetve „meglátták” a helyzet jó oldalát. Ezt meg is osztották társaikkal. Zárásként mindenki megfogalmazott egy optimista mondatot. Nagyon tanulságos óra volt.
Októberben az optimizmus témával foglalkoztunk. A gyerekekkel megbeszéltük, hogy milyen az mikor valaki optimista. Először elkészítettük az optimizmus jelképét, egy mosolygó arcot.
Utána lefeküdtünk a szőnyegre és meghallgattuk Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok című zenéjét.
Ezután megbeszéltük, hogy kinek mi az erőssége és mi az ami bánatot okoz neki és megoldást próbáltunk keresni rá. Utána elkészítettük az optimista szemüvegünket és megnéztük az udvaron milyen szépségeket látunk benne.
A végén mivel ilyen érdeklődőek voltak kaptak tőlem egy virágot, amit az udvaron el is helyeztünk. Ez a mi boldogság virágunk.
Az optimizmus gyakorlására optimista szemüvegeket gyártottunk. Jó és humoros dolgokat lestünk meg egy-egy kirándulás, séta során. Fényképezőt készítettünk melybe vicces, humoros képeket ragasztottunk. Az egyik vicces kép témáját az iskola falára is elkészítettük.
Örömmel vettünk részt iskolánk Vendel napi forgatagában. Ahol számos kihívás várt ránk.
Tanulmányi kirándulásunkon jó érzéssel töltött el minket a kincskeresés, a lovaskocsikázás, az általunk készített lángos elfogyasztása. A retro iskolában palatáblára írtunk és lúdtoll is került a kezünkbe. Az optimista szemüvegekkel jártuk végig az Ölelés Világnapján a lakótelepet. A szemüvegekkel táncoltuk és énekeltük végig a hónap dalát.
Gyakoroltuk az optimista ébredést. Otthon és az iskolában is. Az őszi szünet előtti utolsó napot pizsamában töltöttük. Egy felfújhatós vendégágyat vetettünk meg. Amikor csak tehettük belevetettük magunkat és pihentünk. Megbeszéltük ki az aki könnyen ébred és már a nap első pillanatától vidáman telnek pillanatai, s ki az, aki nehezen veti bele magát a napi rutinba. Javaslatokat adtunk egymásnak, mitől lehet ezeket a reggeli feszült pillanatokat elkerülni. Hogyan válhat optimistává napunk.
Eljátszottuk az Ez fantasztikus játékot is. Apró bosszúságainkban is próbáltuk megtalálni a jót. Megtanultuk a remény, optimizmus erősségmondókát, a kitartás erősségmondókát is.
Kitartásunk próbatételéhez labitintusból próbáltunk kijutni, magas tornyokat építettünk építőkockákból és papír dobozokból valamint farkasszemezést játszottunk. Egy –egy nehéz dolgozat előtt légzésrelaxációt végeztünk, közben lufit fújtunk. Rájöttünk, hogy a kitartással képesek vagyunk befejezni, azt, amit elkezdtünk, akkor is, ha az elején nehéznek tűnik. Azt is megbeszéltük, hogy a szorgalom és a türelem ebben nagyon segít.
Elmeséltük egymásnak egy-egy sikerünket, s azt is, hogy ehhez mi mindenre volt szükségünk.
A hónap végére mindenki teli tüdővel énekelte: pozitív, pozitív gyerek vagyok, bármikor bármire képes vagyok. S ezt gomolyan is gondoltuk.
A gyerekek választottak szemüveget és mindenki az ízlése szerint dekorálta. Megtanulták a varázsigét és a szemüveget használva elmondták a történetüket. A végén minden jóra fordult.